2011. június 23., csütörtök

Tortadíszítő tanfolyam, az első!

Azt mondják, a mi nyelvünk igazán kifejező - mégis most csak keresgélem, vajon milyen szavakkal és hogyan tudnám leírni a hétfő estémet. Már Farkas Vilmos is közzétette beszámolóját és Feketepillangó élményei is olvashatóak a blogon.  Úgy érzem, nem lesz egyszerű dolgom, hogy még valami újat is tudjak írni. No, "csapjunk bele a lecsóba".


Igazi tortamániás vagyok, őszintén lenyűgöznek a torták! Lehet formatorta, emeletes, csinos-csajos torta, gyerekeknek szánt színes torta, kis figurákkal, vagy virágokkal telepakolt torta, airbrush-sal fújt torta, párna, vagy könyv alakú torta, jajjjj, az a legjobb, ha esküvői torta! Lehet egyszerű, vagy agyon díszített, a topsy and turvy is nagy kedvenc, meg mindenféle idióta "fejreállított" torta. De jöhet a tejszínhabos vagy csokibevonatú torta is, sőt egy cuki charlotte. (nem ismerős ez a duma valahonnan? Gombóc Artúr is így volt a csokival...) Viszont a fantáziátlan, tucatszámra készült tortákat nem szeretem.
Nem csak nézegetni szeretem a tortákat, hanem erős bennem a vágy, hogy személyre szabottan készítsek családom tagjainak, barátaimnak ilyen tortacsodákat. De néha még egy egyszerű piskótát is képes vagyok elrontani, sőt, ugye a füles tortát is teljesen újra kellett kezdenem. Szóval van mit tanulnom.
Farkas Vilmos blogját gondolom a legtöbben ismeritek/követitek. Sok igazi okosságot lehet tanulni nála, szeretem a tortáit nézegetni. Nagyon tetszett a gyümölcskosár tortája is, a legutóbbi tanfolyam egyik témája pedig gyümölcsök készítése indiánerből! Kihagyhatatlan!
Szóval hétfő délután 5-kor már ott izgultam Budán, a Miele bemutatótermében. Szerintem nem én voltam az egyetlen, aki zavarban volt. De egy kis trécselés, és a "ki melyik blog tulajdonosa" kérdések után már régi ismerősökként üdvözölhettük egymást. Nagyon örültem annak, hogy feketepillangóval és Desszertkével is találkozhattam személyesen, a tortáik nagy rajongója vagyok!
Az est főszereplője, Vili is végtelenül szimpatikus és közvetlen volt. A tanfolyam egyik része tortabemutató volt, a Verdák című mese főhőse készült el tortából. Adott volt egy téglalap alakú betöltött piskóta és adott volt a párizsi krém a formatorta külsejéhez, illetve a marcipángyümölcseinkhez. Millió kérdéssel ostromoltuk, miközben Vili pillanatok alatt kifaragta Villám McQueen-t egy négyrétegű, párizsi krémmel töltött szögletes tortából. Villámgyorsan körbekente (biztos elhangzott a szakkifejezés is erre a műveletre).





Utána mi következtünk, kevésbé elegáns mozdulatokkal láttunk neki az indiáner elkészítésének. Már ekkorra igazi jó hangulat alakult ki! Sütés-töltés-összeragasztás, közepébe meggy, na és az összeragasztott piskótákat körbekentük csoki krémmel. Szintén kevésbé elegáns mozdulatokkal, de úgy ahogy sikerült a művelet. Ezután dermeszteni kellett az elkészült sütiket, hogy majd be tudjuk őket vonni szépen marcipánnal.
 




Ekkor került terítékre a faragott és krémmel lekent piskóta. Nekem hatalmas élmény volt látni, ahogyan igazi profi kézzel lépésről lépésre kialakult az ismerős autó!







Ja, tessék megdicsérni az autó keréktárcsáit (ott azt a pirosat, a kerékabroncs közepén :) ), ugyanis én, saját kezűleg szaggattam ki és mintáztam meg! :))))


Japán turista módjára fényképeztem, végül itthon újra kellett elemeznem, hogy mit is láttam. A díszítés során előkerült az airbrush is, hát egy ilyen kis kügyü szerintem minden hobbi-tortás álmai netovábbja! Vili megkérdezte, hogy lenne-e kedvünk hazavinni a tortát? Hát naná! Kisorsoltuk, Viki húzta a rövidebbet, így a verda büszke tulajdonosaként ő dönthette el, kinek a neve kerüljön a tortára.
Ami kihagyhatatlan: amíg Vili a tortát befejezte, addig előkerült pár szelet epres és kókuszos torta, illetve zila formában készült máglyarakás. Én ez utóbbit választottam és nagyon-nagyon finom volt, igazi ízélmény!

 
A verda elkészült. Hát tudom, hogy Vili profi, meg egészen gyakorlott a Villám McQueen torták terén is, na de akkor is hihetetlen, hogy milyen egyszerűen mennyire jó tortát készített. Nekem ez óriási élmény volt! Meg közben sok-sok sztorit és tudnivalót mesélt nekünk - ezek legalább annyira fontosak, mint maga a bemutató!

Mire magamhoz tértem ámulatomból, már kezemben volt a marcipán és a nyújtó! Kezdtük a marcipán gyümölcsök bevonását. Hát, rendes amatőr módjára négyből talán egy volt elfogadható. Új volt nagyon a bevonómassza, mert a marshmallow fondant-ot és a K2-t ismerem inkább. A maripán itt-ott kiszakadt és a csoki virított a gyümölcseim oldalán. Nem voltam túl büszke magamra (igen, tudom, én az örök elégedetlen).
Már 9 óra bőven elmúlt, amikor megkaparinthattuk mi is a vágyva vágyott airbrush-t! Igazán jó móka! Nagyon furcsa tartani, mert ugye se nem ecset, se nem toll. Meg mellette nyomni és húzni is, hm, ezért pár ml (vagyis pár száz ml) festéket biztos elfújnék vele, mire igazán ráéreznék! :)





Cuki gyümölcsök készültek, amik gyorsan el is fogytak itthon. Mindenképpen hazai terepen is ismétlést kíván a recept, egyrészt, hogy magamnak bizonyítsam, hogy igenis el tudom készíteni rendesen. Másrészt meg már vagy két ötletem is van, amihez szükségem lesz ilyen gyümölcsökre (sokkal szimpatikusabb így, mint kekszmasszából, vagy hasonlóból elkészíteni).
Annyira az élmények hatása alá kerültem, hogy egész hétfő éjjel - álmomban - tovább sütöttem és dekoráltam a tortákat! Tegnap annyira megörültem a két beszámolónak, elhatároztam, hogy ma mindenképpen közzéteszem az enyémet is!
Jó hangulatú estét töltöttünk együtt egy igazán jó társasággal. Mindenképpen szót érdemel a helyszín is, a Mile bemutatótermében volt a tanfolyam, tele hiper-szuper Miele konyhagépekkel, amik kifogástalan minőségű bútorokba vannak beépítve. Igazi élmény egy corian munkapulton nyújtani és vágni! Velünk volt a Miele bemutatóterem séfje Sanyi - közben ő is egy torta-bemutatóban részesített minket, kezei között egy tégla formatorta készült.
Örülök, hogy ott voltam ezen a tanfolyamon! Ismétlem magam, de tényleg nincs rá más szó: nekem hatalmas élmény volt az egész! Jó olyan emberekkel találkozni, akik munkából, vagy hobbiból, de szívesen csinálják azt, amit! Abban mindig van valami plusz.

6 megjegyzés:

  1. Nagyon lelkes leiras - mintha en is ott lettem volna...

    VálaszTörlés
  2. Jaj, de nagyon szeretem, ahogyan írsz! :-) A következőre remélem, hogy együtt megyünk!
    Szuper jók a fotók meg azok a citromok is!

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jól megírtad!! És már a cím mindent elárul...megyünk még!!!:)

    VálaszTörlés
  4. Sugar Posie, hát lelkesedni azt igazán szoktam, bár még soha semmiért nem lelkesedtem úgy, mint a tortás dolgokért! :)

    Eszter, nagyon-nagyon remélem, hogy legközelebb együtt tudunk menni, tutira nagyon tetszene neked is!

    Feketepillangó, igen-igen, megyünk még!

    VálaszTörlés
  5. Látom jól érezted magad :) A beszámolód szinte életre kel :) Remélem,hogy egyszer én is eljutok,bár nem igazán hiszem,hogy helyem lenne ott...Én hozzátok képest sehol sem vagyok :)

    VálaszTörlés
  6. Nagyon klasszul leírtad igazán átéli az ember.
    Legközelebb én is szívesen elmennék,mert mindig csak gondolkozom rajta:-)

    VálaszTörlés