2011. augusztus 21., vasárnap

Ebony and ivory, meg még több ivory


Eseménydúsan telt nálam az utóbbi jó pár nap, ezen a héten annyi minden történt velem, mint máskor egy hónap alatt sem. Erre a hétvégére eredetileg egy balatoni kiruccanás, vitorlázás szerepelt a naptáramban, amiből végül nem lett semmi. Ezért amikor két hete felhívott Angi, akkor azt hittem, a legnagyobb nyugiban tudom elkészíteni a tortáját.
Apukájának 60. születésnapját ünnepelték, amire egy ötven szeletes, 60-as számot formázó tortát kért. Az volt az elképzelés, hogy a papa szakmájára való utalásképpen varrások díszítsék a tortát. Még soha nem készítettem szám alakú tortát, magamtól nem is jutott volna eszembe, hogy valaha is ilyet készítsek.
Később egy egészen pontos tervet kaptam a torta mintájáról, színeiről, díszítéséről és igen, az ízesítéséről. Így átlósan elválasztva sötétbarna és bézs színű torta szerepelt a terven, arany csillámokkal és arany rózsákkal, hatvan szál arany gyertyával, "varrással" a torta oldalán.
Őszintén, el nem tudtam képzelni, hogy végül milyen lesz az összkép. A két alapszín eléggé meghatározó mintát ad a tortának, tartottam tőle, hogy ez elvonja a figyelmet a formáról, vagyis a számok nem fognak érvényesülni. Végül mindenben igyekeztem Angi elképzeléseit megvalósítani, közben pedig hasznosítani az eddigi tapasztalataimat.
Mindig izgalmas, hogy mekkora is legyen egy torta, ami eléggé ötven szeletes. Van egy sejtésem, hogy mindig vagy másfélszer akkora tortát készítek, mint amekkorára szükség lenne (szerencsére végül mindig elfogy!). Most két tepsi piskótát sütöttem, egy kakaósat és egy simát. A kakaósba karamellkrém került, a másikba pedig tejszínes eperkrém. Fagyasztott epret használtam, de találtam igazi illatos epret is, természetesen ebből is került a töltelékbe.
A számok faragásánál a legegyszerűbb formára törekedtem, szerintem ez volt most a lehető legelegánsabb megoldás. A számok közepét nem lyukasztottam ki, szintén az egyszerűségre való törekvés miatt. Utólag a bevonásnál örültem is ennek! Később a díszítésnél sem jelöltem a számok közepét, nekem tényleg sokkal jobban tetszik így!
Rózsákban nem vagyok nagy profi, ezek csak amolyan mezei vadvirágok lettek! Púderszínű masszából készítettem a virágokat, lüszter portól lettek csillogó arany színűek. Már egy ideje ott nézelődött a polcomon az arany lüszter, de eddig még soha nem használtam. Most jól bepótolhattam!
Marcipánmodellezővel "körbevarrtam" a tortát és arannyal megfestettem. Az egész heti fáradtság miatt nem volt túl biztos a kezem, nehezen találtam el a megfelelő állagot az aranyfestéknél, így itt-ott szélesebb lett a "cérnám". Gondolkodtam még a glazúros verzión, itt több hibalehetőséget láttam, inkább elvetettem ezt az ötletet.
Az utolsó manőver izgalmas volt - ugyanis a teljesen kész tortákat raktam át egy-egy tálcára. A nullás torta teljesen rendben volt, a hatosnál azért kicsit izgultam, nehogy eltörjem - szerencsére teljes épségben sikerült megoldanom!



Utolsó simításként még a tortába tűztem a gyertyákat, a megbeszélt helyekre. (Hű, mire találtam arany színű gyertyát - már majdnem feladtam, mire az ötödik helyen végre volt.)




Mikor elkészült a torta, akkor örömmel nézegettem! Még soha nem kaptam ennyire részletes leírást a tortáról, azt hiszem sikerült megvalósítani mindazt, amit vártak. Azért izgultam, hogy amikor meglátják, akkor mi lesz a reakció, hogy amikor Angi lerajzolta az elképzeléseit, akkor valóban ilyen végeredményre számított-e? Örültem, hogy tetszett nekik! Nagyon érdekes volt, hogy olyat valósítottam meg, ami magamtól soha eszembe sem jut. Persze tagadhatatlan, hogy az apró részleteket már a pillanat hevében ötlöttem ki. Az arannyal történő árnyékolás és festés nekem nagyon tetszett, bár kicsit tartottam attól, hogy túlságosan nőiesre sikerül a torta.
Még inkább elégedett lennék, ha igazi szép cukorrózsákat tudnék készíteni, ha nem repedezett volna meg a kakaóval barnára színezett bevonóm.
A feszültségeim levezetésére még rendelkezésemre állt egy torta, amivel bármit kezdhettem. Ezzel teljesen kikapcsolódtam, amíg beillesztgettem először a nagyobb, a kisebb, végül pedig az aprócska cukorgyöngyöket. Mivel volt még bekevert aranyfestékem, így azt is használtam. Még gyakorolnom kell a festést a tortán, mert ebben a díszítési technikában bőven van lehetőség. Azt hiszem, szerencsés lett volna, ha rendes gélből hígítottam volna festéket, mert a lüszter viszonylag nagy szemcséi miatt nem tudott tökéletes lenni a végeredmény. A 000-ás ecset is vastagnak tűnt, a festék pedig csak rakoncátlankodott...


A késő délutáni napsugarak is arannyal festették meg a tortát
 Nagyon tetszik az ivory-arany párosítás! Érdekes, hogy másoknál nagyon tetszenek az élénk, vagy kontrasztos színű, sőt a fekete-fehér torták, mégis kikötök az ivory-nál. Azt hiszem, nagyon kevés kockázatot rejt magában ez a szín, a túldíszítéseimet pedig előnyösen lágyítja.
Még egy torta, ami pár hete készült. Eddig csak Facebook-on osztottam meg. Egyszintes tortát kértek, a Dédi-féle tortához hasonlót. Ez egy 24 centis torta, ahol szintén kakaóport használtam az árnyaláshoz. Ez a kakaópor sokkal sötétebb és másként is viselkedett kicsit, mint a Dédi tortájánál használt aranyló kakaó. Nekem nagyon tetszik ez a torta, a túlzásaival, a kacskaringóival, a színeivel együtt. Nagyon részletgazdag volt, minden oldalról teljesen másként mutatott. Szeretem az aszimmetriát, mozgalmas lesz tőle a torta. Mindig tanulok valami újat, ugyanezt a tortát legközelebb már másként készíteném el.





Ha már emlegettem a Dédinek készített tortát, meg kell jegyeznem mennyire meglep, hogy sok-sok tortával később sem tudtam olyat készíteni, ami annál jobban tetszene. Pedig ez még annyira az elején volt, még alig tudtam egyenletesen kinyújtani a bevonómasszát, a torta burkolásáról nem is beszélve. Mégis...
A torta-hobbim a legjobb, ami történhetett velem. Érdekes személyiségtréning is, lehet tanulni, kreatívkodni, tervezni, rögtönözni! Lehet ámuldozni mások gyönyörű tortacsodáin. Nagyon-nagyon kezdőnek érzem magam, néha azon gondolkodom, hogy a sok-sok tortás blog között van-e helye az enyémnek. Remélem, kedves olvasóm, hogy a jó ötleteimet hasznosítani tudod és a tortákon elkövetett hibákból a következtetéseket a saját tapasztalatodként tudod kezelni.

2011. augusztus 15., hétfő

Gombóc Artúr olvasna-e csokoládés blogot?

Hm, el kell ezen már kicsit gondolkodnom. Mert az rendben, hogy igazi tortaimádó vagyok, meg tortamegszállott és tortamániás, no de ez már talán mégis mintha túlzás lenne!

http://nemnoormalis.blogspot.com/2010/04/gomboc-artur-vilagon-mindennel-jobban.html

Emlegettem egyszer már Gombóc Artúrt, én is úgy vagyok a tortákkal, mint ő a csokival. Bár azt nem tudom, hogy Gombóc Artúr, ha lett volna akkoriban internet, vajon csokoládés blogokat olvasott-e volna a szabadidejében? Mert ha már ennyire szerette a csokikat, akkor miért is ne kezdett volna otthon is fantasztikus bonbonokat, csokoládétáblákat készíteni? Mert akkor az összes létező verziót önmaga is elkészíthette volna, saját örömére. Az internetes forrásokból pedig újabb és újabb ötletekkel gazdagodhatna és távoli, mesés kakaóbab ültetvények képeiben gyönyörködhetett volna, különleges csokoládéüzemekben tehette volna meg virtuális sétáját - míg a következő különleges probléma megoldásához nem kereste volna meg őt Pom Pom.
Egy mesében ez szó szerint édes történet lenne, de mi a helyzet, ha valaki - történetesen ez a valaki én vagyok - odáig van a gyönyörű tortákért? Nálam kétféle kategória létezik, az egyik amelyikre ránézek és gusztusosnak látom, szívesen megkóstolnám, a másik verzió az pedig a "de szép, de tetszik" kategória, amiről egyáltalán nem az ízek jutnak eszembe, hanem az, hogy vajon hogyan készült, miből készült, mivel van bevonva, hogyan van összerakva, mivel készült a dekoráció! Ritkán, de ennek a két kategóriának is van keresztmetszete.

http://thomasbeaman.com/blog/the-couture-cakery-designer-cakes-cupcakes-dessert-table-creations/

Még nem sikerült rájönnöm, hogy honnan ez a nagy rajongás a torták iránt. De az biztos, hogy számomra a torta sokkal több, mint egy sütemény! A torta ünnepi meglepetés! Én pedig nagyon szeretem a meglepetéseket.
Örülök, hogy rátaláltam erre a számomra olyan nagyon kedves elfoglaltságra!
Az elmúlt hónapokban egyetlen dolog volt állandó, hogy szinte minden héten készült nálam egy-két torta. Nagyon sok ötletet találtam interneten, sok blog vált nagyon kedvessé számomra. Ezzel együtt az én blogomon is talán látszódik, hogy valamennyire sikerül fejlődnöm. Sok örömömet lelem mások tortáiban is, a sajátjaim készítése pedig mindig izgalmas feladat. Néha nehezebben megy belekezdeni a soron következő,  számomra teljesen új téma megvalósításába. Végül azonban hatalmas élmény, amikor sikerül "megtortásítani" egy elképzelést. Nagy öröm, amikor látom a barátaim és ismerőseim arcán, hogy tetszik nekik az adott torta, hatalmas jóérzéssel tölt el minden visszajelzés!
Persze minden vágyam, hogy hibátlan tortát készítsek. Ehhez még rengeteg tapasztalatra lenne szükségem, ráadásul elég magasra teszem a mércét. Sokszor meg is kapom, hogy igazán lehetnék elégedettebb, ahelyett, hogy a hibákat sorolom. :)
Az is hozzá tartozik, hogy néha bizony fáradtabb vagyok, mert a szombatok, vasárnapok ezzel a szórakozással telnek és bizony néha hétfőn azt kívánom, bár pihentem volna kicsit többet a hétvégén.  Előfordul, hogy kicsit összesűrűsödnek a problémák is. Azt hiszem, a torta-téma nagyon sok pozitív energiával tölt fel, enélkül nehezebben venném az olykor jelentkező akadályokat. Ezzel kapcsolatosan a legutóbbi hatalmas élményeimet szeretném mindenkivel megosztani!
A CakeCentral-t már többször emlegettem, ez egy torta-mekka! Regisztráció után bárki feltöltheti ide a fotóit, különböző kategóriákban lehet keresgélni, gyönyörű torták és különleges ötletek várnak ott ránk. A kezdőoldalon rögtön fogad minket hat tortafotó, amelyeket az elmúlt napon a legtöbben mentettek a kedvenceik közé. Néha feltöltök egy-egy fotót, ez amolyan kontroll számomra. Egyrészt érdekes, hogy mennyien kattintanak rá, elmentik-e kedvencek közé, esetleg hagynak-e megjegyzést. Volt tortám, ahol semmi reakció, aztán volt 3-4-szeresen lementett fotó, összesen néhány megjegyzés. Nekem ez arra volt jó, hogy tovább motiváljon, hogy igenis sokat, rengeteget kell fejlődnöm. Tegnap feltöltöttem a fűzős tortáról néhány képet. Meglepő volt, mert már néhány órán belül jött visszajelzés, néhányan mentették is.
Még tegnap estig a blogbejegyzésemhez is nagyon sokan írtatok, amiért hálás köszönet! Nagyon-nagyon örültem a torta és karamell blog írójának, Lengyel József hozzászólásának - hiszen nagy csodálója vagyok kifogástalan tortáinak, tetszik a stílusa és a hozzáállása, szeretnék egyszer én is annyira profi lenni, mint ő!
Reggel ért a hatalmas meglepetés, amikor megnéztem az e-mailjeimet és vagy tíz komment érkezett a CakeCentralról. Ráklikkeltem, hogy elolvassam őket és mit látok? Az én tortám is ott volt az elmúlt napon feltöltött torták közül a legtöbbször elmentettek között! Az én tortám, igazi gyönyörű műalkotások között!
Remélem, nem tűnik dicsekvésnek, mert egyáltalán nem szándékozom dicsekedni (főleg, hogy vagy 3 alapvető dologban vagyok elégedetlen ezzel a tortával is). Nagyon meglepődtem és nagyon-nagyon örültem, hogy ezen a nemzetközi tortás fórumon egy napra ott lehettem én is.


Innen kezdve még sokkal magasabb lett a mérce, hiszen ha már egyszer ez megtörtént, onnan kezdve már "elvárom" önmagamtól, hogy hozzam ezt a teljesítményt (jajj, némely témákban nagyon kemény vagyok önmagamhoz). :)
Őszintén kívánom mindenkinek, hogy találja meg azt a hobbit, azt a kikapcsolódást, ami ennyire feltölti, ami ennyi pozitív energiát ad! Kívánom, hogy mindenkinek induljon ilyen jól a hete! Ma reggel mintha csak nekem sütött volna a nap és ha öten gáncsoltak volna el én akkor ötször ráztam volna meg magam, nem törődve semmilyen akadállyal.

2011. augusztus 13., szombat

Torta legénybúcsúra


Két napja csörgött rám régi ismerősöm, hogy vállalnék-e egy tortát? Már megbeszéltem magammal egy hónapja, hogy augusztusban összesen két tortát fogok elkészíteni és semmi több! Aztán persze borult a terv, akiknek beterveztem a születésnapját, azok végül nem ünnepelték meg - így a torta sem kellett. Másrészt, amikor olyan jó ötleteket találnak ki, én is rögtön belelkesedek és már jár is az agyam, hogy hogyan is lehetne a legtöbbet kihozni a dologból!
A legénybúcsúra kb. 20 szeletes, cicis tortára gondoltak. Hát, nekem a torta olyan dolog, amit igyekszem nem közönségessé tenni. Így rögtön egy popós tortára változtattuk az elképzelést, valamivel ízlésesebb tud lenni. Tudom, hogy legénybúcsú, de akkor is. Csütörtök óta nézegettem a témába vágó dolgokat és ki is alakult az elképzelésem egy kacér, rövid szoknyás fenékről. De közben megláttam ezeket a fűzős tortákat (corset cake). Gyönyörűek és bármennyire is kihívóak, szerintem közönségesnek nem nevezhető a dolog.




Így módosult a terv - természetesen még faragás előtt. Sütöttem egy nagy tepsi piskótát, betöltöttem három réteg csoki krémmel, dermesztettem, faragtam, jó plasztikai sebész módjára odavarázsoltam a didiket, kívülről is párizsi krémet kapott és hagytam kicsit nyugiban a hűtőben.
Közben begyúrtam a bőr színét és a feketét (ami nálam erős sötétkék). Kiválasztottam a fűző fazonját és már nem tudtam várni egy percet sem, elkezdtem bevonni a tortát.
Az ilyen torták bevonásánál már megtanultam, hogy elég pontosnak kell lenni. Először a mellkas bőrét raktam fel, eligazgattam, körbevágtam ott, ahol gondoltam a fűző kezdetét - hogy ne is legyen átfedés. Aztán jött a láb, ugyanígy - nem szabad hagyni, hogy átfedés legyen, mert átüt a felső réteg bevonón a vastagsága és akkor már nem lehet vele semmit kezdeni.
Aztán jöttek a fodrok, vagy mik ezek - csíkokat vágtam, és a marcipán modellezővel meghullámosítottam. Ahhoz képest, hogy elég meleg volt ma és megint K2-t használtam, nagyon jól sikerült ez a művelet! Nem szakadt, nem nyúlt, nem ragadt!
Felragasztottam a fodrokat, a csíkokat, raktam szegélyeket a mellrész tetejéhez - így sokkal inkább befejezettnek tűnik a fűző.
Volt még egy kérés, hogy legyen egy szivecske, meg legyen "odatetoválva" hogy Pisti! Most jó volt ecsettel festeni, nagyon tetszik a végeredmény is.


A nyakánál meg ott volt a nagy-nagy semmi. Valami nyakláncon gondolkodtam, de csak a gyöngysor jutott eszembe. No, de az meg annyira jókislányos - legalábbis nem vadítja be a legénybúcsús pasikat. Így történt, hogy a nyaklánc mellé kapott még egy tetoválást, szívekkel, meg pillangóval, indákkal és pöttyökkel.
A bevonás kezdetétől az utolsó ecsetvonásig nem került hűtőbe a torta - tudtam, hogy nem is lesz időm hagyni kicsit dermedni. Éreztem, hogy elég lágy benne a krém - inkább nem kockáztattam, hogy így átteszem másik tálcára, mert tényleg nem volt túl jó tartása. Így körbe kellett valamivel vonnom - jött a piros szín, aztán pedig arra is került festett minta, aszimmetrikusan.
Örülök, hogy hallgattam a saját megérzésemre és ez sült ki belőle, nekem ez a verzió szimpatikusabb volt. Egyébként számtalan verzióban mutatós - a szín- és a formaválaszték is bőséges. Remélem, lesz még alkalmam ilyet készíteni - már van sok-sok ötletem!

2011. augusztus 12., péntek

Kisorsoltuk a játékom nyertesét!

...de hogy ki lett az? Nem is én lennék, ha itt rögtön feltenném a sorsolás képeit és leírnám a nyertes nevét.Ha már játék, akkor játsszuk rendesen és legyen benne még több izgalom!


Tehát a Játék 100-on túl című bejegyzésemben, az olvasóim tiszteletére indítottam egy játékot. A nevezés annyiból állt, hogy kértem, írjátok meg melyik tortám, vagy bejegyzésem tetszett leginkább az eddigiek közül és írjátok meg, hogy milyen tortát látnátok tőlem szívesen.
Részemről annyi tétje volt a dolognak, hogy vállaltam, a kisorsolt komment beküldőjének ötletét megvalósítom, fázisfotókkal együtt teszem fel blogra. Hű, nagyon sok érdekes elképzelés érkezett és bizony, mind-mind igazi kihívásnak tűnt! Izgultam is rendesen, hogy most akkor drótosvirág készítését kell elkezdenem tanulni, vagy valami különleges receptet kitalálni, több állatos ötlet is érkezett, vagy agyalhatok a különleges ötletek különleges megvalósításán?
Említettem még, hogy a nyertes, azon túl, hogy az ő ötletét valósítom meg, még némi ajándékban is részesül!
Sokat is gondolkodtam, vajon mit is ajándékozhatnék én. Végül azt találtam ki, hogy igyekszem személyre szabott meglepetéscsomagot összeállítani!
Viszonylag könnyű helyzetben voltam, hiszen a nyertes blogjának információiból meríthettem ötleteket!

Lássuk, elég találóak-e az ajándékaim és magára ismer-e a nyertes az ajándék alapján?


Az ajándékomban van egy Wiltonos erezős-bibekészítő forma, mivel a hölgy mostanában orchideákkal is kísérletezik! Remélem, hasznát tudja venni ennek az eszköznek!
Aztán van egy szilikon bonbon készítő forma, direkt egy egyszerűbbet választottam. Ugyanis, azt olvastam, hogy korábban egy bonyolultabb formával kicsit meggyűlt a baja és egy egyszerűbbel szívesen próbálkozna! Jön a bonbon készítés időszaka, remélem ezzel könnyebb dolga lesz!
Van még egy doboz ezüst lüszter is a tarsolyomban. A bloggerina hölgyemény szívesen csillogtatja meg tortáit dekor kristállyal, azt hiszem a csillogó ezüstöt is szeretni fogja!
Még két apró receptes könyv is a meglepetés része! Hiszen, aki rajongva gyűjti a receptes újságokat és szakácskönyveket, talán ezeknek is örül majd! A téma sem véletlen, remélem a "gyermeklelkű felnőtt" címet nem veszi zokon - ha jól gondolom, akkor nevet rajta egyet! A másikat pedig azért választottam, mert szerintem a főzésben is biztosan vonzzák a kreatív, újfajta megoldások!
Kedves bloggerina, a szerencse lánya vagy mostanában - alig hittem a szememnek, amikor a sorsoláson a te nevedet olvastam! Gratulálok!


Ha eléggé alapos voltam, akkor most magadra ismertél! Légyszi, küldj egy e-mailt a címmeddel!


A sorsolásról a képeket és egy bővebb beszámolót is fogok hozni!


Köszönöm, hogy velem játszottatok! Nekem nagyon sokat jelent, hogy ennyien írtatok nekem! Szívem szerint mindenkinek a tortáját megvalósítanám, sőt lehetőség szerint meg is ajándékoznám a kész művel.
Már várom az alkalmat, hogy újra játsszunk!


...mivel a nyertes magára ismert, hát akkor közzé teszem a képeket a sorsolásról! Hosszas gondolkodás után családunk legifjabb tagját kértem fel a sorsolásra (először is anyukája engedélyét). Zitus már biztosan kapaszkodik  bele kisebb papírfecnikbe - bár kell hozzá némi csel és furfang, hogy ehhez kedvet kapjon. A dobozban található papírok mozgatásra után végül belekapott a dobozba és kicsi ujjaival biztosan megragadott egy papirost. Nagy izgalommal bontogattam a cetlit. A nyertes pedig nem más, mint Nudleee, a Torták és más finomságok elnevezésű blog tulajdonosa! Nudleee, aki nem kettő, hanem három e-vel írja nevét! :)



Nudleee azt írta, hogy szereti a kutyákat, ezért ő egy kutya alakú tortát látna szívesen!
Ahogyan már neki is írtam, várhatóan szeptemberben fogom elkészíteni a kutyust.

Gratulálok Nudleee, remélem, hasznát veszed majd az ajándékoknak!

2011. augusztus 8., hétfő

1 nap, 4 bemutató, 6 óra, 95 tortamániás, 600 km, 1000 új információ

....mindez Komáromban, a Torta dekor és cukor show apropóján!
Próbáltam tényszerű és frappáns címet kitalálni ehhez a bejegyzéshez. Nem volt egyszerű! :)
Jöjjön tehát a sztori Gabi-módra!
Kricky blogját talán azóta követem, amióta én is írogatom az enyémet. Valahogy úgy gondolom, hogy tortás-blogger körökben már mindenki ismeri Kricky nevét. Főleg airbrush-sal fújt különleges formatortái, letisztul stílusa jellemzik munkáját. Egyelőre szintén hobbi tortás - bár már megszerezte a cukrász végzettséget. Már az egy éves blogszületésnapjára is nagyon szívesen mentem volna, de akkor még teljesen kezdőként nem hatalmasodott el rajtam annyira a tortamánia, hogy egy egész napra elutazzak pár óra tortabemutató kedvéért. Szépeket és egyedieket alkot, a blogját is szívesen kísérem figyelemmel - szépen motoszkál is bennem azóta, hogy én is akarok cukrászatot tanulni! Természetesen láttam és hallottam a komáromi bemutatóról, ám mivel szinte kezdetektől fogva szó volt egy szegedi bemutatóról, így el sem gondolkodtam, hogy elmenjek Komáromba is! Bár valahol tudat alatt már elkezdtem kárpótolni magamat azzal, hogy kerestem Kricky-t, hogy közreműködjek a szegedi program szervezésében!
Már sokszor mondtam, hogy ez a tortaázós-blogolós téma sok új barátot és sok új inspirációt hozott, kicsit megkavarta az állóvizet - így nem is lehetett volna másképpen, végül kedves tortázós barátném, Mummy írt, hogy mi lenne, ha elmennénk mégis Komáromba? Szinte utolsó pillanatban, még sikerült kicsit átszervezni a hétvégét és így szabad volt a vasárnap!
No, térjünk a lényegre, hol is kezdjem? Jöjjön megint a jó öreg szisztéma, haladjunk kronológia szerint!
A bemutató napján már hajnali négykor felriadtam, hatalmas izgalommal vártam a rendezvényt! Még egy kevés alvás belefért, aztán valamivel 8 előtt nyakunkba vettük az országot Andival (aki Mummy). Bár már találkoztunk, a közel három órás út alatt bőven volt miről beszélgetnünk! Némi kitérő után könnyen megtaláltuk a bemutató helyszínét és újra komoly izgatottság lett rajtam úrrá, hogy hűűűűűha, tortabemutató!
Sajnos az első pár percet lekéstük, pedig igazán kíváncsi lettem volna a "bemutató bemutatójára". Képzeljétek el a helyzetet, száz torta-rajongó egy teremben! Akkor már mindenki Lenkére figyelt, aki már benne volt rendesen a virágok elkészítésében! Még az ajtóban sikerült megismerkedni Némóval is, róla is hallottam, a Fcebook-os játékában pedig nagy reményekkel indultam a karamell tanfolyamért! Aztán ahogy haladtunk befelé, következett Kricky. Nagyon örültem, hogy végre élőben is láthattam. Nagyon kíváncsi vagyok azokra az emberekre, akiknek ismerem a blogját, a tortáit, a tortás sikerélményeiket, néha a kudarcaikat is. Mert ugye amit nem lehet igazán átadni, az a személyes kisugárzás. Andi ismeri Krickyt, aki invitált minket a kulisszák mögé. Ott végre sikerült is bemutatkoznom (hű, mert fura az, amikor ismersz is valakit, meg nem is...) Farkas Vilmos már ismerősként üdvözölt, gyakori vendég vagyok a blogján, vele a Verdás tanfolyamán már személyesen is találkoztam. Örülök, hogy végül ő is el tudott jönni! Aztán a helyzet azt hozta, hogy én is közelről, a művészbejáróból láthattam a bemutatókat.
Földi Lenke oldalát is biztosan sokan ismeritek, a tortái mellett ő a cukorvirágok készítésében merült el igazán. A bemutatóján a rózsakészítést láthattuk kétféle kiszúróval, illetve egy orchideát állított össze előttünk. Nekem nagyon új a drótos virág témája, bevallom még egyetlen egyszer sem kutakodtam a témában, így teljesen új volt a technikai oldala a dolognak. Lenke szívesen válaszolt a kérdésekre, amik rendesen záporoztak is felé miközben végtelen türelemmel készítette a cukorvirágokat.






Aztán Vilmos vont be két hungarocell "műtortát", látványos volt ahogyan a zöld masszából kialakította a leguánt (amit én gyíknak és gekkónak is tituláltam, tévesen). Bár a hőség egyáltalán nem kedvezett a munkájának, nagyon gyorsan elkészült a mű! Ahogy beszélgettük, Vili gyors, mint ahogy egy YouTube felvételen, pikk-pakk ott van a kész remekmű a keze alatt! ...és végig olyan nagyon egyszerűnek tűnik minden művelet, mellé pedig színesen kommentálta is a látnivalókat!




 Ezután egy ebédszünet beiktatásával folytatódott a program. Közben, ahogy kicsit kiürült a terem, sikerült közelebb férkőzni a kiállított tortákhoz és a karamell díszmunkához, valamint az elkészült leguános tortához is! Kricky hozta a táska tortát és a steak tortát, ezek élőben még látványosabbak. Ahogy ez lenni szokott a saját tortáinknál is, hogy a legjobb fotó sem tudja tökéletesen visszaadni az eredeti torta hatását! Különös, hogy a táskát sokkal nagyobbnak gondoltam, nagyon cuki torta valójában. A steak pedig hihetetlen, mint egy igazi félig átsült husi! Lenke is hozott jó néhány virágot, ezeket már láttam néhány napja a honlapján, azért most még inkább elnézegettem a részleteket, a kidolgozását, a színeket. Közben csak azon kattogott az agyam, hogy mennyire nagyon alaposnak kell lenni egy-egy ilyen virág elkészítésénél!




Némó karamell díszmunkája is lenyűgöző. Őszintén, nem vagyok egy nagy karamell rajongó, bár különösebben nem is nézegettem, milyen lehetőségek rejlenek ebben az anyagban. Alapvetően nem ismerem a technológiáját sem a karamell készítésének és a megmunkálás technikája is tökéletesen ismeretlen számomra. Szerencsére már van egy-két olyan inspiráció, ami miatt úgy érzem, érdemes ismerkednem ezzel az "ágazattal" is. Némó díszmunkáját is láttam már neten, ami elsőre lenyűgözött, az a hatalmas mérete. Másodszorra pedig az élek kidolgozása. Érdekes anyag, az biztos!
Ebéd után Kricky kezdte a bemutatóját, egy kutyust formázott meg és azt fújta meg airbrush-sal. Most újra felhívom mindenki figyelmét, hogy vagy 32 fok volt a teremben, a kutyus kijött a hűtőből, "hőgutát kapott" szegény állat! Aki már valaha kipróbálta, hogy hogyan viselkedik egy bevont torta, sőt egy bevont formatorta, ami kutya alakú és aminek a feje nyilván kicsit előrenyúlik, hű, az nem hiszem, hogy szívesen ismételné meg ugyanezt közel 100 nagyon figyelő szempár előtt! A színek életre keltették az állatkát, ami szerényen gubbasztott az asztal közepén. Édes kis szemekkel figyelte, várta sorsát! A meleg és a fej súlypontja együttesen okozott némi kellemetlenséget, de Kricky teljesen profin kezelte a helyzetet.



Egy másik, csiga alakú tortát is hozott Kricky, amit néhány önként jelentkezővel együtt festett meg, előbb airbrush-sal, majd ecsettel fejezte be a csigát. Nevet is kapott, akárcsak a leguán! :)
Amikor nagyon-nagyon akarok figyelni, akkor egyszer eljön az a pont, amikor megtelik a memória és onnan kezdve szita lesz az agyam. Nekem ez kb. itt következett be, amikor jól esett kicsit cseverészni - ami szintén nagyon érdekes volt! Egy kávé mellett megbeszéltük Lenkéékkel, hogy néhány évvel ezelőtt ők hogyan kezdték a tortázást. Azt hiszem, amikor én belemerültem a blogok nézegetésébe, még jóval kevesebb tortás témájú bloggal lehetett találkozni. És most tudatosult bennem, hogy valójában tavaly december óta készítek tortákat úgy szinte heti rendszerességgel. Előtte összesen öt torta készült nálam egy év alatt, édes kis játék volt már akkor is. Most egyébként kíváncsiságból összeszámoltam, mennyi tortám is készült, kicsit meg is lepődtem. Eddig kevesebb, mint ötven tortám készült, a bevonatos torta kategóriában. Jó, még nem vagyok reménytelen eset, még az első ötven az csak bemelegítés volt! No, de vissza a témához!
Közben Vili még némi csokidíszítési rejtelmekbe avatta bele a résztvevőket, így készült csoki lánc és csokoládé fakanál is! Sajna tökéletesen fotózhatatlan szögben volt hozzám képest, így erről nem készítettem képet.
Némó is előkészült a karamellhez, ami nekem tökéletes vegykonyhának tűnik a lámpával, a szilikon(?) lapok sokaságával, a kesztyűvel. Aki már próbálta, az elsőként az anyag elviselhetetlen forróságát említi. Érdekes volt nézni, ahogyan lágyulnak az átlátszó, fehér és zöld színű masszák és figyelni Némó kezét, ahogyan húzta és alakította a karamellt. Közben természetesen ő is egy sor hasznos információval és tippel gazdagította a jelenlévőket.



Mivel előttünk még hosszú hazaút állt, így nem tudtunk a rendezvény végéig maradni - így nem láthattam már Némó kész munkáját és a tombolaajándékokat és nem tudtunk még egy utolsót beszélgetni búcsúzóul.
Észrevettétek már, hogy vannak olyan emberek, akik rettentően élvezik azt amit csinálnak? Észrevettétek már azt, hogy ezek az emberek előbb-utóbb komoly sikereket is elérnek, ha folyamatosan ezzel az örömmel, lelkesedéssel és kitartással szeretik azt, amit csinálnak? Észrevettétek már, hogy ezeknek az emberekből mennyi energia árad? Beszélgetsz velük és ragályos a pozitív kisugárzásuk, dinamikájuk! Persze sokan azt gondolják, hogy igen, neki biztosan könnyű. Mert ...ezért, vagy ....azért! De nap, mint nap, lenne-e, van-e bármi, ami iránt mi tudunk ennyire lelkesedni, amiben tudunk ennyire hinni, amiért van bátorságunk áldozatot hozni? Még a kudarcok után is? Mert sokszor csak ezen múlik!
Jó látni ilyen embereket, jó velük találkozni. Tegnap is volt szerencsém ehhez, aminek nagyon örülök!
A bemutatón valóban ezer információt láttunk, hallottunk. Néha legszívesebben egyszerre tanulnék drótos virág készítést, meg torta dekorálást és szeretnék, már csak azért is megtanulni kicsit karamellezni, szeretném már a saját airbrushommal megfújni a saját tortámat és végtelenségig csak újakat tanulni a tortázás számtalan vállfajából. Azt már kristálytisztán látom, hogy mindent nem lehet tökéletesen elsajátítani, de a bemutató jó kis ízelítőt adott néhány lehetőségből!
Talán még annyit, hogy sokan voltunk tegnap és biztos vagyok abban, hogy netről, blogokról már sokak tortáját láttam. Jó lett volna mindenkivel személyesen megismerkedni, kicsit beszélgetni és blogcímeket cserélni! Nagyon örültem azoknak, akikkel "egymásra akadtunk", mint ismeretlen ismerősök! A nap célja a bemutató volt és nem bloggertalálkozó - amit még az idő szűke miatt sem lehetett volna megvalósítani.
Végezetül le a kalappal, ennyi embernek "kenyeret és cirkuszt" adni, nem kis vállalás! Aki már volt házigazdája, szervezője egy ekkora rendezvénynek, az biztosan tudja, nem egyszerű feladat ez. Gondoljunk csak bele, egy nagyobb vendégség is mekkora zűrrel jár néha! A bemutatók lebonyolítása is sok előkészülettel járt, Némó például "egy tonna cuccot hozott" (már fáradt voltam, amikor olvastam, nekem egy tonna cukor jött át...)!
Már várjuk a szegedi bemutatót, ami információim szerint szeptember végén lesz leghamarabb. Végre, lesz időm rendesen készülni nekem is valami fincsi tuti édességgel! Remélem, minél többen eljöttök és lesz alkalmunk személyesen is megismerkedni!

Legvégül ide linkelek mindent és mindenkit, akit itt említettem:

útitársam,  akinek köszönhetően Komáromban is otthon érezhettem magam: Andi, azaz Mummy
kedves bloggerina barátnőm, aki nem tudott eljönni, de többször is emlegettük, Eszter

Akik a bemutatókat tartották:
Kricky
Földi Lenke
Farkas Vilmos
Némó, azaz Németh Zoltán

Sikerült megismerkednem M@rtival, akinek nagyon-nagyon örültem és aki rendkívül finom sütikékkel vett le minket a lábunkról,
valamint számomra egy két hete újonnan felfedezett blog, a Kosher cakes tulajdonosával, Zsófival
...most javítottam a linket Zsófinál! Szívesen ajánlom mindenkinek a blogját, gyönyörű édességekkel, tortákkal találkozhattok!
Ismerős kissrácok Dávidúr és Balu kapitány, a kicsik között ők voltak a házigazdák, Kricky olykor kommentálta is, hogy fia hangját lehet éppen leginkább hallani! :)

Apróság a legvégére: a Facebook-on elindítottam a homoktorta oldalt,  ahol talán még sokrétűbb információcserére van lehetőség, a személyes oldalam pedig megmaradhat a családomnak és barátaimnak.

2011. augusztus 4., csütörtök

CakeCentral-ról, tortamániáról angolul



Találtam egy cuki verset - a CakeCentral.com-on - kis angol gyakorlásnak sem utolsó (aki nem angolos, attól most elnézést kérek - nem tudnám ilyen vicces-rímekben magyarra fordítani)!
Én jókat nevettem rajta - néhány sora, mintha csak rólam szólna!
Szívesen ajánlom nektek a CakeCentral-t, a fotógalériákban rengeteg torta van - én sok ötletet innen szedek.

Terms and Conditions
 

A cautionary tale by self-proclaimed
CakeCentral.com addict
 

Once upon a time, I needed ideas for a cake.
The order had just come in, but I didn't want to be late!
I searched and searched, all over my PC,
Not a cake to be found, that could meet this need.
I struggled and cursed, my head in a daze,
As I ended up in, the search page cake maze!
This cake and that cake, sites of all kinds.
Too many sites, I'm going to go blind!
Hours and hours, it took me to look.
I even ran to the library, to look through the books!
My time was running short, my cake would be late.
Instructions for a technique? Nope! This one I'd have to fake.

I was about to give up, I was stressed to the nine's.
No idea was I finding, but still this cake had to be on time!
When low and behold, what before my eyes did appear?
An interesting site, that none other it mirrored.
Oh what did I find? Could it be true?
But thousands of cakes, and great ideas too!
My head became clear, the daze went away,
And I registered my name, for I just had to stay!

Oh what a gold mine, for all decorators alike!
"Honey, would you take the kids, and put away my bike?"
"I might be here a while, on this site that I found,
Just a few decisions to make, hummmm, oval, square, or round?"
"Oh here's a great idea! No wait! I like this one better!
Oh my goodness, this cake looks like real leather!"
I stayed up all night. This information was too good!
There was even a cake, that totally resembled wood!

A few weeks had passed. Then, a month, and now two.
I missed my cake deadline, but MAN! Look at this shoe!!
I became obsessed, and my house was a mess,
But that didn't matter, because my next cake would be the best!
Day after day, my husband would come home,
"Where is your Mom? I couldn't reach her on the phone!"
"Where do you think Dad, she's back on that site."
"And look at my shirt! It used to be white!"

The house, still a mess. Again, the dog wasn't fed.
The kids were all starving, and no one to change their beds!
"Honey, did you go shopping today?" "No, but here's the list,
Would you pick up some ready made fondant? I've just GOT to try this!"
"Oh look! There's a contest! I've just got to enter a cake!
But which one to enter? Which cake to bake???"

One day my husband found me, again on the PC.
"This has got to stop! Please spend some time with me!"
Finally after a while, I realized what I had done.
I had forgotten about my home and family, but I was having way too much fun!
I am much better now. I've learned how to balance my life.
I can still hang with CakeCentral, and still be a good wife!
There was one thing I was sure of. One thing I always knew.
My family would always have cake, and get to eat it too!

So Thank You CakeCentral,
You're a great place to be!
Who could ask for more info?
And of course, it's all free!


Can you relate?

Blessings,

ellyrae

2011. augusztus 1., hétfő

Busz torta


Már jó párszor megállapítottam, hogy a legegyszerűbb formákat a legnehezebb kivitelezni. Szombatra készült egy busz alakú torta. Kicsit úgy érzem, hogy belesültem a dologba. Sütöttem egy nagy piskótát, amit hosszában kettévágtam, négy-négy laposra felvágtam, betöltöttem málnakrémmel. Éreztem én, hogy nagyon-nagyon kell figyelnem, hogy teljesen egyenesek legyenek a lapok, de végül mégsem lett száz százalékos az eredmény.
A két betöltött piskótát egymásra tettem, így lett egy "emeletes" tortám, egy egyszerű hasáb.
Nem mértem le, de alapból a hossza 30-35 centi lehetett, a magassága pedig 18 centi körül. Már a nagy, szögletes keresztelői tortás tapasztalatomból tudtam, hogy jó nagy adag bevonót kell kinyújtanom. Talán a pára miatt, de egyáltalán nem akart engedelmeskedni a bevonó. Miközben igyekeztem szépen a tortára igazítani, valójában csak akkor döbbentem rá, hogy nagyon jól kell sikerülnie a bevonásnak - hiszen itt nem lehet csak úgy, véletlenszerű mintákkal elrejteni a hibát! ...pedig lett volna mit! A torta alsó sarkainál szépen ráncosodott az anyag. Itt már végtelenül bosszantott, hogy a buszom enyhén balra dől és nincsenek tökéletes élei. Legközelebb kipróbálom, hogy vékony laponként sütök hozzá piskótát és valami jobb tartású krémmel töltöm be. Szerencsére millióegy ötletem van, amit ki tudok még próbálni!
A buszról volt fotóm elölről is és oldalról is, azt el is felejtettem, hogy a másik oldalát is dekorálnom kellene (természetesen volt ablaka, csak a többi...) Így utolsó másodpercben még felfestettem a sárga és kék csíkokat.


Szerencsére a hibák csak nekem voltak nagyon szembeötlők - már én is megfogadtam, hogy nem kezdem el magyarázni, hogy hol és mi nem tetszik a művemen. :)
Még millió apróságot tudtam volna rátenni, kicsit kifutottam az időből - pedig nagyon igyekeztem jól szervezni a folyamatokat! Szombat este már rámfért a kikapcsolódás, bár kellett egy óra, mire minden gondolatommal el tudtam szakadni a torták bűvkörétől! Vasárnap reggel félálmomból pedig arra riadtam fel, hogy biztosan elfelejtettem, hogy nekem aznapra tortát kell készítenem! Mint a régi vizsgaidőszakos rémálmaim - most egy felkészületlen tortatanoncként ébredtem!

Szombatra szüleim is kértek egy kis tortát, fincsi kakaós lapok között tejszínes fehércsokis málna krémmel, sok-sok tejszínhabbal készült a tortácska. Készült pár egészen jó kép - nem mellékesen a torta is igazán nagy tetszésre talált!