2011. október 19., szerda

Thomas és Villám McQueen elsőre - ráadásul egy napon

Múlt héten hívott Péter - akiknek már több tortát is készítettem - hogy szeretne egy Thomasos tortát (nem feltétlenül formatortát) vasárnapra. Azt a karamelles tölteléket kérte, amit először a keresztelőjükre készített tortánál használtam. Nekem is nagy kedvencem, de mindig örülök amikor kiderül, ez nem csak szubjektív vélemény! Thomas meg még úgysem volt, hát miért is ne?
Hét elején még úgy gondoltam, hogy az esküvői torta után ez még bőven belefér majd. A dolgok természetesen nem alakultak ennyire kiszámíthatóan...


Mert tipikus, hogy akiknek meg aztán feltétlenül, bármikor készítenék tortát, az én drága sógorom csütörtökön szólt, hogy vasárnap köszöntjük fel Andrist. Őrült egy hétvége volt. No, most aztán nehéz helyzetbe kerültem, gondoltam. Andriséknál már vagy három éve megy folyamatosan a Verdás őrület, mert a bátyja is imádta ezt a mesét. Valahányszor náluk jártunk, tutira ez a mese ment a tv-ben - szóval ha egyben még nem is, de részletekben már jó sokszor láttam a Verdákat. Nem is értem, hogy lehet ennyi idő után is ekkora favorít! Így Andriskának egy Villám McQueen-t álmodtam meg.
Az esküvői torta projekt minden gondolatomat és minden energiámat igénybe vette. Csütörtökön hatszor sütöttem piskótát, pénteken krémeket készítettem! Persze amíg a krémeim hűltek, addig megsütöttem a Verdának való piskótát. Ebből aztán lecsippentettem egy darabot - "hát, Andriska verdája kicsit kisebb lesz, gondoltam". Aztán még szombaton délelőtt megbeszéltük Andival, hogy az ő tortája nem akar tökéletes lenni, akkor ebből a piskótából is kivágtam egy karikát és még gyors sütöttem kettőt a magas fehér tortaréteghez.
Így Andris McQueenje a megkurtított piskóta miatt már egy matchbox méretét közelítette meg. :)
Szombaton este 11 után értünk haza, a kevés alvás és a sok feszültség miatt még inkább vacogtam a hidegtől átfázva. Képtelen lettem volna nekiállni sütni és krémet gyártani...
Így vasárnap reggel, amikor fél óra ébredezés után magamhoz tértem, rögtön nekiláttam. Sültek a piskóták, készültek a krémek, hűtöttem őket rohamtempóban, hogy mielőbb használhatóak legyenek. Igen ám, de ebédre vártak minket, az egész család összegyűlt Andriska ötödik szülinapjának tiszteletére...
Azt már láttam, hogy tortaidőre fogunk csak odaérni...
Már dél volt, mire mindkét tortát betöltöttem. Még nyáron jártam Farkas Vilmos tanfolyamán, ahogy épp egy Villám McQueen-t készített el. Először átfutottam a saját bejegyzésem fotóit és faragtam a Verdát.




A Thomasosnál spontán jött az alagutas, félemeletes megoldás. Szerintem elég klasszikus verziója ez a Thomas tortáknak, de most sajna nem is volt időm arra, hogy bármilyen extrát vigyek a kivitelezésbe.
Még soha semmilyen Thomasos dolgot nem készítettem, bár a figura elég ismerős. Ezzel a mesével másik sógoroméknál  találkoztunk, állandóan! Imádom a zenéjét, bár gyakorló szülők valószínűleg nem ekkora rajongással hallgatják újra és újra. És újra - és újra - és újra... :)





Amennyire tartottam ettől a figurától, végül annyira hálás dolog volt elkészíteni! Igazi kisfiús torta vált belőle, hátul a hegyeken még igazi hósipka is volt! Sokáig gondolkodtam, hogy mi hiányzik még róla, amikor eszembe jutott, hogy némi pihe-puha felhőzet jót tenne a színegyensúlynak.
A Verda bevonásán konkrétan azon bosszankodtam, hogy most bezzeg nem sikerül normálisan bevonni egy tortát! Hullámos lett és sehogy nem akart idomulni az anyag. Azt hiszem, hogy pont annyival volt hűvösebb a konyhában, hogy a bevonó már másképpen viselkedjen. Jóval merevebbnek éreztem és most nem viselkedett kezesbárányként!
Háromkor átadtuk a Thomas tortát, vicces volt, mert a két tortát mutatva mondtuk Péternek, válasszon, melyiket kérik! Persze náluk sem az öt, sem az Andris nem stimmelt!
Nagyon örültem, hogy tetszett nekik legújabb alkotásom és újfent ízlett is a torta!


Andris pedig a legnagyobb örömmel fogadta a meglepetését, megkérdőjelezhetetlenül felismerte benne Villám McQueen-t, aztán pedig a család minden tagja körbecsodálta a tortát és én pedig minden erőmmel azon koncentráltam, hogy NE kezdjem el már megint mutogatni, hogy "nééééézd, itt se jó, meg ott is kicsit gázos!"
 



Isten éltessen Andris!

Nagyon örültem, hogy az utolsó szeletig elfogyott a torta! :)

Annak pedig külön örültem, hogy eltelt ez az őrült hét, végül nagy bakik nélkül!
Ó, még egy aranyköpést a végére! Találkoztam Nórival, aki a zöldséges tortát kérte férje születésnapjára.


Utólag mesélte, hogy mielőtt megkezdték a tortát, levették az összes zöldséget és azokat később a kislányuk eszegette meg. Amikor a sárgarépa volt soron, akkor Blanka levette a zöld részt és közölte, hogy "Anya, csak a répát kérem, mert a zöldjét nem szeretem!"
...és akkor mondjam azt, hogy számít a fáradtság? Ilyen mondatok után egyáltalán nem számít! :)

4 megjegyzés:

  1. Nagyon szép tortákat alkottál!!

    VálaszTörlés
  2. Ismét sikerült csodás tortákat alkotnod!Nagyon ügyes vagy, de ezt már mindenki tudja, igaz? :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon klassz lett mindkettő, csodálom, hogy volt rájuk energiád ilyen pörgős hét után. A karamell krém az egyik legjobb, amit valaha ettem, nagy kedvenc nálunk is.
    Andrison látszik az őszinte öröm, megérte! :-)

    VálaszTörlés
  4. A Thomaszos torta nálunk ért célba,nem kis örömet szerezve a 3 éves fiamnak! A csodálkozás után viszont minden darabját megettük,az utolsó marcipán darabkáig.....! A következő vasárnapi ebéd után viszont Alvin a következő kérdéssel fordult hozzám!:
    -Anya,ma torta nem lesz....?
    ..Utólag is nagyon köszönjük,és kijelenthetem,hogy életemben nem ettem még ilyen finom karamellás tortát!

    VálaszTörlés