2011. május 6., péntek

Első elrontott tortám - avagy a lágy krém esete a faragott piskótával

Hát, kalandos napon vagyok túl! Pár hete férjem régi szomszédai kérdezték óvatosan, hogy nekik sütnék-e esetleg... mert ők már egy ideje várják az alkalmat, hogy összefussunk, hogy megkérdezhessék! Mert az ő kis unokahúguknak közeleg az ELSŐ születésnapja. Viszont a cukrászdában csak sima "fekvő" tortát vállalnának...
"-Hát a csacsi, tudod, Füles a Micimackóból!"
"-Igeeeen? Hát, miért ne?! A Fülest én is nagyon bírom, a legcukib!"
A beszélgetés folyománya az lett, hogy az emlegetett esemény ideért és már komolyan elkezdtem nézegetni a csacsis torták képeit (még így is kerestem, hogy eeyore cake). Valahogy mindig gyanús, ha kevés hasonló tortát találok képeken, mint amit én elképzeltem.
Mert van ez az édes kis szamár, olyan kis idomtalan, nagy a feje és...
Igen, és ennek az állatnak semmi rendes formája, most akkor ebből hogyan lesz ülő figura?!
Én kis naiv, hát ha csak ennyi gondom lett volna a tortakészítéskor! No, hogyan gyártsunk 10 személyes faragott tortát csokoládé ízben? Gondoltam, sütök egy szögletes tepsiben piskótát és megtöltöm, kivágom és valahogy majd kifaragom. Jellemző rám, hogy először látnom kell az anyagot, hogy abban meglássam a megoldást. Jó, ha már ennyire nem is tudom, merre induljak, legalább dokumentálom. Igen, mert ráérek és mert olyan ritkán szoktam fázisfotókat készíteni. Ja, és most leírom becsületesen a receptet is - határoztam el, boldogan és derűlátó végtelen optimizmussal.


OK, a 4 tojásos Kiskukta féle tortalap megsült egy nem túl nagy tepsiben. Pudingos krém megfőz - csokoládé ízben, még egy kis narancslét is belecsöpögtettem, mert szerintem olyan pikánsan jóízű a csoki a narancstól! A végén még belekockáztam egy tábla jó fajta csokit is! Hűtöttem és később belekavartam két felhabosított vajat. Piskóta három részre sikeresen felvágva, nem túl vastagon betöltve (csak hogy biztosan jól tudjam faragni!).


Aztán kicsit hűtöttem, mert olyan különös volt, valahogy még mintha ki akart volna folyni a krém a lapok közül. Á, semmi gond, derűlátás, optimizmus - hűtő! Mikor dermedésre várok, mindig vannak ellenőrző pontok, amiken lemeózom, hogy lesz-e valami a dologból, például kicseppentem egy tányérra a hűtőben. Hát, most egyre gyanúsabb lett a dolog. Ez nem akart dermedni. No, majd idővel! Így történt, hogy elkezdtem kivágni a piskótából a szamár testét. Rakosgattam, halmozgattam, farigcsáltam, közben ősi imákat mormogtam (lécci, lécci, csak legyél jó, most az egyszer! lécci, léccike, naaaa). Utána a darabokból megformáztam a fejet és mindkét tortát kívülről is megkentem. Ugyanazzal a maradék pudingos krémmel, csak biztos ami biztos, még tettem hozzá 20 dkg vajat. Majd az megmenti a helyzetet! Az optimizmusom halovány fátyla még ott libbent a konyha ajtóban, még megmutatta magát, majd helyébe rám telepedett kéjesen kacagva egy pici, egy aprócska kis gonosz manó!



Nem volt elég idegesítő a kacaja, közben még ilyeneket is duruzsolt a fülembe, csak halkan adagolva: "ugye megmondtam, ugye most tényleg nem fog sikerülni! Hahhhhahaha, belesülsz a feladatba kisanyám! Ugye te magad sem hiszed, hogy ebből lesz valami?!"
Hm, nem hagyom magam, jó lesz ez! Hogy elhessegessem a kételyt, nekikezdtem a K2 színezéséhez. Mindössze bő egy kilónyi volt itthon, hát okosan kellett beosztanom, mennyit festek lilára, világos lilára, meg egy csöppet kell hagyni a rózsaszínnek is. Lilával óvatosan bánunk, mert az nagyon jól befogja a masszát, inkább érdemes többször adagolni a festék pasztát.
OK, én leszek a nyerő! Lila bevonó kinyújt, torta ki a hűtőből és BEVONÁSRA FEL!
Bevonás kész, torta rezeg, mint a kocsonya, a krém már csordogál az aljánál. Esélytelenség.
Tegnap este 19:52-kor a szamár bevont testére és fejére kimondtam a végső szót: NEM JÓ!

Ma délután így nézett ki... (hát, olyan "csokítós" - ronda és finom)
Hát, a rákövetkező öt perc alatt sok-sok gondolat megfordult a fejemben. Kezdve onnan, hogy a gonosz manócskám most már felbátorodva harsogta, hogy "igenis egy ilyen konyhai amatőr ne süssön tortát, még hobbiból sem", aztán jött a "mindjárt sírok", "de a tortát már csak nem fogom lemondani!", stb.
De utána átgondoltam, hogy van még legalább 12 órám, hogy készítsek valami jót, valami sokkal jobbat, mint amilyen ez lehetett volna. Sőt, egy-két telefon és a 12 órából 15 óra lett! Terv a következő: irány egy bolt, ami 9-ig nyitva van és 10 km-es körzeten belül található (éljen a falusi csend és nyugalom!), veszek vajat és tejet (mert az elfogyott). Aztán megsütöm a 4 tojásos piskótát, csak más formában. Megfőzöm a krémet és semmilyen citruslét nem teszek bele, tejből sokkal kevesebbet használok és még keményítőt is teszek pluszba, hogy tutira jól tartson a krém! Másnap reggel nyitásra megrohamozom a cukrász nagykert a k2-ért, utána bevonom a tortát, dekorálom és 11-kor átadom az elégedett és viruló ifjú párnak, azaz a boldog nagynéninek és nagybácsinak!
A történet végül pozitív fordulatot vett, hiszen még tegnap este elkészült a torta lap, egy 14 centis karika és egy püspökkenyér formában sütöttem. Főztem egy masszív krémet. Bár valami van, vagy a pudinggal, vagy csokit nem kellene bele tennem. Annyi tanulságot levontam, hogy inkább használok általam, vagy mások által kipróbált recepteket, mint saját agymenéseimet teszteljem éles helyzetekben.
A Füles újabb verziója pedig sokkal, de sokkal csinosabb lett az eredetinél! Hála a faragásnak még egy extra ötlet is megvalósulhatott. Szóval fő a higgadtság, elő azzal a derűlátással és határtalan optimizmussal!

13 megjegyzés:

  1. Szia! :)

    Jót mosolyogtam, ne haragudj! :) Erre mondják, hogy a saját kárán tanul az ember lánya... :) Szerintem próbáld ki, hogy sima vajkrémmel vonod be a tortát kívülről... Régebben mindig nekem is ez volt a probléma, hogy kifolyt ilyen cukros lé a burkolat alól... :) Amióta 1/1 arányú vajkrémet kenek a burkolat alá, azóta nincs gondom! A krémekkel meg kísérletezni kell... Úgy lesznek igazi jó receptjeid! :)

    Várom a kettes szám fülest! :)

    UI.: Az őzike remélem jól van! :)

    VálaszTörlés
  2. Nagggyon tetszett a sztorid! De hol van Füles???

    Egyet értek Dórival, amióta 1/1 vaj/porcukorral kenem le a tortát kívülről elmúlt a megfolyós problémám, és sokkal szebb a burkolat is a tortán.

    a csokis krémmel meg mostanában én is így járok, hiába no meleg van..........mi lesz nyáron??,

    VálaszTörlés
  3. Nudlee!
    Én is humorosra vettem ezt a malőrt, szerencsére sikerült időben új, szebb és jobb Fülest produkálnom végül!
    Egyébként eddig én is vajkrémmel vontam be a tortákat kívülről, ezután meg nem is kérdéses, hogy azzal fogom!
    ...és az őzike jól van, nem tudom mennyit írtam róla - találtunk neki szakértő gazdát, lett neki párja is! Majd lehet, hogy egy bejegyzésben elmesélem ezt is! :)

    PiciJuci!
    Örülök, hogy bejött a történet! Ha már egyszer szórakozás a tortázás, akkor egy-egy ilyen tapasztalatot sem szabad őrült kudarcként megélni!
    Már én is tartok a nyári melegtől, így is csak úgy olvadt a kezemben a massza amíg színeztem.

    Tücsök Bogár!
    Van egy jó fülesem, miszerint hamarosan bemutatkozik A FÜLES! (egyébként remélem elfogyott mostanra teljes egészében!)

    VálaszTörlés
  4. Tetszett ahogy leírtad az egészet:-)Én is várom a Fülest,biztos gyönyörű lett!:-)

    VálaszTörlés
  5. Én is jártam már így a pudingos krémmel a Némómnál, de nem tanultam a saját hibámból. Ma is készítettem, egy - szinte szó szerint ugyanolyan - csokis krémet, mint Te tölteléknek, de kívülről rózsaszín- és fehércsokis ganache-sal kentem le. Ill. kentem le volna, mert a pudingos cucc ledobta magáról. Nem mertem rátenni a fondant. Most várakozó állásponton vagyok. Ha reggelre teljesen levetkőzik, újrakezdem :-) (most már vajkrémmel - óóó hányszor megfogadtam).
    Várom a csacsi-komát!

    VálaszTörlés
  6. Hihi. :) Ez így leírva tényleg viccesen hangzik, de gondolom közben azért Te sem nevetgéltél. :) Én is félek már előre a 40 fokos melegektől...

    VálaszTörlés
  7. Ditta!
    Köszönöm! Jó napom volt ma, ezért kerekedett jó kis történet!

    M@rti!
    ...én már arra is gondoltam, hogy a csoki pudinggal van a gond. Esküszöm, amikor vaníliás pudinggal készítettem el ugyanezt, akkor egyáltalán nem engedett mindenféle leveket. Mert attól miért folyna, hogy beledobok egy tábla csokit is még pluszba?! Máskor lehetett a margarin miatt is, de most egy jó ideje csak vajat használok (kivéve, amikor laktómentesen sütök).
    Hátha reggelig "megjavul" a tortád, én erősen szorítok ezért! És éljen a vajkrém!

    VálaszTörlés
  8. Fogadd őszinte együttérzésemet, át tudom érezni a helyzetet! :-)

    VálaszTörlés
  9. Pixie!
    Már csak akkor nevettem az egészen, amikor elkészült az új torta időre és végül sikeres lett a projekt! :)
    Jól járt itthon a család, mert ma ehettek egy fincsi tortát, csak úgy!

    Mariam!
    Levontam a tanulságot: mindig legyen itthon alapanyag, hogy bármikor újra tudjam kezdeni, ha valamit elszúrnék! (no meg le kell vonni a megfelelő konklúziót)

    VálaszTörlés
  10. Cuki a történet és nagyon életszerű, ráadásul teljesen ismerős is. Nekem is szokott a kismanó gonoszkodni. :) Szerencsére még csak egyszer jártam így a krém kifolyással és az is magunknak készült. Kíváncsian várom a fotót.

    VálaszTörlés
  11. Én is jót derültem, mert magamra ismertem. Jó, hogy leírtad!
    Egyébként csokis krémmel nem jártam még így (3 dl tejből szoktam főzni/ zacskó, s beledobok én is étcsokit), nekem a mikulásos gesztenyés eresztett egy pici levet. Féltem is, hogy elázik a f., de nagyon jól vizsgázott.
    Nagyon kíváncsi vagyok Fülesre, úgyhogy holnap (is) tuti benézek!:)))

    VálaszTörlés
  12. Jujuj, mintha magamat olvastam volna... emlékszel, hogy meséltem? A cirombás tortámnak a történetét? :-)))
    Végül szuper jó lett a Füles! Gratulálok! :-)

    VálaszTörlés