2011. december 29., csütörtök

Micimackó kétszer és Füles

Tipikus, hogy amikor nagyon-nagyon-nagyon fontos lenne, hogy valami meseszépet alkothassak, amikor akarom, hogy kívül is olyan legyen, mint eddig még soha, na de belül is legyen minden elképzelhetőnél finomabb  na, akkor kudarcot vallok.
Nagyon fontos esemény volt a kis keresztfiam első születésnapja. Anyukája kívánsága az volt, hogy Micimackós legyen, a szülinapi parti pedig körülbelül 20 fős volt.
Amilyen még nálam nem volt, az a Micimackó, 3D-ben! Andi már jó néhány Micimackót készített, sőt egyik bejegyzésében fázisfotókat is feltett - ezeket igyekeztem a tudatomba vésni.
Persze, néha elfeledkezem arról, hogy a töltelék - főleg egy ilyen faragott és főleg egy ilyen viszonylag magas tortánál - igencsak fontos! Na, de ha nem is a legkellemesebb a saját hibámból tanulni, mégis ez a leghatékonyabb módszer...
Szóval kifaragtam Mackót, betöltöttem és másnap reggel bevontam. A töltelék lágy volt, a bevonás rémálom, a forma is rémálom, a Micimackó meg elkezdett szemmel láthatóan hízni! Ráadásul muszáj volt beleszúrni két szívószálat, mert ahogy tettem rá a bevonót, szinte csúszkált az egész...
Még szerencse, hogy mikulás tájékán volt az ünnepség, így a fokozatos lapulás miatt egyre inkább kitüremkedő szívószálakat elrejthettem egy mikulás sapkával - valamint ezzel magasabbnak is tűnt a tortám (hm, optikai tuning).

Mackó pofika

Ebből a szögből egészen jól mutat

Dagi Micimackó...

A tortát ebéd után jó ízzel fogyasztottuk, mert finom volt - csupa-csokis.
Tanulság viszont akadt, bőven!
Például az, hogy ilyen magas tortánál nem szabad vékonyka piskóták közé lágy krémet tenni. Meg persze az alap formát is kissé át kellett gondolnom, meg a bevonás módját is.
Szerencsére már egyre kevésbé tartok a soron következő kihívástól - hiszen ha beijedek, attól a tortám nem lesz sem szebb, sem jobb! Azért némi izgalommal fogadtam a tényt, hogy egy kedves ismerősöm Micimackó tortát szeretne. Meg egy Fülest - mert iker fiúk szülinapját ünnepelték. Mindezt ráadásul karácsony másnapján.
Úgy gondoltam, hogy jó szervezéssel bele fog férni az időmbe,  így bevállaltam!
Most nagyon figyeltem arra, hogy megfelelő állagú legyen a töltelék - bár ezúttal se vajkrémeztem (és nem is margarinoztam!), hanem a kedvenc kókuszos-mandulás krémemet használtam. Mert az erre is tökéletes!
A Füles tortához pedig karamellkrémet használtam. Este elkészítettem a krémeket, amik reggelre kihűltek, aztán délelőtt piskótát sütöttem - aztán karácsonyi ebéd, kétszer is! Este faragtam és töltöttem és következő délelőtt vontam be a tortákat.
Szerencsére itt már jobban sikerült eltalálnom a formákat és a torták sem deformálódtak.
Bár végül az időmből szinte kifutottam, így az egyik karácsonyi sütiből szúrtam ki egy-egy minitortát, amibe beleszúrtam a gyertyákat (mert azért kicsit vicces lenne Micimackó és Füles fejébe beleállítani a gyertyát, nem?).

Füles

Micimackó

Barátok :))))

A torta a gesztenyekrémes sütimből készült! :)


Kapkodás, na igen. Szerintetek lemaradt valami kis apróság? ...bár Facebook-on már lelőttem a poént, aki ott nem látta, kíváncsi vagyok, feltűnik-e?
Nagyon furcsa volt ahogy visszanéztem azt a Fülest, amit tavasszal készítettem. Akkor olyan szépségesnek és aranyosnak láttam - most azért úgy érzem, némileg szebb lett a végeredmény. Hát, csak volt értelme annak, hogy azóta sok-sok tortát elkészítettem.
Az elmúlt hetek tortáival elmaradásban vagyok itt a blogon - jó sok torta készült nálam ebben a hónapban. Ráadásul mind nagyon kedves számomra. Igyekszem azokat is mielőbb feltenni ide!

2 megjegyzés:

  1. Ha nem írod a nehézségeket, akkor észre sem venni a tortán! Szerintem nagyon aranyosak lettek és nagyon-nagy ötlet az ikerfiúk szülinapi tortájánál a két minitorta. Nagyon kedves és szép torták!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon Boldog Új Évet Kívánok!!

    VálaszTörlés