2011. február 19., szombat

A mogyoróvaj, csokoládé mousse, karamell öntet és a pörkölt mogyoró randevúja

...avagy az ízpróbálkozás és az elfelejtett fényképezőgép esete!



A történet egy álmos csütörtök délelőttön kezdődött. A nap fénye bágyadtan tört át a konyha  fényes-bronzos organza függönyén, unalmasan nyúlt végig az árnyék az asztalon. A friss kávé krémes ízét még mindig a számban éreztem, de már egy újabb illatos kávé gondolata vitt kísértésbe. A percek vánszorogtak, ólomlábakon tova tűntek, közben szürke komorság vont ölébe, és mint valami pihe-puha takaró, úgy karolt engem.
Aztán megcsörrent a telefonom, sógornőm tette fel a kérdést. Mint valami bűvös varázslat, úgy hatott rám a következő beszélgetés. "Lenne kedved sütni A.-nak egy tortát szombatra? ...mindegy milyen ízű...körülbelül húszan leszünk."
Valahogy úgy emlékszem, mintha hirtelen gyémánt ragyogás töltötte volna be azt a konyhát, amelyben röviddel előtte még az időtlen végtelenség uralkodott. Az agyamnak már nem volt szüksége tovább koffeinre, valóságos illatokra és ízekre, hiszen abban a percben új dimenzió nyílt meg. Egyszerre mélységek és magasságok kerítettek hatalmukba, villámként cikáztak a gondolataim, az idő felpörgött és egyre gyorsuló spiráljával magával ragadott, száguldottunk, olykor-olykor versenyeztünk is. Az elképzelt ízek a gondolataimban születtek meg és valóságosabbnak éreztem őket bármilyen kézzel fogható, tapintható és ízlelhető dolognál. Életre kelt bennem ez a kombináció, egyre erősebben létezett és egyre inkább vált letisztul elképzelésből kifejezett óhajjá, hogy mások számára is látható, megfogható és ízlelhető ízharmónia készüljön el kezeim között.


Na jó, kiéltem a szép- és kortársirodalom iránti szeszélyemet, remélem senkit nem tántorítottam el az ömlengős bevezetővel.
Szerettem volna a családomnak egy olyan tortát, ami finom újítás egyben. Megint lehetőségem volt kísérletezni az ízekkel, a krémekkel, anyagokkal. Technikailag elég sok kivetnivalót találtam a kész műben, de az íze az bejött mindenkinek. Részletesen posztolom később, csak össze kell szednem a recepteket és a forrásokat pontosítani.
Röviden leírom, hogy mit hoztam össze:
  • Mogyoróvajas, étcsokoládé-darabos kevert tészta (enyhén sós a földimogyoróvajtól),
  • Tejszínes étcsokoládés krém még egy kis mogyoróvajjal,
  • Tejcsokoládé mousse,
  • Fehércsokoládé mousse,
  • Lágy karamellöntet,
  • Pörkölt törökmogyoró,
  • Mindezt piskóta karima ölelte körbe és enyhén édes tejszínhab keretezte.
Sajnos fényképezőgépet elfelejtettem bekészíteni és mire kotortunk egy jobb képességű mobilt, addig már a gyerekek leszedtek pár mogyorót és "megigazították" a tejszínhabot is. El se tudom dönteni, melyik képet tegyem fel, kritikán aluliak, elnézést kérek értük. Amúgy se lett túl sztáros, de annyira finomra sikeredett. Hozta azt az ízorgiát, amit először megálmodtam. A torta nem lett tökéletes, sem küllemében, sem pedig állagában, viszont mindenképpen érdemes továbbgondolnom.
Pár dolgot még kell fejlesztenem rajta, aztán egészen elégedett leszek vele.

3 megjegyzés:

  1. Imádtam, imádtam ezt a bevezetőt és szinte követelek ezek után egy szelet tortát! ;-)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm! Még nem vettem rá magam, hogy leírjam a pontos receptet. Pedig a piskótát merem ajánlani bárkinek - a többi meg tanulságos :)

    VálaszTörlés