2011. július 1., péntek

Ninja + Lego = Ninjago


Hol is kezdjem? Már vagy két hónapja megbeszéltük Csillával, hogy fia hatodik születésnapjára készítek Ninjago tortát, sőt még képen is átküldte, mi fán terem ez a Ninja-lego összvér. Szokásos eljárás, hogy neten keresgélek hasonló tortákat - most a figurát is jó alaposan szemügyre vettem. Formatortákban nem vagyok nagy profi, talán ez a negyedik-ötödik (bár gondolkodom, vajon egy ház formatortának számít-e? Vagy egy biliárdasztal? ...és egy basaball sapka?). Szóval adott ez a figura, elsőre totál egyszerűnek tűnik - de nekem már onnan bonyolódott a helyzet, hogy körülbelül 20 szeletet akartam belőle kihozni, kevés leeső résszel - úgy, hogy beleférjen egy süteményes dobozba. (Vettem legutóbb két téglalap alakú kartondobozt, ehhez most pont kapóra jött.) A szokásos dilemma: akkor melyik tepsiben a hány tojásosat és elég lesz-e? Mennyi és milyen tölteléket készítsek? Hogyan vágjam ki, hogy jó legyen? Persze a krémmel is befaragtam, ikrás lett a csokikrémem, kezdhettem elölről - sőt a piskótát is túl laposnak találtam, így sütöttem egy lapot pluszba hozzá.


Nem akartam túlbonyolítani, úgy gondoltam, hogy jellemző részeket fogok megformázni és így adom vissza a figura lényegét. Arra már rájöttem, hogy ha apró részleteken is elkezdek szöszmörögni, akkor sokkal nagyobb eséllyel fogom elrontani. Betöltöttem a kakaós lapokat csokikrémmel - meg egy soron került bele vaníliás is. Hűtöttem, majd vágtam belőle kicsit itt, egy kicsit ott és ragasztottam kicsit ide, kicsit oda! Aztán kakaós vajkrémmel körbekentem, újra hűtöttem. Először elkészült az arc bevonata, amire kivágtam a szemöldököt és a szemeket. A bevonásnál kapóra jött, hogy nyakig kellett csak egy anyaggal bevonni, a fején a turbán, vagy álarc, (vagy mi) pedig két külön lépésben került a tortára. Szerencsére nem igazán repedezett és töredezett a bevonómassza - ahol igen, ott szépen el tudtam simítani a marcipán modellező kütyüjeimmel. Arra jöttem rá, hogy nem kell rögtön pánikolni, ha valami nem száz százalékosan tökéletes, mert általában valahogy lehet korrigálni a helyzetet. Ez nem mindig jut eszembe, ezért van amikor inkább az "essünk pánikba és akadjunk ki, de nagyon" verziót választom. :)
Apró megjegyzés - bár nincs nagy formatortás múltam, de a menetrend a szokásos: kétségbeesés és pánik a sütéstől kezdve a faragáson át a torta krémmel való bevonásáig. Eddig mindig ez volt a mélypont, az a pont amikor megbánom, hogy egyáltalán belekezdtem az egészbe. De amikor elkezdem a bevonómasszát nyújtani, na onnan hatalmasat fordul a hangulatom. Nagyon élvezem, amikor az elképzeléseimet megvalósíthatom és a jellegzetes vonások életet adnak a tortámnak. Például ennél is annyira jó volt formázgatni, simitgatni, alakítani.


Ami nekem leginkább tetszik ebben a tortában, az a lego ember mellkasán lévő jel (a piros Ninjago a tűz nindzsája - gondolom erre utal az "embléma"). Sikerült szépen kivágni és megfesteni! Hű, vettem szerdán pár tuti ecsetet, a fekete vonalakat 000-ás ecsettel festettem. Nagyon jó móka volt!

Milyen jó lenne egy olyan csodamasina, ami a megfelelő méretű, betöltött piskótákat adná ki - én meg csak alkothatnék! Tegnap is sok - le sem merem írni mennyi - órám ment el, mire ott volt a megfelelő méretű betöltött torta. Átgondoltam és változtattam is a profilomban megjelenő rövid bemutatkozón, ami eredetileg úgy kezdődött, hogy "szeretek sütni...". A valóság az, hogy szeretnék sütni, ha tudnék. Ráadásul minél többet tudok erről a sütés-témáról, annál inkább úgy érzem, hogy lehetetlen, hogy egyszer megtanuljam.
Mondom én, hogy a torta-mániám igazi személyiségfejlesztő tréning! Többek között meg kell tanulnom a következetességet, türelmet, kitartást. Többek között. Minden egyes torta igazi kihívás, megtervezni és megvalósítani! ...igen, most megint jött volna valami szentimentális ömlengés. Ezt most inkább kihagyom, elvégre nem illik egy ilyen nindzsás-tortához! :)

P.S. miközben írtam ezt a bejegyzést, egy eléggé érdekes és nagyon kellemes beszélgetésbe bonyolódtam. Sok kérdés és gondolat forgott a fejemben az elmúlt napokban - sőt tulajdonképpen már az elmúlt hetekben is. Szabályosan odáig vagyok a gyönyörű tortákért, minden vágyam, hogy egyszer tudjak ilyeneket készíteni. Egy kifogástalan tortát. Sőt, sokat! Nagyon az elején tartok. Többen nagyon kedvesen megjegyezték, miért tortatanoncnak nevezem magam, hiszen a tortáim igazán szépek. Én úgy érzem, nagyon sokat kell még tanulnom. Kell? Nem. Én akarom.
Mostanában minden szabad gondolatom a torták körül forog. Sőt, tulajdonképpen szinte minden gondolatom. De valahogy nem találtam a választ, hogy mit is kellene tennem, hogyan is kezdjek neki. Egy igazán karrierista ismerősöm egyik jelmondata, hogy "Igenis meg lehet enni egy elefántot. Falatonként!". Igaza van. Valahol el kell kezdeni. Igenis látok abban fantáziát, hogy energiát fektessek ebbe a dologba, hogy "falatonként" megismerjem., megtanuljam és megértsem. Igyekszem a legjobb utat és legjobb forrásokat választani, igyekszem magammal szemben nagyobb elvárásokat támasztani. A legjobbkor jött ez a beszélgetés, nagyon örülök neki.
...bár azt mondják, nincsenek véletlenek! :)

5 megjegyzés:

  1. Ej, Gabi! Mi a csudának görcsölsz annyit?
    Nagyon helyesen rájöttél már, hogy valahogy mindig lehet korrigálni a félresikerült dolgokat.
    És különben hol van leírva a "tökéletes torta" definíciója?
    Remek ez a ninja, örülj neki. Biztos a kissrác is odavolt tőle.

    VálaszTörlés
  2. Gabi,nagyon profin megoldottad,gyönyörű lett a színek ,minden,ügyes vagy nagyon!

    VálaszTörlés
  3. Gabi, ígérj meg nekem valamit, a következő tortádat úgy készíted el, hogy nem görcsölsz előtte, mert aki így megoldja a dolgokat mint Te, annak fölösleges idegeskednie! Nagyon jó lett a ninjago, ügyes vagy!

    VálaszTörlés
  4. Szia Gabi! Magamra ismerek ebben a bejegyzésedben:) Viszont Remekül megoldottad a helyzetet,mint mindig.Nem kell idegeskedni.Mindenből ki lehet hozni a legjobbat :) Egyébként kérlek nézz majd be hozzám.Van valamim a számodra :)

    VálaszTörlés
  5. Mondjam még, hogy szeretem az írásaidat vagy elég volt? ;-) Na meg a tortáidat is. Annyira tetszik az arca! Szuper! Na meg ez a piros szín... hogy sikerült??
    Szuper jó torta lett!
    Amiket írsz, azokon meg jót mosolyogtam, azért, mert sokszor magamat látom én is. A kétségbeesési fázisokban, a "mekkora, hány tojás, lapos lett és egyáltalán" kérdésekben. :-)
    Azért azt leírnám, hogy én is sokat tanultam már Tőled, amit csak olyan embertől lehet, aki TUD.
    Örülök, hogy megismerhettelek!

    VálaszTörlés