2011. május 29., vasárnap

Négy torta, két ünnepi ebéd, egy hétvége

Még két hónappal ezelőtt keresett meg egy hölgy, akivel szegről-végről ismerjük is egymást, hogy kislányának óvodai ballagására készítenék-e egy tortát? Mert nézegetik a facebook-on az újabb alkotásokat és mindkét kislánya imádja őket. Hát, amikor sikerül olyan tortát készítenem, amivel elbűvölök egy (vagy sok) gyereket, akkor én annyira, de annyira tudok örülni! Így történt, hogy most is képtelen lettem volna nemet mondani. Bár tudtam, hogy ez a hétvége egyébként sem lesz unalmas, mivel keresztfiamék születésnapját is ezen a hétvégén ünnepeltük. Sőt még egy óvodai ballagás is képbe került, ahová szintén tortával érkeztünk!
Szóval: pénteken délre egy 20 szeletes könnyű tortával várt minket sógornőm, Ákos ballagása alkalmából természetesen igazi családi ebéd is volt, szombatra pedig egy szintén 20 szeletes torta készült, a kastély torta, illetve keresztfiaméknak két 10 szeletes, amiknél inkább a könnyed ízek domináltak. Itt már kényelmesen lazulhattam, letudva minden tortás projektemet a hétre! :)

Habkönnyű kókuszos-csokoládés torta ostyával

Kastély torta pillangókkal

Kakaós piskóta tejszínes csokihabbal, csokis ostyával, körtével, szőlővel és némi egzotikummal

Kókuszos-mascarpone krémes torta eperhabbal, babapiskótával


A hét első felében igyekeztem minden létező dolgomat elintézni, majd a hét második fele a következőképpen zajlott: csütörtök délután őrület, piskóta sütés, egyik krém előkészítése, péntek délelőtt unokaöcsém tortájának összeállítása, kastély torta  bevonása, őrület, készülődés, rohanás, elromlott a cipzár,  ruhacsere, meleg van, tortacsomagolás, fotózás - nem akar sikerülni semmi, nem baj, menjünk! Rohanás, időben odaérés, fél óra lehiggadás, kellemes ebéd, tortafotózás nem kapkodva, torta felvágás - ízlik mindenkinek, könnyű, habos, jó ízű, elégedettség, nyugalom, négy körül izgulás, türelmetlenség, jajj, menjünk, ötkor már igazán mehetnénk, menjünk-menjünk-menjünk fél hétkor! Itthon gondolkodás, időbeli rangsorolás, még két piskóta sütés, krém-kavarás, még egyszer tejszínhab, még egyszer zselatin, még porcukor, még egyszer habverő kar mosogatás, még mosogatás, még habverés, töltés, kenés, még egy kis torta bevonása, este 11  már nem bírom, érdemesebb aludni, majd reggel folyt.köv.
Szombat reggel korán kelés, nehéz ébredés, klíma miatti torokfájás, algopyrin, hajrá! Elő a K2-t, színezés, nyújtás, kastély összeállítás, kupolák formázása, nyújtás, vágás, recézés, újra színezés, nemjó, meleg van, lágy a K2, legközelebbre már tényleg csak tragantból gyártok bármit is, aminek formája kell legyen, dühös vagyok, morcos vagyok, nem jó, nem lesz kész, rohanás-szaladás, ...jé, még csak fél 8? Hát, lehet, hogy készen leszek mégis! Rohanás-szaladás, még egy kis vajkrém, még egy kis gyöngy, még egy kis csillogás. Nem fér a hűtőbe, hűtő csepeg, olvadni akar a fagyasztója - pakolás másik hűtőbe, semmi-nem-akar-összejönni! Még hiányzik valami, jajj, hát ferde a torony is, hmmm, nem tetszik, most akkor mi legyen - morcogás, jobb, ha most mindenki elkerül - további két torta befejezése, ostya vágás méretre, gyümölcs darabolás, zselézés, dekorálás - jöhet a másik is, babapiskóta vágása méretre, eper a tetejére, még egy kis tejszínhab (kavarás, mosogatás), még egy kis zöld, körbe szalagot vágni... miért nincs még két órám?! Dobozt elővenni, tortákat belevágni, gyors készülődés, rohanás, szaladás, esni fog úgyis! Autó hűtése, az ajándékokat el ne hagyjuk, meg a fényképezőgép! ...a kastély tortát azért csak le kellene fotózni, hm, gyors pakolás, háttér OK, fotó erről-arról - elkésünk, menjünk!
Kastély torta utaztatása kézben 8 percig, átadás, sietünk, még 15 perc és végre, véget ért a versenyfutásom az idővel. Pontosan 12-kor megérkeztünk keresztfiamék születésnapjára, hűtőbe tettük a két tortát, anyukának tetszik! Pedig ezek már nem bevonatosak, hanem könnyű torták - egy epres, kókuszos mascarpone krémmel, a másik meg tejcsokoládés tejszínes krémmel. A gyerkőcöket egész ebéd során lehetett tortával zsarolni, emiatt még a leves is elfogyott és a finom marhapörkölt mellé is felkerülhetett az előke! Utána a picik közölték, hogy "én már megettem, anya hozhatod a tortát!" Édesek voltak, tündérien ügyesen fújták el a gyertyákat is! Jó sűrű hétvége volt, rendesen próbára tett szervezésügyileg. Végül sikerült, persze vannak kisebb (szerintem néha nagyobb) hibák, de nem vagyok profi és alig egy éve sütök tortákat, tulajdonképpen fél éve sem. A legnagyobb harcokat mégis magammal vívom, mert megőrülök, amikor látom, hogy egy csík ferde, de amikor meg tehetnék azért, hogy az a csík egyenes legyen, akkor meg kapkodok. Szóval rá kell jönnöm, hogy mik azok a műveletek, amikre több időt kell hagynom magamnak és rá kell jönnöm, hogy nem várhatom el az ezer százalékos tökéletességet, el kell fogadni, hogy nem vagyok egy CakeBoss, mert gondolom egy profi sem 50 torta után hozta a maximális teljesítményét. Sokat akarok tanulni, de hagynom kell magamnak időt és lehetőséget a kísérletezésre, új anyagok megismerésére, kipróbálására.
Hát, ilyen tanulságai voltak ennek a pár napnak és így készült el ez a négy torta!

2011. május 24., kedd

Rózsaszírmos rózsaszínű rózsás torta




Amikor van egy kis időm, mikor már megnéztem a legújabb blogbejegyzéseket és Facebookon is már mindenkivel megbeszéltünk a megbeszélnivalót, akkor tortákat nézegetek. Van, amikor keresem az ötleteket a következő projekthoz, vagy csak színeket és hangulatokat keresek. Hétvégén szabad kezet kaptam egy tíz szeletes torta dekorálásában, sőt az ízénél is annyi volt a kérés, hogy gyümölcsös legyen. Pár hónapja egy nagyon szép, olyan igazi nőies torta fotóját mentettem le a torta-ötletek mappámba. Most szinte azonnal ezt az elképzelést vettem alapul. Persze, ilyenkor mindig folyamatában is jönnek az ötletek!
Tehát készült egy 17 centis kakaós piskóta, amit 4 szeletre vágtam és tejszínhabos málnakrémet töltöttem bele. A krémhez egy túrót két málnás joghurttal botmixerrel eldolgoztam, pürésített málnával. Felvert tejszínhabot adtam hozzá és zselatinnal kicsit megtámogattam az állagát. Kívülről vajkrémes burkolatot kapott.
A díszítéshez a bevonómasszát jó pirosra színeztem, kis köröket szúrtam ki, a korongok széleit kézzel elvékonyítottam és alulról a vajkrémre ragasztottam. Némi fedést hagytam, így simán csak a vajkrémre könnyen tapadtak a szirmok. Ahogy körbeértem egy sorral egy kicsit dermedt a bevonó és egy arra alkalmas alkalmatossággal kicsit kiigazgattam a szirmokat, csak annyira, hogy ne lapuljanak rá a tortára.
A megmaradt piros masszához adtam fehér bevonót, hogy egy árnyalattal világosabb színt érjek el - újra kinyújtottam, kiszaggattam, elvékonyítottam, felragasztgattam és végül kicsit kipördítettem az aljukat. Mindezt öt sorban. Nem tagadom, azért szépen eltelik így az idő!
A torta tetejére kivágtam egy még haloványabb rózsaszín korongot, amit szépen a helyére illesztettem. A tetejére már csak valami nagyon egyszerűt akartam, ami nem elnyomja, hanem inkább kiemeli a szirmokat - ha rózsaszirmokra emlékeztet a torta oldala, akkor már legyen rózsa. Egy-két fehér levél és már kész is.
Azért kellett valamit kezdenem a torta "peremével" is, így bevetettem a születésnapi kütyüjeim egyikét, ilyen szép szalagot sikerült vele készítenem. Ekkorra már sokszor gyúrtam át a masszát, biztos a kezem is melegebb volt - a bevonómassza nem akart jól viselkedni, ragadt, szakadt, nyúlott...
Az időm meg már fogyóban volt, hát inkább nem forszíroztam tovább a dolgot.





A torta egyébként igazán csak nyomokban emlékeztetett arra, amelyikből az ötletet merítettem. Ennek úgy szoktam örülni, amikor sikerül magamtól valamit kitalálni, ami nekem tetszik, ami olyan "Gabis". Ja, erről jut eszembe, bár talán a képeken is látszik, hogy a szirmok még némi ezüstös csillogást is kaptak - annyira szeretem a rózsaszínek és az ezüst csillám találkozását!

2011. május 22., vasárnap

Rózsaszín virágos torta, Hello Kittyvel




Múlt hétvége helyett tegnapra került át annak a kislánynak a születésnapja, akinek készítettem a figurás muffinokat és az igazi eperrel megkoronázott rózsaszín epres tortát is. Harminc személyes bulira készült a torta, naná hogy nem horizontálisan, hanem inkább vertikálisan akartam újat kipróbálni. Mert ritkán van alkalmam készíteni ekkora tortát - legutóbb ház alakban készült a torta, az körülbelül 40 szeletes lehetett.
Szóval nagyon élveztem, hogy most 3 emeletes tortát volt alkalmam gyártani! A választott piskóta méretek: 24, 17, és 10 centi. Sokat gondolkodtam, hogy ez nagy lesz-e, vagy kicsi - de Eszter is egyetértett abban, hogy ez jó lesz 30 szeletesnek.
Az ízesítés pedig - az alsó és felső torták oroszkrém ízvilágot idéztek, a középsőnél a piskóta is kakaós volt és a töltelék meg tejszínes csokoládékrém. Az ötlet a Mummy-nál jól leírt trüffelkrémből jött, pár módosítással, de a technológia ugyanaz. Nahát, ahogy kóstolgattam töltéskor! Meg behűtöttem egy kanálnyit, hogy lássam hidegen és több órával később milyen az állaga. Nagyon finom és az állaga is nagyon bejött nekem! Én nem vagyok egy nagy csokiimádó, így nem szándékoztam túl csokoládés és főleg nem étcsokoládés ízt. Így fél liter tejszínt (2,5 dl állati és 2,5 dl növényi tejszínt) éppen csak felforraltam, közben felolvasztottam 20 dkg finom tejcsokoládét. A tejszínbe belekevertem a felolvadt csokit - lehetne édesíteni ilyenkor még cukorral, de én elég édesnek éreztem így is (a növényi tejszín édesített volt). Addig kell keverni, amíg a szépen egynemű lesz - de nem lesz krém belőle, csak jó pár óra hűtés után. Egész éjjel is lehet hagyni állni, addigra sűrűsödik és nagyon jól fel lehet verni. Elég sokáig tartott nálam, bár a habverőm nem egy hiperszuper konyhai csoda. Nem is habos lesz, hanem valami mennyei állagú és ízű krém. Ezt pohárkrémbe is nagyon jól el tudom képzelni. Ezzel a krémmel vontam be a csokis tortát kívülről is - igazán jól működött.
Az oroszkrémes receptet nem írom le, mert azért az nincs kikísérletezve! Tejszínes pudinggal kezdtem, került bele pár titkos hozzávaló és ami feltette az i-re a pontot: a rumos-vízbe áztatott mazsolaszemek (mivel gyerekszületésnap volt, gondoltam inkább nem áztatom tömény rumba).
Ezeket a tortákat vajkrémmel vontam be, utána jöhetett a bevonómassza. Nagyon megváltozott a K2 állaga a hőmérséklettel. Pedig elég hűvös a konyha, meg nincs is kánikula. Kicsit újra kell tanulnom a K2-t. Azt már látom, hogy virágokhoz és figurákhoz nem fog igazán működni. Majd meglátom.
A Kitty cicámmal sokat küzdöttem, szétolvadt a kezemben állandóan és a ruháját is alig tudtam ráilleszteni...
Mivel sokszor az a gondom, hogy túldíszítem a tortákat, most elhatároztam, hogy kompromisszumot kötök önmagammal: felül csupa-csupa virág, alul meg egyszerű, csinos tortát akartam. Praktikus okai is vannak ennek - az első tortaszeleteket úgyis a gyerekek kapják, ők szeretik leginkább a virágokat és csecsebecséket a tortán.




Ilyen lett, a cicával a tetején alig fért be a hűtőmbe. Pedig egy teljesen különálló hűtő áll rendelkezésre a "műhelyemben". Saslikpálca volt itthon, azt tűztem bele merevítésnek.
Mindig izgulok, annyira tűkön ülök, míg kiderül, hogy tetszik-e és ízlik-e! Mert ha már egyszer eltöltöm vele az időmet, hát legyen nagyon szép és legyen különösen finom is. Kísérletezek, olvasok, mindig valami újat próbálok ki. Ennek van rizikója is, de úgy gondolom, ettől fejlődöm.

2011. május 15., vasárnap

A lovacskás projekt







Volt munkahelyemen széles ismeretségi körre tettem szert és egyébként is, itt a környéken szinte mindenki ismer mindenkit. Nehéz lenne így eltitkolnom ezt a mesés kis hobbit, látványos szórakozást - azaz a tortakészítést!
Bár nagyon nem is titkolózom ez ügyben. Mert ahogy elkészül egy torta, már készülnek is a képek - és azonnal töltöm le őket a fényképezőgépről, utána feltöltöm őket. Először Facebook, mert ott elég gyorsan jönnek a visszajelzések az én kedves barátaimtól. Meg valahogy úgy gondolom, hogy ha nekem örömet szerez a tortanézegetés, akkor biztosan másnak is örömet okozok azzal, hogy tortákat mutogathatok. Meg ilyen tudatbefolyásoló stílusban előadom, hogy mit nézzenek és mit olvassanak - szerintem. (naná, hogy tortát kell nézni, meg még sokkal több tortát! Azon kívül vannak kötelező és ajánlott gasztroblogok). Arra azért rájöttem, hogy van még dolgom a tortára-való nevelés terén, illetve a kötelező gasztroblog olvasást sem tudtam még bevezetni. Hát ez van, rá kell jönni, hogy a baráti köröm csak enni szereti a tortáimat, esetleg még ráfanyalodnak a nézegetésre, nyomnak egy-egy lájkot - de nem isszák szavaimat itt, a Homoktortán. :) (olyan, de olyan rafinált vagyok! Hát ha olvassák, akkor ezt már talán csak nem hagyják szó nélkül!)
Szóval így esett meg az is, hogy felhívott egy régi ismerősöm, hogy nagyon szeretné, ha készítenék a két lányának tortát! Nagyon felkészült is volt, mert rögtön mondta, hogy mekkorák legyenek és milyen ízűek és hogy lovacskásak is legyenek. Én meg egyszerűen nem tudtam nemet mondani. Kicsit sűrű is lett emiatt a hétvége.
Szóval a projekt elemei a következők voltak: két torta, kb. húsz-húsz személyre, a nagyobbik leányzó 6, kisebbik 3 éves. Imádják a lovakat, szóval a tortáknak legyen lovas jellegük és hát legyenek rózsaszínek, lilák, virágosak - hát olyanok, amilyeneket egy igazi kiscsaj szeret!
Sokat, sőt inkább rengeteget foglalkoztam azzal, hogyan is nézzen ki a torta. Meg ne legyen egyforma, mégis hasonlítson, de azért mindkettőnek legyen meg a saját személyes bája, karaktere! Jelentem, CakeCentralon az összes horse, vagy pony címszóval futó tortát átnéztem. Kiválogattam azokat, amik nekem tetszenek, utána kiejtettem azokat, amiket nem tudok elkészíteni, meg a "nem tetszik eléggé" rostán is újra kiesett pár. Szóval maradt két torta. Meg ugye itt voltak a frissen vásárolt (kapott) kincseim is - valahogy azokat is ki kellett próbálnom. Valahol itt jött a képbe egy torta, Farkas Vilmos szépséges csikója. Hát, nagyon kívántam, hogy bár tudnék ilyet varázsolni, mennyire örültek volna egy ilyen tortának a lányok! No, vissza a jelenleg rendelkezésre álló képességeimhez!
Végül a fehér és egy kellemes árnyalatú rózsaszín kombinációja mellett döntöttem. A két kiválasztott tortához csak a figurákban hasonlítanak. Bezzeg most sehol egy figura verseny. A múltkor meg nem is indultam, mert konkrétan nem is gondoltam magamról, hogy ilyen cuki kis lovacskát tudok készíteni. Ez most tetszik, pedig ritkán mondok ilyet.










Kipróbáltam a textúra lapot is, olyan érdekes, mert rögtön teljesen megváltozik az anyag hatása tőle. Nem is tudtam rendesen bevonni vele a tortát - no, de újfent éljen a kreativitás!
Ide egy kis virág, oda egy kevés csillogás! No, meg a gyöngysor készítő csoda! Hát, szuperjó! Bár arra már rájöttem, ha kicsit még tovább foglalkozom azokkal a dolgokkal, amik egyébként késznek tűnnek, akkor még sokkal szebb lesz a végeredmény!



Ebből a rengeteg gondolatból született meg a két torta! Apró figyelmességképpen a lányok anyukája még kért néhány muffint, amit a gyerekvendégek haza is vihetnek. Ezeket ilyenre álmodtam meg - mesésen lányosnak, tündérien rózsaszínnek, lágynak és kedvesnek, pillangósnak és virágosnak!

Zebra csíkos torta



Kedves barátnőm, a társaságunk legifjabb tagja ma lett 20 éves! Bár nem akart semmilyen ünneplést, azért végül csak felköszöntöttük egy házavató keretében! Hát a húsz, az annyira kerek szám, ilyet nem lehet csak úgy kihagyni! Hű, szerintem nem én voltam az egyetlen tegnap, aki emlegette: "bár lennék én még egyszer húsz éves!"
Már régóta szemezgetek az ilyen zebra mintás tortákkal, szerintem ennyi idős ifjú hölgynek elég vagány és nem túl csicsás - tetszett is Lilinek a színösszeállítás, na meg a csillámok a masnin és az L., mint Lili monogramon is! (a délutáni napsütésben annyira, de annyira mesésen csillogott - bár még esti fényben is jól mutatott!)
A piskóta mákos volt, a töltelék meg túrós-meggyes, kívülről vajkrémmel vontam be.
Hát, már annyiszor olvastam CakeCentralon egy-egy tortánál, hogy "élvezet volt elkészíteni"! Hát, most először éreztem igazán, hogy mit is jelent ez! Mert ahogy bevontam a tortát fehérre, onnan kezdve nagyon gyorsan elkészült a zebra csíkozás! És mennyire látványos és érdekes ahogy kialakul a zebra mintázat! Nem mellékesen a kedvencem a fekete-fehér párosítása, már régen vártam az alkalmat, hogy tortán is viszont lássam ezt a két színt!
Most először gyártottam masnit. Ezeket két nappal hamarabb formáztam meg és hagytam száradni. Gőzöm sincs, hogy hogyan lehet rendesen rögzíteni ezeket a szalagokat a tortán. Én úgy oldottam meg, hogy egy kanálnyi vajkrémet biggyesztettem a torta közepébe és ebbe illesztettem bele a masni alkatrészeit.
Élőben nem volt annyira feltűnő ez a manőver, mint amennyire a fotókon nekem szúrja a szememet.





Kitaláltam, hogy egy L betűt is teszek a torta oldalára - amit formázás után szintén hagytam száradni. Utána meg alig tudtam felragasztani - fogvájókkal szúrtam oda és támasztottam ki. Ezek nyomait meg eltüntettem gyöngyökkel! Hiába, kreativitás! :)

2011. május 13., péntek

Szentimentális születésnapi szösszenet

Ezen a héten egy évet öregedtem...pontosabban hétfőn! No, nem történt semmi extra, egyszerűen születésnapom volt! A 29.
Szeretem a születésnapokat, az ünnepek között első számú helyet foglal el - nem csupán a sajátom, hanem egyáltalán a születésnap. Ez is az oka, hogy a tortázás lett az én szenvedélyem! Egyre inkább szentimentális is vagyok, például most annyira fontosnak éreztem különösen jól megünnepelni ezt a napot. Így előző hétvégén összejött a kis csapatunk. Mivel nálunk még nincs gyerkőc, a szórakozást is hasonszőrű barátainkkal szoktuk összehozni! :)
Most nem egy kerti sütögetést terveztünk el. Máskor szívesen főzünk bográcsban, vagy sütünk tárcsalapon (egyáltalán mi ennek a rendes neve?). Egyébként sokan körülünk igazi tehetségek marhapörkölt főzésben, grillezésben, sütemény gyártásban, vagy van, aki a majonézes kukoricasaláta készítésében. Az otthonra megbeszélt találka után meglepetés volt a vendégeimnek, hogy fél óra múlva egy jó kis étteremben már terített asztal várt minket. Jót ettünk és pár pálinka után én már boldog voltam!
 

 
Kaptam ám tortát is! A csapat egyik önfeláldozó hölgytagja életében először nekiállt tortát készíteni. Utólag, ahogy mesélték, ő is ugyanazzal az izgalommal készítette a tortát, ahogyan én szoktam. Igazgatta, nézegette és amikor elkészült, akkor mms-ben továbbította tesójának az eredményt. A torta mandulás-kókuszos volt, krémes és nagyon-nagyon finom! Kata, ezúton is köszönöm! A tortát is és a gesztust is! Mert ha valaki, akkor én átérzem milyen egy egész napon át egyetlen tortát dédelgetni!
Ezek a cimborák amúgy gálánsak is voltak, hiszen ajándékkal is megleptek! Kaptam egy díszes ajándékutalványt - amely kereken 4 millió forintról szólt, amit a kedvenc cukrász nagykeremben vásárolhatok le! Hű, most jól átvernek - gondoltam - hiszen meglengetnek nekem valami valószerűtlent, aminek egyébként nagyon örülnék és közben végül teljesen más lesz, amit kapok! ...aztán persze előkerült az igazi ajándék is, ami szintén a cukrásznagykerben levásárolható utalvány, csak pár nullával kevesebb volt az összeg! :)



Akik hobbi szinten tortáznak, azok szerintem tudják, mennyire lehet ennek örülni! Mert annyi, de annyi mindent szeretnék én megvenni ehhez! De egy vagyon se lenne elég! Múltkor is nézegettem a gyöngysor "készítőt", meg egy fondant textúra lapot és néhány kiszúrót és tortaállványt és mindenféle sütőkereteket és porokat és lakkokat és csipeszeket és virág bibéket és betű kiszúrókat és.... és igen, nekem szinte minden tetszik a cukrászdiszkontban! Ami nem, az csak azért, mert konkrétan vagy már nagyon mű, vagy nem tudom, hogy mire való!
A hétvégére már nem lett volna elég a K2-m, volt egy szabad órám, így elrohantam bevásárolni. Úgy gondoltam, hogy az ajándékomból maradandó dolgokat veszek. Vettem pár fogyóeszközt is, mandulalisztet, meg nagy zacskós zselatint és keményítőt, na meg vaníliarudakat! Legközelebb kompenzálom - ezek árát is csipeszekre és kiszúrókra költöm!







Amiket most vettem, az fondant textúra lap (virágos-indás), gyöngysor készítő (az a kék bigyó az),a rózsaszín az fondant formázó, gombok, különböző mintás szalagok és masni lenyomatai vannak benne, két tortacsipesz és acél sütőkeretek, két szív alakú és egy csepp alakú! Olyan brutálisan vastag és erős, biztos meseszépen sülnek benne a piskóták! Még nagyon-nagyon szeretnék pillangó és gerbera kiszúrót, meg szép formájú betűkiszúrót is. Most ezek éppen nem voltak - már várom, hogy legközelebb mehessek!
Tényleg szentimentális vagyok most. Nagyon hálás vagyok a barátaimnak, amiért ilyen ajándékkal leptek meg! Mert mindennek szoktam örülni, de ezekre a dolgokra valóban nagyon vágytam már. Általában csak olyan finoman csipegetve vásárolom meg a hobbi cukrászatom egy-egy újabb kellékét, most meg a nyakamba zúdult sok újdonság! Játszadozhatom velük! Ez hatalmas boldogság.
Mióta tortákat készítek, azóta nyugodtabb vagyok és képes vagyok jobban bízni és hinni magamban. A kreativitásomat is szépen karban tartja. Minél inkább beleásom magamat, annál inkább úgy érzem, csak a jéghegy legeslegfelső csúcsát láttam és tapasztaltam meg eddig. Igazi művészet! Az általam olvasott blogokon is annyi szép tortaremek van! Mennyi recept, mennyi töltelék! Mennyi technika, dizájn és stílus! Olyan, mintha új földrészt fedeztem volna fel! Csak ámulok! A boldog tudatlanságom miatt biztosan követek el hibákat. Viszont látom és visszajelzésekből tapasztalom, hogy az elmúlt egy évben, az első igazi tortám óta igenis sokat fejlődtem. Ízekben és küllemben egyaránt.
Lassan egyre komolyabb szenvedéllyé válik és úgy érzem, egyre többet akarok róla tudni! Rám kacsintott, megszeretgetett és az ölébe ültetett, szorosan átölelt. Kedveseket súgott a fülembe és közben még a hajamat is cirógatta. Ideje lenne megismernem jobban. Ha elkötelezem magam vele, vajon akkor is ennyire édesen fogjuk egymást szeretni éveken át? Vajon elég jó leszek-e majd neki? De én nem akarok elég jó lenni. Én szeretnék a legjobb lenni. Soha nem éreztem még így. Valami, ami hivatás is lehetne. Nagyon megbabonázott. Talán a születésnapi rendes "évértékelőmön" ez volt az egyik legfontosabb kérdés. Még nem találtam meg a választ. Keresem!
P.S.: másik születésnapi ajándékom, amit TŐLETEK kaptam, kedves olvasóim és látogatóim, az a 10.000. oldalmegjelenítés volt! Pont születésnapomon! Őszintén remélem, hogy tudok Nektek olyat mutatni, ami gyönyörködteti a szemeteket, a szíveteket! Bár receptek közül csak a bombabiztosan jókat rakom fel, de talán ötleteket is tudok adni.
...és ha így van, akkor én annak nagyon örülök!

2011. május 10., kedd

Kívül-belül epertorta



Elkészült a Kishölgy születésnapi tortája! Blanka most 4 éves és már büszke nővére egy kisfiúnak. Ma az oviban figurákkal díszített muffinokkal "buliztak", hogy mennyire ízlett és elfogytak-e ezek a figura csodák, arról még nincs információm. Hát naná, hogy tűkön ülök!
Szóval az anyukája nagy szabadságot adott nekem ebben a tortában is, mert csupán annyi volt a kívánsága, hogy epres legyen! No, ha epres, akkor legyen tényleg epres! Nem akartam figurásat, meg meséset, sőt babásat sem. Édeset és kislányosat képzeltem el. Délelőtt vettem meg hozzá az epreket, hogy tutira frissek legyenek! Szép mesés magyar eper és ami a legfontosabb volt, hogy finom is, sőt még az állaga is szuperjó volt! Ez a hihetetlen kategória! :)
Kis tortát kértek, én a legkisebb formámban sütöttem egy két tojásos piskótát a szokásosból (ami Kiskuktáé, de most már azt is külön leírom egy bejegyzésben). A töltelék joghurtos-túros, illetve epret aprítottam fel, amit zselésítettem.
Van ám nekem is Wiltonos kütyüm, amiben ilyen szép virágokat lehet "nyomdázni"! Kipróbáltam és egész jól működik, persze ecsettel alaposan meg kell porozni (keményítővel, vagy finom porcukorral). Aztán már mehet is bele a massza. Őszintén, a K2 is jó erre, de biztosan van sokkal könnyebben formázható anyag is. Mert ez is könnyen formázható, igazából túl könnyen is! A tegnapi figurák is ebből készültek, látszódik is, hogy itt-ott elnyomorodtak a kezem melegétől. Ha hozzáragasztottam a kezét, akkor az egész megcsavarodott és ha hagytam kicsit nyugodni, akkor meg már nem tudtam finoman formázgatni. Úgyhogy lehet próbálkoznom, a gumpaste-re gondoltam első körön. No, ennyit a virágokról.
Az indácskákat zöldre színezett vajkrémből rajzolgattam meg. Többet is akartam, még a tetejére is, de sehogy sem mutatott, így fogtam magam és letöröltem.
Nagyon megtetszett a múltkor a Mohakonyhában látott ötlet és én is igazi szép epreket akartam tenni a tortácskámra! Kiválogattam a legszebb szemeket és kevés vízben készítettem el zselatint, ahogy feloldódott, akkor már szinte kentem is ecsettel az eperszemeket. Nem egyenesen a tortára tettem, hanem egy szilikonos sütőlapra (nem a gurigás sütőpapír, bár talán arra sem ragad rá).  A tanulság: kisebb szemekkel mutatósabb lett volna.









Aztán gyors fotózás és gépről letöltés. Hogy én milyen elégedetlen vagyok, mikor meglátom a tortámat egy (rakás) rosszul sikerült fotón! Már nem is tetszett a torta.
Aztán maradt még időm, kivettem a dobozból a remekművemet és napos helyre tettem egy székre és egyszerűen életre kelt. Azok a színek, amiket én fejben jónak gondoltam és azok a formák, amikről úgy gondoltam, hogy ízlésesek - nos azok valóban működtek! Imádom ezeket a képeket. Tudom, ezek se sztárfotók, de nekem akkor is kedvesek!

2011. május 9., hétfő

Születésnapi muffin 4 éves Kishölgynek


Volt kollégám felesége - aki szintén kollégám volt - már szinte két hónapja mondta, hogy nagyon tetszenek neki a tortáim. A kislányának pedig hamarosan születésnapja lesz!
Ezután fel is hívott, megbeszéltük, hogy készítek Blankának születésnapi tortát. Igen, de ugye kell egy az oviba, kell azért egy minike, amivel aznap felköszöntik - és mivel lesz hétvégi családi ünneplés is, így természetesen arra is dukál torta!



 





Ez most az első felvonás, amit oviba visznek holnap. Anyuka kérése az volt, hogy legyen 32 3 dimenziós figura, mindegy, hogy tortán, vagy muffinon. Sokat, nagyon sokat gondolkodtam, hogyan is valósítsam meg. Mert ugye négyévesek ritkán állnak nagy tortaimádók hírében. Meg mennyivel egyszerűbb az óvónéniknek is, hogy nem kell maszatolni a tejszínhabbal, meg szeletelni! Emiatt a muffinokra szavaztam. Meg amúgy is nehezen képzeltem el egy tortán 32 figurát... Hiába, az én fantáziám is korlátozott! :)
Így ma sütöttem és nekiálltam a színezésnek és gyúrásnak és darabolásnak és gurguláztam a kis bogyókat! Hű, nem akart szaporodni sehogyan sem. Hosszú menet volt, de végül megszülettek és ilyenek lettek.
Még soha nem készítettem Micimackót és Malackát, szamárból múltkor készült a torta-Füles, az segítség volt a formázásban. Először próbáltam ki ezeket a "ribbon" rózsákat (amik ilyen textilrózsa hatásúak). Kittyékkel már megbarátkoztam, azért akkor se egyszerű ennyi kis apróságot összehozni!
Hamarosan jelentkezem a "széria" további darabjaival is!

2011. május 8., vasárnap

Virágos muffinok ajándékba

Tegnap összejött a kis csapatunk, hogy érzékeny búcsút vegyünk a 28. életévemtől - én legalábbis nem az elkövetkező születésnapomat ünnepeltem! Így jobban hangzik! Mert még a 30 is jobb lesz, minden nő virul a harmincas éveiben. No de a 29?!

 

Az esti összejövetelre vittem én is ajándékot, minden kispajtás kapott egy szépséges muffint! Szerettem volna amolyan gasztro-ajándékosra venni a figurát. De miért van az, hogy kicsiny kis hazánkban én még nem találtam ilyen egy adagos, muffinos átlátszó műanyag dobozt? Vagy akár olyan muffin szállító kartont, amibe szépen bele lehetne sorakoztatni őket? Lehet, hogy nem jó helyen keresgéltem? Mert láttam muffinos díszdobozt, amibe 6 db belefér, potom 1200 forintért. Hát annyiból már sorozatgyártást lehetne indítani! Már gondoltam rá, hogy veszek kartonpapírt és majd kivágom, meghajtogatom.
...megint elkanyarodtam a témától! Szóval Tücsökbogár fincsi muffinjára esett a választásom, sőt, az Ő oldalán láttam ezeket a sütőpapírból készített kapszlikat is!
Ahogy minden muffint, úgy ezt is nagyon egyszerű elkészíteni - legalábbis amikhez eddig volt szerencsém. A különbség talán annyi, hogy ez nagyon-nagyon puha és finom! Én még annyit variáltam, hogy mindegyik közepébe pöttyintettem egy kávéskanálnyi mogyorókrémet.

Hozzávalók, 12 muffinhoz:
10 dkg vaj
12,5 dkg cukor
1 tk vanília kivonat
1 citrom reszelt héja
2 db tojás
20 dkg liszt
1 tk sütőpor
1 dl tej
csipet só
(nálam még 1-1 kávéskanálnyi mogyorókrém)

A szobahőmérsékletű vajat kihabosítom, utána hozzáadom a tojásokat, vaníliát, citromhéjat, sót - ezekkel is simára keverem. A következő lépés, hogy felváltva, apránként hozzáöntöm a tejet és a sütőporos lisztet - én körülbelül 4-4 részletben kevertem hozzá, mixerrel.
A muffin formákat kibéleltem 12 x 12 centiméteresre vágott sütőpapírral - egy picit megolajoztam a forma alját, hogy ne csússzon benne el a papír. Az én csodálatos 21.századi sütőpapírom szilikonos bevonattal rendelkezik, ezt nem hatotta meg az olajozás sem - de azért végül csak a helyén maradt! :)
Mindegyik mélyedésbe egy evőkanálnyi masszát tettem, így szinte elsőre sikerült jól elosztanom a mennyiséget. Végül belekanalaztam a mogyorókrémet is - ezt érdemes vagy jól a közepére tenni, vagy egy kissé belenyomni a masszába, mert nekem néhány sütinél "kijött" a szélére a krém, ezeknél nekem nem lett annyira guszta a teteje.


Tücsökbogárnál 200 fokos sütőben 20-25 perc alatt sül, gondolom nálam sem volt másképpen, de én nem néztem az időt - bekukkantottam néha, amikor már szép színű volt, akkor hurkapálcával megnéztem, hogy ragacsos-e még.
Az előkészületektől kezdve a dekoráláson át a bedobozolásig úgy 2-2,5 óra telt el. Ebben benne van a "kapszli-gyártásom", a K2 massza színezése, a dobozra való masnik darabolása is. Egyébként egyszerűen elkészíthető, gyors és FINOM és annyi, de annyiféleképpen lehet díszíteni! Most már érzek magamban elég képességet arra, hogy újra belevágjak az olasz habcsók krém készítésébe és a pillangó gyártásba is! Hű, olyan szép pillangókat lehet gyártani Tücsökbogár receptje szerint!

 

 
Végül 400 ml-es szószos poharakba tettem a sütikéket, azokat átkötöttem szalaggal és ha lett volna időm, akkor még elterveztem, hogy névre szóló kártyát is készítek, pár jó szóval. Hát, legközelebb! Mert így is majd' elkéstem a saját szombati esti összejövetelemről...