2011. július 24., vasárnap

Kawasaki motor torta - némi öniróniával :)

Már többször is írtam, nálam minden egyes torta egy komplex folyamat. Néha már hetekkel előbb készülök egy tortára, elkezdek nézelődni, keresgélni. Ha formatortáról van szó, akkor ez a rész valamivel egyszerűbb, mert simán rákeresek magyarul és angolul a motoros tortákra, Kawasaki tortákra. Amikor színeket és hangulatokat keresek egy tortában, na az sokkal hosszadalmasabb tud lenni.



A következő lépés, amikor kitalálom, hogy milyen és mennyi krémmel készüljön, összeállítom a bevásárló listámat, megszerzem a szükséges anyagokat. Amikor egy-két hetente elmegyek a kedvenc cukrászdiszkontomba, az egy külön történet. Ott minden egyes alkalommal minden egyes polcot, minden egyes dolgot végignézek. Itt Szegeden a bejárattal szemben van egy 2 négyzetméteres terület, ahol vannak a tortadekoráló eszközök. Ez az első és legfontosabb terület, onnan mindig kerül valami a kosaramba. (Ezért igyekszem ritkítani a cukidiszkontos látogatásaimat, mert nem túl pénztárcabarát hobbi ez!) Azt már megtanultam, hogy K2 masszát mindig tartsak otthon, mert azt már ismerem valamennyire. Élesben nem szívesen kísérletezgetnék új bevonóanyaggal, bár illene kicsit mást is kipróbálnom.
A tortához a piskótát előző nap szoktam megsütni, a nagy sikerű párizsi krémet és a trüffel krémet is előző este érdemes elkészíteni (jól le kell hűlniük). Aztán a fogyasztás napján fejezem be a tortát, díszítem és már kész is! ...és a legfontosabb, fotózás innen is, onnan is, képek letöltése és amint lehet a feltöltése is! A blogírást is mielőbb szeretem megejteni, mert mire elkészül egy torta és lenyugszik bennem valamelyest az elégedetlenség, akkor elkezdem szeretettel nézegetni a tortámat és igen, büszke is vagyok rájuk.
No, alapvetően ez lenne a menetrend, de nálam semmi sem működik "normálisan". Valahogy mindig az történik, hogy állandóan közbejön valami, vagy egyszerűen én látom úgy, hogy még bőven lesz időm következő napon is. Meg a bevásárláskor tutira kimarad valami alapvető fontosságú alkatrész, sütés előtt-közben-után el kell rohannom valahova, vagy este már nem is látok hozzá, mert elmegyünk  társadalmi életet élni (dumálni és pizzázni). Számtalan verzióban tudom halogatni a kezdést és néha előfordul, hogy reggel tanácstalanul ácsorgok a konyha közepén, kezemben egy cetli és némi kétségbeeséssel állapítom meg, hogy csak jobb lett volna, ha tegnap megsütöm a piskótát...
Aztán elő a tepsi, bele a sütőpapír, sütő bekapcsol, elő a tojás-liszt-cukor ésatöbbi, kezemben a habverő és onnan kezdve egy másik világba csöppenek. Ilyenkor elkezdem látni a formát a szögletes piskótában, jönnek a megoldások és az ötletek. Közben rohangálok a laptophoz, hogy egy képet vagy egy receptet megnézzek, de innen kezdve sínen vannak a dolgok. Persze mindig van mélypont, még minden egyes tortánál van olyan pillanat, amikor úgy látom, hogy ebből aztán semmi nem lesz. Úgy tapasztaltam, hogy formatortáknál ez leginkább akkor fordul elő, amikor már nagyjából bevontam, de még nem kezdtem el a végső simításokat.
Fiatal és szakmájában igen sikeres rokonunk, Berni keresett meg a nagy nap előtt bő egy héttel, hogy barátjának (aki kollégám volt - kicsi a világ) meglepetésbulit szervez és szeretné, ha elkészíteném a tortát. A fő attrakció egy Kawasaki KLR 600-asról mintázott torta, mellé kérte, hogy készítsek egy gyümölcsöset is. De mindkettő legyen 20-25 szeletes. Alapvetően a bevonatos tortákkal foglalatoskodok szívesen, így amikor nekikezdtem a tortakészítésnek, leginkább a gyümölcsös torta blokkolta a gondolataim szabad áramlását. Végül tejszínes-rizses krémmel töltött habos-málnás torta készült, igazi könnyű nyári finomság - sok-sok málnával!



A motorhoz kerestem egy megfelelő képet, igyekeztem jó alaposan szemügyre venni, bár utólag úgy látom, némileg aránytalan lett, főleg az első kerekénél. Sőt erről is lefelejtettem a sárvédőt, meg a kormány is amolyan csökevényes lett.
A tortához a nagy, szögletes kapcsos tepsimben sütöttem piskótát, készítettem hozzá párizsi krémet. Tutira ezt is túlkevertem, mert szinte ikrás lett. Máskor a trüffel krémmel jártam így, de azt egy az egyben dobhattam ki, mert használhatatlanná vált, most azonban úgy ítéltem meg, hogy bár az állaga nem igazán kedvező a formatortához, de használatra alkalmasnak minősítettem. Szokás szerint most is késésben voltam az eltervezett menetrendhez képest, szóval nem fért volna bele másik krém készítése. Az íze természetesen finom volt és selejtes tortát nem készítenék, csak egyszerűen nem volt a legjobb.
Töltöttem, hűtöttem, faragtam, bevontam, hűtöttem. Aztán pedig színeztem a bevonómasszát. A feketékkel szoktam leginkább megszenvedni, aki próbált már meg K2-vel (vagy unidec-kel) erős színt elérni, az tudja. (Itt zárójelben megjegyzem, hogy ezek a bevonómasszák attól ennyire hófehérek, hogy fehér színezéket, azaz titán-dioxidot tartalmaznak. Emiatt is lenne érdekes más anyagokat próbálni, mert talán azok alkalmasabbak a színezésre).

Az eredeti motor - amiről mintáztam a tortát

Fotó természetes fénynél - de mobillal, itt eredetibbek a színek

A motorozást nem tartom életbiztosításnak, bár imádom a gyorsasági motorokat nézni is és hallgatni is! A motorokhoz annyit értek, hogy meg tudom különböztetni a gyorsasági, cross és túra motorokat, felismerek néhány márkát. Amit tévesztés nélkül felismerek, az a Kawasaki, a jellegzetes zöld színével. Igyekeztem ezt a színt produkálni, a zöld és sárga színnel. A feketénél egy sötétebb színre begyúrtam a masszát és utólag átfestettem. Egy sima papírtálcára tettem és bevonómasszával varázsoltam mögé zöldet, hirtelen ötlet volt, hogy az eget pedig egyszerűen csak a tálcára festem. A 27-es tábla pedig nem egy újfajta sebességkorlátozás, hanem a fiatalember életkora!
A legutóbbi bevásárlókörutamon már nem tudtam ellenállni az étellakknak - pedig több hónapig igyekeztem ellenállni a csábításnak, végül csak beadtam a derekamat! Hiszen egy motor is csillogó-fényes elemekből áll!
Ó, igen, visszatérve a bevezetőben írtakra, itt is volt egy hatalmas mélypont. Komolyan úgy láttam, jobban teszem, ha rácsörgök Bernire, hogy gyümölcsös torta lesz, de a motoros nem fog összejönni. Délután kettő volt, a motor sehogy sem nézett ki, vagy legalábbis eléggé gagyinak tűnt. Már rajta volt a bevonat, de sehogy sem mutatott, azon gondolkodtam, hogy egyáltalán érdemes-e tovább foglalkoznom ezzel, mert ha a végeredmény is ilyen színvonalú lesz, akkor én biztosan nem adok ki ilyet a kezeim közül!
De folytattam, alakítgattam és az apró részletekről egyszerűen életre kelt az egész. Azért a motor "hasán" lévő alkatrészeket nem kell ám komolyan venni, egyszerűen csak kellett oda valamiket pakolnom, mert egyébként nagyon üres lett volna az a része. Legközelebb másként készíteném kicsit, hogy elférjen rendesen a kormány és előbb a hátteret elkészíteném, mielőtt a tálcára teszem a tortát. Szerencsére tetszett és ízlett is mindkét torta, szóval megérte a fáradozást! Abban a pillanatban, amikor késznek nyilvánítom a művet, akkor valahogy más szemmel kezdem látni és tényleg gyönyörködöm a részleteiben. Minden egyes alkalommal elraktározom magamnak a tapasztalataimat, hogy legközelebb, akár teljesen más tortánál is tudjam azokat kamatoztatni.

3 megjegyzés:

  1. Tortából motort, szerintem óriási feladat, és egy kerek tortára raktál figurát. Mindig hatalmas kihívásokat vállalsz és nem a könnyebb utat választod, ezért szeretem a blogodat.
    Én a málnás tortádért odáig vagyok, gyönyörű és imádom a málnát. :-P

    VálaszTörlés
  2. Hát ez a motor torta fantasztikus....óriási munka van benne látszik...gratulálok hozzá gyönyörű lett.

    VálaszTörlés
  3. Katucikonyha, a motort már kicsit másképpen oldanám meg. De ez volt az első ilyen járművem, végül legalább jól felismerhető lett!
    A málnás tortánál törekedtem arra, hogy a málna valódi íze vigye a prímet - emiatt nem is édesítettem túlságosan. A rizses töltelék volt benne a kedvencem! :)

    Biro Aniko, ha legközelebb készítek valami hasonlót, remélem az tud majd még fantasztikusabb lenni! Köszönöm, kedves tőled minden jelző, amivel a tortát illetted! :)
    Mindig úgy látom, hogy legalább két órával többet kellene rászánnom és akkor még jobb lenne - de sajnos nincs időnyerő készülékem és egyébként is néha megálljt kell magamnak parancsolni!

    VálaszTörlés