2013. július 16., kedd

Gabi, a tortológus

Előző héten a szóbeli és három gyakorlati vizsgával lezárult az öt hónapos képzés és kézhez kaptam a cukrász szakmunkás bizonyítványt, a csoportban a legjobb eredménnyel. Ezentúl dolgozhatok cukrászként. Írhatnám így is, hiszen mindössze ez a tény.


De ez ennél jóval több. Vagyis inkább teljesen máshol van a lényeg, azt hiszem. Szerintem. Nekem.
Ez csak egy mérföldkő, pár éve az első tortával elindultam valamerre, tortaországba. Most itt egy újabb pont, egy útelágazáshoz értem. Kicsit olyan ez, mint a hegymászás, előre és felfelé egyre nehezebb. Aki csak egy kis dombot akar megmászni, viszi a piknik kosarát, papucsban is nekiindul. De van az az elhivatottság, amikor a papucs már nem elég, amikor már kockázatot vállalunk, az élet többi területét kicsit(?) alárendeljük ennek a célnak. Felszereljük magunkat profi cuccal és elszántan nekiindulunk. Ha nincs teljes eltökéltség, akkor nem érdemes elindulni sem.
Hogy miért és mi ebben a jó? Nem tudom elmondani. Ezt érezni kell.
Amikor megkaptam ezt a papírt, komolyan elgondolkodtam rajta, hogy tényleg ez az, amivel most foglalkozni akarok? Elegendő kihívás ez? Vagy egyáltalán olyan, amiben az elképzeléseimnek megfelelő színvonalat tudok majd elérni?
Teljesen új nekem a vendéglátás világa, megszokni például, hogy pénteken, szombaton és vasárnap van a legnagyobb hajtás, na meg minden ünnep alkalmával. Ez már nem csak a szellemi alkotás, otthon, papucsban, hanem igen komoly fizikailag is. Kora hajnalban, vagy inkább az éjszaka közepén jelző ébresztőóra. Ráadásul egy csomó dologban nagyon kezdő vagyok, a csokival áthúzott és főzött krémes torták töltése, díszítése, a cukrász sütemények készítése. Ez egyáltalán nem olyan, amit néhány hónap után már rutinosan tudnék végezni.
Mégis úgy érzem, ez a következő út, ami előre visz, felfelé, az én kiválasztott hegycsúcsom felé.
Az elmúlt év hatalmas változást hozott az életembe és azt hiszem, én is sokat változtam. Vagyis egyre inkább én vagyok. Az elmúlt év csodálatos volt és közben nagyon nehéz is. Egyetlen percét sem bánom! :-)
Majd egy évbe telt, de eljött az a pillanat, amikor elmondhatom, elkezdődött az új életem. Az, amiben fejlődhetek, amiben vannak álmaim és céljaim.
No, de vissza a cukrászathoz. Cukrász? Nem. Azt hiszem, tortológus vagyok
A több éves szakmai képzés azt hiszem más alapokat ad egy cukrásznak, mint ahogyan én csöppentem bele ebbe a világba. Gyakorlatilag fonákjáról ismerve meg azt. Mindenképpen fontosnak tartom a szakmai önképzésemet, gondolatban már a mester vizsgát is megcéloztam!
Másrészt nem is szívesen nevezném magam cukrásznak, mert erőteljesen a torták a szakterületem és érdeklődési köröm továbbra is!
Megmutatom a vizsgamunkáimat.

Az első nap a dísztorta mellé az oroszkrém torta jutott nekem. A fülledt melegben izgalmas volt 3,5 óra alatt piskótát sütni, krémet főzni - hűteni, kavarni, díszíteni, dermeszteni - félbevágni. Meg mellette a langymeleg bevonómasszát használva díszíteni a hungarocell tortát. Itt mindkét feladatot 100 százalékra értékelték!


A második napon három-három óra állt rendelkezésre a két termék elkészítésére, az egyik az almás lepény volt, a másik pedig az étcsokis trüffel. Ugye itt előbb begyúrtam a linzert, hűtöttem, nyújtottam, félig sütöttem, közben tölteléket készítettem. A sütés után pedig vártam, hogy olyan hőmérsékletűre hűljön, hogy normálisan fel tudjam szelni. Itt-ott repedezett így is, de szerintem egész jó lett.
Az étcsoki trüffellel annál nagyobb volt a nyűg, hiszen itt a tejszínes-mézes-étcsokit kell hűteni, dresszírozni és kigömbölygetni, csokiba mártani, majd kapszlikba tenni. A végén már nagyon siettem, a csokibevonatom nem tudott megdermedni kellőképpen, ráadásul a golyóméreteim sem voltak egyformák. Szóval házi feladat gyakorolnom az egyforma bogyókat...



A vizsga után pedig elkezdődött az első hétvégém a cukrászdában, ahol többek között két esküvői tortát készítettem, vasárnap pedig maratoni nap volt, sok-sok tortával, több dísz- és formatortával. És a nap végén mosolyogva mentem haza. Magamon mosolyogtam, milyen szerencsés is vagyok.



Hiszen a vizsgám után már egyetlen nappal egy cukrászdában igazi különleges esküvői tortát készíthetttem. Azzal foglalkozhatok, ami feltölt és inspirál.
Ha tavaly nyáron nekem valaki azt mondja, hogy egy éven belül végzett cukrász leszek, aki cukrászdában dolgozva egy hétvégén két esküvői tortát is készít, meg ezek mellett formatortákat, dísztortákat, tejszínes és csokitortákat, azt hiszem elég gúnyosan nevettem volna az arcába. Mert ez annyira hihetetlen nekem. Persze nem ez az egyetlen ilyen változás azóta, mert több ilyen is van, de az már egy másik blog témája lenne (lesz?).
Hamarosan bemutatom a cukrászdát is, ahol mostanában az időm nagy részét töltöm, egy tüneményes hely, a kollégák igazi egyéniségek és nagyon sok segítséget kapok tőlük szakmailag! Köszönet nekik ezúton is!

7 megjegyzés:

  1. Gratulálok, szép eredmény! További jó munkát és sikereket kívánok!

    VálaszTörlés
  2. Sok sikert a munkádhoz. Igazán szépek a tortáid.

    VálaszTörlés
  3. Gabi! Nagyon szorítottam Neked, nem csak a vizsgáid miatt, hanem hogy megtaláld, kiteljesítsd az utadat! Jó látni, hogy töretlenül mész előre, csak így tovább! És de, nagyon hamar rutinosan fogod kisujjból összeállítani bármelyik cukrászsütit, és nagyon élvezni fogod, hidd el nekem, tudom! ;) Gratulálok! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Dina! Szerintem annyian szorítottatok nekem, hogy már csak ezért is muszáj volt jól sikerülnie! Mindhárom gyakorlati témánál az ötös(!) tételt húztam! Mondtam is, hogy köszönöm, nekem megfelel az ötös! ;-D
      A cukrászsütik, meg főleg a klasszikus torták azért feladják a leckét, ebben a tempóban! De lesz alkalmam gyakorolni őket, idővel biztosan belejövök!

      Törlés
  4. Gratulalok a szep eredmenyekert!!!tovabbi sok sikert kivanok a jovobeli tortaidhoz!Csak igy tovabb, meg ne allj amig fel nem ersz a hegycsucsodra!!!Ja, es varom, varjuk az ujabb tortaidat,irasaidat! :)

    VálaszTörlés