2011. február 15., kedd

Almás pite felturbózva

Nagyon kedves számomra az almás pite. Szeretem az egyszerűségét, hogy ez egy egészen hétköznapi finomság. Legalábbis fél évvel ezelőttig így gondoltam. Aztán egy nagyon kedves rokonunk küldött egy tányérral ebből a változatból...
Négyzetre emelte az ízélvezetet, abbahagyhatatlan sütemény kerekedett ebből a gyümölcsös pitéből.
Elfogult vagyok tudom, de ez a pite így, ahogy van, nagyon jó! Van az a tipikus finom íz, amit igazán csak egy (lehetőleg falusi) nagymama tud igazán előállítani. Az az igazi kalács, vagy tyúkhúsleves, vagy töpörtős pogácsa, vagy töltött káposzta, vagy lekvár - ezek nekem mind olyan nagyi ízek, imádni valóak.
Azt hiszem, ezzel a recepttel sikerült valami olyan finomat sütnöm, ami a saját gyerekkoromat idézi, amikor még nagymamám konyhájában sürögve kaptam azokat a mennyei finomságokat. Az én nagymamámtól!

Mindössze négy változás történt a receptemben a régihez képest, ami új dimenziókba helyezi az egészet!
  1. Az almát megpároltam,
  2. A párolt almához zsemlemorzsa helyett darált kekszet kevertem,
  3. Amikor már kezd színt kapni a tészta teteje megkenem tojáshabbal,
  4. A tojáshabot megszórom dióval.
Tehát a recept (26x36 centis tepsihez)
Tészta:
  • 60 dkg liszt,
  • 15 dkg porcukor,
  • 1 zacskó sütőpor,
  • 15 dkg zsiradék (finom, ha egy része zsír),
  • 1 tojás,
  • 2 dl tejföl
Töltelék:
  • 2 kg hámozott alma, lehetőleg ne édes fajtát válasszunk,
  • darált háztartási keksz,
  • cukor,
  • fahéj
Tetejére:
  • 4 tojás fehérje,
  • 6-8 evőkanál cukor (ezen még kicsit kísérletezek)
  • Két maréknyi durvára vágott dió
Az egyszerűség kedvéért érdemes előbb az almát meghámozni, lereszelni. A tésztához a liszthet, sütőport és porcukrot tálba teszem, belemorzsolom a zsiradékot, majd a tojással és tejföllel összegyúrom. Először nekem mindig olyan, mintha semmi nem akarna belőle kialakulni, túl száraznak tűnik. Nem vagyok egy nagy tésztagyúró, azért végül mindig egészen szépre sikerül. Letakarva kicsit ki lehet tenni hidegre, akár még pár órát is hagyhatjuk.
A lereszelt almát a kezembe véve jól kifacsarom úgy rakom bele edénybe és kevergetve párolom. Ilyenkor már elvileg már nincs leve, mert kifacsartuk (és megittuk, nagyon finom ám ilyenkor!) A cél, hogy kicsit átpuhuljon. Kb. egy fél kávéskanál fahéjat, két-három kanál cukrot és kb. öt deka darált kekszet adok hozzá.
A tepsit kizsírozom (van amihez a régi jó disznózsír a legjobb), a tésztát két egyenlő részre osztom, egyik felét tepsi méretűre nyújtom. Aztán bele a töltelék, a tetejére meg a második réteg tészta. A sütőt 160 fok körülre szoktam állítani.
Amíg ez sül, addig a tojáshabot készítem el, bár ezen még tényleg kísérletezem. Négy tojásfehérjéből vertem habot, most 8 evőkanál cukrot adtam hozzá. Lehet, hogy ennél inkább kevesebb kellene bele - ha valaki tud jó arányt mondani, az legyen szíves ossza meg velem! Amikor a tészta teteje már kicsit színesedik én akkor rakom rá a felvert tojáshabot, és megszórom a durvára vágott dióval. Ilyenkor lehajtom a sütőt szinte 100 fokig és majd' egy órán át sütöm. Nem kell, hogy barna legyen, de száradjon meg. Akinél ez külön kapcsolható, szerintem célszerű az alsó sütés funkciót leállítani. Nálam egyszerű légkeverésesben nagyon szép maradt az alja.

Ez is olyan sütemény, ami frissen isjó, de másnap és harmadnap igazán finom. Még fél tepsivel van a spájzban. ...de már nem sokáig!

2 megjegyzés:

  1. Én is a nagyim receptjét használom, de ez a turbós változat nagyon klassz!!

    VálaszTörlés
  2. Én előtte is nagyon szerettem az almás pitét, de ez a pár változtatás teljesen levett a lábamról!

    VálaszTörlés