2011. december 1., csütörtök

Kamion torta






Annyira izgi volt a mai nap! Legszívesebben már most erről írnék - de titoktartási kötelezettségem van. Egyébként sztoriban és izgalomban ennek a tortának az elkészítése is bővelkedett - csak így szinte egy héttel később már kevésbé vagyok az események hatása alatt. Egy hete volt, de azóta annyi minden történt, mintha eg hónapja lett volna.
Kezdem is szépen sorjában. Az úgy kezdődött, hogy közöltem önmagammal, idén már egyetlen darab tortát nem vállalok, senkinek, bárki bármit is talál ki, akkor sem. A következő napon persze legalább három ismerősöm keresett és bár tanúsítottam némi határozatlanságot, ez mégsem bizonyult elegendőnek. Aztán mesélték, hogy mire gondoltak és mi az elképzelés és nálam ilyenkor felgyullad valami lámpa, eldördül a startpisztoly és a fantáziám már nyargal is. Persze egyedül önmagammal versenyzek - így a viszonyok eléggé kiegyenlítettek. Mivel a saját "trénerem" is én vagyok, kíméletlenül sorjáznak a kritikák is - de ezekből elég sokat is tanulok.
Amikor Gyöngyi keresett, akkor a kulcsszó a kamion volt, na ott már éreztem, hogy képtelen lennék nemet mondani. Bár tudtam, hogy az a hétvége elég zsúfolt és zűrös, de gondoltam, ezt akkor is kihagyhatatlan. Sok-sok telefonbeszélgetés követte még ezt, amikor a kamion alakú torta kulcsszavakon kívül elhangzott, hogy negyven főre számoljak, meg jöttek a konkrétumok, hogy milyen színű, mi van ráírva, ráfestve, milyen típusú, milyen a kereke. Nagyon örültem volna, ha egy fotón is láthatom a konkrét járművet - ezt mindenféle technikai akadályok miatt nem sikerült kivitelezni.
Így keresgettem a M.A.N. típusú, háromtengelyes, billenőplatós kamionok fotóit, amiken spoiler is van például. Egyébként mi mindent lehet tanulni a tortázás apropóján, meg ami érdekes, hogy ezután konkrétan figyeltem a kamionokat és számoltam a kerekeiket, meg valahogy más szemmel néztem - sőt, szabályosan fürkésztem őket!
Ennél a tortánál alkudozni is kellett - hiszen úgy képzelték, hogy ha negyven szeletes, akkor legalább 60-70 centi hosszú lesz. De akkor, arányosan elkészítve legalább 80 szeletes lett volna (ahogy matekozgattam - bár arra is rájöttem, hogy formatortánál nem egyszerű eltalálni a méretet, meg ahogy rájöttem, inkább nagyobbat készítek, mert finom, úgyis elfogy!)
A másik alku témája pedig az volt, hogy Gyöngyiék negyven darab szalmabálát képzeltek el a kamion hátuljára (ugyanis az ünnepelt egyrészt negyven éves, másrészt meg ilyeneket is fuvaroz). De őszintén, nagyon nem láttam értelmét, hiszen negyven darab.... nem fogja senki megszámolni és így semmi jelentősége, hogy negyven, vagy öt. Meg miért ne alkudoznék, hiszen ez most attól hobbi, hogy a leginkább kedvemre való módon valósítsam meg a tortáimat. Önmagam számára igyekszem minél magasabbra tenni a lécet, ha valamit bevállalok, akkor a saját elképzeléseim szerinti legjobbat akarom megvalósítani (nyilván amire a tapasztalataim alapján képes vagyok). Ezért nem sajnálom az időt egyetlen tortámtól sem - bár lassan ez tortamánia minden erre fordítható időmet kitölti.
No, de térjünk a lényegre.
A tortához sütöttem két három lapra vágható piskótát, amiket hosszában kétharmad/egyharmad arányban elvágtam. Így lett hat 16 x 40 cm-es lapom és hat 8 x 40 centis - ezeket összeállítva 9 lapos piskótám lett.
A töltelék csokoládé és vanília volt - rétegenként váltakozva. A csokis rétegre meggyszemeket tettem. Ahogy állítottam össze, most aztán tényleg nagyon figyeltem az egyenességre és vízszintességre. Ilyen méretben már nagyon szépen el lehet csúszni!
Szerencsére a töltelékem elég stabil volt. Igen, azt mindig elmesélem, hogy a formatortáimnál ne számítsanak amolyan könnyed habos töltelékre. Szerencsére azért mindig pozitív a visszajelzés, sőt néha keresetlen őszinteséggel vallják be, hogy finomabb volt, mint amire számítottak! Naná, hát én magam is szeretem a jó dolgokat - nem szívesen adok ki a kezeim közül olyat, amit én magam ne fogyasztanék szívesen!
...sok a szöveg, ugye? Ma ilyen jó napom van, trécselek és csivitelek! Pont reggel kezdődött, amikor mindenki közölte, hogy ez egy  vacak nap. Szerintem meg jó és már csakazért is jó. Tegnap este még elég rosszul állt a szénám, ugyanis vakbélgyulladás gyanújával töltöttem jó pár órát az ügyeleten. Szerencsére kiderült, hogy csak "vaklárma" volt. Ezek után naná, hogy örültem annak, hogy ma reggel itthon ébredtem, ráadásul nem lyukasztották ki az irhámat sehol!
Vissza a témához! Sütöttem, betöltöttem - konkrétan először fordult elő, hogy nem lett elég az elkészített töltelék, így még főztem egy adagot. Ezután kivágtam a kamion fülkéje és a plató közötti piskótarészt. Meredek elképzelés volt, mert ugye a bevonás sem lett így túl egyszerű, másrészt a különálló fülkerész stabilitására sem volt száz százalék garancia. De úgy éreztem, hogy meg lesz és jó lesz. Szóval bevállaltam.
Innentől kezdve milliószor nézegettem a kinyomtatott fotókat és hasonlítgattam. Sok részből vontam be, de egyben már a mérete miatt is elég nehézkes lett volna. Így az eljárás a szokásos, gyúrás, színezés, gyúrás, nyújtás, szabás, vágás, illesztés, nézegetés, igazgatás, fejcsóválás - igazgatás és jóváhagyás!
Tulajdonképpen hajnalig készítettem a kamiont, tudtam, hogy másnap már nem sok időm lesz rá. Elveszítettem minden időérzékemet, a sorrendet sem tudnám pontosan elmesélni. Még "frissen" megmintáztam a pótkocsi oldalát és a kamion fülkéjét, bejelölgettem, vonalkáztam. Elkészítettem a kerekeket, azokat formáztam és festettem. Másnapra maradt a festés, illetve a kamion rakományának elkészítése. Végül négy óriás körbálát illesztettem a tortára, amiket a lefaragott piskótából és krémből készítettem el.
A tortát közben át kellett tenni a végleges tálcájára - hű, izgalmas volt. Ez volt az eddigi legnagyobb tortám így egy darabban. Hadd ne mondjam, hogy átrakáskor volt némi mozgása a tortának, ami leginkább a fülke és a pótkocsi közötti űr átmeneti eltűnésében mutatkozott meg! De némi lányos izgalomtól eltekintve sima ügy volt.
Ahogy a kerekek a helyükre kerültek, na meg ahogy festettem, hát konkrétan életre kelt. Minden apró részlete tetszik, egytől eltekintve. Aránytalanul rövid lett a pótkocsi része, bár ez szerintem csupán minimális csalás volt - ami az összképen alig változtat.
A legújabb találmányom, hogy festés előtt a kedvenc modellezőmmel "előrajzolom" a vonalakat. Ezt szinte úgy lehet fogni, mint a ceruzát és ezzel szépen bejelöltem a vonalak helyét. Ezzel mindenképpen sokkal jobban tetszett a végeredmény!


Utolsó másodpercben még pár fotót ellőttem, megpróbálkoztunk egy közös fotóval is - mármint a torta és én, de nem vagyok túl fotogén. A mostani fényképezőgépekbe pislogás felismerést építenek - bennem meg valami "fényképezés felismerő" program van, ha a képen valaki pislog, az tutira én vagyok. Jó pár pislogós és belebeszélős és ilyen-olyan okból rosszul sikerült kép után feladtuk. Meg a torta is nehéz volt és-és-és-és-és hű, milyen hosszú lett ez a bejegyzés, pedig konkrétan semmi "szakmairól" nem írtam. Annál inkább lett Gabis! Hiszen ez az én blogom és nagyon örülök, hogy te, kedves olvasóm egészen az utolsó mondatig olvastad a mai napon igencsak csapongó gondolataimat! :)

10 megjegyzés:

  1. És igen, elolvastam! :D Egyedül a 9 lapos piskótánál akadtam meg, ráment pár pillanat, mire leesett, hogy a 8 centiseket kettesével egymás mellé pakolva lett összesen 9 lapod! :D Egyébként jó kis bevállalós torta, és gratulálok hozzá, mert nagyon ütős lett! :)

    VálaszTörlés
  2. Én is elolvastam! Mindig!
    Fúúúú, mekkora lett!!! Az első képen nem látszik! Viszont ha valami kavicsos felületen fényképezed le az udvarban, meg nem mondom, hogy ez nem igazi!
    Nem lenne türelmem ennyire élethű méreteket legyártani, élethű mini-alkatrészekkel, előzetes matekozással...ááá!
    Ügyes!

    VálaszTörlés
  3. Igen-igen. Én is végigolvastam! :) Te aztán bevállalós vagy! Ez a torta baromi jó lett! Egyre szebbeket csinálsz! :) Hiába, gyakorlat teszi a mestert!
    Amúgy ha egyszer elkap a gépszíj, nehéz nemet mondani a tortákra! :) Nekem is nehéz most, hogy nincs időm tortázni! Pedig annyira csinálnék már valami egyedit! :) De ha lesz időm... :) Tuti megcsinálok egy nagyon furit, mert terv már van! :)

    VálaszTörlés
  4. Hűűű, ez valami brutálisan nagy! Minden elismerésem, hogy megküzdöttél vele. Nagyon jó lett. Érdemes lett volna lemérni kilóra... Nem kaptál képet a tortavágásról? Mindig kíváncsi vagyok, hogy tudják az ilyen magas tortákat felszeletelni, mert az oké, hogy mi megdolgozunk velük, de aztán nekik is meg kell. :)

    VálaszTörlés
  5. Hát ez a tortád is szuper lett, mint a többi!
    Jármű tanulmányozás, matematika, kétharmad, egyharmad... Na ez az, amihez nem lenne türelmem.
    Becsülöm a lelkesedésedet és az alaposságodat!
    És örülök, hogy az egészséged rendben van.

    VálaszTörlés
  6. Jó nagy torta lett! Felér egy óriási emeletes esküvői tortával! Szupi a bejegyzés, nagyon tetszik! Én is ilyen locsi-fecsi vagyok és én is állandóan csapongó, már ami a beszédet illeti. Ezért is szeretem annyira az írásaidat! :)))

    VálaszTörlés
  7. :-D Már írtam, a facebookon, hpgy hú, most ismét hűűű!
    Szuper lett! Gyönyörű!
    És az írás meg Gabis lett, és nagyon jó! Az utolsó betűig elolvastam, és vidultam! Köszi!

    VálaszTörlés
  8. Ez aztán nem semmi! :D Valahanyadik fokú unokabátyám kamionozott anno, nehogy megmutasd neki, mert addig nyaggatna, amíg még nekem is ilyet kellene sütnöm :D

    VálaszTörlés
  9. Gabi, én már nem tudok Neked újat írni. Szeretem olvasni a sztorikat, veled izgulni végig - miközben tudom, hogy tök jól sikerül -, látni a végeredményt, elképedni, hogy mekkora ez vagy az a torta... Olyan jó látni, ahogy kibontakozik a tehetséged tortáról-tortára. Na, csak ennyi, a torta természetesen elképesztő!

    VálaszTörlés
  10. Köszönöm nektek, hogy olvastok engem, meg hogy tetszett a kamionom!
    Dina, a kilenc lapos piskótát próbáltam elmagyarázni, átfogalmaztam párszor, de annyira mégsem sikerült.
    M@rti, talán a legutolsó képen nagyobbnak tűnik, mint amekkora valójában volt, de elég monumentális lett! Meg azért annyira nem is élethű! :)))
    Nudlee, kellene kifejleszteni valami időnyerő berendezést, mert akkor még többet lehetne tortáskodnunk! Kíváncsian várom, mi lesz a következő alkotásod!
    Pixie, igen, érdekes téma a szeletelés - elvileg kétszintes torta magasságú. Sajna képet nem kaptam. Vasárnap fogunk szeletelni egy 3D-s tortát, majd lefotózom legalább azt!
    Marisz, lelkesedés van, szerencsére egészségem is van, szóval aggodalomra semmi ok! Köszönöm!
    Dia, nálam a grafománia teljesedik ki - sokat dumálni csak akkor szoktam, ha nagyon formában vagyok. Csapongani? Azt pedig bármikor!
    Cilee, örülök, ha tetszett! Nem is titkolom, hogy szeretem a jókedvemet másokra átragasztani. Néhány mosoly nagyon sokat ér!
    Tejszínhab, van esély arra, hogy nem fogom megmutatni unokabátyádnak a kamionomat! :) De mutasd meg te és készíts neki kamionos tortát, hidd el, menne neked is!
    Katuci, köszönöm! Nagyon örülök a hozzászólásaidnak, jó olvasni őket! Köszönöm!

    VálaszTörlés