2011. június 27., hétfő

Díjakat kaptam :)










Némi elmaradásom van. Ugyanis az elmúlt időszakban kaptam néhány díjat, amiknek nagyon-nagyon örültem. Viszont állandó rohanásom miatt halogattam, hogy közzétegyem őket. Mindenképpen megtiszteltek azzal, ha érdemesnek tartotok egy díjra! Szóval közzéteszem most, így egyben a díjcsokromat!
A díjakat ez alkalommal azoknak ajánlom, akik rendszeres látogatóim és otthon is szívesen tortáskodnak! Úgy gondolom, hogy mindenki, aki tortát készít, vagy gondol rá, hogy tortát készítsen, vagy egyszerűen szeret tortát nézegetni, az megérdemli ezeket a díjakat!

M@rtitól kaptam a Kreatív blogger díjat. M@rti a blogom visszatérő vendége, én is szívesen időzöm nála! Nagyon örültem a díjnak, és örülök, hogy ezek szerint kreatívnak tart. Írta, hogy szerinte már egyáltalán nem tortatanonc vagyok - bár én teljesen annak tartom magam. Annyi, de annyi mindent akarok még tortázásból megtanulni!


A díj átvétele szabályokkal jár, íme:

A díjra vonatkozó szabályok: 
1. Köszönd meg akitől kaptad.
2. Tedd ki a logót a blogra.
3. Linkeld be akitől kaptad.
4. Add tovább további hét blogosnak.
5. Linkeld be őket.
6. Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket.
7. Árulj el magadról hét dolgot.
Hét dolog, amit elárulok magamról:
1. Nagyon szeretem a fekete-fehér kontrasztját. Nem csak az öltözködésben (sőt torták terén) igaz ez, hanem a gondolkodásomban is. Hiszen nálam valami vagy fekete, vagy fehér. Nem szeretem a köztes utakat.
2. Ha már gondolkodás - szeretek rendszerben gondolkodni, szeretek szabályok szerint játszani - de nem szeretem a rutint, a monotóniát, a gondolkodás nélküli cselekvést és az emberi butaságot.
3. Ha már emberi butaság - nehezen viselem a népbutítást (ezt bőven tudnám taglalni, nem teszem). Ja és nehezen viselem a bürökráciát is (nekem ez részben egy kategória). Igen, eléggé különösen gondolkodom néha.
4. Annyira különösen gondolkodom, hogy egyik kedves barátom legutóbb "flúgos szőkének" nevezett. Ismer annyira, hogy tudja, nekem ez kedves bók!
5. A szőkéről jut eszembe - tavaly találtam rá az én igazi szőke hajszínemre és akkor határoztam el, hogy a 15 éve fiúsan rövidre vágott hajamat megnövesztem. Jó úton haladok. (bár a rövid frizurák azóta is elbűvölnek)
6. Mindig úgy érzem, elég változatos az életem (igyekszem azzá tenni), az elmúlt évemet is nagy változásként élem meg. Tavaly óta a gasztro blogok nagy szerelmese lettem. Szeretem a nem-tortás blogokat is, de azt vettem észre, hogy azoktól csorog a nyálam! Millió mesés kép, szebbnél szebb fogásokról - szinte már érzem az illatukat... Nagy kísértés! A tortás blogoknál más reflexek működnek szerencsére, azok úgy hatnak rám, mint egy szobor, egy műalkotás, vagy egy jó zene. Ritkán jut eszembe, hogy ezek mennyire finomak is tudnak lenni.
7. A blogírás nagyon sokat adott nekem. Egyrészt örök motiváció, hogy minden újabb elkészült torta jobb legyen és más legyen, mint az eddigiek. Nagyon jól esnek a visszajelzések, mindig örömmel olvasom őket! Annak pedig külön örülök, hogy nem csak a torta-fotók, hanem gyakran az írásaim is tetszésre találnak!

Feketepillangótól és a Bors & Pepper blog írójától kaptam:


Köszönöm, hogy gondoltatok rám! Bors & Pepper, csodálattal olvasom a blogodat, élvezem a fotóidat az ételekről, a portugál tájakról! Feketepillangó - azóta már volt szerencsénk személyesen is találkozni. Remélem, hogy ezt a közeljövőben is megismételjük!

 M@rti hívott meg a "ki hogyan szereti" játékra is, bár klasszikusan a főzésről nem szoktam írni. Itt is inkább a tortázáshoz kapcsolódó szokásaimat emeltem ki.

Itt vannak a kérdések (5db), ami rám igaz azt kell kiemelni vagy/és aláhúzni. A lehetőségeket ki is lehet egészíteni, vagy teljesen saját véleményt írni, ez általában a 3. válaszlehetőségnél lehetséges.
Akkor Játszunk !

A. Hogyan választod ki, mi kerüljön az asztalra?

  • Recept alapján, ezt követően vásárolom meg a hozzávalókat
  • Az otthoni alapanyagokat felhasználva, kiegészítve
  • Is-is. Általában ami itthon van abból főzök, de ha kinézek valami receptet, amit szeretnénk elkészíteni, akkor ahhoz természetesen veszünk alapanyagokat.Változó. - általában előre bevásárolok az adott projekthez. Ha épp valamit elfelejtetem megvenni, akkor szoktam improvizálni és megoldom az otthoni készletemből (mivel alapból elég szórakozott vagyok, ez elég gyakran előfordul...)
  - 
B. Hogyan főzöl és blogolsz?

  • Főzés közben fotózok, jegyzetelek
  • Főzés után fényképezkedek és leírom a receptet - leginkább csak a kész tortát fotózom le, receptet is ritkán teszek fel - mint már írtam, szerintem receptet közzétenni annak érdemes, aki valóban ért is ehhez, aki igazán szakavatott a témában. Idővel remélem nálam is egyre több recept fog szerepelni! :)
  • Főzés közben, és főzés után is készítek fényképeket . Mániákusan fényképezek mindent, főzés előtt,közben, és után.

C. Milyen alapanyagokat használsz?

  • Kizárólag a legjobb minőséget - függetlenül az árától
  • A legolcsóbbat, függetlenül a minőségtől
  • Középminőséget - figyelek az árakra és a minőségre egyaránt. - Itt is igaz az arany közép, nem mindig a legdrágább a legjobb és egyéb közhelyek.  Az alapanyagokat viszont nem vagyok hajlandó olcsóbb helyettesítővel felcserélni, nem spórolom ki a finom alapanyagokat semmiből.

D. Mennyire tartod be a receptben előírtakat?

  • Teljes mértékben
  • Egyáltalán nem figyelem
  • Figyelek rá, de nem mindig sikerül, és nem is mindig akarok. - vannak esetek, amikor nem szabad eltérni a recepttől, pl. a piskótáknál mindig grammra pontosan méregetek. Amikor csak játszadozom és kísérletezem, akkor a receptek csak inspirációként szolgálnak.

E. Mennyire hasznosítod a fölöslegesnek tűnő adalékokat? (süteménylapok szélei, tojás egyik része - sárgája, fehérje stb...)

  • Kidobom/elöntöm - amikor csekély mennyiségről van szó, pl. egy tojásról. A tortáknál a leeső piskótából, maradék krémből és némi tejszínből mindig készítek egy-egy pohárkrémet! :)
  • Azonnal felhasználom
  • Tárolom amíg felhasználásra nem kerül. Ha sokáig nem használom fel semmibe, előfordul, hogy a kukában végzi, de ez ritka

2011. június 23., csütörtök

Tortadíszítő tanfolyam, az első!

Azt mondják, a mi nyelvünk igazán kifejező - mégis most csak keresgélem, vajon milyen szavakkal és hogyan tudnám leírni a hétfő estémet. Már Farkas Vilmos is közzétette beszámolóját és Feketepillangó élményei is olvashatóak a blogon.  Úgy érzem, nem lesz egyszerű dolgom, hogy még valami újat is tudjak írni. No, "csapjunk bele a lecsóba".


Igazi tortamániás vagyok, őszintén lenyűgöznek a torták! Lehet formatorta, emeletes, csinos-csajos torta, gyerekeknek szánt színes torta, kis figurákkal, vagy virágokkal telepakolt torta, airbrush-sal fújt torta, párna, vagy könyv alakú torta, jajjjj, az a legjobb, ha esküvői torta! Lehet egyszerű, vagy agyon díszített, a topsy and turvy is nagy kedvenc, meg mindenféle idióta "fejreállított" torta. De jöhet a tejszínhabos vagy csokibevonatú torta is, sőt egy cuki charlotte. (nem ismerős ez a duma valahonnan? Gombóc Artúr is így volt a csokival...) Viszont a fantáziátlan, tucatszámra készült tortákat nem szeretem.
Nem csak nézegetni szeretem a tortákat, hanem erős bennem a vágy, hogy személyre szabottan készítsek családom tagjainak, barátaimnak ilyen tortacsodákat. De néha még egy egyszerű piskótát is képes vagyok elrontani, sőt, ugye a füles tortát is teljesen újra kellett kezdenem. Szóval van mit tanulnom.
Farkas Vilmos blogját gondolom a legtöbben ismeritek/követitek. Sok igazi okosságot lehet tanulni nála, szeretem a tortáit nézegetni. Nagyon tetszett a gyümölcskosár tortája is, a legutóbbi tanfolyam egyik témája pedig gyümölcsök készítése indiánerből! Kihagyhatatlan!
Szóval hétfő délután 5-kor már ott izgultam Budán, a Miele bemutatótermében. Szerintem nem én voltam az egyetlen, aki zavarban volt. De egy kis trécselés, és a "ki melyik blog tulajdonosa" kérdések után már régi ismerősökként üdvözölhettük egymást. Nagyon örültem annak, hogy feketepillangóval és Desszertkével is találkozhattam személyesen, a tortáik nagy rajongója vagyok!
Az est főszereplője, Vili is végtelenül szimpatikus és közvetlen volt. A tanfolyam egyik része tortabemutató volt, a Verdák című mese főhőse készült el tortából. Adott volt egy téglalap alakú betöltött piskóta és adott volt a párizsi krém a formatorta külsejéhez, illetve a marcipángyümölcseinkhez. Millió kérdéssel ostromoltuk, miközben Vili pillanatok alatt kifaragta Villám McQueen-t egy négyrétegű, párizsi krémmel töltött szögletes tortából. Villámgyorsan körbekente (biztos elhangzott a szakkifejezés is erre a műveletre).





Utána mi következtünk, kevésbé elegáns mozdulatokkal láttunk neki az indiáner elkészítésének. Már ekkorra igazi jó hangulat alakult ki! Sütés-töltés-összeragasztás, közepébe meggy, na és az összeragasztott piskótákat körbekentük csoki krémmel. Szintén kevésbé elegáns mozdulatokkal, de úgy ahogy sikerült a művelet. Ezután dermeszteni kellett az elkészült sütiket, hogy majd be tudjuk őket vonni szépen marcipánnal.
 




Ekkor került terítékre a faragott és krémmel lekent piskóta. Nekem hatalmas élmény volt látni, ahogyan igazi profi kézzel lépésről lépésre kialakult az ismerős autó!







Ja, tessék megdicsérni az autó keréktárcsáit (ott azt a pirosat, a kerékabroncs közepén :) ), ugyanis én, saját kezűleg szaggattam ki és mintáztam meg! :))))


Japán turista módjára fényképeztem, végül itthon újra kellett elemeznem, hogy mit is láttam. A díszítés során előkerült az airbrush is, hát egy ilyen kis kügyü szerintem minden hobbi-tortás álmai netovábbja! Vili megkérdezte, hogy lenne-e kedvünk hazavinni a tortát? Hát naná! Kisorsoltuk, Viki húzta a rövidebbet, így a verda büszke tulajdonosaként ő dönthette el, kinek a neve kerüljön a tortára.
Ami kihagyhatatlan: amíg Vili a tortát befejezte, addig előkerült pár szelet epres és kókuszos torta, illetve zila formában készült máglyarakás. Én ez utóbbit választottam és nagyon-nagyon finom volt, igazi ízélmény!

 
A verda elkészült. Hát tudom, hogy Vili profi, meg egészen gyakorlott a Villám McQueen torták terén is, na de akkor is hihetetlen, hogy milyen egyszerűen mennyire jó tortát készített. Nekem ez óriási élmény volt! Meg közben sok-sok sztorit és tudnivalót mesélt nekünk - ezek legalább annyira fontosak, mint maga a bemutató!

Mire magamhoz tértem ámulatomból, már kezemben volt a marcipán és a nyújtó! Kezdtük a marcipán gyümölcsök bevonását. Hát, rendes amatőr módjára négyből talán egy volt elfogadható. Új volt nagyon a bevonómassza, mert a marshmallow fondant-ot és a K2-t ismerem inkább. A maripán itt-ott kiszakadt és a csoki virított a gyümölcseim oldalán. Nem voltam túl büszke magamra (igen, tudom, én az örök elégedetlen).
Már 9 óra bőven elmúlt, amikor megkaparinthattuk mi is a vágyva vágyott airbrush-t! Igazán jó móka! Nagyon furcsa tartani, mert ugye se nem ecset, se nem toll. Meg mellette nyomni és húzni is, hm, ezért pár ml (vagyis pár száz ml) festéket biztos elfújnék vele, mire igazán ráéreznék! :)





Cuki gyümölcsök készültek, amik gyorsan el is fogytak itthon. Mindenképpen hazai terepen is ismétlést kíván a recept, egyrészt, hogy magamnak bizonyítsam, hogy igenis el tudom készíteni rendesen. Másrészt meg már vagy két ötletem is van, amihez szükségem lesz ilyen gyümölcsökre (sokkal szimpatikusabb így, mint kekszmasszából, vagy hasonlóból elkészíteni).
Annyira az élmények hatása alá kerültem, hogy egész hétfő éjjel - álmomban - tovább sütöttem és dekoráltam a tortákat! Tegnap annyira megörültem a két beszámolónak, elhatároztam, hogy ma mindenképpen közzéteszem az enyémet is!
Jó hangulatú estét töltöttünk együtt egy igazán jó társasággal. Mindenképpen szót érdemel a helyszín is, a Mile bemutatótermében volt a tanfolyam, tele hiper-szuper Miele konyhagépekkel, amik kifogástalan minőségű bútorokba vannak beépítve. Igazi élmény egy corian munkapulton nyújtani és vágni! Velünk volt a Miele bemutatóterem séfje Sanyi - közben ő is egy torta-bemutatóban részesített minket, kezei között egy tégla formatorta készült.
Örülök, hogy ott voltam ezen a tanfolyamon! Ismétlem magam, de tényleg nincs rá más szó: nekem hatalmas élmény volt az egész! Jó olyan emberekkel találkozni, akik munkából, vagy hobbiból, de szívesen csinálják azt, amit! Abban mindig van valami plusz.

2011. június 18., szombat

Topánka, ékszeresdoboz, ajándéktáska

Feltöltök egy pár fotót legutóbbi büszkeségemről. Tegnap készült, főbb paraméterei: a torta 20 x 30 centis, a cipellő gum paste-ből (tragant masszából) készült, csakúgy mint a kis ajándéktáska. Végre sikerült normális masnit készítenem - ehhez az alapanyag tragantot és bevonómasszát használtam, 1:1 arányban.
A töltelék málnás-túrós, a bevonó alá vajkrém került.








Fogok róla majd bővebben is írni! Addig is kellemes, szép hétvégét kívánok mindenkinek! Olyat, amikor sokat és szívből mosolygunk és nevetünk és igazán jól érezzük magunkat! :)

2011. június 12., vasárnap

Ferraris torta




Valahogy képtelen vagyok arra, hogy csak feltegyek ide néhány képet a legutóbbi tortámról. Nem csak erről az egyről, hanem úgy általában minden tortámnál így érzem. Mert minden tortámnak saját története van, egészen onnan, hogy megszületik az igény, hogy készítsem el. Máskor is írtam, hogy sokat-sokat gondolkodom, keresem a témába vágó képeket. Rendkívül fontos az ünnepelt, hány éves, fiú-e vagy lány, sőt egészen a saját ízléséig lenne jó minden ünnepeltet ismerni.
Viszont receptekkel nem bombázom az olvasóimat. Ezen is gondolkodtam, hogy miért is nem vagyok hajlandó leírogatni ide, hogy miből is készülnek ezek a kis gyöngyszemeim. Mert az utóbbi időkben egészen finomnak találom a töltelékeimet, vannak tapasztalataim ilyen-olyan piskótákról. De valahogy úgy érzem, hogy vannak nálam szakavatottabbak, akiktől érdemes recepteket kipróbálni. Amíg ezer százalékig nem vagyok abban biztos, hogy működik a receptem télen és nyáron, hogy mitől lesz tutira jó, vagy mire kell igazán figyelni, addig nem fogok recepteket posztolni.
Szóval hol is kezdődött ennek a tortának a története? Májusban volt egy igen kellemes rendezvény Szegeden, a borfesztivál. Sok ezer ember egy gyönyörű és hatalmas téren, Szeged szívében. A nyár csalhatatlanul megjelent, belopózott a nevetésekbe, már feledésbe merült a tavaszi estéken való didergés. Helyette a finom borok hívogattak minket, némelyik szolidan, némelyik pedig vérforralóan tüzesen. Ezek a borfesztiváli esték olyan mámorítóak. Amikor sok ezer ember érzi jól magát egy helyen, annak hangulata van. Mintha a sok ezer ember együtt lélegezne, mintha létezne valami közös lélek, egy nagyon boldog lélek, egy közös test, amiben mindenki jól érzi magát. Most kétszer voltunk kint - a tíz nap alatt - és mindkétszer kellemes idő volt. Előző években mindig kifogtunk valami viharos estét, vagy szimplán csak esett egész este. De ezek a szegedi borfesztiváli napok és esték nagyon hangulatosak.
Bár hatalmas a tér és nagyon sokan vagyunk, mégis mindig sok-sok ismerőssel futunk össze. Így történt, hogy míg a társaság egyik fele az adott pincészet egyik favoritját kóstolgatta (na jó, a negyedik pohár már nem kóstolás...) mi meg beszélgettünk. Így kerültek szóba a tortáim is. Ekkor hangzott el a legcukibb kérdés a tortázásommal kapcsolatban: "egyébként ezek ehetőek?" Hát persze, ezek nem dísznek készülnek! Utólag jutott eszembe, hogy a kérdést többféleképpen is lehet érteni. Mármint, hogy "van-e annyira jó ízű, hogy érdemes legyen megenni". Jót vigyorogtam magamban, hogy ilyet is csak én gondolhatok...
Miután megnyugtattam, hogy nem csak ehetőek, de szinte még finomak is, Laci ott rögtön mondta is, hogy a fiának júniusban lesz a születésnapja, mi lenne, ha készítenék tortát neki. Ekkor ennyiben is maradt a dolog.
Aztán szerdán jött a telefon, Laci hívott, hogy vasárnapra belefér-e még egy 15 szeletes torta? Ízben egy gyümölcsös joghurtos tortát emlegetett, dizájnban pedig valami forma 1-es, ferraris dolgot kért. Az ünnepelt srác most 11 éves.
Itt jött a szokásos téma, hogy nagyon sokat nézelődtem és nagyon sokat keresgéltem. Először egy három dimenziós forma 1-es autóra gondoltam, végül lebeszéltem magam róla. Hű, annyira aprólékos munka lett volna, maga az autó és a légterelő szárnyak, a szponzor reklámok, meg a többi. Egyszer rászánok három napot és akkor majd kreálok egy ilyen tortát, de ez alkalommal nem mertem vállalni.
Hogy akkor hogyan fogtam neki a tortának? Azt tudtam, hogy fehérre akarom bevonni és azt is kitaláltam, hogy készítek egy Ferrari logót a tortára. Hm, még annyi, hogy legyen kis forma 1-es beütése, meg rá akartam írni a fiú nevét, meg kérték, hogy legyen rajta a "boldog születésnapot!" is. Kinyomtattam egy logót, kinyújtottam egy darab fekete K2-t és elkezdtem kivágni a lovat késsel, szikével. Amikor elkészült, akkor megkérdeztem nagy Ferrari rajongó férjemet, hogy jó lesz-e, vagy inkább kezdjem elölről? A jóváhagyás után folytattam. A ló akkora lett, hogy elfoglalta a torta tetejét - így elkezdtem kialakítani a címert. Úgy döntöttem, hogy megfestem a sárga részt, már egy ideje szemezek ezzel a festős technikával. Hű, nagyon tetszik! Bár egy pár jó ecsettel biztosan könnyebb dolgom lesz majd legközelebb. A címeren a lovat is átfestettem, hogy igazán fekete legyen. No, akkor a torta teteje megvan.
Akkor még azt találtam ki, hogy szögletes lapra teszem. Hát igen, amúgy is elfogyott a torta tálcám, meg ehhez nagyon nem ment volna egy csipkés tortapapír, vagy arany tálca. Meg szerettem volna bevonni a tálcát is, nekem nagyon tetszik ez a fajta dekorálás - mert valahogy letisztultabb, befejezettebb az egész. Színekben a piros/sárga/fekete/fehér játszott. A sárga mellett döntöttem, még talán a piroson vacilláltam. Vagány lett volna feketével és rajta piros betűkkel, de ott meg nem láttam elég jónak a színek egyensúlyát. Kellett még valami piros, mert azért a Ferrari piros nélkül nem igazi (még akkor is, ha léteznek sárga Ferrarik is). Úgy gondoltam, hogy a tora oldalára kerüljön piros, no meg legyen ott a fekete-fehér minta, utalva a forma 1-es kockás zászlóra. Bevallom, utólag láttam, hogy Pixie is hasonlóan oldotta meg az egyik tortáját. Bár, ha egy tortám is hasonlít az övére, az csak nekem dicsőség! :)
Felbuzdulva a festegetéses sikeremen, kitaláltam, hogy a kockákat is úgy festem fel. (A másik verzió, hogy fekete és fehér tortabevonóból vágok ki négyzeteket, hogy egy síkban legyenek. Ez nekem kevésbé volt szimpatikus.) Alul a piros csíkot felragasztottam, aztán bejelöltem a kockás rész vízszintes vonalait, majd felkarcoltam a függőleges vonalakat. Felragasztottam a felső piros csíkot és indulhatott a festés. Hm, az ötödik kockánál elkezdett rettenetesen remegni a kezem és a tizediknél már nagyon untam. De nem volt más hátra, mint előre, ha így kezdtem el, hát így kellett befejeznem. A végeredmény persze kárpótolt! A felesleget konyhai papírtörlővel itattam le, csakúgy, mint a betűkről is - külön tetszett, hogy a papírtörlő mintáját átvette és nagyon emlékeztetett a karbonszálas anyagokra. Amiről meg hamar egy sportautó belseje jut eszembe (mintha sok Ferrariban ültem volna...)



A maradék vajkrémet a maradék feloldott festékkel színeztem feketére, azzal írtam a boldog születésnapot. Hát, az sikerülhetett volna jobban is. Bár nekem még annak is megvolt a bája. Még a lóval volt gondom, hogy hogyan lehetne kicsit "igazibb". Ezüst lüszterrel festettem meg a kép alapján. Közelről csak olyan mázasnak tűnt, de kicsit távolabbról már jobban tetszett. Nézegettem ilyen logós tortákat - úgy gondolom, hogy bizonyára nyomtatott képekkel oldják meg az igazán jól sikerült darabokon.



Az összhatás nekem nagyon tetszik, vagány és belevaló. Örülök, hogy nem készítettem kis forma 1-es autó figurát, meg versenypálya részletet, meg zászlócskákat, meg semmi ilyet. Nekem így tűnik belevalónak. Hát, amilyet egy komoly 11 éves srác érdemel. Kicsit legyőztem önmagamat. Mivel eddig nagyon tartottam attól, hogy egy tizenéves fiúnak tudok-e tortát készíteni. Mert lányoknál jöhet a virág, a masni, a csillám, a báj. Na de egy pasinál? Most úgy érzem, hogy csak sikerült és igenis jól megoldottam! Alapvető elégedetlenségem most kicsit csitult - ez a torta szinte már tetszik! :)