2013. szeptember 12., csütörtök

Élet a cukiban

Belemerültem a cukrászéletbe rendesen, de ideje írnom erről!

Ez szerelem

Körülbelül egy éve alakult úgy az életem, hogy komolyan elgondolkodtam azon, hogy mi is legyen ezzel a tortamániával. Mert hobbinak már eszelős volt. De ott volt a kérdés, hogy ha mindez hivatássá válik, akkor megmarad-e a lelkesedés, a kihívás, az egésznek a varázsa?

Abban maradtam magammal, hogy vagy komolyan foglalkozom a torták készítésével, vagy soha többé egyetlen torta! Teltek a hónapok, beiratkoztam egy képzésre, közben gőzerővel belevetettem magam a cukrászdai életbe, gyakornokként. Meglehetősen új világba csöppentem, ahol a torták mennyisége elsőre elképesztő volt, a tempó követhetetlen, a gépek és az eszközök újak. Meg kellett ismernem a munkarendet, belekóstolni a hajnali felkelésbe, a hétvégi hajtásokba.

A cukrászdában édes és sós teasütemények, klasszikus cukrászsütemények, tejszínes, csokoládé bevonatos és marcipános torták készülnek, olykor néhány formatorta is. Alkalmi tortáknál pedig glazúrral díszített, marcipán rózsás torták. Igen, 95 százalékban olyan, amiről nem volt számottevő tapasztalatom.

Valahol olvastam egy sort, ami megragadt bennem. Engedd meg magadnak, hogy kezdő legyél, senki nem kezdi kiválóságként. (Eredetileg: Allow yourself to be a beginner. no one starts off being excellent) Sokszor emlékeztetnem kellett magamat erre az első hetekben, sőt még most is.

Sütemények

Az üzem cukrászai rendkívül sokat segítenek nekem, sőt a csetléseimet is végtelen türelemmel viselik.

Eddig négy hónap telt el, a cukrász végzettségem megszerzése után másnap már vártak, mint kollégát, ami számomra hatalmas lehetőség. Mert azt kell mondjam, a cukrász felnőtt képzés azért bőven hagy kívánnivalót maga után. A mai magyar hagyományos értelemben vett cukrász - azt hiszem évek alatt válna belőlem. De itt látom és ennyi idő alatt meg is tapasztaltam, hogy a mai hagyományos értelmezésnek megfelelő cukrász talán nem is szeretnék lenni. Hiszen művészlélek vagyok, fejlődni és alkotni akarok. A hétköznapi termelés, a monoton és ízületeket megterhelő süteménykészítés nem az én világom. Pont emiatt emelem kalapom azok előtt, akik mindezt tudják és képesek évek, sőt évtizedek óta kiválóan végezni.

Némileg ki kell ábrándítanom azokat, akiknek a felnőtt cukrászképzésről az a hitük, hogy ott minden szakmaiságot átadnak és másnap már tárt karokkal várják őket a cukrász termelőüzemek, hogy ott napi három kézműves süteményt és egy-két különleges tortát elkészítsenek. Azt hiszem, egyébként is túlidealizált kép él a cukrászatról - legalábbis nagy általánosságban.

Talán a szokásos szerencsém és a makacsságom az egyetlen ok, amiért jelenleg a cukrászdában dolgozom. Mert a tulajdonosok hisznek abban, hogy van értelme az egyedi tortáknak és marcipán figurák készítésének, elrugaszkodni a szokásostól. Bár Szeged nem túl nagy város, de mégis meglepő, hogy gyakorlatilag sokadik próbálkozásra talál a megrendelő olyan cukrászdát, ahol szinte alap formatortát, vagy a megszokottól alig eltérő desszerteket elvállalnának.

A műhelyem

A másik tapasztalat pedig, hogy hihetetlen hatással vannak bizonyos tortakészítő műsorok az emberekre, lélegzetelállító csodákat álmodnak meg. De amíg ott tömör piskótákat használnak némi vajkrémmel, napokig faragva, díszítve azokat, addig mi magyar emberek pihekönnyű piskótát várunk belül valami különlegesen habkönnyű, vagy gyümölcsös töltelékkel. A kettő azonban nehezen hozható szinkronba.
No, de itt a kihívás - ami megint csak plusz pont a cukrászat javára nálam!

Aztán valahol itt jön képbe az ár is. Hiszen itt nem csupán megtérülésről van szó, a termelékenység különbsége egy különleges torta és a bevett módszerekkel készült normál torták között jelentős.
Élelmiszer mérnöki tanulmányaim során igen nagy hangsúlyt fektettek az üzleti és  marketing képzésünkre is, nem hittem volna, hogy épp cukrászként lesz alkalmam majd ezeket a gyakorlatban alkalmazni - bár ennek is az elején járok, de úgy látom, lesz itt folytatás.

250 szelet egyben 

Cikáznak a gondolataim, az elmúlt hónapok igen eseménydúsak voltak, ahogy jött az új közeg, azzal együtt egy új élet alakult ki. Én, aki télen még hét után is két kávé után kezdtem gondolkodni, most jóval korábban már rendeléseket bogarászok, rendszerezek és csoportosítok, tortákat díszítek, töltök-faragok!

Szumma szummarum egyre csak vonzóbb kihívásokat látok magam előtt,  de emlékeztetem magam arra, hogy igenis kezdő vagyok és ha hibázok, hát ne is csodálkozzam és ne emlegessek világvégét sem. Belecsöppentem egy számomra új világba, aminek egy apró pici szegmensében van valamekkora tapasztalatom, a lelkesedésem töretlen, az akaraterőm meg acélos, így érzem.

De pont emiatt talán egy új nézőpontból kiindulva alkothatunk valami újat, ami a hagyományos cukrászatra épül, de képes az egyediségre is. Mindenesetre izgalmas hónapokat tudhatok magam mögött. :-)



3 megjegyzés:

  1. Annyira bátor lépés volt váltani.Jó hogy isönként jelentkezel és beszámolsz nekünk.

    VálaszTörlés
  2. De jó neked, hogy van lehetőséged egy cukrászdában dolgozni és megtapasztalni miként pörög ott az élet! Gondolom, hogy mennyire fárasztó lehet, de biztos, hogy megéri! Biztos vagyok abban is, hogy sokkal gyorsabban fogsz dolgozni, mint eddig bármikor is! Ja és az a mondat nagyon megragadt bennem, hogy túl sok amerikai tortás tv műsort néznek az emberek. :) Kissé álomvilágban élnek miatta... ;)

    VálaszTörlés
  3. Andi és Dóri köszönöm! :-)
    A tempó az tényleg pörgős, meg minden annyira más. Ami nagyon hiányzik, az a személyes kontakt a megrendelőkkel - mert úgy jobban látom az elképzelést, meg persze a visszajelzés, amikor átveszik a tortát...
    A tortás műsorok - hát igen! Akkor még arról nem is beszéltem, hogy milyen horror árakon mennek kint ezek a tortacsodák, de még a nem túl bonyolult formatorták is! :-)

    VálaszTörlés