2012. március 27., kedd

Esküvői torta zölddel


Minden tortámat nagyon szeretem és nagy-nagy szeretettel készítem őket, de úgy vettem észre, hogy az esküvői torták mások. Azoknál minden idegszálammal koncentrálok és picit még többet beleadok a lelkemből az egészbe.
Szóval komoly érzelmeket mozgat bennem egy esküvői torta megálmodása, kivitelezése, aztán pedig nehéz az elválás és több napig tart, mire "kiheverem" az egész folyamatot.
Renáta és Zsolt tortája közel két hónapi egyeztetés után készült el - nagyon sok tortát átnéztünk és bevallom, párszor alapjaiban változtattuk meg az elképzelést a tortát illetően, ráadásul a sok-sok felmerülő ötletet nehezen tudtam elképzelni az én stílusomban (ha egyáltalán elmondhatom, hogy létezik már tortastílusom). Az utolsó előtti héten változott a virág dekoráció - a kálához megálmodott tortát így teljesen átvariáltuk és fő irányvonalként a ruha jellemzőit jelenítettem meg a tortán a menyasszony ötlete alapján. Így a felső szint a dúsan hímzett, gyönggyel kivarrt mellrészét jelenítette meg, az alatta lévő a menyasszonyi ruha derékrészének húzott anyagát utánozza. A csipke pedig kifejezetten Renáta ötlete volt - én külön örültem, hogy rátehettem! Sőt, még némi zöldes tollon is elgondolkodtam, de végül azt már nagyon soknak találtam volna (hát igen, aki már látott, tudja, hogy imádom a tollakat, a pihéket). A vőlegény személyiségét pedig a zöldek élénksége és extravaganciája jelenítette meg a tortán.
Az esküvői csokorba rózsa és tulipán került - a tortán a rózsát jelenítettem meg, mindössze kettőt (igen-igen, imádom a szimbólumokat - bár a násznép előtt már nem is volt titok, hogy a kettő rózsa mellé egy csinos rózsabimbót is odatehettem volna, hiszen pocakban már velük volt babócájuk is).



Formában mindenképpen valami különlegeset akartam, ezen is sokat-sokat gondolkodtam. Legyen szögletes, vagy hogyan is lehetne különlegessé tenni? Az utolsó héten villant be a megoldás - Lengyel József tortái közül az egyik legkedvesebb számomra a formája miatt is közel áll hozzám. Mivel van egy tortaállványom, ahhoz próbáltam belőni a torta méretét. Mert ugye ez nem csak látványról szól, hanem fontos szempont, hogy finom is legyen és elegendő is. A lakodalom 90 fős volt, ehhez úgy gondoltuk, a 80 szelet elég lesz.
Az ízek, hát, nagyon igyekeztem finomságokat készíteni, a szokásos nem túl édes és Gabis ízeket adni. Így az alsó nagy torta kakaós piskóta volt, a töltelékben pedig sok-sok eper, málna, szeder és ribizli, tejszínes krémben. A következő torta diós volt - ehhez jól átpirítottam a diót, utána daráltam le. A piskóta és a főzött vanília krém is dióval gazdagodott, az extra pedig rumba áztatott aszalt sárgabarack volt. Szerintem kellően pikánssá tette az ízeket, amit még tovább fokozott egy kevés citrom. A legfelső és a minitorta pedig az én kedvencem, a mandulás-kókuszos krém, természetesen kakaós piskótával.
Most kicsiben újra átélhettem azt, amit tavaly a fekete-fehér tortánál - amikor összeállítottam és végre ott volt előttem, hát el sem mertem hinni, hogy ez valóban az én művem! Teljesen elbűvölt - bár ilyenkor még mindig ott van az izgalom, hogy vajon-vajon az ifjú pár mit fog szólni hozzá?
Ilyenkor nézegetem és kedvem lenne megölelgetni, megszeretgetni, mert akkora a boldogság!
Nem tudom megtagadni önmagamat - ennél talán letisztultabb lett volna a torta, ha a legfelső szint nem kap ennyi glazúr mintát, de engem gyönyörködtetett! Ráadásul ilyenkor úgy kell magam visszafogni, hogy ne pakoljak rá még több bigyót és bogyót.
Az utolsó ötlet pedig kicsit játékossá tette a tortát, némi diszkrét romantikát adott neki a "gyöngy gombsor". Ez volt a kedvencem rajta!



Nagy-nagy örömmel vittem a tortát, a vőlegénynek megmutattam, de szerettem volna, ha Renáta előtt meglepetés marad még a torta! Így másnap már izgatottan vártam Renáta visszajelzését! Nagyon örültem, hogy tetszett és képzeljétek, az utolsó szálig elfogyott a torta! Hát, ez nekem külön öröm volt!






Ráadásul én is kaptam egy nagyon kedves ajándékot, amit az ifjú pár készített saját kezűleg a vendégeknek! Igazi mézeskalács szívet a monogramjukkal! Azóta is nagy becsben őrizgetem a konyhában!


2012. március 19., hétfő

Egy igazán édes amerikai törpemalac


Az utóbbi időben rendesen hanyagoltam az én szeretett blogomat - kellett egy kis szusszanás! Az utóbbi időben annyi minden történt, egészen egyszerűen olyan, mint egy hónapokig tartó műrepülés! Jönnek a meredek emelkedők, a légies piruettek, őrültnek és lehetetlennek tűnő mutatványok, játék a végtelen égbolton. Közben nem tudok lassítani és egyre csak hajt az a feszítő és kezelhetetlen vágy, hogy még gyorsabban, még többet és meg nagyobb hévvel töltsem meg napjaimat. Van ebben valami törvényszerű, persze! Bárki megfigyelheti, hogy vannak napok, amikor nem történik semmi, elfelejtjük őket, ki tudja, mi történt már kedden, vagy csütörtökön? Napokig semmi nem történik. Aztán egyszer úgy tűnik, hogy másik dimenzióban csöppenünk, pontosan, mintha minden természeti törvény megváltozna és addig elképzelhetetlen sok minden történik, néha egyetlen óra hosszabbnak tűnik, mint máskor egy egész hét!
Az előző hetem is ilyen volt, egészen elképesztő, hogy mindössze hét nap alatt mi minden történt! Mintha egy hónapja lett volna múlt hétfő!
Szóval egy különös és új energiaáramlat vezet engem a mindennapokban, hihetetlen impulzusok érnek! A legutóbbi bejegyzésemhez nagyon sokan hozzászóltatok, nagyon köszönöm mindenkinek a támogató szavakat, nagyon megérintett az, hogy ennyien velem vagytok! ...milyen furcsa, minél többet írok, annál kevésbé érzem úgy, hogy valójában lenne hozzá tehetségem, hogy szavakba tudom önteni mindazt a jót, ami tortázás címszó alatt történik velem!
Már megint messzire kanyarodok a tortáktól, de ugye meg sem lepődtök, ha itt nálam nem recepteket és fázisfotókat láttok, igaz? Néha azért utólag sajnálom, hogy nem készült fázisfotó egy-egy tortánál, mert végül annyira látványos a végeredmény. Nagyon szeretem látni, ahogy egy darab piskótából és némi krémből kialakul egy alap forma, ami a bevonás után már szinte felismerhető! De jön még pár mozzanat és szinte életre kel, ami az előbb még csak piskóta volt, abból egyszerre ott van egy Sport szelet, egy telefon, vagy bármi, amit csak el lehet képzelni!
A leginkább azokat a tortákat élvezem megvalósítani, amik életnagyságúak - ezzel is hozzájárulva az érzékek becsapásához! Apró részlet, de sokkal inkább hihetővé válik tőle egy paprika, egy uborka, vagy bármi!
Mint például egy szakácssapka, egy tulipán, egy kismalac! Apró kis trükk ez, de valójában nagyon hasznos! Ráadásul ez is egyike azon eseteknek, amikor picivel még tovább tudjuk fokozni az ünnepelt meglepetését, másrészt könnyebb egy-egyes méretaránnyal játszadozni, nem?
Ha már emlegettem őket, akkor most jöjjön az előző hétről egy kedvencem, egy kismalac! Pontosabban amerikai törpemalac!
Újra csak elég zűrös hetem volt, sok-sok tervezett programmal és még több olyannal, amit nem is terveztem, mégis kihagyhatatlan volt! Szóval ilyen zűrös hét elején kérdezte Gotti, hogy elkészítenék-e neki egy tortát. Hát, tudjátok, neki készült a párna torta és még néhány az előző hetekben (születésnapi idény van náluk rendesen) és írtam is, mekkora öröm neki tortát készíteni! Egyrészt a jó ötletei miatt, másrészt pedig azokért a visszajelzésekért! Komolyan, élményszámba megy, amikor ilyen pozitívak a visszajelzések! Aztán ráadásul elküldte a mintapéldány fotóját - no, mindezek után már képtelen voltam azt mondani, hogy nem fér bele!

Amerikai törpemalac
Szóval a fiatal szülinapos hölgy is odavan ezekért az állatokért, szeretne is ilyet - helyette inkább meglepték egy tortával! Imádtam az ötletet, meg már a fotón is odáig voltam a malac szemeiért - hát nem édes?
Szóval sütöttem piskótát, próbáltam belőni a 10 szeletes méretet, de szerintem inkább nagyobb lett (de inkább nagyobb legyen, nem?). Megtöltöttem a kedvenc kókuszos-mandulás krémemmel - aki kóstolta, az utána nagyrészt ezt favorizálja!
Faragtam, alakítottam, kerekítettem, közben félpercenként néztem a fotót is! Két fontos dologra törekedtem a formázásnál, az egyik, hogy szépen kikerekítsem a pocika formáját, a másik, hogy formás legyen a pofija. Mivel elég kis tortáról van szó és még a minta fotón sem látszódik igazán, így nem fektettem hangsúlyt a lábak kidolgozására egyáltalán - helyette kis pihe-puha "cukormassza-pokrócba" tettem a tortát (amit egyébként még textúra lappal is megmintáztam, ettől még textilesebb és puhább hatású lett szerintem).
A bevonásnál egy darabban vontam be, szegénynek kicsit gyűrődött a tokájánál a cucc, de végül nem lett feltűnő szerencsére! Aztán megmintáztam a szemeit, kicsit összeráncoltam az orrocskáját és mosolyra görbítettem a száját (igen, mert a mintafotón is szabályosan mosolyog ez malacka, ugye?).
A szőrökkel voltam kicsit gondba, mert ugye ilyen típusú szőrt hogy jelenítsek meg tortán? Csak a karcolás jöhet szóba - így igyekeztem finom és rövid szőrszálakat odabiggyeszteni.
Következett a festés - első lépés a szemek festése volt - ezt ecsettel oldottam meg, meg két-két apró pöttytől csillogtak a szemecskéi. A többi színt airbrush-sal fújtam, hát ez hatalmas találmány és annyira szépen életre keltette! Ugye a malackák pofija rózsaszín, ezt pirossal oldottam meg (kicsit izgultam, hogy nehogy "vérfoltos" piros legyen majd - mert ugye még nagyon kezdő vagyok airbrush-ból). A pöttyöket pedig természetesen feketével fújtam és egy picit az egészet átfújtam még - hogy kicsit szürkésebb legyen.
Tipikusan az airbrush festést is magamtól próbálgatom, első alkalommal jól pórul is jártam. Konkrétan airbrush-hoz való ételfestéket vettem és eszembe nem jutott, hogy ezt hígítani kell, mert elég sűrű volt a cucc. Szépen belefolyattam a kis tartályomba és hát festett az, csak elkezdett köpködni, mert fújta kifelé rendesen, csak néha egyszerre jött ki nagyobb adag és szépen pöttyözött! Ráadásul alig tudtam kimosni a pisztolyból, vagy fél órán át öblítgettem és fújtam kifelé és még mindig szürkés volt.
Körülbelül annyit tudok az airbrush pisztolyokról, hogy ha egyszer nincs rendesen kitakarítva - és beleszárad a festék - akkor utána mindig pöttyözni fog. Hát, ezek után nem is kívántam elővenni az airbrust egy egész hónapig. No, de lényeg a lényeg, hogy kezdünk barátkozni! Legalábbis már picit jobban érzem a hígítási arányt.
Amikor igazán tetszik egy tortám, akkor mindig úgy érzem, amikor elkészül, hogy "ezt nem is én készítettem". Csak nézegetem és komolyan csodálkozom. Pedig olyan lett, ahogy elképzeltem és megmaradt a jó szokásom, hogy mindig találok rajta hibákat. De mégis, valahogy annyira jó érzés, hogy alkottam valamit és szépnek találom.




Most megint a szemeivel és a kedves pofijával varázsolt el engem ez a tortácska (ez micsoda képzavar). De imádtam elkészíteni is és az eredményt is!
Általában nem szívesen gondolok bele abba, hogy hamarosan nagykést döfnek a tortába - hát most ez különösen igaz volt! Na igen, van némi érzelmi kötődés a tortákkal - le sem tagadhatom! De ez a rendje, felvágják és megeszik - és persze az is fontos, hogy finom is legyen, ne csak szép! (tagadhatatlan, hogy vajból készült töltelékkel és kemény piskótával könnyebb is lenne formatortákat készíteni, de az nem az én asztalom).
Készült még néhány torta az utóbbi időben, ami szót érdemel! Sőt, egy egész bejegyzést, így, Gabi-módra - remélem, hogy hamarosan időm és energiám is lesz mesélni a többi fontos torta-alkotásomról!

2012. március 5., hétfő

Párna torta


Az előző hetem maga volt a pokol és a mennyország! Igyekszem mindig a dolgok jó oldalát észrevenni, meg nagyon pozitívnak lenni - de most komoly mélypontok is besikerültek, kicsit összecsaptak a fejem felett a hullámok, kicsit elfáradtam. Különös, hiszen ezen a héten több komoly elismerést is kaptam néhány tortamániás kolleginától - akiknek a véleménye nekem sokat számít! De az éremnek két oldala van és igenis fel kell már tennem magamnak a kérdést, hogy tényleg mit is tudok elképzelni a jövőben erről az egészről, hogy képes vagyok-e tenni azért, hogy ezek az álmok valóra is váljanak? Egyáltalán, képes vagyok-e fejlődni és olyan tortákat alkotni, amilyeneket elképzelek.
Néha úgy tűnik, hogy teljesülnek az álmok, azok az álmok, amikben igazán, amikben szívből hiszek. Az utolsó hónapok nem a szokásos téli befordulást hozták nálam, hanem kihívásokat, egy sor új impulzus ért! Néha elcsodálkozom, hogy ez a sok jó mind velem történik? Pedig nem teszek mást, mint élek ennek a csodálatos tortaszerelemnek és egyre komolyabb már ez a románc. A sok-sok ember, akikkel a tortáim miatt ismerkedtem meg, ezek a visszajelzések, a torták, amiket elkészíthetek, komolyan, mint egy álom. Néha félek, hogy felébredek, vagy egy nap már nem tudok tovább fejlődni és akkor már nem lesz semmi izgalom, semmi kihívás benne.
Az előző heti töprengésemre és káros hatású agyalásomra sikerült magamnak egy szépséges tortával válaszolnom. Közben rájöttem, hogy sokkal kevesebbet kell gondolkodni, főleg amikor jön a negatív-Gabi! :)
Ez a torta Ágota kérésére készült, mint már jó pár az elmúlt hetekben. Nagyon szimpatikusnak találtam, ahogy konkrét ötletekkel állt elő mindig és szerencsére egyáltalán nem sablonos ötletekkel. Sőt, talán az egyik leglelkesebb tortatulajdonos vált belőle - hiszen minden alkalommal érkezett a visszajelzés és a fényképek a neten! Ez a legutóbbi torta egy különleges alkalomra készült, hiszen ezen a vasárnapon volt az eljegyzésük. Hosszú egyeztetések után eljutottunk egy hatalmas gyűrű alakú tortától odáig, hogy készítek egy gyűrűpárnát és arra kerülnek gyűrűk. Szerencsére elfogadta a véleményemet, sőt, a törtfehér színtől eltekintve nem is volt különösebb megkötése.
Ahogy nekiláttam, jöttek sorban az ötletek., naná, hogy emeleteset akartam ebből is! Előtte nap kipróbáltam a párnatorta elkészítését - újdonság volt a sütés, a töltés, nem beszélve a bevonásról! A teszt jól sikerült és levontam a következtetéseket - amiket nagyon jól sikerült hasznosítanom. (Na igen, vannak ezek a jó kis youtube videók, ahol talán rögtön meglátom a mesterfogásokat - de nekem azok nem használnak, valahogy sokkal érdekesebb és izgalmasabb élesben nekiállni és próbálgatni!).

Itt az első párna torta
Szóval nekiálltam és elkezdtem a párna gyártást! Igazi izgalmas feladat volt, de minden működött ahogy elképzeltem! Ahogyan bevontam őket, szinte életre keltek! Szombat délután ott sorakoztak a párnácskák a hűtőben, imádtam őket!
Vasárnapra maradtak az utolsó mozzanatok, amik igazán feltették az i-re a pontot - a tálca, a festések, a gyűrűk és persze az összeállítás!




Ahogy egymásra tettem őket, nem tudtam betelni a látvánnyal! Persze hozzátartozik, hogy nekem nagyon kedves ez a szín, ettől még inkább a szívemhez nőtt!
Éppen időben sikerült elkészülni a tortával és még pár kapkodós fotót készíteni róla!





Büszkén mutattam a tortát Ágota szüleinek és annyira örültem, hogy tetszik nekik is! Meg is beszéltük, hogy meglepetés lesz a menyasszony-jelöltnek is, nem mutatják meg neki előre, így igazi lett a meglepetés is!
A tortáról levettem a legfelső párnát, nehogy ledőljön, vagy elhúzza az egész építményemet - ezt az étteremben tették vissza rá. Azért izgultam, hogy minden rendben legyen vele - de ahogy itthon délelőtt díszítgettem, már láttam, hogy elég stabil - a látszat ellenére is! :)
Igen, ez most megint egy olyan torta volt, ami kellő kihívást adott és úgy érzem, sikerült megfelelnem ennek a kihívásnak. Ez motivál és úgy gondolom, hogy egész heti őrlődésemre sikerült magamnak megadnom a választ - igenis van értelme és fejlődőképesnek nyilvánítottam Gabit, a tortatanoncot! :)
Nagy-nagy izgalommal vártam a visszajelzést, hát jött is az üzenet, hogy tetszett és ízlett is mindenkinek, még az étteremben is csodájára jártak!


Nagyon-nagyon büszke vagyok erre a tortámra, bár nem tartom tökéletesnek - és ennek örülök a legjobban, mert igenis ott van még a motiváció és egyre magasabbra tudom tenni azt a lécet önmagam számára. Hát, ez az én mennyországom! :)