2011. október 18., kedd

Fekete-fehér esküvői torta, a valóra vált álom I. - Az előkészületek

Olyan torta történetét osztom most meg, ami az eddigi legnagyobb kihívást jelentette számomra. A legnagyobb lelkesedést és a legőrjítőbb feszültséget éltem meg, sokszor félóra leforgása alatt változott az, hogy éppen melyik stádium dominált. Különös, eddig ismeretlen érzéseket éltem meg általa...
Mint tudjátok, nagy-nagy szerelmese vagyok a tortáknak. Ez korántsem merül ki abban, hogy szeretek piskótát sütni és bevonót kinyújtani! Hosszú hónapok óta nézegetek tortákat és ha kimondatlanul is, de az esküvői tortákat tartom a torták királynőjének. Ezek a torták, sokszor már impozáns méretüktől fogva is különlegesek számomra. De megvan bennük mindaz, amit én a tortakészítés csúcsának tartok. Nézegettem és mentegettem le a fotókat a nekem tetsző tortákról, sokszor csak egy-egy motívum, vagy részlet miatt is mappába került az adott kép. Legféltettebb álmom volt, hogy egyszer (majd egyszer, amikor már elég biztos leszek a dolgomban, akkor én is elkészíthetek egy remekművet. (én ezt az alkalmat évekkel távolibbnak reméltem - hiszen még annyi mindent kell megtanulnom!)
Amikor tavasszal megkeresett Eszter azzal, hogy szeretné, ha én készíteném el a tortáját, akkor először rettentően imponált a dolog! Hű, én? Hogy én készítsek menyasszonyi tortát?? Kedves gesztus - gondoltam, és elintéztem azzal, hogy "október még sokára van, addig valahogyan csak lebeszélem a dologról"! Szabódtam, hogy hatalmas a torta, meg sem tudok sütni ekkorát és egyébként is, nagyon szívesen segítek megtervezni azt, elmegyünk a kiválasztott cukrászdába és némi ötlettel talán hozzájárulhatok a dizájn megtervezéséhez.
Aztán augusztusban ért a meglepetés, amikor már láttam, Eszter elképzelése teljesen komoly és ő ezerszer jobban megbízik bennem a torta tekintetében, mint én magam. Számtalan érvvel és számtalan módon győzködött és természetesen sikerrel is járt!
Így történt, hogy szeptember elején összeültünk, addigra összegyűjtöttem azokat a tortafotókat, amiket el tudtam képzelni a megálmodott stílushoz. A ruhája hófehér, fekete övvel, a csokor zöld orchidea, a dekoráció pedig fehér feketével és zölddel! Ezeket a színeket álmodtuk a tortára is. A formát tekintve is nagyon rugalmas volt, elfogadta a javaslatomat. Eszter a szó legpozitívabb értelmében véve hihetetlen csaj! Annyira tele van pozitív energiákkal! Az pedig, hogy ennyire megbízott bennem - számomra hatalmas élmény volt!
Lerajzoltuk a tortát és ez alapján készült el a nagy mű!

Az eredeti elképzelés

A fő paraméterek:  fekete és fehér torta, gyémánt mintával, zöld cukor orchideákkal, egy masnival, aminek hosszabb szárai vannak, lehet eltérő magasság a tortákban és esetleg gyöngyözés/gyöngysor megjelenhet rajta és a tetején ne legyen nászpár, hanem a monogramjuk: E és T (vigyorogtunk is ezen: "E.T. - haza".) Legyen 200 szeletes és legalább háromféle ízesítésű, amik közül az egyiknek feltétlenül csokoládésnak kell lennie. Az egyetlen, amivel nem különösebben szimpatizált, az a nem ehető díszítés (értsd: selyemszalag). Végül, az utolsó egyeztetésnél rábólintott, hogy úgy csináljam, ahogy én gondolom.
Oké, megbeszéltük, kitaláltam. Semmi más nem volt hátra, mint megvalósítani!
Az én két nagyon kedves blogger barátnőmet, Esztert és Mummy-t kérdeztem meg, lenne-e kedvük kivenni a részüket ebből a projektből - mindamellett, hogy feltétlenül számítottam rájuk. Összeültünk egy ebéd erejéig (ami két órásra nyúlt) és vittem a fotókat és papírokat. Amikor ezekkel a csajokkal találkozunk, akkor valahogy rohan az idő! A két óra eltelt és végül még nem láttam tisztán, hogy mi is lesz ebből! Itt kicsit izgultam (bocs, lányok - de azért tudtam, hogy végül számíthatok rátok, de semmilyen kötelezőnek tűnő feladatot nem akartam rátok tukmálni).
A következő beszélgetés már némi eszközválogatással is telt, itt már némi gyakorlat is szerepet kapott! Ugyanis Andinál jártam, azaz Mummy sütödéjében! Hű, megérdemelne egy külön bejegyzést, hiszen annyi eszköz sorakozik, alig győztük végigválogatni, hogy mit használjunk a tortára. Végül egy kiszúró szettet, egy gyémánt mintázót választottunk ki és kitaláltuk, hogy mivel adjunk némi szaténos fényt a fehér tortának. Szintén Anditól kaptam egy jó adag fekete porfestéket, ezzel tudtam ellensúlyozni azt, hogy a fekete paszta túlságosan ellágyítsa a bevonómasszát!
A következő fontos elem a tortaállvány volt. Mivel egyedi méretekről van szó, így a hagyományos cukrászdai állványok szóba sem kerültek. Az állvány tervezését és kivitelezését férjem vállalta. Pepének hihetetlen érzéke van olyan dolgokhoz is, amiben nincs túl nagy jártassága. Egy délelőtt nekiültünk rajzoltunk és agyaltunk, így megszülettek a pontos méretek. Aztán ő ment és lerendelte a megfelelő minőségű (saválló) acélrudakat, azokat leszabatta és elkészíttette a meneteket rajta. Aztán utánajárt, hogy hol lehet plexilapokat vásárolni és méretre vágatni és azokat is megszerezte.
Külön szót érdemel, hogy nekünk azért elég nehéz kitalálni, hogy akkor  200 szelet mégis mekkora? Nekem jóval kisebb sütőformáim vannak, mint ami ehhez kellett, így rászántam magam, hogy beszerezzem a megfelelő méreteket - így 35-30-25-20 cm-es szettet vettem. Remekül lehet benne sütni - pedig eddig csak a csatos tortakarikákban "hittem". :)


Közben a lányokkal telefonon értekeztünk, körvonalazódott, hogy ki mit vállal a tortából. Én már tudtam, hogy a virágokkal képtelen lennék dűlőre jutni - ezt Andi vállalta magára. Eszter pedig az öt kis tortát vállalta el, erdei gyümölcsös ízben.
A következő találkozóra az esküvő előtt négy nappal került sor. Ekkorra már mindannyian izgultunk a hétvége miatt. Andi minta virágokkal készült - amiket a kislánya megevett, így rohamtempóban elkészített párat. Első nekifutásra nagyon jó volt - de ismeritek Andit, a nagy napra egészen csodálatos virágokat készített!

A minta orchideák - még szinte száradás előtt
Andi sietett :)
Eszter próbálgatta, hogyan jön lehet darabjaira szedni a virágot :)
Végigvihorásztuk ezt a közel két órát és megbeszéltük még egyszer, hogy akkor ki mit hozzon szombatra, amikor összeállítjuk majd a művünket!
Persze még számtalan kérdésben egyeztettünk telefonon, hol lelkesedésünket, hol pedig az éppen felmerülő problémát ecseteltük egymásnak!

Jöjjön némi "szakmai" rész!
A monogramokkal kezdtem, ehhez Alan Dunn féle masszát készítettem. Kapásból két E és két T betűt vágtam ki a saját készítésű sablon segítségével. Drótokat rögzítettem bele és apró cukorgyöngyöket ragasztottam rá. Egy nap alatt kőkeményre száradt, pedig viszonylag vastag volt. Azután lefestettem ezüsttel és még le is fújtam ezüsttel.

A betűk és a sablonok

Ezüstös csillogással



Készítettem 35-30-25-20 cm átmérőjű tortákat és egy minikét a tetejére. A szokásos Kiskukta-féle piskótát használtam, nagyon igyekeztem, hogy picit se süssem túl. Ennek a piskótának az a jó tulajdonsága, hogy nagyon friss, puha marad! Így összesen 30 tojás fogyott el, összesen kilenc adagban sütöttem meg őket. Jó tapasztalatszerzés volt, azt hiszem, hogy legközelebb is így fogom sütni a kisebb piskótáimat is.

A kezemet szépen megégettem a sütéskor...

Minden tortát négy laposra vágtam.
A legnagyobb torta kókuszos-mandulás, a 30 centis karamellás-mogyorógrillázsos ízű volt, a többi pedig a menyasszony kedvence: csokoládés. Ez utóbbit trüffel krémmel oldottam meg, amit némi rummal tettem igazán pikánssá.
Közel öt kiló bevonómasszát gyúrtam be feketére, a nagy fehér torta bevonásához 3 kg-ot gyúrtam egybe.


Egy gyúródeszka mínusz :)
A porfestéket később megtaláltam a konyha minden eldugott szegletében is...
 Fizikailag sem volt egyszerű, de még nagyobb kihívást jelentett a megfelelő koncentráció. Mivel alapból eléggé izgulós vagyok, szabályosan le kellett győznöm az izgalmamat, hogy oda tudjak figyelni arra, amit csinálok.


 Fehércsoki, kókusz, mandula, kakaópor - hogy biztosan legyen elég mindenből
A krémek elkészítése sem volt egyszerű, a legnagyobb gondot az okozta, hogy kitaláljam, melyik töltelékből mennyi kell. A mennyiségről árulkodik, hogy több, mint nyolc liter tejszínt használtam fel (igaz, keletkezett némi maradék, de inkább maradjon ki, mint hogy túl kevés legyen!). Ráadásul minden edényben töltelék volt! Végül már alig fértem tőlük, pedig nem kicsi a konyha és két hűtőbe is pakolhattam!
Nagyon fontos volt, hogy finom is legyen a torta. Így olyan töltelékeket használtam, amik alkalmasak a bevonó alá - mert a tömény vajkrémet most semmiképpen nem akartam használni!
Így utólag eléggé hihetetlen, hogy mi minden belefért csütörtök délutántól szombat délig! Alig hiszem el, hogy képes voltam erre - de annyira akartam, hogy jól sikerüljön!
(Általában jól mérhető az aktuális szellemi frissességem keresztrejtvényfejtéssel. Amikor be vagyok lassulva, akkor alig jutnak eszembe szavak, a másik véglet, amikor folyamatosan töltögetem ki a rubrikákat. Meglepődtem magamon, hogy ezalatt a két nap alatt, amikor keresztrejtvénnyel kapcsolódtam ki, mint a villám, úgy haladtam. Egészen hihetetlen volt, hiszen alig pár órákat aludtam és fizikailag eléggé kifáradtam, az agyam is állandóan a tortán kattogott.)
A nagy fehér torta kivételével minden darabot szombaton délelőtt vontam be, ekkor került fel a gyémánt minta (Andi mintázója, egyszerűen imádom, annyira szépen lehet vele dolgozni!) és a cukorgyöngyök is. Sőt, a legfelső fehér torta betöltése is szombaton történt - így eléggé eseménydús volt már a délelőtt is.

A torták egy része - indulás előtt :)
 Délután kettőre beszéltük meg a találkozót a lakodalom helyszínéül szolgáló étterembe. A legnagyobb bosszúságom az volt, hogy minden igyekezetem ellenére késtem fél órát, pedig rettentően nem szeretek késni. De még annyi mindent kellett bepakolni, szalagokat, mécseseket, szatén spray-t, a tortaállvány darabjait, tortákat, tortatálcákat, hű, már el is felejtettem, hogy pontosan még mit, de elég sok cuccot vittem.

Ennyit az előkészületekről - a továbbiakat a következő fejezetben olvashatjátok!

7 megjegyzés:

  1. Gratulálok, nagyon jót alkottatok! Tényleg jók vagytok együtt, érdemes lenne ezt a vonalat tovább vinni! Segítenél abban, hogy mi az Alan Dunn-féle recept a virágokhoz?
    Előre is köszi..

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm a lányok nevében is!
    Még mindig annyira fáradtnak érzem magam, hogy legközelebb talán még inkább meggondolom, vállaljak-e hasonlót! (Persze hogy vállalnám, lehetőleg minél nagyobb legyen az építmény, a torta és a kihívás!!!!)

    A monogramokat az alábbi recept alapján készítettem:

    Alan Dunné házi virágmasszája:
    2 kávéskanál zselatint beáztatunk 5 kávéskanál vízbe. Hagyjuk megdagadni.
    500g finom porcukrot(family sweet a legjobb) átszitálunk 3 kávéskanál tragant porral vagy cmc-porral.
    A zselatinos tálat gőz fölé helyezzük. 2 kávéskanál folyékony glukózt és 2 -3 kávéskanál fehér zsiradékot (kókuszzsír)teszünk bele és együtt addig melegítjük amíg szépen fel nem olvad.
    Így melegen a porcukor közepébe öntjük, majd mixerrel vagy akinek van robotgépbe is teheti, lassú fokozaton kezdjük verni, miközben egy tojás fehérjét is hozzáadunk. Sajnos kézi habverővel nem lehet sokáig verni, mert leégne a mixer. Amikor már kezd szépen összeállni és nyúlóssá válni akkor kézzel lehet a maradék porcukrot hozzágyúrni, addig amíg rugalmas selymes masszát nem kapunk. Légmentesen lezárva 2 óra múlva használható. Nagyon jól színezhető.
    Hűtőben akár 3 hónapig is eláll.
    (recept innen: http://lenke-torta.lapunk.hu/)

    VálaszTörlés
  3. Hú, ez nagyon bonyolultnak tűnik... Valójában az, vagy csak első látásra hangzik annak?? Egyébként a kókuszzsír drága? Beszerezhető az cukrásznagykerben vagy bioboltban kapható? És a glükózszirup?
    Még egy kérdés... ( kicsit sem vagyok telhetetlen :))
    Hol tudnék gipszkiöntő formát beszerezni marcipán babafej mintázásához?? Mert a testével még csak boldogulok,ill. a vicces fejforma is megy, de a normális arc az valahogy soha nem akar sikerülni. Szegeden már kérdeztem a cukrásznagykerben, ott ajánlották a művészek-festők boltját, ahol különböző gipszöntő cuccokat is árulnak, próbáltam a papírboltokat, de sehol semmi...
    Tudsz segíteni??

    VálaszTörlés
  4. szia! Hogyan gyártottál ilyen tök jó feketét? Én belegyúrok egy tonna wilton-os fekete gélt, de még így is csak szürke:( Porfesték? Köszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. BarBi, ehhez kombináltam a fekete gél festéket és a porfestéket, így be tudtam annyit gyúrni, hogy megfelelő maradjon az állaga! De ez a por rendesen kifogott azért velem - a takarításkor a legutolsó polcon is ott volt a finom fekete por! :)
      De megérte, mert fekete lett tényleg és ez volt a fő szempont!

      Törlés
    2. Köszönöm:) Akkor én is beszerzek porfestéket! És hatalmas takaró fóliákat a konyhába;)

      Törlés