2013. május 27., hétfő

Hogyan gyógyítsunk tortamániást?

Mert a tortamánia végső soron komoly kór, gyógyítani kell, legalábbis megpróbálni. Így vagy kigyógyul az ember, vagy megérti végre végzetét és ebbe belenyugodva ezután már mindig tortamániás ködfátyolon át szemléli mézeskalács házikójából a lüsztertől csillámló és porcukortól édes világot. Lázasan várja a születésnapokat és szívének minden rezdülésével hallgatja a házasodni vágyók álomtortáinak leírását.
Mert a tortamániát vagy gyógyítani kell, vagy kiteljesíteni. Nincs köztes út, évek alatt sem csitult a szenvedély, a románc nem lett kevésbé izgalmas.

...itt kezdődött

Ezen gondolatmenetet megértve és követve ebben az évben elhatároztam magamat az egyik cukrász felnőttképzést kínáló cég szolgáltatása mellett. Csuda dolgokat tanultunk mi már rögtön az első napon, elábékról és a sütési veszteségek szövevényes rejtelmeiről. A forgási sebesség számítása csak még inkább felpörgetett, az adrenalinszintet kellemesen emelte egy-egy írásbeli számonkérés.
Közben észrevétlenül szakadtam ki az eddigi világomból, táncolva keringőztem szombat reggeleken a csípős hidegben az iskoláig, dúdolva-dalolva vártam a szombat reggeleket, hogy minden nappal közelebb kerüljek...
...hogy mihez? Nos, ez az a cseppet zavarba ejtő momentum, amiről oly keveset tudtam én még akkor.
Vártam, mint kamaszlány az igazit, ki tudja milyen lesz, szőke vagy barna, de meglátom és megismerem végre és elszabadulhat a pokol, magába szippanthat a mennyország - bármit is jelentsen ez.
Ez a pillanat kétszeresen érkezett meg ebben a történetben - az első cukrász elméleti órán, amikor csodás bonbonokról, felvertekről és linzerekről szólt a trubadúrok éneke. A tavaszi napsugarak bekacsintottak a terem ablakán és a sok tízéves tanterem poros ablakára simulva hallgatóztak az édes élet titkairól.
Másodszor én kopogtattam a csodák országába, amikor egy régóta kiszemelt cukrászda ajtaja előtt toporogva vártam a bebocsátást. Kezemben a cukrász ruhám, a tanulói szerződés, egészségügyi kiskönyv, meg a finom remegés. Hiszen éreztem, hogy akkor valami eldől. Mint sejtelmes futó találkozások után meglátni valakit reggel, álmosan, az első kávé előtt. Olyannak, amilyen. Mi lesz, ha nem fog tetszeni? Ezen is elgondolkodtam. De jobban foglalkoztatott, hogy mi lesz, ha ugyanez fordítva lesz?
Esetlen első randevú volt ez a nap a valódi cukrászattal. A valóság magával ragadott, lenyűgözött és elvesztem részleteiben. Ugyanakkor pont ez volt a lényeg: olyan valóságos volt ott minden.
Két dolog volt a legvalóságosabb, mégpedig hogy reggel hétkor már legalább két órája lüktetett a cukrászat üzeme, illetve a tempó, amivel a gyakorlott kezek a gyakorlott mozdulataikkal számomra csodákat alkottak.
Pihe-puha kedveskedésekkel telt el a nap, kókuszgolyó készítése, mignonok díszítése (na jó, díszítésének próbája), pompás islerek csokoládéval való áthúzása. Rutintalan mozdulatok, bátortalan érintések.
Hát, így kezdődött. Immár másfél hónapja az időm nagy részét így töltöm el.
Egészen hihetetlen, hogy én, aki inkább későn kelek fel, a cukrászdás napokon négykor elkezdek ébredezni. Szokatlan, de ez valami olyan, ami nem is kérdéses, hogy megéri. Álomvilágból az álmaim világába megérkezni.
Persze finom romantika ez még, ismerkedünk. Így gyógyítom én a tortamániát, ezt a vonzalmat.
A realitás talaján maradva úgy saccolom, nyár végéig kap haladékot a döntés, hogy a tortamániás gyógyulttá nyilvánítható-e, vagy örök végzete a tortáinak való hűséges szolgálat.
Közben egy elég nehéz hónap vár rám, a romantikus elméleti órák után most produkálni is kell, hiszen három hét és itt vannak a vizsgák. Mellette pedig a legfontosabb, hogy tanuljam és gyakoroljam a cukrászat alapjait, hiszen ez elengedhetetlen a tortamánia kiteljesítéséhez. Vagy örök kárhoztatásához.
Mindig a végletek, de most is ezt látom helyénvalónak. Csuda világba csöppentem, igazi, kihívásokkal teli, de nekem meseország.

p.s.: tortamániás gyógyítása kezdőknek és kevésbé eltökélteknek nem ajánlott, hiszen erőteljes függőség, a szeszélyes tortamánia fertőző nyavalya, befolyásolja a legfontosabb érzékszerveket, így a látás, az ízlelés terén, de olykor a szaglás, illetve tapintás érzékét is befolyásolja. Hasonló, hóbortosan életfelforgató tüneteket ritkán produkál, de jobb az óvatosság.
Fontos felhívni a figyelmet, hogy a tortamániás lelkesedése általában ragályos. Ez különösen amiatt veszélyes, mert nem feltétlenül azonos területen (azaz tortamánia formájában) jelentkeznek a tünetek, hanem gyakran az élet egyéb területein okoznak szélsőséges elköteleződést személyes érdeklődési körünk, illetve a nyugodt, racionális hétköznapokhoz való felszínesebb elköteleződés terén.

3 megjegyzés:

  1. Jaj, de örülök Gabi, hogy "megszólaltál", hogy ismét hallunk Rólad!
    És veled örülök az elhatározásodnak, hogy "szakmásítod" a vonzódást.
    Drukkolok Neked, hogy váljanak valóra az álmaid, és hogy tudj (jól) dönteni!

    VálaszTörlés
  2. De jó ez az írás!!! Főleg a vége....nekem most nagy vágyam, hogy az egyetem falai közül kiszakadva, miután majd találok valami állást,finanszírozni tudjam egy szakácstanfolyam elvégzését:). Jó lenne,ha sikerülne az álomból valóságot farigcsálni:)

    VálaszTörlés
  3. Véletlenül nem irodalom-továbbképzésre jársz? Aztán másodszor az jutott eszembe: ez a Leány szerelmes! Továbbgondoltam: a tortázásba már régóta szerelmes, teljesen kézenfekvő e magasztos írás.
    (Miért kéne gyógyítani!?)

    VálaszTörlés