2011. március 27., vasárnap

Kiscipős torta keresztelőre

Eljött a várva várt nap, amikor másodszorra is keresztszülők lettünk! A keresztelő alkalmából készítettem ezt a kiscipős tortát Gergőnek - bár ő még nem ehetett a tortából, mert csak három hónapos múlt. De szerencsére nagy a család, gyerek is akad bőven, így a torta és róla a mozdítható részek hamar elfogytak!





Erről a tortáról is fogok bővebben írni, de most nagyon el vagyok úszva - így szintén következő héten jövök a részletekkel!

Hello Kitty torta

Unokahúgom hetedik születésnapjára készült ez a torta. Tavaly az első igazi bevonatos tortám is ennek a hölgyeménynek készült - akkor még Eperke volt a menő.





Szinte egyértelmű volt, hogy ezt a hóbortos topsy-turvy formát próbálom ki hozzá. Gondoltam, hogy sok fejtörést is fog okozni, de azért ebbe majdnem "beletört a bicskám". Végül ez lett belőle! Tollakkal extrásítottam a tortámat. Legutóbb a cukrászdiszkontban találtam ilyen édes hello kitty nyalókákat, még azok is rákerültek. Ja, a virág kiszúró is új - szerintem ez illik leginkább Kitty-hez!
Idő hiányában most ennyi, hét közepén már biztosan jövök a részletekkel!

2011. március 21., hétfő

Hétvégén díjeső volt felém

Nagy meglepetés ért, amikor Mimitől díjat kaptam! Annyira tudok örülni minden egyes hozzászólásnak is, hát még az ilyen gesztusoknak! Aztán nem sokkal később újabb díj érkezett, édes illat kíséretében, mégpedig feketepillangótól! Utána meg Adryenn üzent, hogy nézzek be hozzá - ott is díj fogadott! Hát, nagy lelkesen újságoltam páromnak, hogy díjat kaptam, nem egyet, nem kettőt, de már hármat!
Komolyan fülig ért a szám amikor a negyedig díj is megérkezett hozzám, InfoKatától!

Szeretném mind a négyüknek ezúton is megköszönni, hogy megtiszteltek ezzel a díjjal! Emlékszem, amikor még csak olvasgattam - mégpedig nem is keveset - a gasztroblogokat, addig csodáltam mindenkit, akit díjat kap! Most valahogy hihetetlen, vagyis hihetetlenül jó, hogy én is díjat kaptam :) !

A díj szabályzata nagyon egyszerű, kell írni egy bejegyzést a díjról, meg kell köszönni, be kell linkelni annak a nevét, akitől kaptad, és tovább kell adni 10 kedvenc blogger társadnak!
Bár a díj szabályzata nagyon egyszerű, mégsem könnyű most megírnom ezt a bejegyzést! Választani 10 blogot, amik a kedvenceim? Nagyon sok blogot olvasok, nem is vagyok mindenhova bejelentkezve. Mindig elámulok, mert mindenkinél találok valami meseszépet, valami különlegesen finomat, valami nagyon-nagyon jót!

Hát, akkor legyen! Tovább adom ezt a díjat - részben pedig vissza is adom őket!
Miminek,
feketepillangónak,
Adryennek,
InfoKatának ,
Eszternek,
Kiskuktának,
TücsökBogárnak,

...és küldeném mindenkinek aki szeret tortát sütni, tortát enni vagy tortát adni!




Dédi tortája


Nagyon sok kedves hozzászólást kaptam előző bejegyzésemhez, ezúton is szeretném megköszönni Dédi nevében a sok-sok jókívánságot. Nos, Dédi a férjem nagymamája. Nekem azért Dédi, mert nyolc unokája összesen már tizenegy dédunokával gyarapította a családot - hétvégén születik meg a tizenkettedik dédunoka!
Meglepetés volt számára, hogy felköszöntötte őt a népes család a 85. születésnapján, örült is nagyon amikor vagy húszan beözönlöttünk hozzá.

Mindenképpen bevonatos tortát akartam készíteni, a sok gyerektorta után felüdülés volt valami csinos, felnőttes torta. Legutóbbi bevásárlókörutamon vettem ivory (púder?) színű pasztát, gondoltam illik az alkalomhoz! Az alsó torta 22 centis karikában sült, megint Kiskukta receptjét használtam hozzá. Nekem nagyon bejönnek az emeletes torták, így most is olyat akartam. A felső tortához sütöttem három lapot úgy, mint a dobostortához, csak kicsit vastagabbat. Ez sima hagyományos piskóta lett, 12 centi átmérővel.
A töltelékhez 2 zacskó tejszínes pudingot főztem, körülbelül 9 dl tejjel, meg 5 dkg kókusszal. Aggódtam, hogy nem lesz elég kemény, így adtam hozzá lisztet is. Árválkodott némi sűrített tej is a hűtőben, azt is raktam bele. Amikor jól besűrűsödött, akkor hozzákevertem 10 dkg darált mandulát. Én blansíroztam, annyira büszke voltam magamra! Mert valahogy boltban soha nem találok tisztított egész mandulát, biztos rossz helyen keresem. De amúgy meg nagyon egyszerű, forró vízbe beledobom és hamar kiveszem. Azonnal ki lehet nyomni a héjából. Kicsit meg is pirítottam, úgy szerintem jobban érvényesül az íze.
Amikor kihűlt a massza, akkor habosítottam hozzá 20 dkg vajat és hozzákevertem. Kellemes állaga lett, az íze meg konkrétan a raffaello golyót adta vissza - kicsit ropogós volt benne a mandula is!
Az alsó tortát három lapra vágtam, a felsőt meg egy kistányér segítségével körbeszabtam, így szép egyenletes lett. Betöltöttem, behűtöttem. Ekkor láttam neki a virágoknak. Kevés dekorációt akartam, ismerem magamat, hogy néha túlzásokba esem. Most nem volt kedvem rózsát készíteni, jobbnak láttam a margarétás kiszúrót. Amúgy ugyanabból a masszából készült, mint a torta bevonata. Kicsit megdolgoztam a szuper marcipán formázó kütyüjeimmel és a szilikonos bonbonformám hátuljára raktam száradni.


Egy kiló K2 masszát színeztem, ebből készült a bevonat, a virágok és a maradékból változó méretű golyócskákat formáztam. Hogy miért? Mert egyformákat nem tudok, néha a hátrányokból kell előnyt kovácsolni :) !
Amikor jól megdermedt a krém a tortákban, akkor készítettem vajkrémes bevonót. Gondolkodtam a ganache-on is, de mivel világos volt az egész torta belseje, na meg a külseje is, így a vajkrém mellett döntöttem. Kicsit meglágyítottam a vajat, majd porcukorral összekevertem. Most először sikerült ennél is eltalálnom, hogy elég is lett a krém, de nem is maradt. Egyébként tervben van, hogy készítek sima vajkrémes bevonatú tortát is, de egyszerűen nem tudom szépen egyenletesen elkenni rajta. Gondolom az a titka, hogy kétszer ennyi vajkrémet kell rákenni - majd kipróbálom!
Ezt is kicsit hűtöttem, majd vizes kézzel picit átsimítottam a tortámon és rátettem a kinyújtott bevonót. Most szándékosan vastagabbra is hagytam, mert eddig valahogy nem volt az igazi. És végre, most először nem lett ráncos a torta oldala, a hosszát is eltaláltam amikor körbevágtam - szóval nagyon örültem! Nagy konklúzió volt az is, hogy a tortasimító valóban alkalmas arra, hogy elsimítsam vele a bevonót! Ez is új volt most a konyhámban, ez is nagy-nagy siker volt számomra!
Idáig körülbelül 5 óra telt el, de még konkrétan nem tudtam, hogy hogyan is fog kinézni ez a torta. Ritkán áll össze teljesen a fejemben előre, hogy mi hova kerüljön, vagy ha mégis, akkor se úgy lesz végül...
Eszembe jutott, hogy kipróbálom ezt a kockás mintát az alsó torta oldalára. Bevonalazgattam, majd szintén a marcipán formázó kütyük egyikét fogtam munkára, elég babrálós volt, de végül nagyon tetszett az eredmény. Voltak  nagyobb cukorgyöngyeim, egyszerűen porcukrot olvasztottam fel kevés vízben, azzal ragasztgattam a tortára a gyöngyöket. Jó relaxációs gyakorlat, a végén már teljesen alfában voltam! Itt már eltettem másnapra a tortát is, magamat is.
Azért még vagy háromszor kimentem a spájzba, hogy gyönyörködjek egy kicsit. Szeretném, ha nem értenétek félre, de én annyira büszke voltam, nekem még soha nem volt egy ilyen szép tortám sem.
Másnap délelőtt összeraktam a két tortát, nézegettem és azt találtam ki, hogy a kis virágaim közepét megfestem egy kis kakaóporral, meg a masszából készült golyókat is beleforgattam egy pici kakaóba és ettől lett ilyen színű. Még egy kis lüszter is került rá, ez a képeken nem látszódik, de kellemes csillogást adott a tortának. Amúgy tényleg érdemes elkészíteni a virágokat előző nap, mert így formásabbak ahogy kicsit megkeményednek.A felső szint aljához varkrémet nyomtam, abba ragasztottam a golyókat. Még egy kevés apró gyöngyöt tettem a kis tortára, vajkrémmel ragasztottam oda a virágokat és pár bogyókát.
Az alsó szint legaljával nem voltam elégedett, sajnos a tálca, amin rajta volt a torta kicsit öblös volt, a gyöngyök miatt nem tudtam másképpen hozzáférni, ide is vajkrémet nyomtam, amit ugyanazzal a pasztával festettem, mint a bevonót. A vajkrémhez sokkal kevesebb festék kell, érdemes erre odafigyelni.
Délután köszöntöttük Dédit, 9 gyerek állt sorba tortáért és virágért és golyóért, annyira jó érzés! Azért mindenek előtt a nagy cukorgyöngyöket levettük - szerintem ezt a fajtát a fogorvosok és fogtechnikusok találták ki, annyira kemény! Aztán szabadrablás következett, mindenkinek jutott valami mozdítható - csak ezután lehetett felvágni a tortát!

Nem régiben nézegettem a régebbi tortáimat, úgy látom, hogy sokkal szebben sikerül már bevonni és dekorálni, ennek nagyon örülök. De mindig valami újabb terv ötlik az agyamba, szóval mindig van mivel kísérleteznem. Hétvégén születésnap és keresztelő lesz, két tortával - már alig várom! ...és keresztszülők leszünk, immáron másodszorra, ez különösen nagy öröm! A keresztfiam tortájának extra jól kell sikerülnie!

2011. március 19., szombat

Torta dédinek

Idő hiányában különösebb komment nélkül posztolom mai tortámat. Kaptam díjakat is, amiket ezúton is köszönök, nagyon örülök nekik, hamarosan tovább adom azokat is! A tortával kapcsolatban pedig egy-két napon belül ígérem, hogy hozom a részleteket is. Sok újdonságot sikerrel próbáltam ki!





 (miért nem akar ez a kép középen maradni??!!)

Boldog születésnapot Dédi!

2011. március 16., szerda

Epres csokoládé kosárka

Vasárnap megszületett sógornőm második gyermeke, Zita. Már úgy volt, hogy talán ma hazajöhetnek, de maradniuk kell még egy-két napot. Így elmentünk őket meglátogatni, hogy jobban teljen az idő. Szerettem volna valami finomságot készíteni sógornőmnak, valami olyat, ami illik egy ilyen alkalomhoz.

Legutóbb a cukrászdiszkontban vettem epres csokoládét, vagyis tortabevonót. Már régóta szemezgettem vele, hogy mibe és hogyan használjam fel. Most a színe miatt döntöttem mellette, kislányos anyukának dukál egy rózsaszín édesség! Mivel sok időm nem volt nagy extrát nem tudtam kihozni a dologból, de benne van minden jókívánságom.
Szóval első lépésben elővettem a szilikon muffinsütő kapszlijaimat (egyáltalán ez a neve?) és két rétegben kikentem az olvasztott csokoládéval. Nem volt itthon sem keksz, sem babapiskóta - eszembe jutott, hogy piskótából sütök babapiskótát. A hagyományos piskóta nálam úgy néz ki, hogy ahány tojás annyi kanál cukor és púpos kanál liszt, meg egy pici sütőpor. A fehérjét keményre felverem a cukorral, majd hozzáadom a sárgáját, az átszitált lisztet és sütőport. Most adtam hozzá kevés kakaót is, de csak olyan seszínű lett tőle.
Nagyon gyorsan megsült, rácson hűtöttem. Közben a csoki még a gőz fölött volt, kitaláltam, hogy miért is ne mártanám bele a piskótáimat félig. Sőt, akkor lehetne még ünneplősebb egy kevés cukorgyöngytől!

Egészen aranyos lett, szerintem még magában is megállná a helyét a csokiba mártott piskóta!
Elégedetten vettem tudomásul, hogy a szilikonos formából szépen kijön a csoki. Máskor papír kapszlival próbálkoztam, de akkor valamiért nem sikerült túl jól. Szöszöltem vele sok időt, de nem lett élvezetes a végeredmény. Most tényleg örültem, hogy összejött!

Tejszínhabot vertem fel, a piskótákat beleállítottam a csoki kosarakba és a habbal betöltöttem őket. Így történt, hogy alig egy óra alatt megalkottam ezt a csoki kosarat, házi piskótával! Még akartam rá venni epret is, de egyrészt nem volt, másrészt meg ilyenkor nem is lehet epret ennie az anyukának. Látszik, hogy amatőr vagyok ezen a téren :D !
Kívánom, hogy Zita baba és anyukája minden napja ilyen szép rózsás hangulatban teljen!

2011. március 13., vasárnap

Csokoládés banános torta tejszínhabba öltöztetve

Elég zűrös hetem volt, mindezt tetézte, hogy már szinte egy hete elment a hangom. A fájdalmas suttogástól már eljutottam a Horváth Charlie hangig - de ez még édeskevés. Nem is nagyon bíztam abban, hogy lesz kedvem, energiám és kitartásom tortát sütni.  Most apukámnak volt a születésnapja, azért csak rávettem magam egy egyszerűbb tortára.

Időm és energiám ennyit adott ki - egy 18 centis piskóta, főzött, étcsokoládés krémmel. Hogy valami fantázia is legyen a dologban, minden réteg töltelékre raktam egy sor banánszeletet is. Végül tejszínhabbal bevontam, de egyenesen elsimítani nem nagyon sikerült. A dermedési idő alatt meg készítettem pár rózsát - szerencsére volt egy kis plasztik csoki készleten!

Fényképezni még mostanra sem tanultam meg, de íme a legsikerültebb képeim a tortáról!

2011. március 7., hétfő

Pingvin tortám igazi barátra talált


Tegnap délután kaptam ezeket az imádni való képeket, rögtön rá is kérdeztem, hogy kirakhatom-e neten! Örülök, hogy pingvin tortám jó helyre került! Még ha végül darabokban végezte is :D !
Nem is igazán tudom szavakba önteni, hogy mennyire jó érzés nézni ezeket a fotókat. Tüneményes az egész!

2011. március 6., vasárnap

Pingvin torta - néhány fázisfotóval



Nagyon sokszor és nagyon sokat szoktam neten nézelődni tortaügyben. Követek jó néhány blogot, meg a http://gasztro.blog.hu/-t is naponta egyszer-kétszer megnézem, aztán ott a csodálatos google, meg nagy kedvencem még a CakeCentral is. Ezek az inputok - ennyi bejövő infót kár lenne nem hasznosítani, emiatt is, meg óvatos kalandvágytól hajtva kezdtem el tortázni. Hú, olyan jó volt amikor elsőre sikerült elkészíteni egy rózsát, vagy marshmallow fondanttal sikerült (nagyjából) burkolnom egy tortát. Aztán ahogy folyamatosan olvasok és figyelek és tapasztalok, akkor mindig sikerül kicsit javítanom a technikámon.
A blogírás motivációját nálam elsősorban az adja, hogy büszkén megmutathassam, hogy megint mit sikerült kreálnom. Bár ezek korántsem tökéletesek, de talán bátorságot és ötletet adhatok velük másoknak. Nálam alig több, mint egy éve tudatos szórakozás a tortázás, azóta pedig annyi pozitív visszajelzés érkezett. Mindig örülök, ha örömöt okozhatok egy művemmel. A másik output pedig a facebookon keresztül valósul meg - ahol szintén mindig özönlenek a lájkok, meg hozzászólások az új fotók láttán.
A kissé hosszabbra nyúlt bevezető apropóját pedig az adta, hogy a pingvin tortát egy ismerősöm ismerőse rendelte. Facebookon látta a tortáimat, üzenetben megkérdezte, hogy esetleg készítenék-e a kis keresztfia szülinapjára egy nagy vanília ízű pingvint. Hát, vonz az újabb feladat, időm is volt, így elvállaltam.

Első lépésben kiválasztottam egy pingvint, lerajzoltam méretarányosan. Körülbelül 17 cm-es a legnagyobb átmérője, nagyjából 26 centi magasra tervezem. Aztán megkértem férjemet, hogy fabrikáljon nekem egy állványt, aminek a közepében van egy 20 centis tüske, ami stabilan tartja a pingvinemet.

Négy tortalapot sütöttem, a receptet Kiskuktától vettem, 4 darab 18 centis karikákat sütöttem, mindhez 2 tojással készítettem a piskótát. Nagyon finom ez a piskóta, már próbálkoztam többfélével, egyszerűbbel és bonyolultabbal, de ilyen jól egyik sem sikerült - szóval bátran merem ajánlani mindenkinek, aki még nem próbálta.
A krémet még pénteken este meg kellett volna főznöm, de nem jött össze. Így szombaton délelőtt igyekeztem összehozni, fehércsokival gazdagított vaníliakrémet készítettem, a bevonó alá pedig kavartam vajkrémet. Párszor már jártam úgy, hogy a bevonó alatt elkezdett kifolyni a töltelékből a nedvesség, sőt egyszer szinte leolvadt az egész bevonatom a töltelék nedvességétől. Most inkább nem kockáztatok és vajkrémet használok (amúgy a tejszínes csokikrém/ganache is nagyon jó erre a célra).
A krémet külön le fogom írni, most pontosan kigyűjtöttem a mennyiségeket, nagyon elégedett vagyok az állagával és az ízével, végre egy saját recept, amit bátran ajánlok mindenkinek!

A tortalapokat három részre vágtam, a közepüket kilyukasztottam az almamagozóval (erre legalább igazán alkalmas volt). Nem túl vastagon töltöttem, majd amikor elkészült a torony, akkor behűtöttem. Mikor már jól lehűlt, akkor igyekeztem kifaragni a pingvint a piskóta karikákból.

Ha valamivel hosszabb a merevítés, akkor biztosan mertem volna tovább keskenyíteni a nyakrészt. Mikor szabdaltam, úgy éreztem, hogy mozog a feje, féltem, hogy mindjárt le is esik... Szóval ducisabb pingvint sikerült kreálni (de így legalább több benne a torta!)

Porcukorból és vajból vajkrémet készítettem, azzal vontam be - biztos ami biztos, nem kockáztattam mással! Újra hűtő, minimum egy óra eltelt, mire kivettem újra. Addig színeztem a K2 masszát, előkészítettem a talpakat és a sálat-sapkát.
Ugye utána a bevonás, ami nekem nem annyira megy, Mindig marad egy ránc itt-ott, nem tudom kijavítani sem. Hát, gyakorolnom kell, meg vadászni a videókat, hogy mások hogyan csinálják. Már vágyom arra, hogy egy normális torta alakú tortát vonhassak be. Azt hiszem, hogy azt már viszonylag rendesen meg tudnám oldani!
No, szóval nem szeretném különösebben taglalni, hogy hogyan, milyen gondolatok kíséretében vontam be a tortát. Nem volt minden gondolatom szalonképes, leginkább a saját képességbéli korlátaimat emlegettem. Arról sem szeretnék beszámolni, hogy ha nem türelmetlen hűbelebalázs módjára burkoltam volna, akkor esetleg jobban sikerül. Végül rákerült a fekete és a fehér.

A csőr és a talpak sokat dobtak rajta, a szemektől életre kelt. A sapka, fülvédő és a sál nem csak azért kellett, mert szegény pingvin amúgy fázott volna a hűtőben, hanem mert itt-ott volt mit eltakarni!
A habot a tortán most további vajkrém helyettesítette, a sapka bojtja és prémje, valamint a fülvédő is azzal készült. A pingvin aljához is vajkrémet nyomtam - kipróbáltam a levél kinyomó csőrt (nem tudom hogy hívják szaknyelven). A hatás kedvéért kapott némi cukorgyöngyözést és volt még hópihe alakú szórócukor is.
Jó, tudom, hogy a télből, hóból, fagyból mindenkinek elege van, csakúgy, mint nekem. De milyen pingvin az, amelyik nem hóban tipeg?


Ha majd egyszer már ügyesebb leszek és lesz airbrushom, akkor szeretnék egy császárpingvint készíteni, annyira lenyűgöz a színük! Nem teszek most fel képet róluk, majd remélhetőleg rövid időn belül elkészül a remekmű!
Remélem, hogy a kis ünnepeltnek és családjának tetszeni és ízleni fog a torta! Nagyon  boldog születésnapot kívánok neki!

2011. március 3., csütörtök

Diós bonbonok, házi pálinkában pácolt sárgabarackkal megbolondítva


Úgy kezdődött, hogy akartam valami látványos és finom édességet. Gyorsan. Megnéztem, mi van kéznél - így találtam diót, vajat, háztartási kekszet, némi aszalt sárgabarackot. Ezen a ponton rájöttem, hogy porcukorra is szükségem lesz, az is volt. Utólag tudatosult csak bennem, egy elblogolt recept olvasása közben, hogy mennyivel kellemesebb lett volna mézzel édesíteni a bonbonkáimat. Egy ideje csoki is van otthon, nagy kiszerelésben. Tudom, hogy igazi szakértők csak igazi jó minőségű csokival hajlandóak dolgozni. Néha mentségemre felhozom, hogy egyszerre 40-50 dkg csokit is felhasználok bevonáshoz, meg plasztik csokihoz. Ami nem egy ipari mennyiség, de valrhona csokoládéból azért nagyon sajnálnék ennyit felhasználni.

Talán itt pár bejegyzés alapján is feltűnhetett, hogy a recepteket nem nagyon szeretem. Elolvasom őket, bár mindig csak nagyjából. Épp, hogy tudatalatt motoszkáljanak bennem az infók. Aztán mikor spájznézőben megállapítom, hogy mi áll a rendelkezésemre, akkor impresszív módon kezdek neki a mulatsághoz. Emiatt most sem tudok pontos mennyiségeket leírni, nagyjából fél kiló darált kekszhez adtam két marék diót, amit ledaráltam, kb. 6-7 szem sárgabarackot apróra felkockáztam és pálinkába áztattam. Hogy kiemeljem a sárgabarack ízét, két kanál sárgabarack lekvárt is odapöttyintettem. Ettől olyan pikáns ízt kapott. Porcukrot 3-4 púpos kanállal adhattam hozzá, végül összegyúrtam 15 dkg olvasztott vajjal. Lehet tejjel hígítani, én egy kis 100 százalékos almalét adtam hozzá.
Az állag beállításánál figyelembe kell venni, hogy a vaj nyilván keményebb lesz, dermed - jobb egy kicsit lágyabbra hagyni a masszát. Amikor s.o.s. kell a desszert, akkor rögtön golyókat formázok belőle. Ha kicsit még ráér, akkor előbb hagyom hűlni, majd begombócolom és újra hűtöm. A legegyszerűbb forma a bogyózás, egyszer készítettem négyzetes bonbont is, figyelni kell, hogy egyformák legyenek.
Következik a bevonás, gőz fölött megolvasztott csokiba mártogattam őket, minden mártogatás után raktam rá egy-egy negyed diót. Én nagyon szeretem a fehércsokit, sőt a sárgabarack pikáns ízét az édes csokoládé még inkább kiemelte. Azért készült egy B verzió is, ahol étcsokoládéba mártottam pár szem bonbont és cukorgyönggyel szórtam meg. Ez az apró szemű cukorgöngy elég kellemes, nem az a kőkemény, fogletörős vacak.

Három kis dobozt vettem a múltkor, olyan édesek és szépek, pont jók arra, hogy ajándék bonbont tegyek beléjük. Igyekszem fotókon is visszaadni az élményt, amit ez a desszert adott - nekem nagyon bejött. El is fogyott mind, az utolsó szemig!

Befejezésül még annyit, hogy minden tiszteletem azoké, akik képesek igazi bonbon formában igazi bonbonokat készíteni. Múlt héten vettem két nagyon tuti szilikonos formát, az egyiket kikenegettem, megtöltögettem, aztán rákenegettem a talpát. Elkészült 15 bonbon, ami három perc alatt el is fogyott. Még kép sem készült róla. No, aki ebből képes és hajlandó is készíteni sokat és sokszor, az előtt le a kalappal Mivel nekem ehhez semmi türelmem, így maradnak a fentihez hasonló pótmegoldások. Meg a nyálcsorgatás a gyönyörű, formás bonbonok és pralinék láttán!