2011. március 3., csütörtök

Diós bonbonok, házi pálinkában pácolt sárgabarackkal megbolondítva


Úgy kezdődött, hogy akartam valami látványos és finom édességet. Gyorsan. Megnéztem, mi van kéznél - így találtam diót, vajat, háztartási kekszet, némi aszalt sárgabarackot. Ezen a ponton rájöttem, hogy porcukorra is szükségem lesz, az is volt. Utólag tudatosult csak bennem, egy elblogolt recept olvasása közben, hogy mennyivel kellemesebb lett volna mézzel édesíteni a bonbonkáimat. Egy ideje csoki is van otthon, nagy kiszerelésben. Tudom, hogy igazi szakértők csak igazi jó minőségű csokival hajlandóak dolgozni. Néha mentségemre felhozom, hogy egyszerre 40-50 dkg csokit is felhasználok bevonáshoz, meg plasztik csokihoz. Ami nem egy ipari mennyiség, de valrhona csokoládéból azért nagyon sajnálnék ennyit felhasználni.

Talán itt pár bejegyzés alapján is feltűnhetett, hogy a recepteket nem nagyon szeretem. Elolvasom őket, bár mindig csak nagyjából. Épp, hogy tudatalatt motoszkáljanak bennem az infók. Aztán mikor spájznézőben megállapítom, hogy mi áll a rendelkezésemre, akkor impresszív módon kezdek neki a mulatsághoz. Emiatt most sem tudok pontos mennyiségeket leírni, nagyjából fél kiló darált kekszhez adtam két marék diót, amit ledaráltam, kb. 6-7 szem sárgabarackot apróra felkockáztam és pálinkába áztattam. Hogy kiemeljem a sárgabarack ízét, két kanál sárgabarack lekvárt is odapöttyintettem. Ettől olyan pikáns ízt kapott. Porcukrot 3-4 púpos kanállal adhattam hozzá, végül összegyúrtam 15 dkg olvasztott vajjal. Lehet tejjel hígítani, én egy kis 100 százalékos almalét adtam hozzá.
Az állag beállításánál figyelembe kell venni, hogy a vaj nyilván keményebb lesz, dermed - jobb egy kicsit lágyabbra hagyni a masszát. Amikor s.o.s. kell a desszert, akkor rögtön golyókat formázok belőle. Ha kicsit még ráér, akkor előbb hagyom hűlni, majd begombócolom és újra hűtöm. A legegyszerűbb forma a bogyózás, egyszer készítettem négyzetes bonbont is, figyelni kell, hogy egyformák legyenek.
Következik a bevonás, gőz fölött megolvasztott csokiba mártogattam őket, minden mártogatás után raktam rá egy-egy negyed diót. Én nagyon szeretem a fehércsokit, sőt a sárgabarack pikáns ízét az édes csokoládé még inkább kiemelte. Azért készült egy B verzió is, ahol étcsokoládéba mártottam pár szem bonbont és cukorgyönggyel szórtam meg. Ez az apró szemű cukorgöngy elég kellemes, nem az a kőkemény, fogletörős vacak.

Három kis dobozt vettem a múltkor, olyan édesek és szépek, pont jók arra, hogy ajándék bonbont tegyek beléjük. Igyekszem fotókon is visszaadni az élményt, amit ez a desszert adott - nekem nagyon bejött. El is fogyott mind, az utolsó szemig!

Befejezésül még annyit, hogy minden tiszteletem azoké, akik képesek igazi bonbon formában igazi bonbonokat készíteni. Múlt héten vettem két nagyon tuti szilikonos formát, az egyiket kikenegettem, megtöltögettem, aztán rákenegettem a talpát. Elkészült 15 bonbon, ami három perc alatt el is fogyott. Még kép sem készült róla. No, aki ebből képes és hajlandó is készíteni sokat és sokszor, az előtt le a kalappal Mivel nekem ehhez semmi türelmem, így maradnak a fentihez hasonló pótmegoldások. Meg a nyálcsorgatás a gyönyörű, formás bonbonok és pralinék láttán!

5 megjegyzés:

  1. Gabi!
    De jóó, megtaláltalak!
    Istenien néznek ki a bonbonjaid:-))

    VálaszTörlés
  2. ...a kihagyhatatlan humorbonbon: "de hát én mindig is megvoltam!" Köszi, ilyen amikor egy tortamániás bonbont próbál készíteni. Köszönöm, azért bonbont nézni inkább hozzád megyek!

    VálaszTörlés
  3. Egyszer rákattintottam a profilodra és akkor még nem láttam rajta a blogodat, azért írtam, hogy megtaláltalak:-))

    VálaszTörlés
  4. Gabi!

    Nagyon guszták a bonbonjaid!
    Most már végre megvan a blogod,mert úgy voltam mint Gesztenye /kerestem és nem találtam most megvagy végre/:-)

    VálaszTörlés
  5. Szia Adryenn!
    Lehet, hogy az volt az oka, hogy először a .blog.hu-n kezdtem blogolni, de kiderült, hogy az nekem nem tetszik. Aztán átjöttem ide, szerencsére még viszonylag az elején :) !

    VálaszTörlés