2011. november 28., hétfő

Thomas, a gőzmozdony




 

Végre, elkészíthettem én is a Thomas tortát! Nyár elején volt, unokaöcsém harmadik születésnapja, akkorra szerettem volna ilyet készíteni - az a hétvége azonban annyira sűrű volt, hogy sehogyan sem tudtam megoldani. Akkor, egy-két formatorta után és a sok-sok "blogos rémtörténet" után nagyon tartottam ettől a projekttől.
Azóta sok-sok dolog változott. Egyrészt unokaöcsém megunta az egész Thomasos történetet - hiába, ő már nagyfiú! Másrészt pedig most már egyáltalán nem voltam megijedve ettől a feladattól, hanem már vártam, hogy végre elkészíthessem.
Így történt, hogy pár hete összefutottunk Mikivel és kérdezte, hogy készítenék-e Mirkó második szülinapjára tortát. Hű, pedig még szinte most volt, amikor az első tortáim fotóit mutogattam büszkén Mikiéknek. Emlékszem, előtte nem sokkal volt Mirkó első születésnapja. Már akkor azt mondta, hogy kisifa második születésnapjára tutira én készítem a tortát! Hogy telik az idő - gondoltam.
Szóval Miki valamilyen Thomasos tortát szeretett volna - családi méretűt (ja, mondjuk a családi méretű, mint méretbeli meghatározás, inkább pizzára jellemző!). Persze rögtön a 3D-s mozdonyra gondoltam - semmi más nem jöhetett szóba!
Kerestem egy képet, amin elég jól látszódik Thomas. Nagyon jól jött volna, ha előtte kölcsönkérek unokaöcsémtől egy mozdonyt - persze ez már a munka hevében jutott eszembe! Legszívesebben centiről centire, pontosan ugyanolyan tortát készítettem volna, mint a igazi Thomas. Ugyanakkor nem szívesen használtam volna sablont - kivágott képet. Talán az lenne a titka a tökéletes miniatűrnek - de ez erősen csökkentette volna ebben az esetben az alkotásom örömét.
Ezúttal is összeállítottam a piskóta lapokat, nagyjából faragtam és betöltöttem. Utána kifaragtam a végleges formát. Jó kis móka volt - színeztem, gyúrtam, nyújtottam, bevontam, szabtam, vágtam, ragasztottam, egyenesítgettem, képet hasonlítgattam, még egy csík ide, még egy kémény oda és már kész is volt a torta!
Persze már este fotóztam és tettem is fel Facebookra - kellett némi visszajelzés azonnal. Ekkor már láttam, hogy elég hosszú éjszaka áll előttem. Ugyanis szombat délutánra három tortát készítettem, ezen kívül egy fekete-fehér emeletes tortát és egy kamion alakút. Mindehhez még hozzáadódott, hogy a szombati napom első felét nagyon kedves ismerősömnek ígértem. Ildi műkörmös tanfolyamot végez és kellett egy pár szépséges műkörömtelen kacsó, én pedig önként ajánlkoztam! Így pénteken este még szépen belehúztam, elkészítettem az emeletes tortát és igyekeztem minél inkább elkészíteni a kamiont is. De ezekről majd egy későbbi bejegyzésben írok!
Nagyon sok örömet találok a torta-hobbimban. A legtöbbet egyébként a tortáimról készült képekből tanulok. A fotókon rögtön látom az összes ferdeséget, egyenetlenséget, aránytalanságot, látom, melyik részeket kapkodtam el, vagy hol fogyott el a türelmem. De ugyanakkor azt is látom, hogy már egyre inkább egyenes, aminek annak kell lennie, már egyre inkább szimmetrikus, sőt egyre inkább tetszik a végeredmény.
Szóval már vártam, hogy végre megtaláljon engem is ez a feladat! A legérdekesebb talán, hogy nálam már készült busz, készült motor, készült traktor (nem is egy), sőt Verda és Thomas is készült. De amolyan igazi autó még nem. Vagyis egyszer majdnem, egy Jaguár, de ahelyett egy egészen más téma lett a megvalósításra kerülő kívánság. Tervben van egy dögös Ferrari - de az még jó sokára lesz aktuális.
Így mindig vannak tortás vágyaim.
Képzeljétek, hamarosan egy régóta áhított vágyam teljesül - már türelmetlenül számolom a napokat! Mivel torta-téma ez is, így természetesen fogok erről blogbejegyzésben is mesélni!

6 megjegyzés:

  1. Én is egyre inkább úgy érzem, hogy a régi tortáim képét sürgősen le kéne szednem... na de el kellett indulni valahonnan, nem?!?
    Tökéletes ez a Thomas!!! Nagyon profi!

    VálaszTörlés
  2. Szuper jó lett Gabi! Tényleg arányos és valóban Thomas néz vissza ránk! Nagyon tetszik!
    A tortás téma meg...én is nagyon-nagyon várom már! ;-)))

    VálaszTörlés
  3. Nagyon szuper lett! Az én Thomas tortáimhoz képest egyenesen ő a király! :)))) Kíváncsian várom a következő tortás bejegyzést!

    VálaszTörlés
  4. Ez igen! Ez Thomas! Nagyon profi lett, már a bélyegképre (face) is "uhhh" volt az első reakcióm! :) És igen, szinte kézzel fogható a fejlődés mindenkinél, aki intenzíven belevetette magát a formatorták világába. Tudod mit? Először bennem is megfordult, hogy szégyellni kéne az első fotókat, de rájöttem, hogy inkább büszke vagyok rájuk, semmit sem rontanak a presztízsen, sőt! Megmutatják, hogy igenis hajtok a szebbért, a jobbért, a tökéletesebbért, és ez is sokat mesél ám! Mesélj majd kérlek a cuki-tanfolyamról is! Kíváncsi vagyok nagyon! :)

    VálaszTörlés
  5. Tényleg nagyon jól sikerült! A fekete-fehér tortád gyönyörű lett, alig várom, hogy feltedd ide is!

    VálaszTörlés
  6. M@rti, szerintem is pont ez az érdekes, hogy körülbelül harminc formatorta után már egészen tetszenek a tortáim. Szóval gyakorolni kell, bevállalni, tökéletesíteni. Az első néhány tortám fotója pedig pont arra jó, hogy lássam, igenis fejlődőképes vagyok! :)
    Eszter, jujjjj, én is nagyon várom már a tortás-témát! Meg egy csöppet irigykedem is... De még így is nagyon-nagyon örülök és számolom a napokat (még 10 nap!!!)
    Dia, a legfontosabb, hogy a kétéves kisfiú, aki kapta, nagyon örült neki! Abban pedig egészen biztos vagyok, hogy annak a tortának is legalább ugyanannyira örült az ünnepelt, amit te kevésbé tartasz királynak. Pedig a legfontosabb az a kis születésnapos mosolya, a szemének csillogása, az öröm az arcocskáján!
    Dina, köszi! Mivel a tortázás számunkra hobbi, Nem tanultuk, nincs sokórás tapasztalatunk - de nagyon élvezzük megvalósítani az ötleteket. Ami elkészül, az mindig az adott napon rendelkezésre álló legtöbb lelkesedéssel készül. Hát, ez a lényeg. Cuki tanfolyam, háááááááát, arról sok hír nincs. De fogok róla írni!
    Katuci, köszi! A fekete-fehér tortát is felteszem, bár arról rengeteg fotó nincs, sajnos...

    VálaszTörlés