2012. február 28., kedd

Esküvői minitorták


Talán még emlékeztek a bejegyzésre, amikor négy minitortát mutattam be - egy csodásan berendezett dekorációban! Akkor éppen nagyon kitörni készült belőlem a kreativitás és nem bírtam magammal - olyannyira, hogy az akkor megbeszélt muffinokon túllépve egyszemélyes tortákat készítettem. Sok-sok órát elbíbelődtem velük, nem túlzok, hogy egy délutánon át tartott, mire végeztem velük. De a végeredmény bőven kárpótolt, imádtam őket, annyira gabis lett mind a kétféle!


Persze már ekkor jelezte kedves ismerősöm, hogy pont ilyet akar egy ötven fős esküvőre. Igyekeztem azonnal eltéríteni a szándékától, hiszen akkor tényleg úgy éreztem, hogy ez a feladat túlnő rajtam (szokás szerint az önbizalom "megingathatatlan" jelképeként...). Később, amikor egyeztettünk, akkor már egy kis tortáról és közel negyven minimuffinról beszéltünk, minden minimuffinon egy-egy virággal - meg is nyugodtam, hogy ezzel azért megbirkózóm majd biztosan.
Aztán szerdán sokkolódtam, amikor kiderült, hogy valójában pontosan ugyanezekre a minitortákra gondoltak - csak én értettem félre. Utólag mosolygok rajta, de ott akkor kétségbe estem rendesen. Mert ha már megígértem, akkor olyat kell készítsek, amilyet ők szeretnének!
Szóval szereztem egy tortaállványt, felszerelkeztem mini tortatálcákkal és felvérteztem magam a nagy csatára!
Ahogy mondják, nincsenek véletlenek - ez most is igazolódott, mert van nekem egy nagyon drága és ügyes barátnőm, Eszter, aki már régóta mondogatta, hogy ő eljön segíteni ezen a hétvégén! Most pedig megajándékozott jó pár óra segítséggel és a higgadtságával!
Megsütöttem egy rakás piskótát, megtöltöttem őket karamell krémmel és 6 centis kistortákat szúrtam ki a nagy egészből. A múltkori próbálkozásomból már annyit megtapasztaltam, hogy érdemes vajkrémet használni a bevonó alá - így stabilabb az egész és a bevonás is jobban működik. Nem mondom, számolgattam őket, hogy hol tartok a kenegetéssel - még harmincöt, még a fele, még tíz, na még egy... Ritkán szoktam vajkrémezni, mert a töltelékek, amiket használok, működnek a tortabevonó alatt is - szóval most semmiképpen nem akart a kezemre állni. Nyakig voltam vajas és türelmem sincs az ilyenekhez sokáig. Aztán örömmel vettem tudomásul, hogy végeztem és már várhattam, hogy mikor érkezik meg Eszter!
Némi nagyon laza bemelegítő, fotónézegetős trécselés után neki is láttunk a torták bevonásához - a színeket már előre begyúrtam. Végül úgy alakult, hogy Eszter nyújtott én meg bevontam és simítgattam a tortácskákat. Ekkor még mindig tiszta stresszben voltam, hogy másnap délig sem fogok végezni, mert jöttek a negatív gondolataim, meg a múltkori négy, azaz néééégy torta kísértő emléke - amikor annyira sokáig szöszöltem velük! Végül nagyon jól haladtunk, szerencsére a sötét démonok csak az én fejemben léteztek, a bloggerina kollegina "péntek délutáni fílinggel" lazított - nem mellékesen nagyon ügyes is volt (de ezt már eddig is tudtam!).
A következő lépés a virágok elkészítése volt. Most megmutattam a nagy-nagy titkokat Esztinek, volt szerencséje szinte az összeset kiszúrni és megformázni! Én meg ragasztottam és pakoltam őket a tortákra. Azt kell mondjam, mire végeztünk, addigra szó szerint már az ujjában volt a virágkészítés minden mozzanata - szinte lila volt és puklis, mire minden szirom elnyerte a végleges formáját!

Ekkorra már egésen meg is nyugodtam, hiszen erre a napra már a torták bevonásának is örültem volna - de az összes virág is a helyére került. Hála Eszter aznapi lelkesedésének, még nekiálltunk festegetni is - nekem ez volt a legkedvesebb az egész folyamatban, pedig ez is monoton, de ezzel olyan jól lehet relaxálni, imádom!






Aztán válogattunk a szalagok közül, hogy melyik is illene inkább a tortákra. Sajnos az állványt "benéztem", mert ekkorára nem fért rá a sok tortácska, legalábbis az arany tálcácskákon biztosan nem. Szóba jött még a mignon papír, ami csinos is lett volna - de a szalag, na azzal lett igazán elegáns.


Erre a napra elég is volt ennyi, nem szerettem volna Esztert tovább elrabolni családjától és így is nagyon-nagyon sokat segített nekem! Így némi tereferével befejeztük a napot!
Szombaton még rákerült a tortákra a selyemszalag és némi arany lüszter.






Aztán jött a fotózás! Annyira tetszett az összkép - bár teljesen őszintén megmondom, hogy itt olyan képet állítottam be, ami kedvemre való. Lengyel József blogján, az egyik bejegyzésében a minitortákról írt, az ő véleményét vakon elfogadom - szerinte a sok torta együtt nem érvényesül - a negyvenet már soknak vettem.
A másik, számomra nagyon szimpatikus trendnek megfelelően személy szerint egy desszertes (tortás) asztalos berendezés szerint képzeltem el a tortákat, de nyilván nem az én elképzelésem volt mérvadó.
Szóval ennyi az oka, amiért a képeken mindössze 14 tortácskát láthattok.
Szerintem nagyon bájosak lettek így együtt, jó volt látni ennyi tortácskát együtt - főleg a kedvenc (torta)színemben, a kedvenc Gabi-virágommal!
Eszter, hálás köszönet amiért segítettél - jó, tudom, hogy te már nagyon sokszor ajánlottad, de most aztán tényleg a legjobbkor jöttél is! :)
Az újabb közös tortázásról természetesen Eszternél is született bejegyzés, amit itt olvashattok el! - Nekem mindig annyira jólesően fura érzés olvasni az ő bejegyzéseit, mert bár ugyanarról írunk, ráadásul eléggé hasonló is a jellemünk, mégis valahogy annyira a saját kellemes stílusában készült el ez a poszt is! KÖSZÖNÖM! :)

2012. február 20., hétfő

Most zöldségeket beszélek

Vagyis inkább zöldségekről - sőt, még inkább zöldség alakú tortákról.






Kedves ismerősöm Piroska, amikor legutóbb járt nálunk, említette, hogy hivatalosak egy születésnapi partira és arra gondoltak, hogy egy különleges tortával lepnék meg az ünnepeltet. ...rögtön levettem ám a szándékot, hogy ez erősen célzásértékű volt, mégpedig finoman jelezte, hogy tortát fogok nekik készíteni! Mégpedig a paradicsomok és kígyóuborkák témakörében! :)
Néhány napja csörgött is, hogy akkor vasárnap lesz aktuális a torta, tulajdonképpen rám bízta a belsejét és a külsejét is, a méretét tekintve pedig olyan 20 szelet körülit lőttünk be.
A formatortáknál mindig ott van az izgalmas feladat, hogy akkor milyen formájú és mennyi piskóta kell hozzá? Azt se szeretném, hogy sok sallang maradjon, mert nálunk az nem fogy el. Az én drága családom nem különösebben hatódik már meg a finomságoktól...
Amit még nagyon imádok a formatortákban, amikor életnagyságban lehet valamit elkészíteni! Persze itt már vannak kompromisszumok, mert a legtökéletesebb piskóta-krém-bevonóanyag arány szerintem egy klasszikus kerek tortában van. Amikor idomulni kell egy adott formához, akkor ez az arány felborul, a bevonóanyag és néha a piskóta is relatív több lesz, értelemszerűen a töltelék kárára. De valamit valamiért, hát ez így működik minden téren! :)
Szóval akkor adott a téma, uborka és paradicsom. Két uborkánál többet nem tudtam elképzelni, nehogy valami zöldséges standnak tűnjön a tortám. A paradicsomokból is négy-öt darab volt tervben, készült normál, tenyérbe illő darab, illetve egy túlméretes is! Bár el kell árulnom, hogy az uborka is már talán inkább II. osztály lenne - évekig dolgoztam egy zöldség-gyümölcs kereskedő cégnél, többek között én reformáltam a beszállítói termékspecifikációkat. A legviccesebb, hogy még azt is megszabták, hogy a kígyóuborka hány centiméter hosszan hány centimétert görbülhet! Na igen, és az összmennyiség hány százaléka térhet el, maximum 10 százalékkal - óóó, a régi szép emlékek! A lényeg a lényeg, hogy az szép vastag uborkákat készítettem!
Az uborkák két szelet piskóta között egy réteg krémből álltak, a paradicsomoknál kettő és három réteg piskótát használtam, a kedvenc kókuszos-mandulás fehércsokis krémemmel! (Tudom, ezt már annyiszor ismételtem, hogy talán a könyökötökön jön ki - de én imádom, és van ennek néha gyakorlati haszna is, egy-egy jó meglepetés kisül belőle!).
A bevonáshoz zöld és piros masszát gyúrtam be, már az hihetetlenül látványos volt! Az uborkákat hosszában barázdáltam (jött a mintázófa, meg a tortasimító oldala is... ). Uborkát már mindenki látott milliószor, de amikor készíted, akkor el kell rajta gondolkodni, hogy akkor milyen is? Hol gömbölyűbb és hol keskenyebb és milyen a színe és mekkora és mennyi görbület van benne. Azt vettem észre, hogy amit egyszer elkészítek tortából, azt később más szemmel nézem, mintha akkor látnám legelőször. Más részleteket fedezek benne, jobban hat az érzékeimre - nem is tudom elmagyarázni, valami egészen különleges érzés.
Ezután elővettem az airbrusht és pirossal és zölddel átfújtam őket. Utána kerültek fel a paradicsom csészelevelei és kocsánya (a margaréta kiszúrót használtam hozzá és kicsit hegyesítettem a csészelevelek csücskeit).
Mivel ebből még nem lett volna meg a mennyiség, így egy kisebb tortát is készítettem. Ritkán szoktam két réteg piskótával tortát készíteni, de nem akartam átesni a ló túloldalára sem. Ebből egy tálat formáltam (bevallom, ennél kicsit már elfogyott a türelmem).
Szóval elrendezgettem a zöldségeket a tálcán és elégedetten nézegettem, annyira imádnivalóak voltak!
A legkedvesebb tortáimmal szoktam lefotózkodni, ezt most megint nem nagyon lehetett kihagyni! Lehetett volna még mindenféle sztárfotókat berendezni, például egy jól terített reggelizőasztallal, tudom, de engem ez az oldala perpillanat nem igazán fog meg a tortafotózásnak. Majd egyszer!

Werk fotó - itt látszódik, hogyan szoktam berendezni a fényképezés helyszínét is :)
...arról nem is beszélve, hogy vasárnap leejtettem a fényképezőgépemet, örülök, hogy egyáltalán sikerült pár fotót összehozni vele (letört pár kütyü az ajtócskáról is, ami az elemeket tartja, konkrétan használhatatlanná vált...)! Elég rendesen szoktam ragaszkodni a dolgaimhoz (horoszkópkedvelők számára fontos infó, hogy rólam írták a bikák jellemzését...), így aztán ez is eléggé mélyen érintett. Én szeretem, nem akarom lecserélni... Igazi érzelmi hullámvölgy ez, kérem!
Már nagyon vártam az alkalmat, hogy ilyen tortát készíthessek és nagyon örülök, hogy így sikerült!

2012. február 18., szombat

Romantikus hófehér leányálom

Ehhez a szikrázóan napfényes szombathoz tökéletesen passzol a torta, amit most bemutatok!
Attila és Orsi ma tartják esküvőjüket, szűk családi körben és rám gondoltak az esküvői tortájuk elkészítésével kapcsolatban. Aminek én nagyon-nagyon örültem!


Egyrészt, mert már készítettem nekik többször tortát és ez már önmagában is nekem nagyon sokat jelent - hiszen ezek szerint tetszett és ízlett is tényleg, amit nekik készítettem!
Másrészt pedig nem győzöm hangoztatni, hogy szerintem az esküvői torták a torták igazi királynői! Egy éve még álmodni sem mertem volna, hogy egyet is elkészíthetek, most pedig már épp ez a harmadik! Annyira örülök!
Ráadásul most szabad kezet kaptam, teljesen. Ilyenkor nagyon könnyen átesek a ló túloldalára, mert minden aktuális ötletemet bele akarom tuszkolni egyetlen tortába és úgy kell magam visszafogni, hogy harmonikus maradjon az összkép. Keresgélem a stílusomat, próbálgatom, hogy mi az, ami közel áll hozzám és rám jellemző. Amit pillanatnyilag tapasztalok, hogy a virágkészítés és a túl egyszerű, minimál stílus (ami egyébként annyira szép és letisztult tud lenni), na ezek nem állnak hozzám közel.
Szokásomhoz híven emeletes tortában gondolkodtam, azokat imádom!
Még soha nem készítettem teljesen hófehér tortát, most is csak majdnem - mert némi ezüst is került rá, sőt majdnem elragadtattam magam és tulajdonképpen már próbálgattam is rá a fekete szalagokat is! Mert szeretem a kontrasztokat, annyira megvadítja az összképet. De rögtön jó útra térítettem a gondolataimat és emlékeztettem magamat, hogy visszafogottabb tortát szeretnék, inkább romantikusat.
No, de némi időrendet is tartsak, különben csak kósza gondolategyveleg lesz, amit Nektek adhatok!
Szóval az alsó torta 15 centis lapokból áll, a felső pedig nem egészen 10 centis. A torták a megszokottnál magasabbak, szerettem volna ezzel kecsesebbé és különlegessé tenni az egészet!
Alapkoncepció volt, hogy rózsaszirmokkal díszítem az alsó torta oldalát, ezután vontam be a tetejét (így utólag talán egyszerűbb lett volna fordítva...).A szirmok és a sima bevonat találkozásához cukorgyöngyöket ragasztottam, nekem ez nagyon tetszett.
A felső tortát bevontam és tortacsipesszel mintáztam, átfestettem ezüsttel. Aztán néztem tanácstalanul és ott nehezen jött a következő lépés. Nem akartam kiálló "csúcsdíszeket", meg már virág se passzolt rá az elképzeléseim szerint. Mi legyen akkor rajta? Legutóbb, a minitortáknál festettem szívet a torta tetejére - most is ezt találtam a legmegfelelőbbnek, csak most kettő egymásba fonódó szív kapott helyet a tortán. A romantika és játékosság hevében még rákarcoltam a keresztnevük kezdőbetűjét, nekem ez az az ötlet, ami a leginkább tetszik ezen a tortán! Imádom, mert ettől lesz bájos és ettől lesz egyéniség az egész! Erről a legédesebb szerelmes sztorik jutnak eszembe, amikor a fiú belekarcolja a fába a vallomását, egy szívecskét a monogramokkal! (Ez szép, pedig azt hittem, hogy javíthatatlanul romatnikaellenes vagyok - közbe meg ez egyáltalán nem is igaz!)


Kívánom, hogy sok boldogság kísérje őket közös életükben és mindig ott legyen a másik a szívükben, a legőszintébb szeretettel!
Persze ezek után még tovább vitt a hév, kapott a torta még több gyöngyöt és a tálcára borított bevonót is megmintáztam, szintén szívek kerültek rá - ez szépen keretezi is a tortát!


 








Most kivételesen természetes fénynél is fotóztam - itt még ragyogóbb és élőbb az egész torta! Imádtam, annyira bájos lett, a játékossága mellett elegáns, de nem hivalkodó! Azért nem egy tipikus esküvői torta - de mindenki döntse el, hogy neki ez tetszik-e, vagy inkább a tömegirányzat vonzza (amivel egyébként semmi gondom).

2012. február 15., szerda

Kisfiúk és nagyfiúk örök kedvencei - az autók

Igen, valami csoda az, ahogyan minden hímneműben genetikailag kódolva van az autómánia! Gügyögős-pelenkás koruktól brummognak és tologatják a matchboxokat, verdákat, kisautókat, versenyeztetik a saját autóikat, versenyeznek egymás autóival. Aztán persze ez később sem változik, az autóik becsben tartva és külön személyiséggel felruházva szinte velük élnek szimbiózisban! :)
Jókat mosolygok azon, mennyire felvillanyoz egy férfit egy dögös autó, hogy a kisfiúk lelkesedésével nézegetik körbe az utcán parkoló Ferrarit, élvezik a lóerők dübörgésének hangját és látványát és vasárnap délután képesek minden más program helyett Forma-1-et nézni (hetekkel előbb beiktatva, hogy melyik hétvégén mikor indul a futam). Arról nem is beszélve, hogy minden pasit adrenailnnal tölt el, ha néha rosszalkodik egyet az autójával, jól meghajtja és gyorsul és előzget! Igen, ez mind olyan, ami a fiúknál adott és nem kell firtatni az okát és nem kell várni, hogy ez megváltozik, mert ez így van rendjén!
Az autós torták így igazi favoritok a fiúknál, korosztályra való tekintet nélkül. Persze a stílus azért változik, de a rajongásuk örök témája állandó!
Az elmúlt két hónapban jó néhány autós torta készült nálam. Volt kisautós, vidám tájjal ábrázolt torta kétévesnek, aztán szinte klasszikusnak mondható téma a Verda, az édes cuki Villám McQueen-nel. Készült belőle egyszerű torta marcipán figurákkal és készült 3 dimenziós Verda, sőt ezekből testvéreket is készítettem. Ez két kicsi torta volt, imádnivalóan édesek voltak egymás mellett. Készült picike céges autós torta és készült egy hatalmas fekete ötös BMW is, slusszkulccsal.
Összegyűjtöm őket egy csokorba - bár a BMW talán megérne egy külön bejegyzést is! - Sőt, arról még fázisképeim is vannak! Legközelebb!

Nimród két éves, az ő tortájára kisautókat készítettem Valahogy soha nem tudok akkora utat készíteni, amire ráférnek a kisautók! A kisautóknak pedig mindig lemarad a lámpájuk, a tükörről már nem is beszélve. No, de egyszer csak meg fogom tanulni, nem igaz? :)






A következő torta időrendben hamarabb készült - ez egy Verdás figurás torta. Imádtam, annyira cuki volt és mivel tudtam rá időt szánni, jól elszöszöltem az apróságokkal is. A leginkább a festegetést élveztem, annyira élvezetes volt, bár festésemnél a végeredmény nem művészi, de legalább kreatív lett! Tényleg szuper volt elkészíteni. Andi, Dávid anyukája sikongatott, amikor kibontotta kisfia tortáját (akinek az egyik Sam, a tűzoltós torta készült az oviba is). Jujjj, hát amikor ilyen a reakció, meg amikor örömükben átölelnek és körbepuszilnak, vagy felhívnak csak azért, hogy hű, de fincsi volt és tetszett - hát, attól én elolvadok és annyira, de annyira nagyon boldog vagyok!









Verdákból készült már nálam néhány, de mivel minden tortámat szeretem és képtelen lennék egyet is kihagyni a sorból, így következzék hát Villám McQueen! Korábban bemutattam három Verda tortámat, akkor a legutolsó annyira jó lett, még szinte nekem is tetszett! Most két kicsi tortát készítettem, mindössze 12x24 centisek voltak. Ennél teljesen másképpen jöttek ki az arányok, a motorháztető alatt mindössze egy réteg krémnek jutott hely, de még így is kicsit torz lett az egész.
A történethez persze hozzátartozik, hogy legkedvesebb barátom, az én fogadott KisÖcsim tiszteletét tette aznap, míg tortáztam. Persze van amikor kifejezetten jól jön a segítség, de annyira furi volt a helyzet, hogy inkább zavarban voltam, mint hogy még feladatokat tudjak delegálni. A tortázás nálam teljesen egyszemélyes relax, az én önző hobbim, amikor szól a rádió, csak én énekelgetek és senki nem tudhatja, ha kiöntök vagy fél deci fekete festéket és kétbalkezeskedek, mert amúgy szoktam rendesen! De nagyon drága volt, mert segített nekem, amiben csak engedtem, például ő gyúrta be a bevonómasszát pirosra. Ennél már csak a fekete lett volna szívatósabb - de állta a sarat! Legközelebb is lesz koprodukció! :)
Ezeknél a Verdáknál is airbrusht használtam, nagyon látványos, sokkal szebb lett így. Végül még egy réteg lakkal fényeztem őket, csillogtak is - rendes vadiúj verdához méltóan! Ráadásul tényleg annyira édes volt a két autós tortácska, imádtam őket együtt! Igazi tortatesók voltak, édesek és kedvesek és mosolygósak!








A következő torta már nagyfiúnak készült, sógornőmék találták ki, hogy tortát visznek komájuk születésnapjára - mégpedig a fiatalember autójának megtortásítása volt az ötlet! Ez is egy viszonylag picike torta volt, igyekeztem a mérete ellenére kidolgozni. Úgy érzem, a nagyobb tortákkal inkább barátságban vagyok, mint a picikkel - azokon sokkal szebben ki tudom alakítani a részleteket - sokkal inkább képes vagyok látni őket térben. Hát ezekben meg az a kihívás, hogy picik! Ennél a kerekét rendesen benéztem - az elvitte az arányait, de a meglepetés volt a lényeg! :))))






Egy ötös BMW-vel köszöntötték fel szomszédomék a barátjukat. Hát ez alapból is hatalmas poén, ha valaki a 18.-ra egy fekete ötös Bömbit kap, slusszkulccsal - na de tortából! :)
Ezt a jó nagy tortát erdei gyümölcsös krémmel töltöttem meg, faragtam, hófehér masszával vontam be, airbrush-sal fújtam feketére és élelmiszerlakkal csillogtattam meg. Ennél a tortánál utólag nagyon bántam, hogy nem vajkrémet használtam a bevonó alá, mert még szebben lehetett volna az autó formáját alakítani! Itt kedvezett nekem a torta mérete, egyszerűen imádtam szórakozni vele! Végre volt visszapillantó tükör is, meg antenna, meg minden, ami szokásos így autóknál! :)
















A torta mérete miatt itt egy közös fotó - jól megkínoztuk egymást , ami rajtam látszódik is rendesen :)
Elég nehéz feladat visszaadni egy autó stílusjegyeit úgy, hogy tökéletesen felismerhető legyen - ezen látom az audis és mercis beütéseket, de az embléma végül helyre tette az egészet!
Ja igen, ez volt az első igazi airbrush-os festegetésem, tipikusan rám jellemző a "csapjunk bele a lecsóba" hozzáállás - eszembe nem jutott, hogy ez így ne működne! :D