2012. február 28., kedd

Esküvői minitorták


Talán még emlékeztek a bejegyzésre, amikor négy minitortát mutattam be - egy csodásan berendezett dekorációban! Akkor éppen nagyon kitörni készült belőlem a kreativitás és nem bírtam magammal - olyannyira, hogy az akkor megbeszélt muffinokon túllépve egyszemélyes tortákat készítettem. Sok-sok órát elbíbelődtem velük, nem túlzok, hogy egy délutánon át tartott, mire végeztem velük. De a végeredmény bőven kárpótolt, imádtam őket, annyira gabis lett mind a kétféle!


Persze már ekkor jelezte kedves ismerősöm, hogy pont ilyet akar egy ötven fős esküvőre. Igyekeztem azonnal eltéríteni a szándékától, hiszen akkor tényleg úgy éreztem, hogy ez a feladat túlnő rajtam (szokás szerint az önbizalom "megingathatatlan" jelképeként...). Később, amikor egyeztettünk, akkor már egy kis tortáról és közel negyven minimuffinról beszéltünk, minden minimuffinon egy-egy virággal - meg is nyugodtam, hogy ezzel azért megbirkózóm majd biztosan.
Aztán szerdán sokkolódtam, amikor kiderült, hogy valójában pontosan ugyanezekre a minitortákra gondoltak - csak én értettem félre. Utólag mosolygok rajta, de ott akkor kétségbe estem rendesen. Mert ha már megígértem, akkor olyat kell készítsek, amilyet ők szeretnének!
Szóval szereztem egy tortaállványt, felszerelkeztem mini tortatálcákkal és felvérteztem magam a nagy csatára!
Ahogy mondják, nincsenek véletlenek - ez most is igazolódott, mert van nekem egy nagyon drága és ügyes barátnőm, Eszter, aki már régóta mondogatta, hogy ő eljön segíteni ezen a hétvégén! Most pedig megajándékozott jó pár óra segítséggel és a higgadtságával!
Megsütöttem egy rakás piskótát, megtöltöttem őket karamell krémmel és 6 centis kistortákat szúrtam ki a nagy egészből. A múltkori próbálkozásomból már annyit megtapasztaltam, hogy érdemes vajkrémet használni a bevonó alá - így stabilabb az egész és a bevonás is jobban működik. Nem mondom, számolgattam őket, hogy hol tartok a kenegetéssel - még harmincöt, még a fele, még tíz, na még egy... Ritkán szoktam vajkrémezni, mert a töltelékek, amiket használok, működnek a tortabevonó alatt is - szóval most semmiképpen nem akart a kezemre állni. Nyakig voltam vajas és türelmem sincs az ilyenekhez sokáig. Aztán örömmel vettem tudomásul, hogy végeztem és már várhattam, hogy mikor érkezik meg Eszter!
Némi nagyon laza bemelegítő, fotónézegetős trécselés után neki is láttunk a torták bevonásához - a színeket már előre begyúrtam. Végül úgy alakult, hogy Eszter nyújtott én meg bevontam és simítgattam a tortácskákat. Ekkor még mindig tiszta stresszben voltam, hogy másnap délig sem fogok végezni, mert jöttek a negatív gondolataim, meg a múltkori négy, azaz néééégy torta kísértő emléke - amikor annyira sokáig szöszöltem velük! Végül nagyon jól haladtunk, szerencsére a sötét démonok csak az én fejemben léteztek, a bloggerina kollegina "péntek délutáni fílinggel" lazított - nem mellékesen nagyon ügyes is volt (de ezt már eddig is tudtam!).
A következő lépés a virágok elkészítése volt. Most megmutattam a nagy-nagy titkokat Esztinek, volt szerencséje szinte az összeset kiszúrni és megformázni! Én meg ragasztottam és pakoltam őket a tortákra. Azt kell mondjam, mire végeztünk, addigra szó szerint már az ujjában volt a virágkészítés minden mozzanata - szinte lila volt és puklis, mire minden szirom elnyerte a végleges formáját!

Ekkorra már egésen meg is nyugodtam, hiszen erre a napra már a torták bevonásának is örültem volna - de az összes virág is a helyére került. Hála Eszter aznapi lelkesedésének, még nekiálltunk festegetni is - nekem ez volt a legkedvesebb az egész folyamatban, pedig ez is monoton, de ezzel olyan jól lehet relaxálni, imádom!






Aztán válogattunk a szalagok közül, hogy melyik is illene inkább a tortákra. Sajnos az állványt "benéztem", mert ekkorára nem fért rá a sok tortácska, legalábbis az arany tálcácskákon biztosan nem. Szóba jött még a mignon papír, ami csinos is lett volna - de a szalag, na azzal lett igazán elegáns.


Erre a napra elég is volt ennyi, nem szerettem volna Esztert tovább elrabolni családjától és így is nagyon-nagyon sokat segített nekem! Így némi tereferével befejeztük a napot!
Szombaton még rákerült a tortákra a selyemszalag és némi arany lüszter.






Aztán jött a fotózás! Annyira tetszett az összkép - bár teljesen őszintén megmondom, hogy itt olyan képet állítottam be, ami kedvemre való. Lengyel József blogján, az egyik bejegyzésében a minitortákról írt, az ő véleményét vakon elfogadom - szerinte a sok torta együtt nem érvényesül - a negyvenet már soknak vettem.
A másik, számomra nagyon szimpatikus trendnek megfelelően személy szerint egy desszertes (tortás) asztalos berendezés szerint képzeltem el a tortákat, de nyilván nem az én elképzelésem volt mérvadó.
Szóval ennyi az oka, amiért a képeken mindössze 14 tortácskát láthattok.
Szerintem nagyon bájosak lettek így együtt, jó volt látni ennyi tortácskát együtt - főleg a kedvenc (torta)színemben, a kedvenc Gabi-virágommal!
Eszter, hálás köszönet amiért segítettél - jó, tudom, hogy te már nagyon sokszor ajánlottad, de most aztán tényleg a legjobbkor jöttél is! :)
Az újabb közös tortázásról természetesen Eszternél is született bejegyzés, amit itt olvashattok el! - Nekem mindig annyira jólesően fura érzés olvasni az ő bejegyzéseit, mert bár ugyanarról írunk, ráadásul eléggé hasonló is a jellemünk, mégis valahogy annyira a saját kellemes stílusában készült el ez a poszt is! KÖSZÖNÖM! :)

10 megjegyzés:

  1. De jó, imádom, hogy ilyen részletesen írsz és annyira átérezhető (főleg ha szereplője is volt ez ember) :-)
    Köszönöm én is a bizalmadat, a lehetőséget és nagyon örülök, hogy segíthettem, köszönöm a barátságodat is! ;-)

    VálaszTörlés
  2. Csodálatosak! Szívből gratulálok Nektek és persze irigykedem nagyon, ilyeneket sosem tudnék csinálni...

    sherpa

    VálaszTörlés
  3. ÁÁÁ hát ez nagyon klassz! Minden tiszteletem, a türelemért:) Én lehet feladtam volna már a krémezésnél:):)

    VálaszTörlés
  4. Jó kis csapat vagytok, megint nagyon szépet alkottatok :)

    VálaszTörlés
  5. Egyszerűen csodásat alkottál/alkottatok. Gratulálok!
    A türelmedet egyenesen csodálom. Elképesztő, hogy mindegyiket bevonogattátok, virágoztátok! Le a kalappal.
    Igazi példakép vagy számomra.

    VálaszTörlés
  6. Szépek lettek - mint mindig! Ügyesek vagytok (és kitartóak) ! :-)

    VálaszTörlés
  7. Nagyon szuperek lettek a desszertek és a torta is, nagyon büszke vagyok rátok....
    Tökéletes lett a harmónia és a színek is a már megismert Gabi kombinációk:)
    Letisztult és elegáns a végeredmény!
    Nagyon sok hasonló munkát kívánok nektek :)

    VálaszTörlés
  8. Nagyon csodás kis tortácskákat és teljes kompozíciót alkottatok. Szuper ügyesek vagytok! :)
    Szerintem ezek a mini tortácskák nagyon illenek hozzád Gabi, olyan Gabis az egész. :)
    Finom kis formák, kifinomult színnel és dekorral.
    Eszter pedig egy igazi jó barát, akire lehet számítani, ha ég a ház. :)
    Gratulálok mindkettőtöknek!

    VálaszTörlés
  9. Fantasztikus lett! Le a kalappal előtted!

    VálaszTörlés