2012. május 22., kedd

Álomszületésnap, álomtorta és egyéb beteljesült álmok

Eltelt már néhány nap és vártam, hogy kicsit ülepedjenek a gondolataim, az érzéseim. De rájöttem, hogy nem fognak. Vártam, hogy megtalálom a megfelelő szavakat, hogy igazán át tudjam adni a történetet. De rájöttem, hogy képtelenség. Hogyan is lehetne leírni mindezt pár szóval? Szeretném, nagyon szeretném átadni és megmutatni mindazt a jó érzést, ami azóta eltölt és folyamatosan magával ragad. De rájöttem, hogy csupán töredékét és fakó lenyomatát tudom megmutatni ezeknek.
Talán ha rajzolni tudnék... Nincs annyi szín a világon, nincs annyi ragyogás!
Talán ha hangszeren tudnám eljátszani, de egy egész szimfonikus zenekar sem lenne hozzá elég!
Talán ha a szívemet kiteríthetném most ide, az lenne az egyetlen, ami megmutathatná mindazt, ami bennem él most. De ez lehetetlen...
Mégis megpróbálom a lehetetlent.
Szép kerek születésnapomat kihasználva arra gondoltunk, hogy csapunk egy kis bulit a legkedvesebb barátaimmal. Szeretem, imádom a születésnapokat, de különös élmény volt, hogy ez alkalommal épp én leszek a hatalmas társaság ünnepeltje, mivel ilyen direkt módon nem szívesen vagyok a középpontban. Így napokkal előtte elfoglaltam magam mindenfélével, csak hogy időm és energiám se maradjon arra, hogy ezen izguljak.
Már hét elején belevágtunk az előkészületekbe, én pedig kezdtem összeállítani fejben a kis meglepetés projektemet. Ugyanis mindenféleképpen szerettem volna egy igazán különleges ajándékot adni az én drágáimnak, ami tipikusan Gabis, ami eddig még nem volt, ami elég különleges és talán élvezetes is (főleg a gyerkőcöknek, mert szerencsére ők is sokan voltak a vendégeim között).
Ez pedig egy desszert asztal volt, amilyenről már sok hónapja álmodozok. Ez egy ilyen hétvége volt, álmok valósultak meg - sőt remélem, még sok-sok további kívánságom megvalósulásával folytatódik a sor.
A desszert asztal fontos eleme a dekoráció és a színben passzoló édességek. Színekből a fekete-fehér nem is volt kérdéses, hozzá valami igazán különlegeset képzeltem, ami megvadítja és egészen felizzítja az összképet! A harmadik kedvenc színem lett ez - a piros!
Drága Eszter barátnőm készítette a tortát, a legnagyobb titkolózás közepette. Már két hete húzott, hogy tudja, milyen tortát készít nekem, de semmit sem árult el róla. Csak a színét akartam tudni (mert akár ahhoz is igazítottam volna a desszert asztalomat). De hiába faggatóztam, semmi. Én, aki végtelenül türelmetlen vagyok, már tűkön ültem, annyira vártam a tortámat, tudtam, hogy a szombatom fénypontja lesz! Hiszen imádom Eszter tökéletes és csinos tortáit! Ő pedig ismer engem! Hát biztos voltam benne, hogy valamit nagyon kitalált, de halvány gőzöm sem volt, mi is lesz az. Semmilyen sejtelmem nem volt...
Az egyre növekvő izgatottságom ellen péntek délután láttam hozzá a muffinok, golyók és bogyók készítéséhez, késő estig jó kis elfoglaltságot adott! Aztán másnap még mini pohárkrémekkel egészítettem ki a kollekciót.
Szombaton délben hatalmas izgalommal érkeztem a bulihelyszínre, az egyik terem ajtóit bezártam és nekiláttam az én titkos projektemnek (nagyszerű módja volt annak, hogy ne rágjam tövig az amúgy is rövid körmeimet, jaajjjj, nagyon vártam ezt a napot! - néha idegesítőbben türelmetlen és akaratos vagyok, mint egy négyéves!) A csomagomból előkerült a sok-sok dekoranyag és kellék - szerettem volna látni egyben, hogy hogyan is mutat, lesz-e olyan, mint ahogy elképzeltem. Tortadekoros tapasztalataimból merítve igyekeztem viszonylag letisztult képet összehozni, mindezt úgy, hogy totálisan engem tükrözzön az alkotás!
Így persze ott volt a toll, a gyertyák,  a határozott vonalak, na persze a csipke, a piros virág és csíkos szalvéta, kristály kövek, cukorkás kelyhek, organza szalagok.
A desszerteken kívül került még rá medvecukor (hogy legyen valami fekete) fehér és piros epres és málnás cukorkák (óóóó, micsoda illatuk volt így egyben!) és néhány maroknyi eper - csak hogy inkább szexi legyen, mint oltárszerű! ;)
Persze volt egy-egy besurranó kíváncsiskodó, de nem is bánom, ha ilyen kíváncsiak és öntörvényűek, éppen ezért a legjobb barátaim.



Vállalom, hogy nem egy tipikus születésnapos színvilág, ahogyan szerencsére én se vagyok tipikus - de legalább vállalom és nem is várom el mindenkitől, hogy tetszésre találjon. Mert tényleg vad és őrült elképzelés volt.
Hát, kaptam is sokféle véleményt, az erotikus túlfűtöttségtől az oltár és szentély stílusig terjedt a skála.
Végül igazi szentély lett az asztalból, hiszen Eszter tortája került a középpontba! Méghozzá milyen középpontot adott, atyaég!
Nem tudtam, mi lesz a nap menete, hiszen én csupán "csak" ünnepelt voltam - aki gyakran kérdezte, hogy HOL VAN A TORTA?? és MILYEN SZÍNŰ?
És egyszer elkezdődött a nagy-nagy leleplezés, egy igazi folyamat, ami tökéletes volt. Még soha nem volt ennyire tökéletes semmi. Nem is értem, hogyan sikerült így összehozni, de egyszer ott találtam magam az én imádott barátaim gyűrűjében és amit kaptam, az a szeretet, ami akkor körbevett, hát elmondhatatlan. Úgy éreztem, hogy vibrál a levegő, egészen különleges érzés fogott el, elvarázsolt és megnyugtatott.




Nagyon egyedi "képeslapot" kaptam, már attól teljesen meghatódtam, aztán pedig megkaptam egy másik ajándékot, amire szívből vágytam, egy könyvet, ahol mindenkinek jutott egy-egy oldal, amit megtölthetett nekem szánt gondolataival. Csak belelapoztam, de már akkor potyogtak a könnyeim a boldogságtól.
Ez volt az ajándék, amit én kértem - pont emiatt vártam ezt a könyvet is türelmetlenül és hatalmas érzés volt kézben tartani! Azóta már ötször átlapoztam - ez egy igazi örök emlék.





Aztán végre kinyílt a titkos ajtó. Alig tudtam elhinni, hogy mit látok! Akkor aztán tényleg megszűnt a világ, nem létezett más csak a torta, meg Eszter! Nem tudom, hogy meddig tarthatott, nem tudom, hogy hányszor nézegettem körbe, vagy hányszor szaladtam oda közben Eszterhez, hogy megöleljem és aztán vissza a tortámhoz. Beleszerelmesedtem ebbe a tortába, hiszen pont olyan volt, ami nekem a legjobban tetszik. Vagy egy éve már, hogy az első tortafotóim közé elmentettem egy fejreállított tortát. Hogy ilyet egyszer nekem muszáj készítenem, mert annyira tetszik. Annyira bolondos és őrült és azóta is egyszer komolyan gondolkodtam ezen a formán. Aztán a színe, hogy fekete-fehér, IMÁDOM, a legdögösebb színpárosítás, semmi sallang, ez a két szín a lényeg, bennük megvan minden!
És tollas, mert imádom a tollakat, imádom a puhaságukat a könnyedségüket, a lágyságukat, a tapintásukat. Nem véletlen, hogy egy tucat tollas fülbevalóm, meg még nyakláncom is van - természetesen legalább a fele fekete színű.
És a strasszok rajta, Eszter, hát igen, imádom őket, a kedvenc tortáimon ott is vannak, ott csillognak!
És a hullámok, a csinosan elhelyezett tollpihék milyen csodásan meglágyítják a fekete-fehér kontrasztját. Szeretem a lágy és gömbölyű formákat, annyira nőiessé tették ezt a tortát is!
A tetején pedig, mint egy kihívó dáma, ott illegette magát egy gyönyörű tollas bross...





Nem tudom elmondani szavakban, hogy mekkora meglepetés volt és mekkora öröm nekem ez a torta. Nagyon sajnáltam felvágni, kárt tenni ebben a csodás alkotásban. Pedig sokan belülről is kíváncsiak voltak a tortára - nem is ok nélkül, hiszen belül is csodákat rejtett, minden szint más ízű. A legfelső epres-málnás joghurtos, a középső kávés mascarpone krémes, az alsó pedig kókuszos.
Megérte hetekig várni ezt a tortát, elképzelni sem tudtam volna olyat, ami ennél jobban illik hozzám.
Annak pedig külön örülök, hogy a desszert asztalom igazi szentélyként vehette körül és körberagyoghatta ezt a mesés tortát, az én tortámat, amit én kaptam!!!
Persze később átbeszéltük Eszterrel, hogy mi minden akadályozta míg elkészült a remekmű és egyáltalán hogyan állt össze az ötlettől a megvalósításig és mindemellett ők egyben hozták el és utaztatták a tortát, aminek (kb.) 25 centi magasan volt a súlyközéppontja - el lehet képzelni a mozgatás nehézségeit!
Eszter blogjában már ott a bejegyzés, amiben további élményeinkről is beszámol!
Hát, tökéletes este, tökéletes meglepetés, amit egyébként még tovább fokoztak - de hogy mikkel és hogyan, az már legyen az én személyes emlékem és élményem!
Mindenesetre itt is szeretném megköszönni NEKTEK, akik ott voltatok és közreműködtetek és akik titkolóztak előlem annyit. Köszönöm nektek a legszebb és legtökéletesebb születésnapomat. Nem hiszem, hogy ezt valaha is felül lehetne múlni.
Eszter, neked külön köszönöm, hogy ennyi időt és energiát áldoztál a tortámra. Tudom, hogy benne van a szíved-lelked, láttam és éreztem is! Nem is lehet kifejezni szavakkal, hogy mekkora hatalmas dolog nekem mindez. Nem csak a torta, hanem ez a barátság, ami az elmúlt egy évben a legmélyebb baráti bizalommá és szeretetté nőtte ki magát. Nagyon köszönöm, hogy ilyen "tapadós" voltál az első hónapokban és kivívtad a bizalmamat, azóta igyekszem meghálálni mindazt, amit tőled kaptam!
Kedves Olvasóim! Nektek pedig szívből kívánom, hogy mindannyian megkapjátok egyszer az álomtortát, olyan igazán szépségeset és hozzátok,a személyiségetekhez illőt. Kívánom, hogy legyen egy tökéletes estétek igazi barátokkal, amilyen nekem is volt.