2011. november 1., kedd

Sült malac, amit a mórahalmi batyubálra vittem


A rokoni, baráti és ismeretségi köröm 80 százaléka mórahalmi. Mórahalom egy kisváros, Szeged mellett. Legfőbb nevezetessége azt hiszem, Ördög Nóra (RTL Klub), aki szintén mindig büszkén emlegeti a várost. Ez biztosan nem is véletlen - hiszen ez egy dinamikusan fejlődő település, ahol jó lakni, ahol még mindenki ismer mindenkit. Hihetetlen fejlődésen ment keresztül az elmúlt húsz évben, jó példa erre, hogy a pici termálfürdőből ma igazi, minden generációt kiszolgáló fürdőkomplexumot alakítottak ki, számos magánszálláshely mellett apartmanházak, panzió és már egy négycsillagos szálloda is várja azokat a vendégeket, akik a családi pihenésre vágynak. Engem mindig lenyűgöz a kiváló marketingmunka, a határozott tervek és azok megvalósulása.
Ami számomra a legfontosabb, hogy hihetetlenül sok és hihetetlenül sokoldalú embert ismerek itt. Nagy-nagy baráti körök, csupa egyéniség, rengeteg kreatív és sokoldalú fiatal. Az összetartásukra pedig nagyon jó példa a múlt hétvégi batyubál. Egyébként is egymást érik itt a rendezvények, nyáron városnapok, rendezvények a fürdőhöz kapcsolódóan, színházi előadások, iskolai bemutatók. Mindenképpen említésre méltó a havonta megrendezett állat- és kirakodóvásár, oda mi is mindig kimegyünk, ha másért nem, legalább sétálni és egy finom lángost enni! Ősztől tavaszig pedig ott vannak a bálak. Egy ilyen bált szerveztek most Zoliék (vagyis Bociék, mivel felénk mindenki így ismeri őt!) Konkrétan egy batyubált hoztak össze, aminek a lényege, hogy adott a hely, zenekar biztosította a talpalávalót, volt büfé és mindenki azt evett és ivott, amit magával vitt.
A vacsorát étteremből rendeltük, mellé jó kis hazai pálinkát vittünk hangulatfokozónak - én meg persze, hogy tortát akartam vinni. Győzködtek, hogy jó lesz sütemény is - de én nem vagyok nagy sütikészítő...
Sokat gondolkodtam, hogy milyen tortát is készítsek - persze a legelső gondolat egy batyu alakú torta volt, elképzeltem egy piros batyut, fehér pöttyökkel. De az annyira snassz lett volna! Meg be is harangoztam, hogy tortát viszek - így valami olyat akartam, ami meglepő, amire nem is gondolnak. A másik ötletem, amihez jóval több időre és előkészületre lett volna szükség egy piknik jellegű tortarakás lett volna. És akkor lehetett volna készíteni borosüveget, meg például sült csirkét, meg egy salátástálat, meg még annyi sok-sok apróságot, ami kajának tűnik. Az idő hiánya mellett még ez ellen szólt, hogy itt elég sok lett volna a "nem ehető" körítés (na jó, ehető, mert ezeket cukormasszából lehetett volna elkészíteni...) Ekkor jött a sült malac ötlete. Ebből lehet készíteni eredeti méretűt, amiről elsőre tényleg azt gondolják, hogy az, aminek látszik. Szóval innentől már nem is tágítottam az ötletemtől.
Nagyon jól jöttek Mummy fázisfotói az ő malackájáról! :)
Sütöttem két piskótát, meg egy húszcentis karikát. Azt a kókuszos-mandulás krémet használtam, aminek hamarosan közreadom a receptjét is (mondtam, hogy ez a kedvencem!). A két lapot megtöltöttem, ebből készült a malac teste. Próbáltam úgy faragni, hogy egyben maradjanak a leeső részek. Ezekből és a kerek lapokból alakítottam ki a fejet. A szemét "kivájtam és K2 szemgolyókat ültettem be".
A bevonásnál pont most találtam ki, hogy újítok. Egy rész marcipánt és két rész bevonómasszát gyúrtam össze, színeztem be. Egy kellemes terrakotta árnyalatú barnát értem el. Persze, hogy nem működött. Persze, hogy ilyenkor kísérletezgetek, amikor ekkora tortát kell bevonni. Akkor is legyőzöm a marcipánt, most komolyan hadat üzentem neki! Már említettem korábban, hogy a torta bevonata alá nem szívesen teszek vajkrémet. Ennek az a hátulütője, hogy ha a bevonóanyagot rosszul teszem rá, már nem tudom egykönnyen javítani a dolgot, mert ráragad a krémem... Most semmi kedvem nem volt megmenteni ezt a szakadozós marcipános  cuccot, első dühömben ki is dobtam a kukába a maszlagot!
Kezdtem elölről, de most a megszokott anyaggal. Újra begyúrtam a színt és ezúttal sikerült rendesen rátenni. Persze szerettem volna ráncosítani a nyakánál, ez sem volt túl jó ötlet, de végül sikerült korrigálni. (Ja, tudom, hogy azt a részt nem a disznó nyakának hívják, tudom, hogy egy élelmiszeripari mérnöknek főleg ciki ezt nem tudni, de hát ez van, ezek a dolgok nem mozgatnak túlságosan)
A bevonás után ilyen-olyan modellezőkkel alakítgattam ki a ráncokat, igyekeztem még inkább kiemelni a lábait, na meg a fejrészen, az orron és a szemeken is szórakoztam egy sort.
A begyúrt színtől még nem volt valami extra a poci, így jött a porozás. Mármint a porfestékek. Eddig csak az esküvői tortánál használtam porfestéket, hát az utolsó sarokban is megtaláltam a nyomát takarításkor. Használtam kakaóport (nyilván ez nem fest annyira hatékonyan és a szemcsemérete is nagyobb, mint a porfestéké, de nem volt barna porfestékem), ezt kézzel kicsit rásimogattam. Aztán használtam piros és fekete porfestéket. Nagyon látványosan alakult a művem. Kár, hogy a fülét utólag tettem rá, fordítva jóval egyszerűbb lett volna. Ja, utána egy órán át takarítottam mindent, mert a piros por megint mindenütt ott volt, a csempén, a munkalapon, a padlón... hm, a kezemről pedig talán csak ma kopott le!
Ilyen volt...
Végül élelmiszerlakkal adtam neki fényt.

Ilyen lett...
A farkincája

A pofikája (szerintem elég halloween-es lett végül...)
Mivel akkor nem állt rendelkezésemre állandó jobbkezem, tortatálcákat és állványokat gyártó férjem, így én magam keresgéltem. Jó nagy táblát találtam (valami préselt faanyag, nem tudom ennek sem a nevét), ezt bevontam papírral és fóliával. Erre tettem rá a friss húst! :)
Hozzá salátaleveleket gyártottam, meg néhány szem koktél paradicsomot (a választás szintén nem a véletlen műve). A malac szájába igazi citrom került, szerintem ettől is még inkább igazinak tűnt. Egyébként a valódi salátaleveleken is gondolkodtam, de végül elvetettem az ötletet. Pedig szerintem nagyon tuti lett volna, de azért ez mégis sütemény, nem fogok mindent az összképnek alárendelni.


Elkészült a remekmű, már nagyon siettem, hogy időben érkezzünk a bálba. Nagyon jó volt a hangulat már rögtön az elején. Olyan jó volt ennyi ismerőssel találkozni egyszerre! Szerencsére kint az autóban jó idő volt a tortának, így azt egy pár órára még otthagytuk. Még soha nem voltam ilyen bálban!

Itt még kevesen voltunk


A mekis menüt vacsorázó ifjú titánok az emeleten

Az elsők, akiknek láttam a vacsorájuk, hamburgert ettek. Vagyis épp rakosgatták össze! Aztán jött az egyik étterem autója, később érkezett egy halom pizza. Aztán barátaink beállítottak a McDonald's-os csomaggal. Természetesen voltak olyan asztaltársaságok, akik otthon készítették el a báli menüt. A mi vacsoránk is megérkezett, mi is sorbanálltunk és megszereztük az élelmet!

Hozták a sültes tálakat :)
A vacsoránk
 Három falat ment le a torkomon, annyira kíváncsian vártam már, hogy tortaidő legyen! Nem vagyok egy nagy szerepelni vágyó alkat, így páromat kértem meg, hogy marketingelje a tortámat. Addig a legnagyobb titokban tartottuk, hogy milyen tortát hoztunk. Boci, a főszervező megnézte, miről van szó kitalálta és leszervezte a torta bemutatását.
Boci és a segítők
Hát,  ez elmondhatatlanul jó érzés volt :)
 Képzeljétek, négyen vitték be a tortát a vállukon, majd letették a tánctér közepére, közben a zenekar a "habos süteményről" énekelt! Aztán még szereztek egy hentest is, akire rátestálták a tortaszeletelést! Mindezt egy olyan fiatalember kommentálta a mikrofonba, aki pék-cukrász (ugye?).
Pepe
A konferanszié
Köszönöm a közreműködést :)
Így kell egy malacot feldarabolni!
A hangulat már egyébként is elég jó volt, rögtön tortaszeletelés után jelentettek be egy lánykérést - poénból! Kézfelnyújtással a nagy többség bele is egyezett az eseménybe - de a vőlegényjelölt és a menyasszonyjelölt még tartózkodtak! :)
A torta elég hamar elfogyott, izgatottan vártam, hogy hogyan ízlik a vendégeknek!
Akkora jó érzés volt, hogy az egész napi munkámat megbecsültnek éreztem! Mert ahova vittem ajándékba, ott tényleg rászánták azt az öt percet, hogy bemutassák a tortámat, mindenki lássa. Nagy-nagy szeretettel készítettem és így utólag azt mondom, megérte minden perc, amit ezzel eltöltöttem!
Remélem, jó páran hitték igazi sült malacnak - mert ugye az volt az eredeti cél, hogy ételnek tűnjön! :)

Zenés-táncos mulatság
 ...jó kis társaság jött össze én nagyon jól éreztem magam, táncoltunk, mulattunk, beszélgettünk! A hajnalig tartó mulatság másnap reggel már nem tűnt mulatságnak. Ugyanis két óra alatt akartam megint világot megváltani, emberi formába hozni magamat és nem utolsósorban befejezni egy tortát, tankolni, férjet kitenni horgászni, reggelizni, kávézni. Hm, nem sikerült.... De erről már egy másik bejegyzésben! :)

12 megjegyzés:

  1. Guszta kis malacka! :) Azért a piknikes asztalra jobban kiváncsi lettem volna... :P

    VálaszTörlés
  2. Köszi, Pixie! Azt hiszem, hogy ez a malac még az a kategória, amit teljes lelkibékével tudtam elkészíteni. A piknikes téma neccesebb lett volna... (őszintén, most semmiképpen nem mertem volna bevállalni)

    VálaszTörlés
  3. Akkora fordulópont volt az a szuper esküvői torta, azóta egyenesen szárnyalsz, csodákat készítesz. Nagyon szuper lett, teljesen élethű, de jó, hogy tortából van. :-)

    VálaszTörlés
  4. Nagyon szép volt a malacka, meg finom is. Úgy néztem, hogy mindenkinek nagyon de nagyon tetszett! A hentes is szépen vágta le a malacot:D

    VálaszTörlés
  5. Katuci,igyekeztem élethűre varázsolni - bár egyébkén a sült malac gondolatától is irtózom (sajnálom, hogy olyan picik és kinyírják őket...) Az esküvői torta valóban sok szempontból fordulópont, számomra hatalmas próbatételt jelentett, rengeteget készültem rá.

    Pepe, nagyon drága vagy! :)

    VálaszTörlés
  6. Aranyos a malacka, ha nem tudnám, hogy torta, tényleg élőnek (vagyis hát már nem élőnek, de igazinak :) vélném! Jó ötlet volt a citrom a szájába :))

    VálaszTörlés
  7. Nagyon jól néz ki és most már az ízét is érzem a számban. :)))

    VálaszTörlés
  8. Gabi, nagyon édes kis/ nagy disznód lett...:-D
    Na ugye, hogy ugye, lehet csodákat művelni airbrush nélkül is.
    Mostanában egyre többet gondolkodok azon hogy sok airbrush-sal készült tortámat könnyebb volt elkészíteni, de tudod miért, mert rengeteget lehet vele csalni.... mármint persze ha olyan alakzatot készítek....

    Úgyhogy le a kalappal a munkád előtt!!!!!

    VálaszTörlés
  9. Szuper lett!!! Eszembe sem jutott volna, hogy nem airbrush-al van, ha nem olvasom végig. Nagyon ügyes vagy!

    VálaszTörlés
  10. Isssssteniii lett nagyon cuki,ugyi vagy.

    VálaszTörlés
  11. tejszínhab, hősiesen bevallom, hogy a citromos ötletet már némileg az időhiány generálta! :)

    Dia, nagyon örülök, hogy találkoztunk és annak külön örülök, hogy ízlett a tortácskám!

    Zsuzsi, köszönöm! Ennél a tortánál egészen jól működött airbrush nélkül. Azt hiszem, hogy ha alapból nem "kenem be" kakaóporral a bevonó felszínét, akkor talán kevesebb porfestékkel tudtam volna dolgozni. De így meg vagy fél órán keresztül csutakoltam a pirosat. Bár tudom, az airbrushnál meg száll a finom festékszmecse... No, ezt most muszáj volt így megoldanom! :)
    Köszönöm!

    Audrey, igen, szerencsére ezzel a módszerrel is sikerült szépen árnyalni. Meg a ráncocskák miatt talán még jobban érvényesültek a tónusok. Azért a Télapótól elfogadom az airbrusht, ha nagyon akarna hozni nekem olyat! :)

    imoatti, nagyon örülök a visszajelzésednek, köszönöm! :)

    VálaszTörlés
  12. Szuper! Imádtam olvasni jó szokás szerint! ;-)
    Nagyon jó az előzmény meg maga a torta és a története is!
    A másnapnak én is részese voltam :-), ja és imádunk porfesték! :-)))

    VálaszTörlés