2011. szeptember 14., szerda

Álmok 18 évesen, avagy hat torta története


Az egész két hete kezdődött! Talán akkor döbbentem rá, hogy eltelt az egész nyár, alig pár nap nyaralással. Szinte minden hétvégém azzal telt, hogy tortát készítettem. Szerencsés esetben még vasárnap volt erőm rendbe tenni a konyhát. Így is, hétfőn reggel úgy ébredtem, mint aki három napja nem is aludt. Egyébként is nehezen viselem a változásokat, épp megszoktam a nyarat aztán most ősz jön, most ezzel kell barátkozni (tudom, bogaras vagyok...).
Azon a héten egyetlen tortát kért tőlem volt osztálytársam, Patrick. Kicsit izgultam is emiatt, mert ő szakács lett, nagyon ügyes. Eddig Budán dolgozott, most épp egy négycsillagos étteremben főz itt a közelben. Szóval "ízügyileg" is nagyon jót akartam összehozni. Vasárnap reggelre készen volt a piskótám, készen volt a krémem, "csak" össze kellett állítani egy traktor tortát.  Csupán annyi volt a gond, hogy a kísérleti pirított kókuszos tejszínkrémhez nem jól találtam ki az arányokat, totálisan keményre dermedt az egész, nem tudtam habbá felverni. Így, amikor ilyen dolgok összeadódnak és már láttam szomorú sorsomat, hogy ezen a hétvégén is vasárnap estig fogok tortázni, hát, itt kezdtem kétségbeesni. Végül sikerült nagyon-nagyon finom krémet összehozni, némi plusz tejszín hozzáadásával. A traktor bevonásában még az én férjem is segített, ő gyúrta és színezte a bevonómasszát - látta rajtam, hogy teljesen kedvemet szegte az egész helyzet.
Szerencsére már dél után nem sokkal elkészült a traki, ízben is nagyon finom lett!



Még belefért némi kikapcsolódás, sőt a nap egészen jó fordulatot vett - végül a Szegedi Halfesztiválon köszöntött ránk az este, csodás Tisza parti tűzijátékkal. Gyönyörű napsütés volt, szép idő, hatalmas kézművesvásár, halak és grillételek, borok és pálinkák. Sárkányhajóverseny, koncertek, előadások. A város megint csak úgy pezsgett, vele együtt én is!

Jobbról is halászlé
...balról is halászlé
...a túlparton pedig halászlé!

De akkor, aznap megfogalmazódott bennem, hogy ezen túl akármilyen kedvesen és szépen kérnek meg, csak olyan helyre fogok tortát készíteni, ahol én is ott vagyok, mint vendég. Vagy legalább kihagyok pár hétvégét, nehogy besokalljak. Mert egyébként imádom ezt a hobbit, csak nem akarom magamat elaprózni.
Ezzel a határozott elképzeléssel léteztem még további 4, vagy 5 órát is! Egészen addig képes voltam tartani a határozott elképzelésemet, amíg nem jött a következő telefon, egy egyszerű, kicsi virágos torta - barátnőmnek lesz, azért az csak belefér!



...jó, a laptopos tortát már előbb megbeszéltük, tehát egyértelmű, hogy azt elkészítem!
(Erről külön bejegyzés is született itt)


Aztán még egy telefon! Gimnáziumi osztálytársnőmmel már többször e-maileztünk tortaötletekről. Most egy nagyon-nagyon jó ötlettel jelentkezett, amit végre "illett" bevállalnom! Egy ismerőse 18. születésnapjára azt találták ki, hogy készítsek egy medencét, 18-as ugrókővel és benne egy pillangóúszó figurát. Végül kitaláltuk, hogy az olimpiai ötkarika és aranyérem legyen a CÉL, ami felé úszik! Nagyon tetszett az ötlet, nagyon szeretem az ilyen személyes tortákat megvalósítani! Ez egy igazán emlékezetes meglepetés lehet, mert az álmok beteljesülése talán 18 évesen a leghihetőbb! Később talán elfelejtünk álmodni, vagy már nem tudunk annyira hinni azok beteljesülésében, ezért nem is teszünk érte. Pedig örökké fiatal marad, aki a lelkében igazi álmokkal él és valóban képes hinni ezek megvalósulásában! Nem volt kérdés, ezt a tortát vállalom!

Judit pontos elképzeléseit igyekeztem megvalósítani a tortán

A pillangóúszó figurával nem nagyon voltam kibékülve

Egy másik telefon, egy nagyon kedves leányzó és vőlegénye hívott, hogy egy traktoros és egy pisztolyos tortát szeretnének hétvégére. Persze nagyon örültem nekik! Ők nagyon kedvesek számomra, mert annyira bíznak bennem, hogy sok-sok próbálkozásom ellenére sem tudtam őket lebeszélni szándékukról! Én megpróbáltam mindenféleképpen, ajánlottam magam helyett egy sokkal-sokkal exkluzívabb cukrászdát (...na igen, a Matias-t, minden bizodalmam abban volt, hogy azoktól a tortáktól elájulnak és elállnak őrült ötletüktől). De annyira akarták, hogy végül elvállaltam. Egy csodálatos esküvői tortát készíthetek októberben. Nagyon különleges az elképzelés. Ezért egyértelmű volt, hogy ha nem alszom, az ő két tortájukat akkor is elkészítem.





Aztán jött egy utolsó-utolsó telefon,szomszédunkból! :) Egy lovas tortát kértek. Izgalommal, de most újra készíthettem egy lófejes tortát.
Egyszerűen képtelen lettem volna nemet mondani! (bár tudtam, hogy megfelelő előkészületekkel képes vagyok ennyi tortát elkészíteni - ha nem így lett volna, akkor persze erőn felül nem vállalom)
Így csütörtök estére elkészült a laptop, majd szombat reggel egy traktoros, egy pisztolyos és egy úszómedencés torta. Aznap este még egy virágos, nagyon egyszerű tortával álltam elő. Vasárnap délelőtt pedig a lovas torta nézelődött a hűtőben.


Tehát azok után, hogy ennyire komolyan megfogadtam, hogy több időt hagyok magamnak, mégis sikerült eddigi tortáskodásom legsűrűbb hétvégéjét összehozni. A torták epres-tejszínes vagy párizsi krémmel készültek (szerencsére így össze tudtam hozni, több krémmel már nem szívesen bajlódtam volna).
A legviccesebb rész az egész hétvégében az volt, amikor gyönyörűen leburkoltam a csokis tortát, felkarcoltam a famintázatot és elsimogattam. Aztán ahogy ezzel végeztem, rájöttem, hogy annak a tortának epresnek kellene lennie. Szerencsére megtanultam, hogy ilyenkor a pánik vagy egyéb előre nem átgondolt érzelmi kitörések nem oldják meg a problémát. Bár őszintén, nagy volt a kísértés, hogy megpróbáljam, hátha egy gyorsan föld felé tartó tányér, vagy sok-sok krokodilkönny mégis segítene - de legyőztem a kísértést és vele együtt a hülye ötleteket is elvetettem!
Ilyen sűrű tempónál olyan dolgok jutnak eszembe, amik egyébként soha! Ösztönösen éreztem, hogy a már elkészített famintázatot meg tudom menteni (bár a torta oldaláról ki kellett dobnom a bevonatot), simán át tudtam tenni a másik tortára, mert egyezett a méretük. Ilyenkor nincs álmosság sem, csak festek és gyúrok és színezek és annyira nagyon beletudok feledkezni az egészbe! Nálam ilyenkor a "még 10 perc és megyek...." az kb. 2-2,5 óra!



A torták közül bővebben a paciról írnék. Mint tudjátok, egyszer már volt részem ló torta készítésében, amikor Eszterrel és Mummy-val koprodukcióban elkészítettünk egy nagyon jól sikerült tortát! Tartottam attól, hogy most is jó sokáig fog tartani a faragás, meg a sok apró és nagyobb részlet kidolgozása. További kihívás volt, hogy egyáltalán nem volt itthon barna ételfesték! Már hetek óta készülök, hogy megvegyem az airbrush-t, de eddig úgy gondoltam, hogy még nem sürgős. Most bezzeg milyen jól jött volna. Fehér/szürke lovat nem tudtam így készíteni, mert annál finoman kell árnyalni, festéssel nem tudtam elképzelni a végeredményt. A barnánál reméltem, hogy tudok majd szépen festeni a szem és a száj köré sötét tónusokat.
A betöltött piskótát pár órán át hagytam, hogy jól "összeálljon", majd faragtam. Mivel úgy beszéltük meg, hogy legalább 20 szeletes legyen, így igyekeztem nem túl sokat lefaragni (eredeti piskótaméret: 38 x 26 cm, ezek a kész torta legszélesebb pontjai is). Aztán csokikrémmel lekentem, dermesztettem. A lófejre elkészítettem a szemet, az ereket és a száj vonalát, ahogyan az előző lovas bejegyzésben fázisfotón is láthatjátok! A bevonómasszát kakaóporral színeztem, sőt még kakaóporon is nyújtottam. Szép tejeskávé színű lett. Aztán ahogy tettem volna rá a tortára, feltűnt, hogy alul gyönyörű szép barna lett a bevonó. Szóval olyan egyenletesen rátapadt a kakaó, a színe is intenzív barna lett. Hirtelen ötlettől vezérelve ezt az oldalát terítettem felülre! Hát élőben valami mesés volt! A színe és a textúrája is!

Ez egy jó régi kép, itt kallódott egy ideje az asztalon :)

Mikor kisgyerek voltam, nagyapámnak volt lova. Csibésznek hívták. A lehető legtermészetesebb dolog volt 6-7 évesen, hogy néha besétáltam hozzá az isállóba és a tenyeremből kockacukorral etettem meg! Hatalmas volt hozzám képest. Ugyanilyen barna volt, fekete sörénnyel. Hát, ahogy megláttam ezt a tortát, annyira eszembe jutott róla ez a Csibész! Szinte éreztem a tenyeremen, hogy milyen volt, amikor megsimogattam a homlokát! Olyan finom, apró, sűrű szőre van a lovaknak. Aki még soha nem "beszélgetett" lóval, vagy soha nem simogatta, vagy nem adott még tenyeréből kockacukrot lónak, az feltétlenül próbálja ki! Bízni kell bennük is és magunkban is! Annyira szép és okos állatok! Hű, mindez rámzúdult, amikor nem egy finoman fénylő bevonattal láttam a lovas tortát, hanem ezzel a bársony-kakaóval!
A fekete árnyékolást pedig szivaccsal értem el. Airbrush-sal sokkal szebb lett volna. No, majd legközelebb!
Zárszóként annyit, hogy tizennyolc évesen az embernek vannak hatalmas álmai közeli és távoli jövőről. Kicsit sem bánom, hogy már nem ugyanazokra a dolgokra vágyom már és azt sem, hogy sokat változtam az elmúlt 11 évben. Abban az évben kellett dönteni a továbbtanulásról. Ott volt egy időszak, amikor cukrász akartam lenni. Pedig ez egyáltalán nem vágott a képbe, mert engem nem úgy kell elképzelni, mint aki imádott sütögetni és recepteket bújni. Mivel a család nem is igazán tudta hova tenni ezt a fellángolásomat, így erről az egy dologról következetesen le is beszéltek akkoriban! :) Talán pár év késéssel csak megérek erre a dologra!

11 megjegyzés:

  1. Nagyon kedves és elragadó volt ez a bejegyzés, csupa bájjal vegyítve :).... A torták meg csodásak!!! Gratulálok!!! Mindegyik szép, nem tudtam választani, hogy melyik tetszik a legjobban...

    VálaszTörlés
  2. Ez nem semmi, nem pihentél túl sokat akkor a hétvégén! :) Tudom, hogy kaptál már ilyen díjat, de én is szeretném neked odaítélni, benéznél hozzám? :)

    VálaszTörlés
  3. Újat írni nem tudok, csak ismételgetném magamat: nagyon-nagyon profi vagy! Mindegyik jó lett, kivétel nélkül!

    Nekem "csak" kettő tortám lesz hétvégén, de már most tudom, hogy sok lesz. Te hogy bírtad ki ezt a mennyiséget?!

    A "víz" hidegzseléből van?

    Azt mondtam már, hogy én is szívesen olvasgatlak!? Sokkal jobb, mintha csak képeket tennél fel, mert így egy kis "lelket" is kapunk a tortáidhoz.

    VálaszTörlés
  4. Szilvi, köszönöm! Gondolkodtam, hogy külön-külön írjak-e a tortákról, de ez nálam így volt kerek, egyben. Örülök, hogy tetszettek a torták! Nekem az úszóbajnok a kedvencem, azért is az adta a címet. Na meg a ló, amiért olyan szép színe lett! A traktorral már egészen kezdek megbarátkozni, már egészen jól sikerül. A pisztolyosnál a fadoboz miatt nagyon bejön. Ja, szóval azért én sem tudnék választani! :)

    tejszínhab, köszönöm! Hát, a heti egy-két tortához már hozzászoktam, ez most nekem is majdnem sok volt. Lett volna időm pihenni, de akkor már csak azért sem! :)

    M@rti, nagyon kedves vagy! A profi jelző hízelgő! Ó, most már épp akartam degradálni a tortáimat, de tőled tanultam, hogy "legyek már egy kicsit nagyképűbb". Hát, próbálkozom... :D
    Képtelen lettem volna nemet mondani bármelyik ismerősömnek, utána fogtam is a fejemet! Pontosan megterveztem, hogy mihez mekkora piskóta, mennyi töltelék, hogyan nézzen ki, melyik fázissal mikorra kell készen lennem. Aztán persze volt változás a dologban, de nagy segítség volt, hogy nem akkor kell agyalni, hogy akkor hogyan is....
    A víz géllel színezett hidegzseléből van! Hát, én megőrültem érte, nekem nagyon-nagyon tetszett! Teljesen olyan, mint a víz!
    Örülök, hogy még ilyen hosszú litániát is végigolvastál és még nem is bántad meg! Gondolkodtam azon, hogy talán túl sok amit írok. De ez van, ilyen vagyok és ez jön belülről. Szóval aki akarja elolvassa, aki pedig képeket keres, az megnézi, aki pedig kíváncsi további technikai részletekre, az pedig kérdez! Nem tudtam volna ennyi tortát ennyi idő alatt elkészíteni, ha nem a szándék motivált volna, hogy a barátaimnak örömet szerezzek. Ezért van benne a sok lélek!

    VálaszTörlés
  5. Egyik szebb, mint a másik. Odavagyok. :)))

    VálaszTörlés
  6. Gabi! Ezt nevezem. Nem semmi, amit "műveltél"! Fantasztikusak lettek a tortáták és le a kalappal, hogy elvállaltad és ilyen jól elkészítetted őket! Tudom, miről beszélsz, amikor írod, hogy egy kicsit lassítasz, ismerős a dolog. :-)
    Nagyon imádtam (mint mindig) olvasni az írásod, annyira át lehet élni. Könyvet is írhatnál! ;-) Amikor ráérős időd van és nem torta készítésben vagy benne, mondjuk kikapcsolódásképpen! ;-)
    (a fotókat én még mindig nem látom 1-1 bejegyzésben)

    VálaszTörlés
  7. Ahogy elkezdtem olvasni, az járt az eszemben, hogy úgysem bírod ki és egy csomó mindent be fogsz vállalni. Direkt nem görgettem lejjebb az egeret, hogy folyamatában lássam a dolgokat.
    Hiába írtad, hogy csak egy kis egyszerű virágos torta, gyönyörű lett, nekem rögtön a kedvencemmé vált, főleg mivel a dédi tortájára emlékeztet, amit imádok. A lovas is nagyon szép és külön büszke lehetsz rá, hogy airbrush nélkül.
    A medencés meg milyen ötletes, szerintem is nagyon jó így a víz, amúgy nekem a kékre színezett zacskós tortazselé is bejött.
    A többit meg már régebben kommentáltam.
    Igaza van Eszternek, írhatnál könyvet, olyan jó olvasni az írásaidat, de félő, hogy akkor már egy szemhunyásnyit sem aludnál. :-)

    VálaszTörlés
  8. Nézz be hozzám egy cseresznyéért kérlek!

    VálaszTörlés
  9. Annyira szeretem olvasni a bejegyzéseidet. A tortáid is mindig nagyon tetszenek. Ezért kaptál tőlem egy díjat. Nézz be hozzám! :)))

    VálaszTörlés
  10. Klasszak lettek, főleg a laptopos! Tényleg úgy el bír telni az idő, hogy az ember észre sem veszi az évszakok változását. :)))

    VálaszTörlés
  11. Kedves Gabi!:-) Aludnom kéne,de még egyet elolvasok,még egyet...még...Annyira bírtam. Ez az "utolsó-utolsó",meg a "de csak egy egyszerű kellene"...Tetszenek a tortáid:-) Ügyes vagy! Szilvi

    VálaszTörlés