2011. február 6., vasárnap

0. bejegyzés

Már egy sor torta és egyéb finomság elkészült, amióta elhatároztam, hogy blogon örökítem meg büszkeségeimet. Ennek ellenére ez még a nulladik bejegyzés. Ami szerint a következő már az első kell, hogy legyen. No, addig is írok kicsit magamról.
Két-három éve kezdtem el tortát készíteni. Közeli ismerősöeim születésnapja előtt eljött a várva-várt párbeszéd: "...és a torta? Rendeljünk valahonnan, vagy mi legyen?" Ó, én rögtön tudtam a választ: "Hát, én szívesen sütök, ha gondoljátok."
És igen, sokan gondolták, hogy egyszerűbb, ha egyikünk magára vállalja a torta elkészítését, nekem meg édes kötelesség volt, konyhai kihívás, lehetőség egy kis kísérletezésre. Eleinte a hagyományos piskóta - valamilyen pudingos krém - tejszínhab triumvirátus jutott komoly szerephez. Leginkább említésre méltó tulajdonságuk, hogy finomak voltak. A küllem sokszor nem jutott komoly szerephez... De tényleg egészen finomak voltak! Mindig jó érzés átadni a tortát, felköszönteni az ünnepeltet.
Akkor vált igazán szenvedélyessé a torták iránti rajongásom. Teljesen megbabonáz az egész folyamat. Először ugye kitalálni, hogy az ünnepelt milyen ízeket és színeket kedvel. Tervezgetni, hogy hogyan nézzen ki a torta, milyen tészta és krém illene hozzá. Aztán pedig óvatosan kifundálni, hogy milyen legyen az a dekoráció, ami számomra újító előrelépés, de mégis biztonságosan kivitelezhető. (mert mennyire ciki lenne cukrászdából rendelni az utolsó pillanatban...)
Mindig sokat bújom a netet, gasztroblogokat, közösségi oldalakat, hogy újdonságokat lássak. Néha hatalmas lelkesedéssel vagyok, aztán meg egyszerűen leengedek - mert autodidakta módon megtanulni a profi tortakészítést és -dekorálást, valljuk be nem kevés kitartást igényel. Az a jó a blogokban, hogy mindig megtalálom a következő lépcsőfokot a tanulásomban.
Így vagy úgy, de összeáll az adott alkalomra készülő torta a fejemben. Bevásárolok hozzá és kezdődhet a móka! Pár újítás, finomítás - néhány baki. Alapvetően a torta elkészítése nálam két komoly fázisra osztható, amik egymást váltogatják. Az egyik a mélypont, amikor úgy gondolom, hogy minek kezdtem el, hát tudhtanám, hogy úgysem értek hozzá, hogyan is gondolhattam azt, hogy sikerül - egyébként túl magasra tettem a mércét! Aztán eltelik két perc - vagy három óra - és a fellegekben járok, imádom magamat és a tortámat, angyalok dicshimnusza zeng a fülemben. Igen, nagyon jó érzés amikor sikerül!
Van még egy nagyon fontos eleme annak, hogy szeretek tortát készíteni, mégpedig az, amikor látom, hogy örül,aki kapta a sütikét. Annyira szívet melengetően jó, amikor elhangzik, hogy "Jééé, kókuszos? Hát nekem az a kedvencem!" Tényleg? Valahogy nem is véletlen. Bár ez szorosan összefügg azzal, hogy eddig csak közeli ismerősöknek és barátaimnak készítettem tortát, hiszen mindig személyesen ott voltam, amikor átadtuk!
A torta különleges dolog, sokkal több, mint egy sütemény, mert amikor tortát eszünk, az mindig rendkívüli alkalom, mindig kedves, mindig kellemes. Amikor tortát eszünk, mindig együtt örülünk az ünnepelttel. A torta még akkor is díszes, amikor egyszerű, tökéletes egész. Varázsa van neki, például vonzza a gyerekeket és a gyermek lelkű felnőtteket a marcipán, vagy fondant rózsák halmaza!
Hát, ezért szeretem én a tortát, meg az egész körítést hozzá. Fejlődni akarok mind a tészták, töltelékek, mind pedig a dekorálás terén. Nincs semmilyen előképzettségem, de van internetem! Szeretném megosztani minden olvasómmal tapasztalataimat, receptjeimet. Meg persze szeretnék eldicsekedni egy-egy jobban sikerült "művemmel".
 
Ízelítőül néhány kép.

Eperkés torta


Halacskás torta BB-nek


 Erre nagyon büszke vagyok - csoki rózsákkal díszített torta, marshmallow fondant bevonattal. Az elsó réteg csokoládés tészta vanília krémmel, a felső pedig vaníliás piskóta étcsokoládés töltelékkel.

A mellékelt képek jól mutatják, hogy nem csak sütni és dekorálni, hanem fényképezni és blogot szerkeszteni is tanulnom kell még - hű, milyen szépen és diplomatikusan sikerült megfogalmaznom!
Kívánok mindenkinek jó sütést-főzést!

2 megjegyzés:

  1. Kedves Gabi! Most találtam rá a blogodra, aminek nagyon nagyon örülök. :) Nekem is hasonló ambícióim vannak, de én még nagyon az elején tartok. A tortáid csodálatosak, és további sok sikert kívánok...és ezentúl gyakran látogatok ide. :) Üdv!

    VálaszTörlés
  2. Kedves Flower!
    Sok sikert kívánok az álmaid megvalósításához! Épp ma gondolkodtam, hogy még nincs egy éve sem, hogy elkészült az első igazi tortám (az Eperkés, itt fent). Azóta meg mennyire, de mennyire beleszerettem ebbe a szórakozásba! :)

    VálaszTörlés