2012. január 24., kedd

A várva-várt találkozás - valóra vált álom II.

Igen, most is a "Valóra vált álom" címet választottam, hiszen amióta csak olvasom a torta és karamell blogot, azóta szeretnék személyesen megismerkedni Józsival és látni a tortáit és persze a Matias cukrászdát! Bár már két csodálatos tortáját is láttam, sőt az egyiket én kaptam, kóstoltam is mindkettőt, sőt még finom Matiasos sütikhez is volt szerencsém. De az i-re a pont, azaz a személyes találkozó, még nagyon hiányzott. Azonban, ha folytatni akarom a hasonlatot, akkor azt kell mondjam, remélem, hogy az i és rajta a pont csak egyetlen betű egy hosszú-hosszú mondatban.


Mikor tudatosult bennem, hogy a 2012-es évre készített esküvői torta kollekció nyilvános bemutatója a győri esküvői kiállításon lesz, rögtön elhatároztam, hogy ott kell lennem.
Eszterrel nagyon egy rugóra járnak a gondolataink, szintén osztozik rajongásomban, így nem is volt kérdés, hogy ő is csatlakozik a győri kiruccanáshoz. Később a férjek is úgy döntöttek, hogy velünk tartanak ezen a hétvégén, szerencsére ők is megtalálták a közös témákat. Hm, a tortamániás, tortaimádó és lelkes perszónák hobbijának és az ahhoz kapcsolódó szokásainak kitárgyalása mindenképpen bőséges témát szolgáltatott nekik! :)
Így történt, hogy szombat reggel nekiindultunk a jó pár órás utunknak. Eszterrel már lassan egy éve ismerjük egymást, de még most is számtalan meglepetést okozott, hogy tényleg mennyire hasonlítunk. Én eddig mindig azt gondoltam, hogy ilyen nagyon zizis és fura csaj már csak nincs még egy, de tévedtem! ...talán mégis van valami ebben a horoszkóp dologban, mindketten bikák vagyunk!


Pillanatoknak tűnt az autóút, megérkeztünk, elfoglaltuk szállásunkat és megcéloztuk az Árkádot, a kiállítás helyszínét! Hát, különös ez a téma, mert szinte mióta felfedeztem magamnak Józsi blogját, azóta kerestem "/kergetem/" őt (lehet, hogy néha az őrületbe...). Eleinte rendes kimértséggel fogadta a rajongásomat és én csodálkoztam azon a legjobban, amikor később bizalmába fogadott és még arra is szakított időt, hogy az én szeretett blogomat nyomon kövesse. Így akár azt is mondhatnám, hogy ismerjük egymást, de egy személyes találkozó akkor is valódi premier, talán ez az egyetlen olyan eset, amikor létezhet még másodszorra is első benyomás. Én rettenetesen izgultam, biztonságot adott, hogy ott van velem Eszter, ha véletlen nem jutnék szóhoz, hát ő biztosan beszél helyettem is (...Gabi magyar hangja: X.né Y. Eszter).
Ahogy megláttuk az első kiállítási standokat, már-már elviselhetetlen volt minden hátralévő méter, minden másodperc. Aztán ott voltunk és megláttuk Józsit, épp egy fiatal párral beszélgetett (hát igen, egy esküvői kiállítás erről szól). Mi megálltunk ott, mint két rendesen megszeppent óvodás. Szinte térdremegős izgatottság vett erőt rajtam, tényleg hihetetlen volt, a sok-sok torta és a csodák alkotója, személyesen!
Hogy meséljek-e tovább erről? Nagyon személyes élmény volt, ezért szeretném ezt most magamnak megtartani. Röviden annyit elárulhatok, hogy Józsi pontosan ugyanaz az ember, akit a blog alapján elképzelhettek. Élmény volt hallgatni, ahogyan rajong a tortákért, ahogyan a munkájáról beszél. Azon kevesek közé tartozik, aki egyenesen a szemedbe néz - ha jól megfigyelitek, az ember többsége ritkán és rövid ideig tud a másik ember szemébe nézni. Nagyon örültem annak, hogy időt szakított ránk és egy kávé mellett beszélgettünk hármasban - míg kollégái, Viki és Attila tartották a frontot.


Később visszaadtuk őt a látogatóknak, közben mi is próbáltuk végigcsodálni a tortaremekeket. Őszintén, el sem tudom képzelni, hogy tudnék választani ennyi nagyszerű alkotás közül. A torták között néhány már ismerős volt, de ott, életnagyságban még inkább lenyűgöztek engem. Teljesen más ott látni az apró részleteket, a színeket és azt, hogy tényleg mennyire tökéletesek.
Órákig nézegettem volna mindet, kapkodtuk a fejünket Eszterrel, hol az egyik, hol a másik részlete ragadott meg minket. Próbáltam kedvencet választani, de rögtön legalább öt-hat verzió volt arra, melyiket is szeressem legjobban.











Azért megnyugtatom azokat, akik a Matiasból rendelnék az esküvői tortájukat, hogy Józsi úgyis segít a választásban és ahogy ismerem, személyre is szabja őket, hogy a nagy napon a torta valóban az est fénypontja lehessen. Ami harmonizál az ifjú pár személyiségével, stílusával, amitől pont az lesz az ő egyedi tortájuk.
Amilyen rövid, annyira intenzív volt a szombati élmény. Eszter szavaival élve rendesen "bekukultunk", zavarban voltunk. Naná, hogy én zavarban voltam, hiszen apró kicsi pötty vagyok ebben a tortamókában és valahányszor Józsi méltatja egy tortámat, hát az nekem egészen hihetetlen. Most meg ott volt és én annyira örültem annak, hogy szakított ránk időt! Ha valaki, bárki, ennyire szereti a munkáját , ekkora szakmai alázattal és kitartással és akaraterővel végzi és a sikereit a megrendelői elégedettségében, mosolyában méri, azt hiszem, az az ember tud idővel elérni a szakma valódi csúcsára. Ilyen emberrel találkozni ritkaságszámba megy.
Az élmények másnap csak gyűltek, hiszen reggeli után a Matias cukrászda volt a következő állomás. Ahogy leparkoltunk és elindultunk, pár méteren belül kiszúrtam a fotókról már ismerős épületet, hát ez akkora nagy jóérzés volt! Na igen, itt volt sikítozás, meg "juhhhéééé" (az Árkádban annál sokkal inkább meg voltunk illetődve...). Először is a kirakatokat kellett végignézni, az "ismerős" tortákat felfedezni sorjában, az épületet megszeretgetni! A fiúk már rég bent ültek, mi még kint a friss tortákat, sütiket és mousse-okat csodáltuk.
Bent is sorban az összes sütit végignézegettük, megtaláltam a kedvencemet, egy túró mousse-t, feltétlenül olyat kellett most is választanom, igazi ízorgia, imádom.





A cukrászda hangulata pont olyan kellemes volt, mint vártam, Viki, akivel előző napon, a kiállításon váltottunk pár szót, kedvesen kalauzolt minket a gusztusos sütemények között. Szívesen maradtam volna még órákig, a Matias nekem tényleg hozta azt, amire számítottam!
Vasárnap délelőtt újra ellátogattunk a kiállításra, ekkor már némileg türelmetlenebb férjekkel. De így is kaptunk egy órácskát - ami pillanatoknak tűnt.
Képzeljétek, ahogyan a kiállítás standjai mellett elhaladtunk, egyszerre ott volt egy nagyon különleges ruha, ami már messziről vonzotta a tekintetet! Ez volt az a ruha, amit a Kokafashion tervezőnője tervezett a türkiz virágos tortához. Ez volt az első, ami aznap megragadott minket! Egészen elképesztő párosítás volt a torta és a ruha, minden részletében összhangban! Biztos vagyok abban, hogy sokak tekintetét megragadta!






Később felfedeztük, hogy a torták másképpen vannak elrendezve és még inkább tetszetős volt, amit láttunk, bár őszintén nem is gondoltam, hogy felül lehet múlni az előző napi látványt!



Ezen a napon is újra végigcsodáltuk a tortákat, még több részletet felfedezve. Tudjátok, hatalmas élmény volt, amikor Józsi mesélt az adott tortáról, hogy mi miért olyan, amilyen, még több finomságot mutatott meg. Letagadhatatlanul szereti a tortákat és jó hallgatni amikor belemerül és élvezettel mesél egy-egy remekműről, a színéről, a formájáról.
Még rövid beszélgetés erejéig "megkaptuk" Józsit. Jó, nekem sok-sok óra is rövidnek tűnt volna, mert élmény volt a társasága, hiszen repül az idő, ha kellemesen telik. Aztán lassacskán hazafelé vettük az irányt.
A hétvége eltelt egy szempillantás alatt...




Nem szeretnék közhelyes lenni, pedig sorra ilyenek jutnak most az eszembe.
Ez a két nap nagyon sokat jelentett nekem, megérte hosszú hetekig és hónapokig várni ezt az alkalmat. Igazi csőlátással csak Lengyel József, a tortái és a Matias létezett. Eszterrel együtt izgultunk és örömködtünk, annak is nagyon örülök, hogy vele voltam ott! Nagyszerű társaság volt!
Persze a függőségem és rajongásom csak tovább erősödött, hiszen látom magam előtt ezeket a tortákat, sőt a karamell virágokat és úgy érzem, hogy akarok ilyen csodákat alkotni. Nagyon-nagyon vágyom arra, hogy ilyen tökéletes torta kerüljön ki a kezeim közül. Hm, igazi édes álom!
Néha el sem hiszem, hogy ennyi minden jó történik velem, annyira örültem ennek a hétvégének!

7 megjegyzés:

  1. Kár, hogy nem találkoztam ott Veletek, Csajok! Jövőre egyeztetünk! :-)

    VálaszTörlés
  2. Gabi! Annyira jó volt olvasni a postodat. Fantasztikus a rajongásod, de megértem, mert én ugyan nem készítek tortákat, de ámulok és bámulok József munkássága előtt. Na és a tiétek előtt is, mert ez a terület nekem már kimarad az életemből, pedig szívesen csinálnám:-)))
    Nagyon szép két napotok lehett. Legközelebb én is elmegyek, ha lesz, mert én közelebb lakom, mint ti:-))
    Egyébként szinte ott éreztem magam, annyira jól megírtad a beszámolót:-))

    VálaszTörlés
  3. Élmény volt olvasni a beszámolódat! A torták meg... egyik szebb mint a másik, élőben biztos még nagyobb élmény volt :)

    VálaszTörlés
  4. Nagyon örültem a beszámolódnak, szinte hihetetlen minden és ahogyan történt....
    Külön öröm, hogy én lehetek a 70000. aki kinyitotta a blogod :)
    Figyeltem, nehogy ne én legyek ám :D

    VálaszTörlés
  5. M@rti, legközelebb biztosan egyeztetünk, ha a közelben járunk!

    Gesztenye, valóban nagyszerű volt a hétvége! Örülök, hogy osztozol rajongásomban! Azt hiszem, nem kell ahhoz tortamániásnak lenni, hogy az ember meglássa a szépet, a stílust, egyediséget és hibátlan jó ízlést József munkáiban. Az én tortamániám töredéke mindannak a csodának, amit ő művel!
    Ilyen eseményről képtelenség lett volna máshogyan írni!

    Tejszínhab, igazi tortarengeteg volt és ha lehetséges, még szebbek, mint képeken! Bár próbáltam írni róla, de elmondhatatlan, hogy milyen jó érzés volt!

    Kedves Józsi! Nekem külön öröm, hogy ezekben a sorokban is sugárzik belőled mindaz a jó, ami Te vagy! Valamiért úgy alakult, hogy amióta csak megtaláltam a blogodat, nem bírtam szó nélkül hagyni a tortáidat, a bejegyzéseidet - pedig nem vagyok az a nagyon nyomulós, azt hiszem.
    Nem is lehet leírni szavakkal, egyszerűen nagyon örülök Neked! Örülök a tortáidnak, a sok-sok megrendelődnek, örülök, hogy ilyen nagyszerű kollégáid vannak és annak pedig külön örülök, hogy egyre többen látják a munkáidat! Büszkén mutogatom ismerőseimnek a blogodat és a karamelljeidet, ahogyan ők, úgy szerintem mindenki más is odáig van értük! Még sok-sok olvasót kívánok és sok-sok lájkot és sok-sok elégedett, boldog tortatulajdonost!

    VálaszTörlés
  6. Gabi! Ez egy újabb nagyszerű bejegyzés volt! Komolyan mondom, majdnem megkönnyeztem!!! :) Kicsit beleképzeltem magam abba a csodás hétvégébe, amit átéltetek! Nagyon jól tudom, hogy milyen klassz olyan emberek társaságában tölteni az időt, akik hasonló érdeklődésűek, na és arról meg ne is feledkezzünk meg, hogy mennyit lehet fecsegni megállás nélkül! Én most ezeket a nagyon impulzív érzéseket majd az UKBA-n fogom átélni, nagyon várom! :)

    VálaszTörlés
  7. Nem tudom elégszer mondani,hogy mennyire imádom az írásaidat (is). Annyira, de annyira jó olvasni, hogy az emeber szinte késztetést érez, hogy még többször elolvassa! :-)
    Nagyon-nagyon várom a következő "őrült" ötletünket és köszönettel tartozom megint, a barátságodért is!

    VálaszTörlés