2011. július 24., vasárnap

Együtt tortáztunk Eszterrel és Mummy-val - "Na, de milyen színű legyen a ló?"

Szeretem a bejegyzéseket mielőbb megírni, mert minél frissebb az élmény, annál egyszerűbben tudom azt átadni. Ennek a bejegyzésnek a megírására viszont mindenképpen elegendő időt akartam szánni, mert nyolc óra eseményeit hogyan is lehetne kapkodva összefoglalni? Meg egyébként is, ez is amolyan "történelmi esemény" az én bloggeres-tortázós életemben - hiszen számomra két nagyon kedves bloggerinával sikerült hosszas egyeztetés után összejönni egy közös tortázásra. Így történt, hogy kedden öt után kicsivel Eszterrel és Mummy-val elkezdtük első közös tortánk elkészítését.


Esztert szinte a blogírásom kezdete óta "ismertem", hiszen ő volt az első olvasóim egyike és szinte elsőként szólt hozzá a bejegyzéseimhez. Kiderült, hogy közel is lakunk egymáshoz, aztán egyszer-kétszer összefutottunk, elosztottunk egy adag lüsztert és tragantot, közben e-mailben és telefonon is tartottuk a kapcsolatot. Ő volt az első, akit blogolás kapcsán megismertem élőben és a találkozás előtt még izgultam is! :) Furcsa, de valójában teljesen természetes, hogy amióta tudok egy valós személyt kapcsolni a blogjához, azóta teljesen másképpen nézem a receptjeit és tortáit és meg inkább lenyűgöznek engem! Eszter tortái mindig olyan precízek és ízlésesek, ráadásul a tortákon kívül még rengeteg sütős-főzős bejegyzése is van, amik mind-mind nagyon gusztusosak!
Mummy blogjától teljesen elájultam, amikor felfedeztem! Nem győztem nézelődni és csodálni a tortáit, olyan kreatív és rengeteg információt oszt meg az olvasóival.  Már vagy harmadszorra jártam nála, amikor felfedeztem, hogy ő is közel lakik hozzám, írtam is neki rögtön - valahogy olyan nagy öröm amikor kiderül, hogy 20-30 kilométeres körzetben létezik még több tortamániás bloggerina is. Vele e-mail-en beszélgettünk olykor, nekem rettentően elfoglaltnak tűnt. Vele majdnem találkoztunk, mert adott nekem cmc- port és glükóz szirupot is - de akkor meg én nem tudtam Szegedre beszabadulni, így akkor Eszter vette át a pakkomat.
Már a kezdetek óta emlegettük Eszterrel, hogy jó lenne összehozni egy közös tortakészítést egyszer. Bár nem első alkalomra, de végül csak sikerült megfelelő időpontot találni, amikor mindhárman teljes nyugalommal nekiláthattunk egy tortának.
Itt még mindig további részleteket kellett tisztázni, hogy hogyan is kezdjünk neki? Kapóra jött, hogy közelgett Eszter keresztlányának születésnapja, aki 11 éves és imádja a lovakat. Így Eszter vállalta, hogy megsüti a piskótát és be is tölti, hogy "már csak" a faragás és bevonás legyen a közös feladat. Tudtuk mi, hogy sokáig fog tartani, de utólag meglepődtem, hogy hajnali egy után kezdtünk búcsúzkodni.
Ekkor találkoztam először Mummy-val, jajj, nekem minden tortás már előre sok-sok plusz szimpátia-ponttal indul, valahol a szupersztár kategóriából! Nagyon jó találkozni olyan emberrel, akit egy kicsit már ismersz, sejted az írásai alapján, hogy milyen a kisugárzása, de mégis van egyfajta izgatott-kíváncsiság. Mummy szintén végtelenül szimpatikus, ahogy a lánykáit hercegnőnek nevezi, ő is igazi hercegnős jelenség (nem azért, mert rózsaszín nagyszoknyában jött, tiarával a fején, hanem olyan bájos jelleme van!). Egyébként is, nekem Eszter és Mummy is igazi szuper(wo)men-ek, hiszen gyerek és munka, vagy "szimplán" két kisgyerek mellett tortázni nem egyszerű zsonglőrködés az idővel!
No, de most már jöjjön a tortázás!
Fél hatra már mindhárman akklimatizálódtunk, Eszter elővette a betöltött tortát, három lapos szögletes piskóta áfonyás málnás töltelékkel. Én még indulás előtt nyomtattam pár szimpatikus lófejet, meg pár olyat, amin látszódott, hogy milyen hibákat kell elkerülni. Nézegettük őket, nézegettük a piskótát, de valahogy egyikünk sem mert kést ragadni - ahogy Mummy mondta, még meg voltunk illetődve kissé az elején. Aztán, mint a gyerekek, húztuk az időt, hogy akkor hogy legyen és ki vágja és milyen késsel és az miért recés és miért kicsi és miért nagy és...és...és...


Nem szoktam így járni, de konkrétan nem láttam a lófejet a tortában. Ekkor merült fel először bennünk, hogy "na, de milyen színű legyen a ló?" Elkezdtük finoman belekarcolni a piskótába a fej körvonalát, a háromfős szakértői bizottság pedig komolyan vizsgálgatta, hogy akkor ezt most feljebb, akkor ezt most lejjebb. No, akkor lassan el kellene kezdeni a munkát is - volt vagy fél hét, mire óvatos mozdulatokkal beleszabtunk a piskótába. Tulajdonképpen felváltva adtuk egymásnak a kést, előbb függőlegesen vágtuk körbe, majd íveltük a paci fejét. Újabb konzílium - itt sok, ott kevés, itt vegyünk le belőle, ott még rakjunk hozzá. A faragással jól elbíbelődtünk, mikor késznek nyilvánítottuk, akkor bevontuk krémmel. Itt megbeszéltük, hogy hárman háromféleképpen oldjuk meg ezt a műveletet - érdekes, hogy tényleg annyiféle megoldás létezik, ezekért érdemes így összejönni és a gyakorlatban, egy folyamaton át megmutatni és megvitatni, ki hogyan szokta azt megoldani.




Na, de milyen színű legyen a ló? Komolyan úgy érzem, hogy ez a kérdés leginkább csak engem izgatott, de igenis, valahogy látnom kellett volna a lelki szemeimmel a végeredményt, akkor sokkal jobban el tudom képzelni az egészet. Hát, ez még itt sem derült ki! :)


A dermesztés idejére Eszter finomságokkal készült, egy jó adag pirítóssal és négyféle krémmel! Legutóbb dicsérgettem a blogon közzétett sültpaprikás cukkinikrémjét, ez mellé kétféle sajtos kence és egy fehérboros gombás feltét is várt minket! Komolyan, dönteni nem tudtam volna, hogy melyik a legfinomabb! Szóval Eszter receptjei működnek, csak ajánlani tudom őket! Ekkorra már valódi régi ismerősökként beszélgettünk és annyi, de annyi érdekességről esett szó! A desszert pedig az én legeslegkedvencebb édességem volt: pohárkrém! Nekem nincs kedvenc sütim, vagy tortám (na jó, abból azért van gyengém), de a pohárkrémeknek nehezen tudok ellenállni! Még meg kell említsem, hogy Eszter hajnali fél hatkor kelt, hogy a reggeli piacon vegyen a pohárkrémhez málnát és szedret. Az ilyen gesztusokkal engem kenyérre lehet kenni, de tényleg!




A tortánk már szépen átdermedt - hagytunk is időt neki bőven! Akkor még kicsit igazgattunk rajta - még egy kis piskóta ide, amonnan egy keveset elveszünk és már tééééééényleg oké!
No, de milyen színű legyen a ló? Akkor gyúrjuk be valamilyen színnel a K2-t? Ja igen, érdekesség, hogy mindhárman ugyanazt a bevonómasszát használjuk, szóval nem kellett ismerkednünk az anyaggal! Még ekkor sem sikerült dűlőre jutni a témában. Ekkor Mummy elővette az airbrush-t, mi ketten nagy áhítattal nézegettük. Szerintem amíg nekem nem lesz meg a sajátom, addig mindig le fog nyűgözni ez a dolog! Szóval hajlottunk a szürke szín felé - de Mummy mondta, hogy próbáljuk ki, hogy ha feketével fújunk, akkor esetleg nem lesz-e zöldes árnyalatú a szürke helyett. Nézegettük, próbálgattuk, de tulajdonképpen egészen bocsájtható volt az a kis zöldes árnyalat a szürkében. Szóval legyen a szürke szín.



Egyébként közben a laptop is előkerült és még egy lovas könyvet is kerítettünk, ahonnan kinéztük a megfelelő színkombinációt is! Megnéztük alaposan a lovak homlokán lévő foltokat is, mert került a mi közös lovunk homlokára is ilyen folt.
Annyi minden esemény volt aznap este, most gondban is vagyok kissé a kronológiával. Azt tudni kell, hogy annak ellenére, hogy mindhárman túl vagyunk már az első tíz tortánkon, mégis most volt némi fennforgás és nem feltétlenül úgy haladtunk, ahogy otthon tettük volna. De közben számtalan információ elhangzott és a torta burkolása tájékán már elég lazák voltunk. Nekem kb. itt folyt először a könnyem a nevetéstől! Mikor a két lány rámnéz és elkezdenek nevetni - háááát, igen, kicsit csupa keményítős voltam - még az arcomon is! :)
Kitaláltuk a paci szemét és száját, az orrát, valamint egy erecskét, kifundáltuk, hogy akkor hogyan álljon a füle és miből készüljön és mekkora legyen! Azért három szakértő szempár már egészen jó véleményt tud adni! Néha milyen jó lenne, ha valaki itthon is ránézne a tortámra és mondaná, hogy ez most kicsit túl nagy/túl kicsi, errébb tedd, arrébb rakd!



Bevontuk a paci fejét és közben jól rácsodálkoztunk, hogy ez mennyire jó lett!





Aztán jött a fülek rögzítése és Mummy szépen megfestette airbrush-sal! Kérdezte, hogy nem akarjuk-e mi is fújni, de én biztosan nem szerettem volna egy rossz mozdulattal tönkretenni ezt a tortát!


Viszont a szakértő szemek most is működtek, kiválóan megláttuk, hogy hova kellene még több szín! A legviccesebb ennél a résznél az volt, amikor levettük a szájáról a papírt, amivel lefedtük - mert nyitott szájú lovat képzeltünk el. Ennek a lónak meg ott virítottak a hófehér fogai! :) Mint annyi máson, mi ezen is hatalmasat borultunk - hogy akkor most mi lesz?!


Minél későbbre járt az óra, mi annál érzékenyebbek voltunk minden mókás részletre - végül a csajok már azon is nevettek, hogy nekem állandóan nyakamban a fényképezőgép, mint egy japán turistának! (igaz ami igaz, ezt már egyszer én is leírtam magamról)
Az idő előrehaladtával már egészen emelkedett volt a hangulat, mintha megittuk volna a bort, amit Eszter ajánlott nekünk! No, nekünk ehhez nem bor kell, hanem tortázás! Igazi tortamániások vagyunk, ez már biztos!
Következő lépés a ló sörénye volt, "gyárilag" feketére színezett marcipánt használtunk, csakúgy, mint a szeméhez. Az összes rendelkezésünkre álló anyagot felhasználtuk hozzá. Amiről én meg voltam győződve, hogy túl kevésnek fog látszódni. Végül a kedves bloggerina-kolleginák meggyőztek, hogy nem kell elkezdeni feketét begyúrni, mert higgyem el, hogy elég ez sörénynek. Bevallom, igazuk volt! Jellemző, hogy még itt is túlreagáltam volna a tortát!
OK, a ló színe már adott volt, de akkor milyen színű legyen a kantár? Gondolkodtunk a piroson, rózsaszínen és a barnán is! A rózsaszínt elsőre elvetettük, mert azért már csak 11 éves az ünnepelt! A pirosra Mummy azt mondta, hogy az olyan "unreal", azaz a valódival nem megegyező. Hát lett barna - no igen, ebből is született egy vicces elszólás! :)


Nézegettük, hogy hogyan is néz ki egy igazi kantár? Ha már nem akarunk "unreal"-t, akkor legyen a valódival megegyező. Eszter közben egy kis adag bevonómasszát barnára színezett. Agyaltunk és keresgéltünk neten - végül kiderült, hogy a lovas könyv elején ott virított a lovon a kantár, így ehhez képest alakítottuk ki. A kantáron van egy karika, azt Mummy gyártotta és festette aranyszínűre. Ahogy leméregettük, hogy milyen hosszú anyag kell a kantár bizonyos részeihez, akkor szépen elkészítették a "varrást". Elég érdekes másokat látni, a két lány nekiült a pöttyözésnek, mint a kisiskolások ahogyan írják a leckéjüket! :)
Felkerült az i-re a pont és hatalmas elégedettséggel nézegettük közös művünket. Most én is elégedett voltam, azon az egy-két apró hibán pedig jókat mosolyogtunk! Hihetetlen, hogy ekkorra már éjfél is bőven elmúlt! Következett a fotózás, mint egy sztár-tortát, jól lefényképeztük mindannyian. Szerencsére akadt alany, aki bár szinte félálomban volt, de vállalkozott arra, hogy hármunkat a közös művünkkel együtt lefényképezzen, három különböző felállásban és három különböző géppel. Gondolom, éjjeli egykor eléggé különös lehetett három eufóriában lévő, folyamatosan és mindenen nevető nőszemélyt lencsevégre kapni! :)



A búcsúzkodás már jóval oldottabb volt, még kicsit beszélgettünk és indultunk haza.
Engem teljesen feldobott ez a pár óra, annyi mindent tanultam és jó volt a közös szenvedélyünkről ennyit beszélgetni. Nem mellékesen számomra nagyon kedves és szimpatikus emberekkel egyébként is jól telik az idő! Nagyon örülök, hogy sikerült összehozni és hogy részese lehettem!
Köszönöm, csajok! Remélem egyszer újra sort kerítünk egy hasonló mókára és ahogy megbeszéltük, legközelebb az első egy-két óra már nem fog ilyen megszeppent udvariaskodással telni!

12 megjegyzés:

  1. Hát nem semmi ez a három csaj így együtt!
    Nagyon élvezetes a beszámolód a "mini blogger találkozóról", a közös tortakészítésről és jók a fotók is.
    Mindhármótoknak gratulálok!

    VálaszTörlés
  2. Juuuuj, de nagyon jó volt visszaolvasni! :))) Miközben a számat nem tudom lejjebb húzni a fülemtől :D megint átéltem a találkozót! :)) Nagyon jól megírtad! Hercegnő????... oooohhh... nem tudtam megőrizni az inkognitómat :)))) Alig várom hogy legyen nyugodt pár órám és én is megírhassam a beszámolót! :))) Átküldenéd a képeidet? Ya és a kisebbik lányom bébi paradicsom függő lett! :)) Isteni finom!!!!! puszi

    VálaszTörlés
  3. Csak irigykedem........

    A torta meseszép lett csajok, de ez msot a mellékes esemény, ha nem haragszotok.
    Gabi leírása olyan életszerű mintha ott lennék, és átélném veletek mindezt.
    hajrá a következő alkalomra!!!

    VálaszTörlés
  4. Úúúú, csajok! Én is úgy szeretnék egyszer egy ilyet! Már nem a lovas tortára gondolok, hanem az együtt tortázásra. Talán egyszer megoldható lesz. :)))

    VálaszTörlés
  5. Marisz, hű, örülök! Kicsit tartottam tőle, hogy bármennyire is élvezetes, de túlságosan hosszúra nyúlik a beszámoló. Pedig annyi minden ki is maradt! :)

    Mummy, gondolkodtam, hogy átküldöm nektek "jóváhagyásra" a bejegyzést, de végül úgy döntöttem, nem teszem! Remélem, a hercegnős kiszólásomon is jót mosolyogtál - hát elsőre nekem ilyen benyomásom volt! :))) ...tudtam én! :)))
    Örülök, hogy ízlett a pari, majd abból is lesz ráadás!
    Várom a Mummy-s beszámolót is, de tényleg kell hozzá pár óra!

    PiciJuci, valójában a hangsúly tényleg a tortázás élményén volt! Hiszen ez a csapat elég sokféle tortát fantasztikusan el tud készíteni, abban biztos vagyok! Írni meg nagyon szeretek - egy ilyen jól sikerült estéről meg csak kellemes hangvételben tudtam nyilatkozni!

    Dia, remélem hamarosan neked is részed lesz hasonlóban, mert nagyon érdekes mások technikáit megismerni, meg mindenki másképpen tortázik, csak tanulni lehet belőle! Meg persze hihetetlenül jó szórakozás! ...és kicsit megismerni pár bloggertársat, az meg külön élmény!

    VálaszTörlés
  6. Gyönyörű munka és jó móka biztos az együtt tortázás, sokat lehet tanulni is és a kellemest a hasznossal összelehet hangolni :)

    VálaszTörlés
  7. Nagyon klassz lett, tök ügyesek vagytok! :) Én is úgy tortáznék már együtt valakivel, remélem összejön egyszer.

    VálaszTörlés
  8. De jóóó!! élmény volt olvasni! :)
    Szuperjó egy ilyen közös tortázás!
    Kívánom, hogy legyen még sok ilyen nektek is! Már várom a többiek beszámolóját is!

    VálaszTörlés
  9. Biro Aniko, először is boldog névnapot kívánok Neked!
    Mindhármunknak volt jó pár ötlete és több szem többet lát! :)

    Pixie Pie, köszönöm a többiek nevében is! Nekem hatalmas élmény volt, szerintem érdemes ilyet összehozni! ...még ha nem is volt olyan egyszerű előre mindent leegyeztetni.

    Kricky, nagyon emlékszem arra, mikor a te bejegyzésedben olvastam a közös tortázásotokról. Igazi élmény összetalálkozni olyanokkal, akikkel közös a hobbink!
    Már várom a bemutatódat, hogy veled is személyesen találkozhassam - no meg további tortamániásokkal! :)

    VálaszTörlés
  10. Van egy meglepim kérlek nézz be hozzám..:)

    VálaszTörlés
  11. Annyira jó volt olvasni, újra átéltem! :-) Sajnos nem jött be az összes fotó, nem értem miért... :-(
    Írom én is, de még nem jutottam a végére, be vagyok havazva, de igyekszem. ;-)
    Na és készülök az "újratöltésre"!

    VálaszTörlés
  12. Biro Aniko - köszönöm!

    Eszter! Már megint bűvészkedtem a buta-buta picassa albumommal - most tölthetem fel újra a képeket! Köszi, hogy szóltál! :)
    Ja, örülök, hogy visszatértél sorainkba és már várom a legújabb bejegyzéseidet!

    VálaszTörlés