2011. április 27., szerda

Hello Kitty - csajos verzióban


Hétvégére készült ez a torta, egy 13 éves ifjú hölgynek. Sokat nézegettem, hogy milyen is legyen a torta. Ugye nagyrészt babás-kislányos torták készülnek ebben a témában, de léteznek igazán felnőttes színekkel is. Valahol a kettő közé igyekeztem belőni. Figurát most nem készítettem, hanem a cica arcot tettem a tortára. Hangsúlyosak a piros és a fekete, de mellette azért ott van a rózsaszín is. Ezüst lüszter portól lett kicsit vagányabb a babás rózsaszín masni.

2011. április 17., vasárnap

Torta a képzeletem határán

Olyan boldog vagyok! Hihetetlen, nagyszerű hétvégém volt! Elkészült a harmadik tortám, ráadásul felülmúlta minden képzeletemet. Ilyenkor úgy érzem, hogy újra és újra folytatni akarom, elkezdeni egy újabb tortát, gondolkodni, kitalálni, megvalósítani. Elképzelni és látni ahogy megvalósul, ahogy tortává válik egy gondolat.




Ez a torta az én nagyszerű fodrászom rokonának készült. A történet röviden annyi, hogy a születésnapos leányzónak megtetszett egy torta egy budapesti cukrászdából. Tőlünk ez 200 km-re van, de ha jók az információim, akkor neki annyira tetszett, hogy még a távolság sem jelentett akadályt. Telefonált, kérdezett - viszont olyan árfolyamon kínálták ezt a tortát, hogy végül úgy döntött, ennyit azért nem ér meg neki.
De mire jók a barátok és rokonok - a fodrász hölgy megmutatta nekem a hőn áhított tortát, én rávágtam, hogy ezt nem bonyolult elkészíteni. Így megbeszéltük, hogy elkészítem én a vágyott tortát.
Mivel körülbelül tízen születésnapoznak, így próbáltam a lehető legkisebb méretben elkészíteni, így az alsó piskóta 16, a középső 12, a felső mindössze 8 centi átmérőjű lett. A töltelék epres-túrós - a legalsó torta pedig erdei gyümölcsös (hű, ezt el is felejtettem mondani, mert azt még tegnap betöltöttem).
A színek, hát azokkal egyáltalán nem tudtam dűlőre jutni. Hogy fog mutatni együtt a rózsaszín, a narancssárga, a lila és a zöld? Nem fért a fejembe, de színek tekintetében igyekeztem a kiválasztott tortáét alapul venni. És bármennyire is hihetetlen, működött! Ehhez a tortához is szükségem lett volna valami pillangó kiszúróra, de muszáj volt még az előre gyártottból dolgoznom (mert nem sikerült szereznem kiszúrót). Kicsit másabb lett, mint az eredeti ötlet, mert kicsit keskenyebb a szalag, kicsit nagyobb a masni, meg használtam tollból készült pillangót is, viszont kevesebb az ehető pillangó rajta.
Alapvetően most ez egy olyan torta, ami tetszik. Nem tudom, hogy ez mennyire etikátlan, hogy illene-e megemlítenem, hogy melyik cukrászda galériájából szedtem az ötletet. Vannak érveim pro és kontra. Szerintetek hogyan helyes?


Ahogy elnézem ezt a tortát, ugyanaz az érzés fog el, mint tavasszal állandóan. Valahogy ezek a színek, a vidámság, a pillangók, az egésznek a szeszélyessége - ezek mind-mind esszenciái a tavasznak. Annak a napnak, amikor egyszer csak azt veszed észre, hogy már zöldek a fák, hogy már kellemesen süt a nap, hogy mindenki mosolyog, korán reggel csivitelnek a madarak és grillpartira vagy hivatalos. Igen, a tavaszt nagyon szeretem!

HÁZ -torta - 1:50


Néhány hete férjem telefonján érdeklődött egy leányzó felőlem, vagyis afelől, hogy készítenék-e egy tortát a párja házavató bulijára. Mert látta, hallotta, eszébe jutott... - hátha elvállalnám. Szabódtam, gondolkodtam, vacilláltam. Az volt a kérés, hogy az avatásra kerülő házat készítsem el tortában.
Két fontos oka volt, amiért végül belementem ebbe az őrültségbe - az egyik az, hogy kiderült, gimnáziumi osztálytársamnak készül meglepetésből a torta, a másik ok pedig, hogy viszonylag egyszerű a ház vonalvezetése.




Ez itt a kakukktojás, a ház 1:1 arányban :)

Amikor nekirugaszkodok egy tortának, az a minimum, hogy interneten böngészek hasonló projektek képei után. Amikor a "ház tortára" alig kaptam találatot, akkor még nem nagyon rebbent a szempillám sem. De szinte ugyanez volt a helyzet angol nyelven is. Ebből én nem következtettem sok jóra. A topsy 'n turvey tortámnál is utólag értettem meg, hogy miért készül kevés torta ebben a stílusban.
Vissza a ház-projekthez. Kaptam vagy 15 fotót a házról, ráadásként megkaptam a ház alaprajzát is - így tudtam méretarányosan számolni. A méretét 45 szeletes méretre kellett belőnöm. Ízben ugye a szokásos: mindegy milyen ízű, amilyet gondolsz. Aztán szerencsére csak kiderült, hogy valami mákos-meggyes verzió lenne a legjobb.
Először is lerajzoltam a ház formáját, plusz hozzá a teraszt, berajzoltam az ablakok/ajtók magasságát, meg a tető paramétereit. Sokat agyaltam, hogy mekkorában készítsem el a házikót - az 1:100-hoz arány kicsi lett volna 45 főre - így az 1:50-hez mellett döntöttem. A legnagyobb tepsi pont jó volt hozzá, az oldalsó kiugró részt kellett még pluszba pótolnom. ...meg amúgy is szőke vagyok (van aki szerint ráadásul egy flúgos szőke), szóval nem bonyolítottam, mindent megszoroztam kettővel! :)
Így lett nagyjából 35x30 centis a ház, a tető meg kissé túllógott. A tető is gondolkodóba ejtett, először RKT-ból akartam készíteni. De az se nem finom (na jó, 45 főből biztos van olyan, aki inkább ilyet eszik, mint mákos-meggyes tortát), meg nem is volt itthon puffasztott rizs! :)
Így egy hasábot készítettem, megtöltöttem, majd hosszában elvágtam két háromszögre. Ennél sokkal bonyolultabb és neccesebb verzió nem hiszem hogy létezik. De szeretem a kihívásokat és a nehezebb utakat! Na jó, először ez tűnt a legegyszerűbbnek.
Pár szó a tartószerkezetről - a tálca egy stabil bútorlap volt, amibe párom két helyen (az oszlopoknál) belefúrt egy-egy csavart. Felrajzoltam egy sütőpapírra, hogy hova kell elhelyeznem a tortát, hogy az oszlopok jó helyen legyenek. Úgy gondoltam, hogy a terasz résznél elég nagy a tető belógása, kell a tartás. A tetőhöz furnérlapot vágtunk méretre, ezeket alufóliával vontam be.
Szokásos móka: bevásárlás, piskóta sütés, krém keverés, töltés, vajkrém, tortabevonó gyúrása. Ekkora darabot még soha nem gyúrtam egyben, a nyújtás és a burkolás is feladta a leckét. Először véletlenül rosszul terítettem a tortára a bevonót, még el is szakítottam. Tartottam tőle, hogy ki is kell dobnom, de végül sikerült menteni. Újragyúrás, nyújtás, burkolás. Azt hittem megőrülök. Mindez este 11 tájékán.
A tető és a nyílászárók színével nagyon sok időt töltöttem - de egész hasonló lett! Szóval vonalzó elő, méregetés, szabás-vágás - újabb méregetés, ragasztás. Az ablakokat lüszterrel megkentem, hogy valóságosabb hatása legyen.
Hát, nagyon röviden és tömören ennyi az én ház-torta projektemről. Szerettem volna süllyeszteni az ablakokat, meg jobban megformázni a tetőcserepeket, meg rendes esőcsatornát készíteni - sőt, még egy kutyaház is tervben volt. Tegnap estig ez volt a legtöbb és legjobb, amit képességeim és készségeim engedtek egy tortában testet ölteni.
Nagyon örültem, amikor este maga az ünnepelt (ház-tulajdonos) hívott fel, hogy megköszönje a tortát - még mielőtt felvágták volna. Remélem, ízlett is!
Tibi, gratulálok a házikóhoz és kívánom, hogy igazi családias otthon váljon belőle!

2011. április 16., szombat

Erdei gyümölcsös lila-rózsaszín torta

 Új kütyüvel bővült a készletem - egy fondant szalagvágóval! Nagyon szuper kütyü, mert ezzel többféle szélességű és mintázatú szalagot tudok előállítani. Most rögtön ki is próbáltam a mára készített tortámon. Már rájöttem arra, hogy a tortákról készített képekből mindig sokat tudok tanulni. Most például azt, hogy nem elég az egyenes szalag, egyenesen is kell azt rátenni a tortára.

Újabb erdei gyümölcsös töltelékes tortát kértek tőlem, születésnapra. Mivel nem tudtunk a dekorálásra mást kitalálni, így maradt a virágos téma. Egyébként teljesen rám bízták, hogy milyen legyen.
Készült egy 25 centis és egy 18 centis piskóta, bele az erdei gyümölcsös krém - most másfélszeres adag. Erre a szokásos vajkrém borítás és a K2 tortabevonó massza.

A díszítésről még annyit, hogy ezeket a pillangókat készen vettem. Pedig most rászántam magam, hogy veszek pillangó formázót/kiszúrót. Valamiért úgy emlékeztem, hogy szokott lenni a helyi cukrászboltban. De nem volt. Viszont annyi minden szuper kütyü van még amik után állandóan vágyódom...
Például a szilikonos mintázóhenger, vagy van egy gyöngykészítő, vagy olyan famintázó, mint amit Mummynál láttam, sőt egy igazi airbrush készlet...és el se kezdek ezen gondolkodni, mert súlyos tíz(?)ezrek lennének a következményei. Ezért inkább apránként vásárolgatok mindig egy-egy valamit. Amit aztán igyekszem megtanulni használni is!

Nos, ez a tortácska ilyen lett. Még csücsül némi tortácska a hűtőben, szállításra várva. Már alig várom, hogy elblogolhassam és közzétehessem!

2011. április 10., vasárnap

Smiley torta, a vodkától vidám

Szerencsésnek érzem magam, mert azon túl, hogy népes és összetartó a rokoni körünk, még egy jó kis haveri társaságunk is van. Ezzel a baráti körrel néha zajos szombat estéket csapunk, sütögetünk, iszogatunk, nagyon jól szórakozunk. Szombaton az egyik fiatalembernek ünnepeltük meg a születésnapját.
A születésnapok számomra mindig különösen fontosak, nem csak a torták miatt. Egészen kicsi gyerekkorom óta mindig nagyon vártam a saját születésnapomat is, sokkal jobban, mint a karácsonyt, vagy bármelyik ünnepet. A tortakészítési mániám is részben ebből fakad. Szóval most egy kicsit kérettem magam a tortakészítés terén - de természetesen konkrét és kiforrott ötletem volt arra vonatkozóan, hogy végül milyen is legyen az aktuális mű.



A hétvégén ez volt a negyedik tortám, eddig kettő volt a maximum - egy kicsit aggódtam is, hogy mindegyikkel elkészüljek. Mivel csak pár órám volt ezt a tortát betölteni és bevonni, így mindenképpen valami egyszerűen kivitelezhetőt akartam. Tomi, az ünnepelt facebook oldalán az aktuális profil képe egy szmájli - egyébként jellemző még, hogy a vigyorgó fej alatt apró betűkkel megbújik még az is, hogy "utállak." No, ez elég egyszerű és elég jellemző és elég vicces is. Többeknek is tetszett az ötlet, így már csak meg kellett valósítani.
Arra gondoltam, ha lúd akkor legyen kövér, az ünnepelt aktuális favorit koktélját, a vodka-narancsot képzeltem el tölteléknek. Citrusos-narancsos ízek jelennek meg minden sor töltelékben, alul narancsos-csokoládé, utána egy réteg citromos túrókrém, amin zselésített vodka-narancs csücsült. Le is fotóztam, mert annyira gusztusosnak találtam már így is.



A bevonat miatt még a zselére került egy réteg piskóta és az egész tortát citromos vajkrémmel kentem meg. Erre jött a K2 massza, meg a pöttyök és a csík :) .
Természetesen barátok között elvárás, hogy finoman elhelyezzünk egy kis szurkálódást is - így a torta oldalán, csak úgy slusszpoénként diszkréten megjelent az "utállak." is!



Az ünnepelt örült, vagy huszonnyolcféleképpen pózolt a tortájával. Aztán mindenféle lacafaca nélkül felvágta a tortát. Ha sütök, vagy főzök, akkor mindig az a vágyam, hogy jó ízzel egyék meg, amit készítettem. De tegnap minden elképzelésemet felülmúlta az, ahogyan az összes megkezdett szelet torta elfogyott - sőt sokan még azt a tömény bevonómasszát is legyűrték. Bevallom hősiesen, hogy nagyon szépen mutat ez a bevonó, de ha lehet, akkor én inkább a torta beltartalmára voksolok. De az én barátaim, ezek a végtelenül imádnivalóak, ők képesek voltak még azt is megenni. Sőt most is kapom a lájkokat a facebook-on.
Igen, ez nekem nagyon jó érzés. Csakúgy, mint minden visszajelzés amit látok, hallok!

P.S.: Tomi, a szülinaposunk megjegyezte, hogy szeretne híressé válni a blogomon (azért még elbírja a világháló az oldalletöltéseim számát, sőt!) Így mellékelek egy képet róla és a tortácskáról.
Tomi, még egyszer boldog születésnapot!


 

2011. április 9., szombat

Meglepetés torta - ábrándozó cicis csajjal

A ma reggeli rendelés harmadik tortája. Ugye ez a párja a traktoros meglepetés tortának, amit egyszerre fog megkapni két barát. Az alap elképzelés az volt, hogy valami szexis téma legyen - szóba jött a cicis torta, nekem a popós torta is szimpatikus volt. Aztán végül a meglepetés torta mellett döntöttem/döntöttünk, amiben egy alul öltözött csaj van. Szerettem volna, ha nem lesz túl közönséges a nőci, így kapott szép gyöngysort, némi takarást a kritikus helyeken és bájossá vált az ábrándozástól. Legalábbis ez volt a cél.



Ez volt az első ember figurám, mit össze nem kínlódtam, mire elfogadható színt kaptam a bőrének, meg később a hajának. Meg rájöttem, hogy gőzöm sincs, hogy hogyan lehetne álló 3D-s figura belőle. A K2 a kezemtől nagyon lágyult, ha vártam vele, akkor meg annyira megkeményedett, hogy nem tudtam tovább formázni. A lábai némileg narancsbőrösek, sőt elég ödémásak is - no de legalább szép élénk piros lakkot kapott alkalmi manikűr-pedikűrösétől!
Sajnos már annyira kapkodtam a fotózással, hogy csak a nem túl fényes konyhában kattintottam párat. Amúgy sem vagyok egy nagy fotográfus, de azért kicsit vicces, hogy csak fülölről fényképeztem....
Ígérték, hogy készítenek róla képet - ha megkapom, akkor felteszem!
Egyébként a torta kakaós piskótával készült, a krém új kísérletezés eredménye - kicsit túlságosan lágy is lett. Szóval csokoládés krém mogyorókrémmel, némi pirított mogyorót is aprítottam bele. Hű, amilyen illatok lengedeztek tegnap a házban! Nem vagyok egy nagy mogyoró-, vagy csokimániás, de ez nagyon tetszett!
A tortát mogyorókrémes vajkrémmel vontam be, erre jött a K2 bevonó. Az eljárás ugyanaz, mint a másik meglepetéstortánál!





Sikerült egy kicsit túlcsicsáznom ezt a tortát, olyan bulis hangulatot akartam rávarázsolni, de utólag úgy látom, hogy sokkal egyszerűbbnek kellett volna lennie. Szívfájdalom, de emiatt ezzel se vagyok igazán elégedett...
Azért az nagyon vicces volt, amikor éjjel 11-kor elkezdtem csipeszt keresgélni, mert a hölgyemény nyakékét és tangáját cukorgyöngyből rakosgattam ki, egyesével szépen ráragasztgattam. A száját először ételfestékes filccel akartam megfesteni, de attól benyomódott a szája, így jött a KelemenAnna dizájn. Bár ebben a szakmában nem keltene akkora feltűnést az én szőke táncosnőm!

...kaptam visszajelzést barátnőmtől, az ünnepeltnek bejött a célzás - a nőt meg elvitte magával haza!
Kaptam fotót is, ezen már jobban látszódik a torta oldalról is.

Meglepetés torta - traktorral



Ez a torta készült barátnőm férjének, aki elfogadna egy igazi traktort is. Hát, ma be kell pedig érnie ezzel a miniatűrrel, ami csak hirtelen emlékeztet egy John Deer traktorra. Váljék mentségemre, hogy körülbelül éjfél volt amikor megbeszéltem önmagammal, hogy csak elkészítem a traktort akkor és nem hagyom reggelre. Nem vagyok az a korán-reggel-felkelős, rögtön-mosolygós-alkotós fajta ember. Így erős koncentrálások közepette próbáltam felidézni, hogy milyen is egy traktor. Így is lemaradt róla pár dolog.



Most először fordult elő, hogy egyszerre három tortán dolgoztam. Bár praktikus így, de két délután és egy este túl rövidnek bizonyult ahhoz, hogy egészen aprólékos tudjak lenni.
Sokat gondolkodtam, mire kitaláltam, mi legyen az alapkoncepciója annak a két tortának, amivel ma délután egyszerre két barátot, két felnőtt férfit fognak felköszönteni. Alapból a fiúknak készülő torták feladják nekem a leckét, színekben és dekorációban is figyelni kell. Akár egybe is össze lehetett volna hozni a két tortát - na de egy traktort és egy cicis csajt hogyan lehet logikailag rövid úton összekötni?
Inkább amellett döntöttem, hogy hasonló tortákat készítek, nyilván más-más "feltéttel". Ekkor ugrott be a meglepetés torta. Már csak annyi a bánatom, hogy sokkal inkább képzeltem szögletesnek. De szögletes torta sütő formám nincsen, pazarlás nélkül meg nem tudtam volna készíteni négyzet alapú tortákat. Így maradt a hagyományos, jól bevált forma.
Ennél a tortánál a kókuszos-mandulás-tejszínes krémet használtam, a piskóta Kiskukta receptje alapján készült, a liszt egy részét kókusszal helyettesítettem. Kívül vajkrémmel kentem meg, dermedés után szokásos módon nedves kézzel átsimítottam.
A bevonás előtt egy 12 centi átmérőjű bevonót terítettem a torta közepére - ezen áll a traktor. Aztán kinyújtottam egy kisebb darab sárga bevonót (kb. 14 centisre) és egy adag fehéret, ami az egész tortát befedi. A fehér közepére ragasztottam a sárgát, még a nyújtódeszkán. Kijelöltem egy szabályos kört és csillag alakban bevágtam 12 részre. Ezt terítettem a tortára, eligazítottam és kihajtogattam a közepét. Bevonáskor óvatosnak kell lenni, hogy középen maradjon és ne csússzon le, ne lyukadjon tovább a kis csillagunk!
A torta oldalára zöldre és sárgára színezett vajkrémből nyomtam a virágzó mezőt ábrázoló mintát. Szeretek vajkrémezni, olyan szép és látványos.



Ha a traktor kicsit kidolgozottabb lett volna, egészen elégedett lennék ezzel a tortával. Meg persze sietnem is kellett vele, mert reggel jött érte barátnőm, a fiai kint vártak az autóban, épp csak kész lett és sikerült egy-két gyors fotót készítenem.

Lila virágos charlotte bomba

Kedves főiskolai barátnőmmel már nagyon régen nem beszéltünk - meg is lepődtem, amikor jó pár hete felhívott! Általában facebookon is megosztom a tortás képeimet, teljesen elcsodálkozott rajtuk és mondta, hogy ő mindenképpen akar majd ilyet. Amikor ismerőseim dicsérik a "műveimet", akkor mindig annyit szoktam mondani, hogy attól hogy jól néz ki, még lehet rossz ízű is. Reni barátnőm erre azt válaszolta, hogy nem baj, ő akkor is meg akarja kóstolni.



Ezen a hétvégén pedig férje és jóbarátjuk közösen ünneplik a születésnapjukat és még ezeken kívül kért egy virágos bevonatos tortát, annyi volt a kérés, hogy ne vajkrémes legyen.
A virágos torták terén is akartam némi újítást, kitaláltam, hogy charlotte bombát készítek, ebbe könnyű habot lehet tölteni - így esett a választásom Eszter erdei gyümölcsös krémjére. Ugyanazokkal a mennyiségekkel készítettem, mint Eszter. Két négy tojásos piskótát készítettem, azokból pedig egy-egy tekercset, fanyar erdei gyümölcsös lekvárral töltve. Nem készültek fázisfotók, mert egyrészt kapkodtam, másrészt most először készült nálam ilyen - abban sem voltam biztos, hogy jól csinálom-e. Az első piskótatekercset ujjnyi vastag szeletekre vágtam, kifóliázott kerek tálba sorakoztattam őket és megtöltöttem a krémmel. Mikor kicsit megdermedt, akkor tettem rá az alját, szintén ujjnyira vágott piskótatekercsekből.Aztán kiborítottam egy tálra, megkentem még egy nagy adag lekvárral.
Torta bevonáskor eddig mindig vajas krémet használtam, vagy párszor a tejszínes csokoládé krémet. Jelentem, hogy a lekváros is működik.
Erre rákerült a bevonómassza, most is K2-t használtam. Ami őj volt, az a lila színű ételszínezékem. Elég kellemes színt adott, bár minden képen inkább fakó kéknek mutat. A maradék bevonóból szúrtam ki valamennyi virágot,  a többi masszát pedig sötétebbre színeztem. Összesen három lila árnyalatot készítettem, bár ezek sem túl szembetűnőek, de enélkül elég fantáziátlan lett volna.
Csillámmal átkentem a tortát, ráragasztottam a virágokat és egy-egy sárga pöttyöt nyomtam a nagyobb virágok közepébe (szintén bevonóból). Virágokkal raktam körbe és egy nagy tenyérnyi helyen kicsit felfuttattam a "tavasz feelinget" a torta közepéig.



Eredetileg kalapot akartam belőle formázni, de mivel nagyobb lett az átmérője, mint amekkora a legnagyobb tálcám, így már nem jutott volna hely a karimának. De legközelebb kipróbálom azt is, olyan édes és szerintem nőies is. Na meg különleges, mert nem a megszokott forma.
Remélem, hogy tetszeni fog az ünnepeltnek és ízleni fog a vendégeknek is!