2011. szeptember 11., vasárnap

Apple Macbook / laptop torta


Már említettem, hogy errefelé - kis túlzással - mindenki ismer mindenkit. Na jó, ez tényleg kissé túlzás. Ráadásul az ismerőseink sokszor szegről-végről rokonok is. A valós találkozások mellett immáron két, némileg egymással átfedésben lévő dimenzió is létezik számomra. Kronológia szerint haladva, az egyik a Facebook, amellyel közepes függőségi fokozatnál tartok. A másik pedig a blogger-világ, ami nagyon sok jót adott nekem már eddig is.
Eleinte úgy tűnt, hogy ez a három "kaszt" elég jól elkülönül. Aztán minden összekavarodott a tortáimmal. Mert az ismerőseim, akikkel találkozom, az első három mondatban már biztos említik valamelyik tortámat Ami nekem egyrészt nagyon jól esik, másrészt pedig jelzi, hogy vagy Fb-on, vagy a blogomon követik a tortáskodásaimat.
A fészbúkos körömben eddig minden ismerősömet személyesen is ismertem. De a tortázással ez is kicsit kavarodott. Aztán van ugye ez a csodálatos blogger világ, ez annyira nekem való! Imádok írogatni és tortaügyileg nézelődni, olvasgatni. (Nagyon szeretem a gasztro blogokat is, viszont megfigyeltem, hogy azoktól a rettentően gusztusos fotóktól rendre farkaséhes leszek - így, bár szívfájdalom, de - ezeket igyekszem mellőzni). Nagyon érdekes, hogy közös érdeklődési körrel mennyire könnyen tudunk egy húron pendülni! Mindig nagyon örülök, ha valakivel itt virtuálisan megismerkedünk. Aztán persze ez is összemosódott az első körrel, hiszen a virtuális ismeretségekből személyes találkozások, ezekből pedig lassan barátságok alakulnak ki. Már fél éve írogatom a blogomat, körülbelül mostanra érzem úgy, hogy a tortamániám elmossa az itt fejtegetett három dimenzió közötti különbséget. Ami azért is érdekes, mert egyébként nem tartozok a nyitott típusú emberek sorai közé. (ugye, már meséltem, hogy ez személyiségtréning is nekem).
Hogyan is kapcsolódik ez ide? Hát röviden úgy, hogy Klári ismerősöm, ráadásul férjem révén még rokonok is vagyunk. Olyan embert képzeljetek el, aki végtelenül jó ízléssel rendelkezik, kedves és közvetlen. Ő volt az, aki már elejétől fogva lelkesített. Ha feltöltöttem egy tortafotót, tőle mindig érkezett tetszésnyilvánítás. Kezdő, olykor kishitű művészléleknek ez nagyon sokat jelent ám. Mindemellett tudtam, hogy a véleménye őszinte, nem csupán udvariaskodás. Sejtettem, hogy eljön a nap, amikor ő is kitalál nekem egy tortaprojektet!
Verőfényes vasárnap délelőtt felhívott Klári és röviden elmesélte, hogy nagy fiának hamarosan lesz a születésnapja és szokás szerint pont ezen a napon szeretnének tortázni. A téma legyen egy nyitott laptop, vagyis konkrétan Apple Macbook, a monitoron tőzsdei téma szerepeljen. Tulajdonképpen a legnagyobb kihívást nekem nem is ez jelentette, hanem egy másik mondat: eddig MINDIG ő készítette a fiúknak a születésnapi tortát. Hűha, nekem ez adta fel igazán a leckét. Bíztam magamban, hogy sikerül a laptopot megtortásítani. Attól azonban tartottam, hogy egy ilyen hagyomány felrúgásához tudok-e méltó tortát készíteni?
Persze pár nappal a kezdés előtt már kattogott az agyam, nézegettem az Macbookokat, kerestem a méreteit, letöltöttem a klaviatúrájának fotóját, kinyomtattam, hogy hogyan is néz ki oldalról. Párom volt a műszaki felelős, ugyanis a monitor rögzítésére nekem nem volt elég jó ötletem. Végül egy stabil kartonlapot hajtott meg, majd karton élvédőt méretre vágott és belülről ráragasztotta a kartonra. A tortával érintkező részeket alufóliával vontam be.



 Megsütöttem a piskótát, betöltöttem tejszínes gesztenye krémmel és ugyanezzel a krémmel kívülről is. A felső piskótából faragtam le, az lett a laptop alja. Bevontam az első részt, famintázatot karcoltam rá és kakaóporral színeztem. Aztán újra rásimítottam - nekem nagyon tetszett az így kapott minta, ott gyönyörködtem benne (ismétlést is kívánt a dolog, másnap már újra ezzel a technikával készült a következő torta). Aztán bevontam a felső részt szürkével, kivágtam a klaviatúrának megfelelő méretű téglalapot.

 


A klaviatúrát külön készítettem el. A méretarányosan kinyomtatott képről gombostűvel átszurkáltam minden billentyűzet mind a négy sarkát egy vastagra kinyújtott, téglalap alakú bevonómasszára, aztán egy vonalzó és kb. az összes marcipánmodellező eszköz segítségével klaviatúrásra alakítottam. Hm, eltartott egy ideig. Nekem ez a módszer szimpatikusabb, mint egyesével kivágni a billentyűzetet. Ott sokkal nagyobb a hibalehetőség és még ha jól is sikerül, akkor sem lesz sokkal szebb az eredmény, mint így. Szóval mikor késznek nyilvánítottam, utána két rétegben lefestettem ezüst "fénnyel" (glaze, most használtam először. Selymesebb, mint a lüszter, de sokkal körülményesebben alkalmazható, nekem egy kicsit ragacsos volt ez a típusú cucc. Próbáltam alkohollal hígítani, hogy ne száradjon annyira hamar, de nem nagyon találtam el az arányokat).



Szerencsére ezüst színű klaviatúrában állapodtunk meg. A fekete alapon fehér betűket nem tudom, hogyan is tudtam volna jól megoldani. A klaviatúrára 000-ás ecsettel festettem fel a betűket, szimbólumokat (milyen érdekes volt, mert ugye az Apple-nél ez eléggé más, mint a "rendes" billentyűzeteken). Tudni kell, hogy nem írok igazán szépen. Tulajdonképpen szerintem szépen írok, csak nem lehet elolvasni (pár év gyakorlás kell hozzá). A festésnél is nagyon kellett figyelnem, hogy valami normálisat hozzak össze. Azt hiszem, elég jól sikerült!
Ráillesztettem a gépre a billentyűzetet. És miért is ne? Hát a legviccesebb részét hagytam legutoljára, mégpedig a monitor bevonását. Maradjunk annyiban, hogy nem volt egyszerű.


Az utolsó napig biztos voltam abban, hogy jó lesz, ha a monitorra én festek tőzsdei jellegű grafikont. Végül - szerencsére - elálltam ettől az ötlettől. Kerestem egy szimpatikus oldalt neten, lementettem és a cukrászdiszkontban kinyomtatták ostyalapra. Ez a második ostyalap, amit eddigi pályafutásom során használtam. Az első tökéletesen beráncosodott, most sem különösen vágytam arra, hogy használjam. Ráadásul jelentősen romlott a nyomtatás során a kép minősége, még nagyítottak is rajta, szóval ezen a ponton nem voltam túl boldog. Szokás szerint ezt is a lehető legbonyolultabb módon oldottam meg - a kartont bevontam, a hátsó oldalát már egy réteg ezüsttel megfestettem, így nem is tudtam elfektetni. Hanem álló helyzetben kentem a lapra a zselét és arra rá az ostyát és egyenletes vékony rétegben újra a zselét. Csodák csodájára némileg ferde lett. De nem lett hullámos, szóval rendkívül büszke voltam magamra! (később az egyik sarkánál óvatosan kezdett felpördülni, de kezelhető volt)
Aztán ráügyeskedtem erre a monitoros karton alkalmatosságra a torta alsó részét és íme, kész volt a laptop torta!




Olvastam rémtörténeteket is a nem eléggé stabil laptop tortákról, kicsit izgultam is, hogy minden rendben legyen vele amíg célba ér - mert ugye volt némi kilengése a monitor résznek, hiszen azért rajta volt némi bevonóanyag. Egyébként a torta teljes magassága közel 30 cm volt, a szélessége pedig 34 cm. Mellékeltük a 22 szál gyertyát (inkább Klárira bíztam, hogy pontosan hogyan képzeli el a gyertyák elrendezését).
Nagyon örültem, amikor még este jött a visszajelzés, hogy a torta hatalmas sikert aratott és finom is volt nagyon. Kell ennél több? Ilyenkor, mikor jön egy mail, egy telefon, vagy egy sms, akkor mindig föld fölött repkedek vagy öt percig! Hiszen azért vagyok fél napig nyakig porcukros és ételfestékes, hogy alkossak valami olyat, ami örömet okoz és meglepetést! Nagyon-nagyon tudok örülni, mikor kedvesebbnél kedvesebb szavakkal mondanak köszönetet!
...így történt, hogy személyes ismerősöm, akivel leginkább Facebookon kommunikálunk, végül most - elárulom, hogy nem is utoljára - a blogbejegyzésem fő témáját adta! :)

26 megjegyzés:

  1. Eszméletlenül ötletes!!! Nagyon jó lett, hogy mennyire részletes és kidolgozott, döbbenet... Nagyon tetszik ez a tortád (is)!!! Joggal lehetsz rá büszke!!!

    VálaszTörlés
  2. Gabi azt gondoltam , hogy rengeteget dolgoztál azért, hogy megvalósítsd az elképzelésem....de ha őszinte akarok lenni ennyi munkára rá sem mertem volna gondolni (...a Petinek is köszi a segítségét :-))...fantasztikusan ügyes vagy!!!! ...Te erre születtél!!... meglátszik a munkáidon az hogy egy kicsit mindegyik tortába a "szíved" is ott van...és a sikernek ez az egyik legfontosabb tartó pillére :-)...én tiszta szívből kívánom Neked , hogy nagyon sok embernek okozz még ilyen BOLDOG pillanatot a tortáiddal mint amilyet az én nagy fiamnak szereztél :-)...még egyszer nagyon-nagyon KÖSZÖNÖM !!! :-)..Klári

    VálaszTörlés
  3. Micsoda részletesség! Nagyon klassz lett!

    VálaszTörlés
  4. Ez valami csúcs! Fantasztikus lett, gratulálok:)

    VálaszTörlés
  5. Ez nehéz lehetett, de nagyon jól sikerült! Ügyes vagy!

    VálaszTörlés
  6. Woau, ez igen!Nagyon jól sikerült!Gratulálok ehhez a tortádhoz is!:))

    VálaszTörlés
  7. Klári, nagyon örülök, hogy tetszett a torta! Bár minden egyes tortát komolyan veszek, annak külön örültem, hogy most is olyan ötletet valósíthattam meg, amin törni kellett a fejemet. A torta megvalósításának részleteit azért fejtettem ki bővebben, mert talán ezzel ötletet adhatok annak, aki talán hasonló feladatra készül, de hidd el, valójában minden percét élveztem ennek a kihívásnak!
    Köszönöm a jókívánságaidat, nagyon kedves tőled! Remélem ezek teljesülni is fognak! :)

    Kedves Szilvi, M@rti, tejszínhab, trollanyu, Flóra, Dia és Iza!
    Igyekeztem apró részletekig pontosan kidolgozni a tortát. Hát néha jó lenne egy csodaradír, amivel eltüntethetném a hibákat. De így, hogy nekem ilyenem nincs, csak annyit tehetek, hogy legközelebb igyekszem még pontosabban kivitelezni, tanulni, hogy mit kellett volna másképpen csinálnom.
    Izgalmas feladat volt, nagyon reméltem, hogy sikerülni fog és nagyon reméltem, hogy JÓL fog sikerülni. A nehézséget a monitor rész jelentette, ezt részleteztem is. Köszönöm a visszajelzéseiteket, nagyon-nagyon örülök, hogy tetszik nektek is!

    VálaszTörlés
  8. Nagyon szuper kis torta! Irigykedem, hogy milyen szép rend van körülötte :) Nálam káosz van a köbön minden alkalommal, amikor tortát készítek. :)

    VálaszTörlés
  9. Ez aztán kihívás volt a javából, de szuperül megoldottad! Le a kalappal a tehetséged előtt. :)))

    VálaszTörlés
  10. Nezz be hozzam van valami szamodra:)

    VálaszTörlés
  11. Nagyon ügyes!!! fergeteges mint mindig:)

    VálaszTörlés
  12. BarBi, nagyon szépen köszönöm! :)

    tortabirodalom, nyugi, nálam sem volt ez mindig így. Próbálom tartani a rendet tortakészítéskor, bár az utolsó fél órában azért még mindig tudok rumlizni (mert akkor már "nem sok van hátra..."). Aztán a nagytakarítás... de ez is vele jár! :)

    Petra, ez valóban kihívás volt. Bár képes vagyok bármilyen tortát kihívásként kezelni - mert a cél a tökéletes. Ahhoz pedig sokat kell még tanulnom, gyakorolnom! (azt már megtanultam, hogy a hibáimat legalább nem reklámozom nagybetűkkel - már ez is valami!)

    Anikó, köszönöm! Meglátogatlak!

    Zsuzsa, köszönöm szépen! Ma mesélte el Klári, hogy milyen jól sikerült a torta átadása, a srác Macbook-ját kicserélték a tortára! Hű, jó kis meglepi lehetett! Utána az ünnepeltnek külön tetszett, hogy a laptop csatlakozásai is egyeznek az eredetivel. Sőt, mivel ért hozzá, így meglátta, hogy a "monitoron" lévő oldal is friss (ugyanis aznapi volt!). Hát, az üzleti életben számít, hogy friss infókkal rendelkezzünk! :)

    VálaszTörlés
  13. Hűha... Ez azért nem lehetett egyszerű! De nagyon ügyesen megoldottad! :) A fa doboz is tök jól mutat alatta, tényleg jól sikerült a mintázat!

    VálaszTörlés
  14. Köszi Nudleee! Jó volt elkészíteni, ennél volt már macerásabb is! :) Sokáig gondolkodtunk, hogy milyen legyen az "igazi torta" rész. Jól mutatott volna egy fekete doboz, de az ötletet Klári elvetette. Így maradtunk valami olyanban, ami nem túl figyelemfelkeltő, kicsit jellegtelen. A natúr szín magában olyan snassz lett volna, így jutott eszembe ez a mintázat! :)

    VálaszTörlés
  15. Nagyon jól sikerült a tortád ( ismét)!
    Eszméletlen kreatív és találékony ember vagy , ami nagy ritkaság és éppen ezért érték is :)
    A történet és ahogyan bevezetted az olvasót a torta sztoriba nagyon klassz volt..... teljesen oda voltam érte .... olvastam 3x és még fogom is :)


    Nagyon örülök ennek a virtuális barátságnak

    VálaszTörlés
  16. Józsi, ezek után nem is jutok szóhoz! Így
    rettentően kreatívan, de teljesen őszintén annyit mondok: KÖSZÖNÖM!
    A történet... Már épp arra gondoltam, hogy talán most kicsit túllőttem a célon, talán túl sok és túl kusza volt a bevezetés, hiszen még utalás sem érkezett arra, hogy valaki olvasta volna azt a részt. De a te véleményed tökéletesen helyretette elbizonytalanodásomat.
    ...és még ha csupán udvarias gesztus lenne is, hogy örülsz ennek a virtuális barátságnak, én akkor is nagyon-nagyon boldog vagyok ettől! :)

    VálaszTörlés
  17. Ne viccelj Gabi ...
    Abszolút őszintén mondom, már csak azért is , mert amióta a blogomat írom nagyon sokan megkerestek barátkozós szándékkal, de ezen emberek nagy része hamar el tűnt :(
    De te megmaradtál, mint olvasóm, mint barát és mint állandó véleményezőm és talán "rajongóm is "
    Köszönöm neked, hogy mindig őszintén vállalod a véleményed és hogy kitartasz mellettem, és nem csak a színfalak mögött maradva kukucskálsz a blogomban és a munkásságomban .
    Remélem még sokáig megmarad ez a virtuális barátság.

    Ui: mindig nagyon várom a megjegyzéseidet.....

    Üdv : Józsi

    VálaszTörlés
  18. Sok és egyre több oka van annak, hogy szívesen látogatom a blogodat, szinte már az indulása óta!
    Igen, nagy rajongója vagyok a tortáidnak, a karamellvirágaidnak, a blogodnak és különösen annak az egyéniségnek, annak a jellemnek, aki mindezek mögött sziklaszilárdan kitart az elvei mellett! Sokat tanulok ám tőled! :)

    VálaszTörlés
  19. Atya ég, csak most vettem észre ezt a tortát, nem is tudom, mit írjak, egy csomó jelzőt képzelj ide. Annyira precíz vagy, a kreativitásodnak meg nem is tudom, hol a határa... :-)

    VálaszTörlés
  20. Katuci, köszönöm! Már fejtegettem, hogy a tortázás nekem olyan, mint a gyerekeknek a homokvár építése! Nagyon élvezem!
    A precizitás, pont annál érzem, hogy még nagyon sokat kell fejlődnöm - de szerencsére aki kapta, nem méregette centivel és nem a hibákat keresgélte rajta! :D
    A saját határaimat pedig igyekszem feszegetni. Azt hiszem, valahol október közepén kiderül, hogy tudom-e sokkal-sokkal feljebb tenni a lécet!

    VálaszTörlés
  21. Akkor kíváncsian várjuk az októbert! :-)

    VálaszTörlés
  22. De jó ,hogy rád találtam .Két hét múlva kell alkotnom egy számítógép tortát .... már rengeteg figura tortát készítettem ,de ez most fejtörést jelentet nekem .....hogyan is készítem el a hátsó álló részét a tortának !!!!!De jóóóóóóóóóóóóó ,hogy ezt megosztottad itt ...Köszönet érte :-)))) Jucus

    VálaszTörlés