2012. január 31., kedd

Feketepillangó blogszülinapi meglepetése

Néha átértékelődik az idő, mint például most is. Hiszen alig több, mint egy hónapja jelentkeztem az Édes illatok konyhája elnevezésű blog születésnapi játékára. Mégis azóta annyi minden történt, mintha egy nap nem is 24, hanem legalább 48 órából állna! Csodálkozom is, hogy ennyi minden történhet ilyen rövid idő alatt. Sőt, ennyi minden jó belefér (volt nem jó is, de arra ki kíváncsi - én biztosan nem foglalkozom vele!).
A másik viszonyítási pont egy régebbi dátum - tavaly júniusban, Farkas Vilmos tortadíszítő tanfolyamán találkoztam Feketepillangóval, az Édes illatok konyhája című blog tulajdonosával - remélem nem bánja, ha elárulom, Zsuzsinak hívják! Már a tanfolyam alatt is jót trécseltünk, amit folytattunk a hazafelé úton is. Mivel szinte útba esett hazáig vinni őt, így nem kellett éjszaka átutaznia a fél várost a barátnőjéig, hanem otthon aludhatott kis családjával! 
Így, egy személyes találkozó után pedig még inkább kedvessé vált nekem a blogja - ő is azok közé tartozik, akiknek a legnagyobb rohanás közepette is megnézem a legújabb bejegyzéseit, hoztam már tőle receptet és ötleteket! Szívesen ajánlom nektek ezt a blogot - már annak, aki esetleg nem ismerné - hiszen sok-sok csinos, bájos és kedves torta vár rátok Feketepillangónál
...mintha ezer éve lett volna! Hűha, mennyi minden történt azóta és mennyi minden változott és én is milyen sokat változtam. Persze az a taktikám, hogy a pozitív élményekre koncentrálok és ezekből szerencsére bőven adatik nekem az utóbbi időben.
Ebben a bejegyzésben két ilyen nagyon pozitív élményt szeretnék elmesélni Nektek! Az első azzal kezdődött, hogy Feketepillangó a blogszületésnapja alkalmából játékot hirdetett. Olvastam is, még aznap - de a szokásos rohanással megbeszéltem magammal, hogy OK, még lesz lehetőségem a határidőig elküldeni a jelentkezésemet.
Meg teljesen elbűvölt a történet, amiben Zsuzsi leírta, hogyan és miért készítette el az első tortáját és mennyi viszontagság érte - de végül az utolsó pillanatban elkészült az első torta-remekmű! ...persze szerelem lett belőle, aminek eredményeit blogjában be is mutatja, sokunk örömére.
Később teljesítettem a játék szabályzatában foglalt feladatokat: megosztottam a játék felhívását, küldtem egy pillangós tortát e-mailben és kiválasztottam, melyik a kedvenc tortám az övéi közül. Ez utóbbi annyira nehéz feladat! A legutolsót, egy fakultatív kérdést már meg sem válaszoltam, itt pedig a tíz kedvenc bloggeremet kellett volna kiválasztanom. Hű, ez szinte lehetetlen feladatnak tűnik. Mert akiket olvasok, hát őket azért olvasom, mert szeretem a tortáikat, az alkotásaikat és a blogjukat.
Azután jött a meglepetés, amikor rápillantottam egy későbbi bejegyzésre, miszerint meg van a nyertes. Automatikusan klikkeltem is - amikor ott volt a meglepetés, hogy engem sorsoltak ki! Annyira, de annyira meglepődtem, egyáltalán eszembe nem jutott, hogy én leszek Fortuna kegyeltje! Nagyon örültem!
Zsuzsi írta, hogy személyes meglepetésben lesz részem. Kíváncsi is voltam, főleg amikor Eszter kibökött annyit - nagy unszolásra - hogy beszélt Zsuzsival, meglepetésügyileg. Szerencsére Eszter nagyon ügyesen tartotta a titkot, így igazi hatalmas meglepetésben volt részem tegnap délután, amikor kezembe vettem a borítékot, Feketepillangó ajándékát.
Néhány nappal előtte Zsuzsi felhívott, beszélgettünk vagy egy órát és közben nagy vonalakban felvázolta, hogy mi minden történt vele az elmúlt bő egy hónapban. A nekem készített meglepetése pedig csak hab a tortán, hiszen a 3 napos megrendelési határidőből 33 napos kiszállítás lett. Ekkor már újra elkezdte fúrni az oldalamat a kíváncsiság - hát vajon mi lehet az???!!
Egyébként is, imádom a meglepetéseket, elolvadok a legapróbb gesztustól is. Meg attól, ha valaki időt szakít rá és megszervezi a meglepetést. Hiszen mindenki életében az egyetlen és legfontosabb kincs az az idő. Az idő az egyetlen, amit nem lehet megvenni, nem lehet birtokolni, nem lehet felhalmozni. Az idő ajándék. Az idő számunkra véges, de a jó hír, hogy mi magunk rendelkezünk minden egyes másodpercünkkel. Ahogy a Kishercegben is írják, "Az idő, amit a rózsádra vesztegettél, az teszi olyan fontossá a rózsádat!". Ez is olyan gondolat, amit ha valaki magáénak érez, az akár alapjaiban megváltoztathatja azt, hogyan vélekedik a saját életéről. (Most kikívánkozott, azért nem fogok a torták helyett filozófiai témára áttérni a blogomban, nyugi.)

Tegnap kibontottam a borítékot, benne egy levél - a megbeszéltek szerint ezt olvastam el legelőször. Kellemes gyöngybetűk sorakoztak előttem, izgatottan és türelmetlenül olvastam a sorokat. Hogy hol párásodott be először a szemem? Azt hiszem, itt:
"...fogadd tőlem hatalmas szeretettel, mert szívvel-lélekkel állítottam össze minden oldalát!
Minden kedves Bloggertársunkat személyes illetve telefonos-facebookos megkeresésemmel gyűjtöttem össze és remélem, sikerült személyre szabnom neked.
Mindenki örült neked és az ötletnek és az engedélyükkel hoztam a képet és akinek volt ötlete és ideje, az idézetet, üzenetet is csatolt a képhez. Mindenki szép tortás évet kíván, örömökkel és sikerekkel megfűszerezve!"
A levélből kiderült, hogy Zsuzsi egy naptárt állított össze nekem, igyekezett kiválogatni a tíz kedvenc blogomat/bloggeremet - mert én a játékra való jelentkezéskor nem tettem ezt meg. Ez hatalmas munka lehetett, kiválogatni, megkeresni őket! ...ez igen, ez tényleg olyan gesztus volt, amire egyáltalán nem is számítottam, viszont nagyon-nagyon meghatott és nagyon hálás vagyok érte! Tényleg, olyan, mintha valójában nekem lett volna születésnapom, hogy én kapom ezt a nagyszerű ajándékot!
A blogról ismerős zöld mintás csomagolópapírt izgatottan téptem fel, már akartam látni, hogy mit is kaptam! Minden oldalnál sóhajtottam egyet és ahogyan haladtam előre a hónapokkal és ahogyan olvastam az idézeteket és kívánságokat, hát végül már rendesen könnyekig hatódtam. Csak úgy, mint most is, ahogy ezeket a sorokat írom. Eléggé szentimentális vagyok, ettől a meglepetéstől persze, hogy hatalmas öröm tölt el! KÖSZÖNÖM!

Szeretném Nektek nagy büszkeséggel bemutatni minden egyes oldalt! ...már csak azt sajnálom, hogy nincs legalább 24 hónap egy évben, mert akkor még több kedvencem helyet kaphatott volna! :)


Bitóné Szilvi meseszép esküvői tortája
 "Ami nehéz, ahhoz kell egy kis idő, a lehetetlenhez valamivel több!"

A három bloggerina és a torta, amivel egy hatalmas álmom vált valóra
"Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud és megvalósítja" 

Feketepillangó tortája - a kedvenc színpárommal és a folyamatosan áramló energiával
"Vigyázz, hogy világosat gondolsz-e vagy sötétet, mert amit gondoltál, megteremtetted." 

Bonbon mániától - aki nagy kedvencem, csodálom a tökéletes bonbonjait, konyhai remekműveit és a csodás fotóit 

Farkas Vilmos húsvéti tortácskái

M@rti és az egyik legkedvesebb tortám tőle - nagyon szeretem a blogját, a tortáit, az  írásait!

Tücsökbogár blogja a másik olyan blog, ami nem tortás, de mindenképpen az én toplistámon ott van!
 "Öregedj meg! Ez elsőre furcsa kívánság, de amikor belegondol az ember, az egyik legszebb kívánsággá válik!"
Köszönöm Tücsökbogár, valóban a legszebb kívánság!

Mummy tortája - tőle is az egyik kedvencem, hiszen imádom a bohóchalakat

A torta, amit mindenki megismer, Kricky-től! Egy a sok-sok remekműve közül, amiket őszintén csodálok!

Sokszor írtam már, hogy az első számú kedvenc bloggerem Lengyel József, aki most is kedves meglepetést szerzett azzal, hogy a kilencedik hónapot választotta - emlékezett, hogy ez a legeslegkedvencebb számom! Köszönöm! 
"A legkedvesebb tortatanoncnak, a fekete bűvöletéből válogatva! Még sok tortás évet!"
- köszönöm Józsi, remélem, hogy így is lesz!

Ez a cica pedig az én művem! :)
Eszter egy közös fotónkat választotta arról az estéről, amikor együtt örültünk Lengyel József tortáinak! Örök emlék ez is, egy nagyon-nagyon kedves emlék! KÖSZÖNÖM!
"Mindenki összeakad néha olyan emberrel, akinek beszédét szívesebben hallgatja, akinek szavai közelebb férkőznek a lelkéhez, buzdítóbban hatnak rá, mint más szavak."

Kiskukta, akinek a blogja nagyon meghatározta az én torta-szerelmemet, hiszen az ő tortái adták a kezdő lendületet a tortapróbálkozásaimhoz, a tanácsai és részletes leírásai sokat jelentettek nekem, a receptjeit kezdtem el használni és használom őket a mai napig
Köszönöm Nektek az időt, amit rám szántatok, köszönöm Feketepillangónak, hogy mindezt megszervezte! Elképzelni sem tudnék kedvesebb és szívhezszólóbb meglepetést ennél, nagyon meghatódtam és nagyon-nagyon örülök, hogy én nyertem meg ezt a játékot!
...hamarosan az én blogom is egy éves lesz, már töröm a fejem, hogy mit is találhatnék ki, hogy hasonlóan nagy örömet szerezhessek én is egy játékkal! Most komolyan úgy érzem, hogy fel van adva a lecke rendesen! :)

2012. január 26., csütörtök

Torta keresztelőre és esküvőre - egyben


Az előző hétvége győri eseményeit elmeséltem elejétől a végéig, de hozzá tartozik a történethez még egy eseményszál. Jó néhány hete hívott fel Detti, hogy keresztelői tortát szeretne erre a hétvégére. Persze rögtön mondtam, hogy ez a hétvége nem jó, mert elutazunk. Aztán ahogy tovább beszélgettünk, kiderült, hogy szombatra kell a torta és kiderült, hogy ez az alkalom nem csupán keresztelő lesz, hanem egyben esküvő is!
Ez a két információ már elég is volt, hogy nekem elszabaduljon a fantáziám és képtelen lettem volna nemet mondani. Az első ötlet elég vad volt. Ráadásul hangosan gondolkodtam, mondtam Dettinek, hogy mi lenne, ha a torta egyik oldala esküvőre, a másik pedig keresztelőre lenne hangolva? Ilyenkor nálam jön egy egészen másik dimenzió, a lila köd és nem tudok szabadulni az első gondolattól.
Bevallom, nagyon feladta a leckét, hogy teljesüljön az elképzelés (amire persze Detti áldását adta), de ugyanakkor ízléses legyen a megvalósítás.
De lányok, azért akármennyire is nem esküvő párti valaki, ha mégis rászánja magát a nagy napra, akkor már csak legyen egy igazi esküvői torta! Nagyon kedves emlék lehet, hogy a keresztelő mellett ezt az alkalmat is képviseli a torta a külső jegyeiben. Talán csak a saját esküvői torta mániámat vetítettem ki, de makacsul ragaszkodtam ehhez a gondolatmenethez.
Aztán a színek is sok fejtörést okoztak. A megkeresztelt baba kisfiú, ehhez mindenképpen társult nálam a kék szín. Ehhez pedig hófehéret tudtam elképzelni. A másik elgondolás az ekrü volt, finom barnás árnyalatokkal.
Sokat hezitáltam, míg a hófehér-kék-ezüst trió mellett döntöttem.
Aztán jött a forma. Milyen legyen? Kerek, szögletes? Legyen a hagyományos elrendezés szerint, azaz a nagyobbtól haladjon a kisebb felé a rétegezés. Persze beötlött a gondolat, hogy milyen jó lenne a fordított tortát elkészíteni! Komoly kísértést éreztem, hogy így legyen, de végül azért döntöttem a leghagyományosabb forma mellett, mert úgy gondoltam, hogy egy figyelemfelkeltő forma és a két téma már tényleg zűrzavaros összképet adott volna. Eddig gyakorlatilag nem készült nálam három szintes torta (kivéve egy pár mini tortát) tudtam, hogy különösen kell figyelni arra, hogy a torták teteje vízszintes legyen. Persze, kézenfekvő, de akkor is! A tortát 30-25-20 centi átmérőjű piskóták alkotják.
Ritkán sütök 30 centis, vagy annál nagyobb piskótát (igen, eddig összesen vagy ötször sütöttem ilyet). De rájöttem, hogy ezeket imádom a leginkább! Van abban valami különlegesen izgalmas, amikor egy ekkora tortát lehet megtölteni és nyújtani hozzá a bevonót. Konkrétan most is valami egészen különlegeset éreztem, ahogy rásimítottam a masszát és kezdtem elegyengetni. A bevonómasszát érezni a tenyeremmel, az felér a legnemesebb anyagok tapintásával. Egyébként is szeretem a kellemes anyagokat érezni a kezemmel, de a bevonómassza egészen a bűvkörébe kerített engem. Ekkora tortán nagyon élvezetes használni a simítókat is!
Vissza a témához! Mindenképpen akartam kiscipőket készíteni. Ehhez az Alan Dunn-féle masszát készítettem el, egy-egy arányú AD masszát és cukor bevonómasszát gyúrtam össze, így egy nagyon kellemesen használható anyagot kaptam.
A cipőcskék mellett végre bevethettem az egyik szilikon formámat, amivel gombokat készítettem és Eszter külön kívánságára került rá egy cumi is. (Utóbb kiderült, hogy ez aratta a legnagyobb sikert a gyerkőcök körében). Ja igen, egy kék színű kismackót is készítettem, szintén ebből a masszából.
A "keresztelős oldalra" került egy fehér és két rózsaszín pillangó is. Mivel Dettiéknek két kislányuk is van, mindenképpen szerettem volna, ha "ők sem maradnak le" erről a tortáról, ezek a pillangók nekik szóltak.
A torta tetején is csücsült két pillangó, ha már se nászpár, se monogram, akkor legalább így jelképesen kapjanak helyet a tortán az ifjú házasok! :)






Az esküvői oldalnál több elképzelésem is volt, sőt készítettem egy sor fantáziavirágot. Készült az eddigiekhez hasonló és mellettük még egészen más fazonokban is, de azok nem kerültek fel a tortára. Igyekeztem most is szem előtt tartani, hogy a kevesebb néha több, bár tudom jól, hogy a stílusom nagyon távol áll a minimáltól. De ez már tényleg sok lett volna (nem győzöm hangsúlyozni, hogy azért a két oldal alapvetően meghatározza a torta karakterét). Ami nekem nagyon tetszett, az a sok-sok rózsaszirom. Mert ez is jól összeegyeztethető az esküvők hangulatával.
Péntek estére (éjszakára) betöltöttem, bevontam a tortákat, elkészítettem az alsó és felső tortára ezt a hajtogatott anyag mintát, felragasztottam a cukorgyöngyöket. Nekem nagyon bejött és persze már most van ötletem, hogy legközelebb hogyan fogom használni.








Szombaton reggel időben keltem, hiszen még hátra volt a torták összeállítása, akkor kerültek fel a szalagok és a dekoráció, a virágok és az apróságok. Mellette pedig már előtte éjjel sem tudtam aludni, annyira vártam a győri kiruccanást! Mindemellett még szombat reggel a készülődés, csomagolás, bolt, elvittük a tortát megmutatni Dettinek és leadtuk az étteremben, ahol volt a vendégség. Utána rohantunk Eszterékhez, hogy időben el tudjunk indulni. Zűrös egy reggel volt, az pedig maga a csoda, hogy alig 20 percet késtünk - bár engem minden egyes perc késésem szokott bosszantani, most igyekeztem ezen túltenni magam, hiszen így is 9 után nem sokkal már úton voltunk Győr felé.
A szombaton este a nagy találkozás izgalmait egy "emlékezetes" vacsora mellett beszéltük át négyesben. Közben pedig hatalmas türelmetlenséggel vártam a visszajelzéseket a tortáról. Igen, nagyon kíváncsi voltam, hogy tetszik-e és ízlik-e? Elmondhatatlanul jó érzés volt, amikor jött az infó az én drága, fogadott Kisöcsémtől, hogy tetszik és ízlik is! Persze ő már többször is tesztelte a gyümölcsös és a kókuszos-mandulás tortáimat! :)
Mikor már tudtam, hogy bemutatásra került a torta, akkor képtelen voltam visszafogni magamat, az újdonsült és nagyon okos telefonommal készített (nagyon rossz fényviszonyok között készült) fotókat megosztottam Facebook-on. Szándékosan nem írtam, hogy ez a két torta egy. Annyira, de annyira meglepődtem a sok-sok lájkon és nagyon örültem is a sok-sok hozzászólásnak!
Persze most is úgy látom, hogy jó ez, de azért szeretném, ha még jobb lenne! Főleg azon a napon nem éreztem túlságosan különlegesnek az én szerény alkotásomat, hogy egész délután Lengyel József  - Esztert idézve - éneklő és táncoló tortakölteményeit csodáltam. :)

2012. január 24., kedd

A várva-várt találkozás - valóra vált álom II.

Igen, most is a "Valóra vált álom" címet választottam, hiszen amióta csak olvasom a torta és karamell blogot, azóta szeretnék személyesen megismerkedni Józsival és látni a tortáit és persze a Matias cukrászdát! Bár már két csodálatos tortáját is láttam, sőt az egyiket én kaptam, kóstoltam is mindkettőt, sőt még finom Matiasos sütikhez is volt szerencsém. De az i-re a pont, azaz a személyes találkozó, még nagyon hiányzott. Azonban, ha folytatni akarom a hasonlatot, akkor azt kell mondjam, remélem, hogy az i és rajta a pont csak egyetlen betű egy hosszú-hosszú mondatban.


Mikor tudatosult bennem, hogy a 2012-es évre készített esküvői torta kollekció nyilvános bemutatója a győri esküvői kiállításon lesz, rögtön elhatároztam, hogy ott kell lennem.
Eszterrel nagyon egy rugóra járnak a gondolataink, szintén osztozik rajongásomban, így nem is volt kérdés, hogy ő is csatlakozik a győri kiruccanáshoz. Később a férjek is úgy döntöttek, hogy velünk tartanak ezen a hétvégén, szerencsére ők is megtalálták a közös témákat. Hm, a tortamániás, tortaimádó és lelkes perszónák hobbijának és az ahhoz kapcsolódó szokásainak kitárgyalása mindenképpen bőséges témát szolgáltatott nekik! :)
Így történt, hogy szombat reggel nekiindultunk a jó pár órás utunknak. Eszterrel már lassan egy éve ismerjük egymást, de még most is számtalan meglepetést okozott, hogy tényleg mennyire hasonlítunk. Én eddig mindig azt gondoltam, hogy ilyen nagyon zizis és fura csaj már csak nincs még egy, de tévedtem! ...talán mégis van valami ebben a horoszkóp dologban, mindketten bikák vagyunk!


Pillanatoknak tűnt az autóút, megérkeztünk, elfoglaltuk szállásunkat és megcéloztuk az Árkádot, a kiállítás helyszínét! Hát, különös ez a téma, mert szinte mióta felfedeztem magamnak Józsi blogját, azóta kerestem "/kergetem/" őt (lehet, hogy néha az őrületbe...). Eleinte rendes kimértséggel fogadta a rajongásomat és én csodálkoztam azon a legjobban, amikor később bizalmába fogadott és még arra is szakított időt, hogy az én szeretett blogomat nyomon kövesse. Így akár azt is mondhatnám, hogy ismerjük egymást, de egy személyes találkozó akkor is valódi premier, talán ez az egyetlen olyan eset, amikor létezhet még másodszorra is első benyomás. Én rettenetesen izgultam, biztonságot adott, hogy ott van velem Eszter, ha véletlen nem jutnék szóhoz, hát ő biztosan beszél helyettem is (...Gabi magyar hangja: X.né Y. Eszter).
Ahogy megláttuk az első kiállítási standokat, már-már elviselhetetlen volt minden hátralévő méter, minden másodperc. Aztán ott voltunk és megláttuk Józsit, épp egy fiatal párral beszélgetett (hát igen, egy esküvői kiállítás erről szól). Mi megálltunk ott, mint két rendesen megszeppent óvodás. Szinte térdremegős izgatottság vett erőt rajtam, tényleg hihetetlen volt, a sok-sok torta és a csodák alkotója, személyesen!
Hogy meséljek-e tovább erről? Nagyon személyes élmény volt, ezért szeretném ezt most magamnak megtartani. Röviden annyit elárulhatok, hogy Józsi pontosan ugyanaz az ember, akit a blog alapján elképzelhettek. Élmény volt hallgatni, ahogyan rajong a tortákért, ahogyan a munkájáról beszél. Azon kevesek közé tartozik, aki egyenesen a szemedbe néz - ha jól megfigyelitek, az ember többsége ritkán és rövid ideig tud a másik ember szemébe nézni. Nagyon örültem annak, hogy időt szakított ránk és egy kávé mellett beszélgettünk hármasban - míg kollégái, Viki és Attila tartották a frontot.


Később visszaadtuk őt a látogatóknak, közben mi is próbáltuk végigcsodálni a tortaremekeket. Őszintén, el sem tudom képzelni, hogy tudnék választani ennyi nagyszerű alkotás közül. A torták között néhány már ismerős volt, de ott, életnagyságban még inkább lenyűgöztek engem. Teljesen más ott látni az apró részleteket, a színeket és azt, hogy tényleg mennyire tökéletesek.
Órákig nézegettem volna mindet, kapkodtuk a fejünket Eszterrel, hol az egyik, hol a másik részlete ragadott meg minket. Próbáltam kedvencet választani, de rögtön legalább öt-hat verzió volt arra, melyiket is szeressem legjobban.











Azért megnyugtatom azokat, akik a Matiasból rendelnék az esküvői tortájukat, hogy Józsi úgyis segít a választásban és ahogy ismerem, személyre is szabja őket, hogy a nagy napon a torta valóban az est fénypontja lehessen. Ami harmonizál az ifjú pár személyiségével, stílusával, amitől pont az lesz az ő egyedi tortájuk.
Amilyen rövid, annyira intenzív volt a szombati élmény. Eszter szavaival élve rendesen "bekukultunk", zavarban voltunk. Naná, hogy én zavarban voltam, hiszen apró kicsi pötty vagyok ebben a tortamókában és valahányszor Józsi méltatja egy tortámat, hát az nekem egészen hihetetlen. Most meg ott volt és én annyira örültem annak, hogy szakított ránk időt! Ha valaki, bárki, ennyire szereti a munkáját , ekkora szakmai alázattal és kitartással és akaraterővel végzi és a sikereit a megrendelői elégedettségében, mosolyában méri, azt hiszem, az az ember tud idővel elérni a szakma valódi csúcsára. Ilyen emberrel találkozni ritkaságszámba megy.
Az élmények másnap csak gyűltek, hiszen reggeli után a Matias cukrászda volt a következő állomás. Ahogy leparkoltunk és elindultunk, pár méteren belül kiszúrtam a fotókról már ismerős épületet, hát ez akkora nagy jóérzés volt! Na igen, itt volt sikítozás, meg "juhhhéééé" (az Árkádban annál sokkal inkább meg voltunk illetődve...). Először is a kirakatokat kellett végignézni, az "ismerős" tortákat felfedezni sorjában, az épületet megszeretgetni! A fiúk már rég bent ültek, mi még kint a friss tortákat, sütiket és mousse-okat csodáltuk.
Bent is sorban az összes sütit végignézegettük, megtaláltam a kedvencemet, egy túró mousse-t, feltétlenül olyat kellett most is választanom, igazi ízorgia, imádom.





A cukrászda hangulata pont olyan kellemes volt, mint vártam, Viki, akivel előző napon, a kiállításon váltottunk pár szót, kedvesen kalauzolt minket a gusztusos sütemények között. Szívesen maradtam volna még órákig, a Matias nekem tényleg hozta azt, amire számítottam!
Vasárnap délelőtt újra ellátogattunk a kiállításra, ekkor már némileg türelmetlenebb férjekkel. De így is kaptunk egy órácskát - ami pillanatoknak tűnt.
Képzeljétek, ahogyan a kiállítás standjai mellett elhaladtunk, egyszerre ott volt egy nagyon különleges ruha, ami már messziről vonzotta a tekintetet! Ez volt az a ruha, amit a Kokafashion tervezőnője tervezett a türkiz virágos tortához. Ez volt az első, ami aznap megragadott minket! Egészen elképesztő párosítás volt a torta és a ruha, minden részletében összhangban! Biztos vagyok abban, hogy sokak tekintetét megragadta!






Később felfedeztük, hogy a torták másképpen vannak elrendezve és még inkább tetszetős volt, amit láttunk, bár őszintén nem is gondoltam, hogy felül lehet múlni az előző napi látványt!



Ezen a napon is újra végigcsodáltuk a tortákat, még több részletet felfedezve. Tudjátok, hatalmas élmény volt, amikor Józsi mesélt az adott tortáról, hogy mi miért olyan, amilyen, még több finomságot mutatott meg. Letagadhatatlanul szereti a tortákat és jó hallgatni amikor belemerül és élvezettel mesél egy-egy remekműről, a színéről, a formájáról.
Még rövid beszélgetés erejéig "megkaptuk" Józsit. Jó, nekem sok-sok óra is rövidnek tűnt volna, mert élmény volt a társasága, hiszen repül az idő, ha kellemesen telik. Aztán lassacskán hazafelé vettük az irányt.
A hétvége eltelt egy szempillantás alatt...




Nem szeretnék közhelyes lenni, pedig sorra ilyenek jutnak most az eszembe.
Ez a két nap nagyon sokat jelentett nekem, megérte hosszú hetekig és hónapokig várni ezt az alkalmat. Igazi csőlátással csak Lengyel József, a tortái és a Matias létezett. Eszterrel együtt izgultunk és örömködtünk, annak is nagyon örülök, hogy vele voltam ott! Nagyszerű társaság volt!
Persze a függőségem és rajongásom csak tovább erősödött, hiszen látom magam előtt ezeket a tortákat, sőt a karamell virágokat és úgy érzem, hogy akarok ilyen csodákat alkotni. Nagyon-nagyon vágyom arra, hogy ilyen tökéletes torta kerüljön ki a kezeim közül. Hm, igazi édes álom!
Néha el sem hiszem, hogy ennyi minden jó történik velem, annyira örültem ennek a hétvégének!

2012. január 16., hétfő

Milka csoki torta






Elég sokféle elképzelés előzte meg a végleges ötletet. Beszélgettünk számítógépről, meg egy számítógépes játék figuráiról, mire egy éles váltással ez az elképzelés lett a nyerő.
Egy 15 szeletes csokoládés tortát készítettem, ami kívülről Milka csokoládé. Szeretem, amikor szinte valós méretben tortásíthatom meg az adott témát - ebben az esetben a torta mérete a 300 grammos Milka csokival egyezett meg. Na jó, néhány centi eltéréssel (egy régi fogadásból tudom, hogy ezek a nagy táblás csokik 30 centinél rövidebbek...)
Tetszett az elgondolás, de úgy gondoltam, hogy lehetne még ezen tupírozni! Míg begyúrtam a milka-lila színt beugrott a megoldás! Legyen felbontott csoki! Elkészítettem a csokoládé barna bevonómasszát is, a torta egyik   oldalát ezzel vontam be, szándékosan vastagabbra hagytam a bevonómasszát. Ezután bekockáztam és ráírogattam a kockákra a megszokott Milka logókat.
Utána rávarázsoltam a "csomagolást", kicsit megtépázva!
 A csomagoláson eredetileg van egy világosabb rész, ezt ezüst lüszterrel próbáltam megjeleníteni ezen a tortán. A csoki fehér feliratát úgy vágtam ki és utólag még lilával megfestegettem. Hogy rajta a legyen az ünnepelt életkora is, ezért a kalória jelzést szabtam egyénire, így lehet az, hogy ez a fajta Milka csoki(torta) mindössze 39 kcal-t tartalmaz 100 grammonként! ...ugye ilyen csokit sokan bevállalnátok?
Egyébként jómagam nem vagyok csoki rajongó, ezért is lehet, hogy régen csak a fehércsokit ettem meg, néha becsúszott egy-egy kekszes-sárgabarackos. Azért az utóbbi időben kiderült, hogy léteznek olyan csokoládék, amiket én is szeretek! :)
A torta természetesen belül is csokoládés volt, illatos, sok kakaóval sütött piskótát és finom csokival készült tejszínes krémet rejtett a pocakjában.