2012. június 28., csütörtök

Sárkányfejű koi ponty

Igazán régen jelentkeztem már itt a blogomon - de kárpótlásként egy szép mesét hozok nektek a torta mellé!
Történt, hogy sok-sok torta és program után besokallva, szinte utolsó pillanatban derült ki, hogy nagyon kedves barátom születésnapját vele ünnepelhetem, egy igazi sátrazós-horgászós-sütögetős - és iszogatos éjszaka keretében.


Egész szombaton gyötört a lelkiismeret furdalás, hogy pont Krisztiánnak nem fogok tortát készíteni, pont annak, aki ráadásul minden falat tortára és tortamaradékra kapható és hát sokszor-sokszor dicséri is a műveimet, szóval igazán hálás közönség. Persze, lehetetlen nem létezik, volt kerek négy órám, egy jó ötletem és szerencsére némi alapanyagom is! Így kutyafuttában nekiálltam sütni, krémet keverni, hűtöttem a piskótát, a krémet, színre gyúrtam a bevonómasszát és kinyomtattam az ominózus fotót, ami a tortaötletem alapjául szolgált!
Némi tapasztalattal a hátam mögött reméltem, hogy valóban viszonylag egyszerűen elkészíthető, ugyanakkor látványos torta fog készülni - hiszen igazán különlegeset akartam, nagyon rövid idő alatt. Nem tudom, ki hogy van vele, de némelyik tortával tulajdonképpen napokat is eltöltök - most erre nem volt lehetőségem...


Persze ilyenkor jön minden váratlanság! Péládul, hogy a tejszínes-gyümölcsös krémet nem tudtam eléggé keményre felverni (naná, hogy nem tudott lehűlni 9 fokosra...), jött a zselatinos mentés. 
A legmarkánsabb rész a sárkányfej, igyekeztem a fotón lévő hatást megtortásítani - így alakítottam ki a fején egy "páncélszerű" részt, a pofáját, a szemeit.
A bevonás a 26 fokos konyhában a nyúlós K2 masszával külön élvezet volt, nyúlt és szakadt, de végül csak megadta magát! A pikkelyezésnél szokás szerint megint a "piacos" oldalával kezdtem, persze mire a hátuljához értem, már rájöttem, hogy hogyan is tudok csinatos pikkelyeket készíteni. Tipikusan a hátoldala mindig jobban sikerül! Elő az airbrusht, keverem a festéket, fele a pultra, fele rám ömlik! Nem baj, kezdjük újra - semmi gond! Elégedettség, egész jó ez!!!
Festés után felkerültek a fogak, agyarak, úgy festettem a zöld szemet, külön tetszett, hogy csillogott a festéktől.
De a frissen bevont tortát nem volt időm hűteni, így csuklott-nyaklott ahogy áttettem a tálcára. Persze a tálca is kisebb lett, mint ahogy számoltam a tortához! :) Na még valami hiányzik, hát legyen nedvesen csillámló a teste ennek a csodalénynek! Persze itt is voltak kalandjaim, már nem is ecsetelem (hm, még stílszerű is voltam...). Ehhez a történethez mindenképpen hozzátartozik a víz is - ehhez színezett hidegzselét használtam. Persze a kapkodás azért itt is nyomot hagyott, itt-ott sikerült összemázolnom a koit is.
Tortakészítés közben rohan az idő, bárhogy rohanok, egyszerűen képtelenség lépést tartani vele - most ez főleg igaz volt, de sötétedésre elkészült a kis remekművem!


Jött a taxim, rohanás, gyors bepakolni az éjszakára való cuccokat és félig narancssárga kézzel indultam horgászni! Már csak azt a fránya három órahosszát kellett legyőzni, hogy el ne szóljam magamat a meglepiről. Szerencsére viszonylag hűvös volt az éjszaka, így a torta simán elevickélt az autóban addig.
És végre szülinaaaaap! Igen, már ezerszer írtam, hogy imádom a születésnapokat! Ezek a legszebb napok!
Kisomfordáltam a tortáért és totál izgatottan és egy-két pálinka után spiccesen elkezdtük énekelni a fiúkkal a nagy szülinapi dalt! Hát, szuperjól jött ki az egész! Annak meg külön örülök, hogy végül hittem magamban annyira, hogy sikerül elkészítenem ezt a tortát és ahogy a mellékelt ábra mutatja, ez így is lett!


...hogy nincsenek véletlenek, azt a blogbejegyzés időpontja is bizonyítja - hiszen el kell árulnom, épp ezekben a percekben készül a születésnaposom karjára az ő sárkány-koi tetoválása. Gyönyörű ázsiai szimbólum a koi ponty, egyrészt a szerencse jelképe is, de ugyanakkor a határozott, szilárd jellemé is.
A buddhizmusban a koi a félelemnélküliséget és bátorságot jelképezi, amint átkel az óceánon, ezáltal az emberi szenvedésre emlékeztetve, amelyen mindenki átmegy saját élete során. Akoi a halak királya, élő ékszer. A legenda szerint a koi pontyok saját erejükből át tudnak alakulni sárkánnyá, a lehetetlen helyzetekben is győzedelmeskedni tudnak.
Krisztián, kívánom, hogy viseld a te koi sárkányodat azzal a hozzáállással, amit az jelképként képvisel!

4 megjegyzés:

  1. Fantasztikus ez a torta! Amikor megláttam, hátast vágtam tőle de ezt tudod is, mert ódákat zengtem már róla. Olyan mesés ez az egész. Hihetetlen történet és fantasztikus a megvalósítása is mind a tortában, mind a tetoválásban! Büszke vagyok Rád, mint mindig!

    VálaszTörlés
  2. Csodás az ötlet és a kivitelezés is! Maximálisan átjön az az "életszemlélet', amit a koi képvisel. Imádom az Ázsiai kultúrát, a büszkeségüket, tartásukat, és ez a pontyodon is látszik, gratula :)

    VálaszTörlés
  3. Hát hallod, ez nem semmi! Nem látszik rajta, hogy ennyire nehezen adta magát, gyönyörű lett, iszonyat jó a színe és a formája is! Ügyi vagy. :))

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jó lett Gabi!
    Külön szám, hogy ennyi idő alatt ilyen szuper lett.
    Mond csak hogy bírod? :-))))
    Nekem amikor már borulnak a poharakból a festékek, meg nem úgy megy valami, már rosszul vagyok :-))))
    Ügyi vagy nagyon, rekorder!!!! :-D

    VálaszTörlés