2011. február 27., vasárnap

Boci torta kompozíció, muffinokkal


Ez a torta rendelésre készült és konkrétan köze sincs az eredeti ötlethez. Mentségemre szóljon, hogy végül ajándékba adtuk a tortát, mivel vendégek is voltunk. A lényeg, hogy egy fiúnak készült, akit Bocinak becéznek és egyébként nagyon szeret teniszezni. Barátnője meglepetés bulit szervezett és arra gondolt, hogy tenisz pályás tortát készítsek.
Nagyon nem akart összejönni a dolog, először is a fejemben nem állt össze a torta, hogy milyen legyen, mi legyen rajta. Aztán meg fennakadtam azon, hogy a hozzám közeli (25 km) cukrászboltban nincs fekete gél ételszínezék, sőt még K2 masszát sem tudtam venni (másnap érkezett meg), csak ezért már nem akartam visszamenni. Kiskukta fondantját sem sikerült normálisan megcsinálnom, komolyan tiszta katasztrófa volt...


A" hab a tortán" az volt, amikor a Cakecentral.com-on megláttam véletlenül egy édes boci tortát. Innen kezdve csak a bocival akartam összehozni a tortát. Teniszező boci, vagy valami hasonló járt a fejemben.
Még tudom a katasztrófa sorozat leírását: a tortának elképzelt alap sem sikerült - ugye mindig kísérletezgetek, most éppen - ez sem - nem jött be. Péntek estére kész volt a jó méretes boci, amit RKT-ből készítettem, Kiskukta fondantjával vontam be (egy adag azért elfogadhatóra sikerült). És volt egy torta, ami kuka lett (pedig megfőztem hozzá a krémet, még be is töltöttem - jól eltelt vele az idő).
Így történt, hogy még pénteken este 8-kor nekiálltam a baseball sapkát elkészíteni, mert akkor már tényleg teljesen kiakadtam, hogy nem igaz, valaminek már sikerülnie kell.

A bocitortámat körbekentem vajkrémmel és színezett kókuszreszelékkel. Kiszúrtam pár virágot - így lett a boci torta kerek egész. Hogy valami ehető(bb) is legyen, szombat délelőtt nekiláttam, sütöttem 46 muffint, olvasztottam rá csokit, rányomtam a maradék vajkrémet, megszórtam egy kis kókusszal és pár virágot azokra is tettem. Ja és a HAPPY BIRTHDAY!!!-t a péntekről maradt csokigyurmából vágtam ki. Már egy ideje ígérgetem magamnak a betű kiszúrót, de eddig az még elmaradt.
Így adott a boci, a "happy birthday" és 28 muffin, amibe mindbe fog jutni egy-egy szál gyertya! - Ez módosult, mert végül számos gyertyát szúrtak a boci háta közepébe. Na, de akkor is milyen jó, hogy pont 28 muffin volt :) !

2011. február 26., szombat

Baseball sapka - plasztik csokoládéval



Hát, ez volt a legjobb dolog, ami tegnap történt velem. Vagyis már ma, mert hajnali fél egykor fejeztem be a művemet.  De legalább sikerült és olyan lett, mint amilyennek elképzeltem. Bár most már tudnám még jobbnak elképzelni, a sapka része lehetne magasabb és ha legközelebb hamarabb észbe kapok, akkor a sildet is előre tudom formázni, kiszárítani. A baseball sapka már úton van, szüleim ismerősének születésnapjára készült.
Ez tulajdonképpen nem torta, inkább egy ehető ajándéknak szántam. Remélem, fogják majd értékelni, hogy egy saját készítésű ajándékot küldtünk nekik. A srácot nem különösebben ismerjük, mivel ő 99,5 %-ban csak románul beszél, nyilván nem tudom mi a hobbija, mit szeret. Egy, azaz két dolog biztos, a beceneve: Dan és elmaradhatatlan kísérője egy Adidas baseball sapka.
Amikor valakinek személyre szóló tortát készítek, akkor mindig sokat gondolkodok, milyen is legyen és egyszer csak villámként csap belém a megoldás. Ezzel is így jártam, ilyenkor egyszerűen muszáj megvalósítanom az ötletemet.
A sapka fejrésze RKT-ből készült, most már jobban sikerült használnom ezt az anyagot, mint legelőször. A sildet K2-ből formáztam. A bevonat plasztik csokiból készült, 500 g étcsokit és 200 g fehércsokit gyúrtam meg. Jaj, nagyon szeretem a plasztik csokoládét, ez volt a második találkozásunk, kezdem kicsit megismerni. Annyira kellemes volt, mint amilyennek már elsőre is ígérkezett. A plasztik csokit elkészíteni elvileg nagyon egyszerű. Kell hozzá olvasztott csoki és méz (pontos recept innen). De amikor legelőször készítettem, ugye akkor készült ét-, tej- és fehér csokoládéból, a háromból csak az étcsokoládés sikerült rendesen. A többit túlgyúrtam. Amúgy annyira kellemes érzés, amikor fogom a kezembe a masszát és a langyos olajos lé folyik a kezemen. A látvány nem szép, de annyira szeretem a tenyeremen érezni a langyos csokit!
No, szóval a plasztik csokival bevontam az alapot, aztán varrtam és gyurmáztam és az éjszaka közepén elégedetten konstatáltam, hogy tetszik!

2011. február 22., kedd

Farsangi cupcake bölcsiseknek


A családunkban sok pici gyerek van, 0-tól 6 éves korig. Az egyik kisfiú anyukája kért meg arra, hogy a bölcsis farsangra készítsünk közösen valami színeset. Mert ugye az a tapasztalat, hogy valahányszor tortázunk, a gyerkőcök mindig rajongva csipegetik a dekorációt. Így találtuk azt ki, hogy legyen figurákkal díszített cupcake. Ja, mert a muffin már kiment a divatból :) !
Tegnap este megkezdtem virtuális ámokfutásomat, lementettem pár aranyos képet és abból válogatta ki az én sógornőm, hogy milyen állatkákat formázzunk. Így lett maci, zsiráf, malac, tigris, csibe, béka és elefánt. Meg igazi nőcis virágok is születtek, a gondozónőknek szántuk őket.



Sógornőm reggel bevásárolt a muffinhoz, TücsökBogár csokis muffinját választottam, most először sütöttem meg, de tutira gyakori vendég lesz nálunk ez a süti, mert ahogy ígérte, ez tényleg nagyon finom!
Délután színezgettük a bevonómasszát, sógornőm volt az ötletember és ő gyúrta nekem a kis szarvacskákat, szemecskéket és fülecskéket, én meg ragasztgattam. Először egy tálcán elkészítettük a figurákat, aztán szép egyenesre vágtam a cupcake-eket (közben falatoztam a leeső részekből) és olvasztott csokival megkentem a tetejüket és abba ragasztottam a dekorációt. Szerintem nagyon jó kis szórakozás volt, remélem a picik tényleg élvezik majd a színes sütiket.

A farsang még csak holnap lesz, remélem egyik érintett hároméves sem olvas gasztroblogokat, mert akkor lebukott a meglepetés projekt...

2011. február 19., szombat

A mogyoróvaj, csokoládé mousse, karamell öntet és a pörkölt mogyoró randevúja

...avagy az ízpróbálkozás és az elfelejtett fényképezőgép esete!



A történet egy álmos csütörtök délelőttön kezdődött. A nap fénye bágyadtan tört át a konyha  fényes-bronzos organza függönyén, unalmasan nyúlt végig az árnyék az asztalon. A friss kávé krémes ízét még mindig a számban éreztem, de már egy újabb illatos kávé gondolata vitt kísértésbe. A percek vánszorogtak, ólomlábakon tova tűntek, közben szürke komorság vont ölébe, és mint valami pihe-puha takaró, úgy karolt engem.
Aztán megcsörrent a telefonom, sógornőm tette fel a kérdést. Mint valami bűvös varázslat, úgy hatott rám a következő beszélgetés. "Lenne kedved sütni A.-nak egy tortát szombatra? ...mindegy milyen ízű...körülbelül húszan leszünk."
Valahogy úgy emlékszem, mintha hirtelen gyémánt ragyogás töltötte volna be azt a konyhát, amelyben röviddel előtte még az időtlen végtelenség uralkodott. Az agyamnak már nem volt szüksége tovább koffeinre, valóságos illatokra és ízekre, hiszen abban a percben új dimenzió nyílt meg. Egyszerre mélységek és magasságok kerítettek hatalmukba, villámként cikáztak a gondolataim, az idő felpörgött és egyre gyorsuló spiráljával magával ragadott, száguldottunk, olykor-olykor versenyeztünk is. Az elképzelt ízek a gondolataimban születtek meg és valóságosabbnak éreztem őket bármilyen kézzel fogható, tapintható és ízlelhető dolognál. Életre kelt bennem ez a kombináció, egyre erősebben létezett és egyre inkább vált letisztul elképzelésből kifejezett óhajjá, hogy mások számára is látható, megfogható és ízlelhető ízharmónia készüljön el kezeim között.


Na jó, kiéltem a szép- és kortársirodalom iránti szeszélyemet, remélem senkit nem tántorítottam el az ömlengős bevezetővel.
Szerettem volna a családomnak egy olyan tortát, ami finom újítás egyben. Megint lehetőségem volt kísérletezni az ízekkel, a krémekkel, anyagokkal. Technikailag elég sok kivetnivalót találtam a kész műben, de az íze az bejött mindenkinek. Részletesen posztolom később, csak össze kell szednem a recepteket és a forrásokat pontosítani.
Röviden leírom, hogy mit hoztam össze:
  • Mogyoróvajas, étcsokoládé-darabos kevert tészta (enyhén sós a földimogyoróvajtól),
  • Tejszínes étcsokoládés krém még egy kis mogyoróvajjal,
  • Tejcsokoládé mousse,
  • Fehércsokoládé mousse,
  • Lágy karamellöntet,
  • Pörkölt törökmogyoró,
  • Mindezt piskóta karima ölelte körbe és enyhén édes tejszínhab keretezte.
Sajnos fényképezőgépet elfelejtettem bekészíteni és mire kotortunk egy jobb képességű mobilt, addig már a gyerekek leszedtek pár mogyorót és "megigazították" a tejszínhabot is. El se tudom dönteni, melyik képet tegyem fel, kritikán aluliak, elnézést kérek értük. Amúgy se lett túl sztáros, de annyira finomra sikeredett. Hozta azt az ízorgiát, amit először megálmodtam. A torta nem lett tökéletes, sem küllemében, sem pedig állagában, viszont mindenképpen érdemes továbbgondolnom.
Pár dolgot még kell fejlesztenem rajta, aztán egészen elégedett leszek vele.

2011. február 15., kedd

Almás pite felturbózva

Nagyon kedves számomra az almás pite. Szeretem az egyszerűségét, hogy ez egy egészen hétköznapi finomság. Legalábbis fél évvel ezelőttig így gondoltam. Aztán egy nagyon kedves rokonunk küldött egy tányérral ebből a változatból...
Négyzetre emelte az ízélvezetet, abbahagyhatatlan sütemény kerekedett ebből a gyümölcsös pitéből.
Elfogult vagyok tudom, de ez a pite így, ahogy van, nagyon jó! Van az a tipikus finom íz, amit igazán csak egy (lehetőleg falusi) nagymama tud igazán előállítani. Az az igazi kalács, vagy tyúkhúsleves, vagy töpörtős pogácsa, vagy töltött káposzta, vagy lekvár - ezek nekem mind olyan nagyi ízek, imádni valóak.
Azt hiszem, ezzel a recepttel sikerült valami olyan finomat sütnöm, ami a saját gyerekkoromat idézi, amikor még nagymamám konyhájában sürögve kaptam azokat a mennyei finomságokat. Az én nagymamámtól!

Mindössze négy változás történt a receptemben a régihez képest, ami új dimenziókba helyezi az egészet!
  1. Az almát megpároltam,
  2. A párolt almához zsemlemorzsa helyett darált kekszet kevertem,
  3. Amikor már kezd színt kapni a tészta teteje megkenem tojáshabbal,
  4. A tojáshabot megszórom dióval.
Tehát a recept (26x36 centis tepsihez)
Tészta:
  • 60 dkg liszt,
  • 15 dkg porcukor,
  • 1 zacskó sütőpor,
  • 15 dkg zsiradék (finom, ha egy része zsír),
  • 1 tojás,
  • 2 dl tejföl
Töltelék:
  • 2 kg hámozott alma, lehetőleg ne édes fajtát válasszunk,
  • darált háztartási keksz,
  • cukor,
  • fahéj
Tetejére:
  • 4 tojás fehérje,
  • 6-8 evőkanál cukor (ezen még kicsit kísérletezek)
  • Két maréknyi durvára vágott dió
Az egyszerűség kedvéért érdemes előbb az almát meghámozni, lereszelni. A tésztához a liszthet, sütőport és porcukrot tálba teszem, belemorzsolom a zsiradékot, majd a tojással és tejföllel összegyúrom. Először nekem mindig olyan, mintha semmi nem akarna belőle kialakulni, túl száraznak tűnik. Nem vagyok egy nagy tésztagyúró, azért végül mindig egészen szépre sikerül. Letakarva kicsit ki lehet tenni hidegre, akár még pár órát is hagyhatjuk.
A lereszelt almát a kezembe véve jól kifacsarom úgy rakom bele edénybe és kevergetve párolom. Ilyenkor már elvileg már nincs leve, mert kifacsartuk (és megittuk, nagyon finom ám ilyenkor!) A cél, hogy kicsit átpuhuljon. Kb. egy fél kávéskanál fahéjat, két-három kanál cukrot és kb. öt deka darált kekszet adok hozzá.
A tepsit kizsírozom (van amihez a régi jó disznózsír a legjobb), a tésztát két egyenlő részre osztom, egyik felét tepsi méretűre nyújtom. Aztán bele a töltelék, a tetejére meg a második réteg tészta. A sütőt 160 fok körülre szoktam állítani.
Amíg ez sül, addig a tojáshabot készítem el, bár ezen még tényleg kísérletezem. Négy tojásfehérjéből vertem habot, most 8 evőkanál cukrot adtam hozzá. Lehet, hogy ennél inkább kevesebb kellene bele - ha valaki tud jó arányt mondani, az legyen szíves ossza meg velem! Amikor a tészta teteje már kicsit színesedik én akkor rakom rá a felvert tojáshabot, és megszórom a durvára vágott dióval. Ilyenkor lehajtom a sütőt szinte 100 fokig és majd' egy órán át sütöm. Nem kell, hogy barna legyen, de száradjon meg. Akinél ez külön kapcsolható, szerintem célszerű az alsó sütés funkciót leállítani. Nálam egyszerű légkeverésesben nagyon szép maradt az alja.

Ez is olyan sütemény, ami frissen isjó, de másnap és harmadnap igazán finom. Még fél tepsivel van a spájzban. ...de már nem sokáig!

3D traktor - ahogy én készítettem

Izgalmas feladat volt a hétvégi traktoros torta! Szokás szerint rákattantam a világhálóra és elkezdtem gyűjteni a képeket. Amikor tortát készítek, akkor mindig elmentek egy rakás képet - egészen szép kis albumom van már! Nálam így sikerült a traktor, ez az első igazi 3d-s figurám. Csak pár fotóm van hozzá, de leírtam a tapasztalataimat, hátha valakinek jól jön.

Az az elgondolás tetszett legjobban, ahol a traktor szinte akkora, mint a torta maga. Ilyenkor kigondolom a színeket is, ugye klasszikus traktor színek a kék, piros és zöld a sárga csíkokkal. Ez utóbbi mellett döntöttem.
Egyik kedvenc nézelődős helyem a CakeCentral,  néha rövidebben, ritkán hosszabban is leírják, hogy miből, vagy hogyan készült az adott torta. Itt láttam először az RKT-t, kis nyomozás után kiderült, hogy ez nem más, mint Rice Krispy Treats, avagy puffasztott rizsből készített alapanyag. A tömege elég könnyű, arcokat, testeket, fákat, akármit lehet belőle formázni - ezt az anyagot használtam a traktorhoz is. Nekem ez sokkal stabilabbnak és tömegét tekintve könnyebbnek tűnt, mint valamilyen piskótát faragni.
Jöjjön a recept, amit én 2/3-ad arányban készítettem el.
Rice Krispy Treats (RKT)
  • 45 dkg marshmallow/pillecukor,
  • 2,8 liter puffasztott rizs (ahogy mértem, ez 30 dkg),
  • 1 evőkanál étolaj,
  • 1 teáskanál víz.
Egy mikrós edényt kikenek vajjal, felolvasztom amíg egynemű nem lesz. Alacsony fokozaton olvasztom, többször megkeverem. Ha felolvadt, akkor hozzáadom az olajat, jól elkeverem vele. Aztán jöhet a puffasztott rizs. Írták, hogy célszerű nagyobb zacskóba tenni, nyújtófával kicsit megtörni. Én ezt sajnos kihagytam, bár így is használható volt, azt hiszem összetörve sokkal könnyebb dolgom lett volna vele. Ragacsos maradt és nehezebb volt bánni vele faragáskor is. Recept szerint tepsibe kell önteni, légmentesen betakarni például fóliával, mert így puha maradt. Nekem elég ragacsos volt ez a massza, jobbnak láttam, ha a tepsi alját is jól kikenem margarinnal. Igyekeztem egyenletesen szétteríteni és jól letömöríteni a tepsi aljába, körülbelül 2-2,5 centi vastag réteget kaptam.
Ha formázáskor túl kemény lenne, akkor pár másodpercig mikrózhatjuk, visszanyeri eredeti állagát.
Legközelebb biztosan jól összezúzom, úgy gondolom, hogy ebből aztán tényleg lehet csuda dolgokat kialakítani. Láttam belőle nagy Barney figurát, Toy Storys arcokat, láttam fatörzset és még oroszlánokat és majmot az oroszlánkirályból. Most nem tudok ilyen csuda dolgokat mutatni, de ami késik nem múlik.
10 perc alatt elkészült az RKT, utána fél óra dermesztési időt javasolnak hozzá, ezalatt papírból sablont vágtam a traktorhoz. Néha elcsúszok az arányokkal, a sablon azért sokat segített.
Aztán kibányásztam a tepsiből a rizses cuccot, a sablonokkal kivágtam az alapját, aztán az orrához két lapot és a "fülke" részhez három lapot - jó tanácsként megjegyzem, érdemes recés késsel darabolni! A kerekeket egy kisebb és egy nagyobb pogácsaszaggatóval alakítottam ki.
Egymásra pakolva így festett a dolog:

Ugye itt szemmel látható, hogy túl nagyok ezek a rizsszemek. Ha valaha kipróbáljátok, akkor javaslom, hogy törjétek kicsit össze felhasználás előtt. Egyébként mézes fahéjas ízesítésű rizst vettem, nagyon finom ám!
Amikor egymásra raktam a rétegeket próbáltam kézrátétellel, meg összenyomkodással és egyéb módszerekkel rávenni őket, hogy tapadjanak egymáshoz, de nem akartak tapadni. Így a kreativitásom és a hasonló méreteket öltött pánik szülte a következő ötletemet.
Csokival ragasztottam:

A csokitól atombiztos lett, felbuzdulva ezen a kerekek egyik oldalát is olvasztott csoki talpra állítottam. Nem mellékesen így simább felületet kaptam a kerekeknél. Mikor a csoki megdermedt, akkor kicsit lekerekítettem az éleket, megszabadítottam a kicsordult csokitól a traktor oldalait! Az a fahéjas-mézes puffasztott rizs, sok csokival, egy külön desszertként is megállja a helyét! Elég gusztusos, ugye?

Még este bekentem kakaós vajkrémmel az egész felületét és persze a kerekeket is, így másnap reggel nagyon szépen lehetett rárakosgatni a bevonatot. K2 masszát használtam, most először. Nekem nagyon bejött, bár rettenetesen édes, de legalább a marcipán aromája nem túl tolakodó benne.
A traktor aljára fekete színű bevonót ragasztottam, aztán a "testére" a zöldet, majd fehéret az ablakoknak és a tetőnek ismét zöldet. Rákerültek a csíkok és annyira feldobta a szempár az ablaktörlővel. A kerekeket is bevontam feketével (már amennyire fekete lett, éppen elfogyott a színezékem...) és megmintáztam a kerekeket. Nem rég vettem egy marcipán formázó szettet 2 ezer forintért, nem valami tökéletes, de ehhez például nagyon jó volt. A kerekeket fogvájóval tűztem a helyükre.
Mivel sikerült a könnyűnek szánt RKT-ből készült traktor súlyát megnövelnem a csokival, meg krémmel és bevonóval, így már nem voltam biztos abban, hogy a torta elbírja. Mivel megrendelésre készült, inkább nem kockáztattam és egy kerek alapot készítettem a lefaragott csokis-RKT keverékből. Bevontam, erre állítottam a traktort.
Rövid beszámolómból jól látszik, hogy valóban lelkes amatőr vagyok, sok bakival. De kellő humorral és türelemmel végül mégis egy szó szerint édes ajándék született, ami bár nem tökéletes, de szeretettel készült. Néha ez sokkal fontosabb. Jó munkát kívánok mindenkinek az RKT-hoz és tényleg, légyszi, egy kicsit törjétek össze a rizst, mert úgy könnyebb vele dolgozni.

2011. február 13., vasárnap

Traktoros torta szülinapra

Újabb torta készült "műhelyemben"! Megint újdonságokkal kísérleteztem. Így például az angolul Rice Krispy Treats-ként emlegetett, gyakran RKT-ként rövidített dolgot próbáltam ki - hát, minek is nevezzem?Az RKT-ról és traktor készítéséről rövidesen bővebben fogok posztolni. Aztán most próbáltam először a K2 tortabevonómasszát is, ami elsőre nekem nagyon bejött!

A tortáról csak kér részletben van képem. Ugyanis van egy 18 centis csokoládés torta, amire rákerült a traktor. A traktor kapott egy 17 centis stabil alapot - így eloszlott az alsó szint terhelése. Mellékesen kicsit egyszerűbb is, mert így könnyen két részre szedhető a torta - egy normál piskótás tortára, meg a dekorációra, ami ehető, de nyilván nehezebben lehet pl. felszelni.
Eleinte azon is gondolkodtam, hogy szögletes üvegtálcára teszem külön a tetejét és az alját, de férjem véleménye szerint sokkal vagányabb, ha a traktor van felül.


A tortát én vittem el, a helyszínen raktam össze és nem fotóztam le egyben. Ígérték, hogy küldenek képet - mikor megérkezik, akkor mellékelni fogom azt is!

2011. február 8., kedd

Malacos torta


Tulajdonképpen ez volt az első torta, amit én készítettem, de nem voltam ott, amikor átadták / felvágták. Úgy is lehet mondani, hogy rendelésre készült - egy nagyon kedves barátom barátnőjének születésnapjára.

 Nagyjából annyi volt a kérés, hogy torta legyen, csoki bevonatos és legyen rajta malac. Nem Malacka, hanem egy disznó. Hogy az összhatás édes és kedves maradjon, igyekeztem sok virággal finomítani a barna alapszínt, úgy képzeltem, hogy színekkel és virágokkal lágyíthatom a hatást. A torta két emeletes, 16 centis piskótákból készült. A tetejét a lefaragott piskóta részekből gyártottam.

A bevonat teljes egészében marshmallow fondantból készült, kakaóporral színeztem barnára. A malacot én készítettem, volt egy kis marcipánom, amit pirossal színeztem. Ez volt az első figurám, jól elszöszöltem vele, de megérte, mert nagy tetszést aratott.Egyébként tényleg nem értettem, hogy egy fiú miért akar disznós tortát adni szerelmének. Mivel röviddel szilveszter után voltunk arra is gondoltam, hogy talán szerencsehozónak szánná? Ugye malac lóherével elég gyakori téma szilveszter tájékán Még direkt rá is kérdeztem, hogy biztos komolyan gondolja és tényleg nem Malackát akart kérni? Utólag kiderült, hogy pajzán célzás volt a kisállat!
Tanulság: ha valaki kér valamit a tortával kapcsolatban akkor azt tiszteletben kell tartani, mert oka van a dolognak!

2011. február 6., vasárnap

Végre Sugar!





 Elég ritkán járok országunk fővárosában, akkor is rohamtempóban. De most, már több havi várakozás után végre sikerült útba ejteni a Sugar Shopot! Láttam már gasztroblogon itt-ott, persze megnéztem a honlapjukat is.




Tegnap teljesen izgatottan és kicsit szinte meghatottan léptem be a boltba (cukrászdába?), akár egy szentéjbe. Majd egy órát sikerült eltöltenünk ott, gyarapodtam pár száz (vagyis ezer...) kalóriával,  a pénztárcám viszont karcsúsodott- én sütiztem, párom a Jelly Bellytől volt elájulva, meg az óriás nyalókáktól.
Haza is hoztunk kóstolóba pár mesés alkotást, meg egy minitortát - mert rettentően kíváncsi voltam, hogy máshol milyen az íze, milyen vastag a burkolat, meg milyen az állaga, szóval képtelen lettem volna torta nélkül hazajönni! Azért néha le kell vonni a tanulságot, hogy valami vagy szép, vagy finom, együtt a kettő ritka. Bár itt előfordult, de nem kivétel nélkül! Az ízkombinációk olykor szokatlanok voltak számomra, de a formák lenyűgöztek, ötletet és motivációt is adtak. Már egyáltalán nem rajongok a hagyományos formájú és tálalású édességekért, így teljesen odáig voltam attól, hogy létezik egy hely az én ízlésemnek is!
Ráadásul a napokban sikerült szereznem egy olyan fényképezőgépet, amellyel élvezhető minőségű képeket tudok készíteni - kapóra is jött, hogy tesztelgethettem ezeken a szépséges tüneményeken a fényképezési készségeimet. Ahogy látom, minden amatőrségem ellenére azért egészen visszaadják a képek a valódi élményt, ennek nagyon örülök.
Összességében nagyon tetszett, lehetőség szerint legközelebb is útba fogjuk ejteni az egyik ilyen cukrászdát!

Biliárdasztal torta


Férjem kitalálta, hogy egyik legjobb barátjának készítsek biliárdasztalos tortát. Hát, jól feladta a leckét - magamtól nem biztos, hogy bevállaltam volna. Elkezdtem a szokásos képnézegetős ötletgyűjtéssel.
Annyit biztosan tudtam, hogy állványon akarom tálalni, így lábakon áll a torta. Férjem igazi ezermesterként hozzá is látott, hogy elkészítse a talapzatot. Nem volt hátra egyéb, mint nekilátni a megvalósításnak. Az egész projektről röviden annyit: tortadekorálás közben jöttem rá, hogy rendesen aprólékos melót vállaltam be. Nem tudom miért, de először mindenről azt hiszem, hogy biztosan rém egyszerű, legalábbis kis kreativitásssal tökéletesen megoldható - ezzel is így jártam.
Péntek délután sütöttem egy szögletes nagy tepsi kókuszos habcsókos piskótát, betöltöttem vaníliás sárga krémmel. Mikor rendesen összedermedt, akkor méretre vágtam - hát ennyit még soha nem méricskéltem egy tortánál az biztos. A Krickynél látott tejszínes csoki bevonót is elkészítettem hozzá, mikor lehűlt, akkor bevontam a sütit, így keletkezett egy 14 x 25 centis hasáb. Még pénteken este megformázgattam a golyókat és a dákót Akartam hozzá készíteni krétát is, de az már abszolút nem lett élethű, inkább kukába dobtam.

Szombaton délelőtt színeztem zöldre a bevonó masszát, ráterítettem a tortára, majd az asztal széleinek peremét vágtam ki. Most először készítettem ragasztót úgy, hogy kevés vízzel mikróban összemelegítettem egy kis gombóc bevonó masszát. A biliárdasztal gyönyörű zöld "szövetére" ráragasztottam az éleket. Utána az asztal oldalát is kivágtam, a csokis krémre jól rátapadt, a bevonómasszás résznél meg szintén a ragasztóval dolgoztam. Most először festettem tortát, az asztal oldala barna Wiltonos festéktől kapott színt. De gőzöm sincs, hogy hogyan kell ezt a festéket hígítani. Kevés vízzel próbáltam, biztosan létezik ennél jobb módszer.

Feketére színezett bevonóból készültek a "lyukak" az asztalra, meg az oldalára - a marshmallow fondant mindig sikerült szépen feketére színeznem, a formix valahogy nem annyira vette át az igazi mélyfekete színt. A tortaállványomat olvasztott csokival ragasztottam üveglapra, meg olvasztott csokival írtam rá a szülinapi jókívánságot. Ahhoz képest, hogy milyen olvashatatlan kézírásom van, ezzel egészen elégedett voltam.

Most nem vagyok túl elégedett ezzel a tortával, sikerülhetett volna jobban a festés, meg az élek is elég haloványak. Arról nem is beszélve, hogy milyen meseszép díszítéseket lehetett volna még rátenni, persze ha tudnék olyan meseszép díszítéseket készíteni. Azt mondják, gyakorlat teszi a mestert, remélem ez nem csupán közhely, hanem gyakorlással valóban ügyesebb leszek én is!

Ja, és nem bírtam kiállni, hogy ne próbáljam ki a mini biliárdasztalt. Mivel a golyók nem tökéletesen gömbölyűek és a dákó sem megfelelő súlyú (arról nem beszélve, hogy kréta se lett hozzá), ezért nem igazán alkalmas játék céljára! Én megpróbáltam ... :)

Pillangós nagyon csokitorta



Babalátogatóba mentünk ezen a hétvégén - igen, kisfiú született, nem véletlen a kék-sárga színkombináció. Ez egy 18 centis torta, belül vaníliás-fehércsokis vajkrémmel, a piskóta meg egy nagyon csokis tévedésem. Már párszor eldöntöttem, hogy ezzel valami nekem nem stimmel, de mégsem tudtam elszakadni tőle.
Mióta étcsokival is sütök, azóta megkedveltem a csokoládét, valahogy jobban érzem az ízét és jobban vágyok az igazi csoki-élményre, amit ez a piskóta meg is ad. Viszont ezt a mennyiségű és töménységű csokoládét szerintem még az igazi csokoládé-függők is fenntartással fogadják, ugyanis a 18 centis és nem túl magas tortakarika 17 dkg, azaz majdnem két tábla csokit tartalmaz.
A piskóta receptje a Tortacsodák című könyvből származik (Carol Deacon), csokoládés piskótatorta néven fut. A receptet majd legközelebb felteszem, amikor még egyszer megsütöm. Ambivalens érzéseket kavar bennem az a piskóta, hihetetlen.
Ahogyan előző bejegyzésemben is írtam, hatalmas kísérletezésben voltam hétvégén, szinte Tücsökbogár pillangóival egy időben fedeztem fel magamnak a csokoládé ganache-t. Imádom, mert mesésen szép, viszont elég keveset olvastam róla, így például azt sem tudtam, hogy mennyi idő alatt köt meg. Bár szerintem valójában soha nem köt meg, vagy csak nálam nem sikerült igazán. Vagy csak egyszerűen még nem kellett volna rápakolnom még a krémet és azokba bele a pillangókat. Kétségek gyötörnek. A csoki sokkal összetettebb dolog, mint eleinte hittem, a csokoládét nekem még meg kell ismernem, meg kell szelidítenem. Mert nagyon érzékeny lelke van, azt már megtapasztaltam néhány alkalommal, például amikor véletlenül túlmelegítettem és nem akart belőle plasztik csoki lenni. De amikor meg sikerült, akkor olyan mesés dolgokat alkottam vele és annyira, de annyira finom volt!
A töltelék a biztos-ami-tuti receptem, puding+vaj kombináció, most kicsit felspécizve. 2 csomag tejszínes pudingot főztem fel 2 tojás sárgájával, fél vanília rúddal (és annak kikapart belsejével), meg persze cukorral, körülbelől 8 dl tejjel. Kicsit hűtöttem, eztán jött 20 dkg vaj, végül hozzákevertem 2 tábla olvasztott fehér csokoládét (tudom, hogy nem csoki, de azért én ezt is szeretem). Így már túl kemény lett volna, ezért felvert habtejszínnel lazítottam rajta.
A ganache-t le sem írom, nagyon a saját fejem után mentem, még véletlenül sem érdemes ezt a verziót kipróbálnia senkinek sem! Azért rákerült a tortára (szerintem sokat is ráöntöttem) és finom is volt az íze, de nem voltam megnyugodva afelől, hogy mire átadjuk, még mindig emlékeztet a formája egy gusztusos tortára :) Persze azért minden rendben ment. Végül nem volt eredménytelen a hétvégém, imádom ezeket a pillangókat és legközelebb is biztosan készítek ilyeneket és megfogadom, hogy megtanulom, hogyan tudok rendes ganache-t készíteni, mert amúgy meseszép egy ganache-zsal bevont torta!

Pillangós torta1





No, szóval már amióta csak Tücsökbogár oldalán megláttam a pillangós cupcake-eket, azóta dédelgetem szövevényes tervemet, hogy én is készítek egyszer ilyeneket. Egyszerűen elámultam, hogy mennyire kecsesek és szépségesek azok a pillangók!
Íme nálam így sikerültek:
Tegnap pedig úgy éreztem, hogy elérkezett az én napom, igen, én is gyártok ilyen csodás pillangókat. Hát, igazán jó móka! Két tortát dekoráltam vele, a pillangók elkészítési módján nem változtattam, így azt nem is írom le.

A pillangó szárnyakat alkotó színes tojáshabból maradt ki rendesen és mivel utálok bármit is kidobni, így próbáltam ezt is megmenteni. Így születtek meg ezek a sárga pöttyöcskék - sütőpapírra kinyomtam, közepébe cukorgyöngyöt tettem (az Oetkeres, ami szerintem a fogorvosok és fogtechnikusok közös fejlesztése, annyira kemény!!!). Másnapra szépen kiszáradtak, legközelebb is kísérletezek, hogy mire lehet még jó ez a kimaradt anyag.
Valóban kísérletezős hétvégém volt, most próbáltam először a formix tortabevonó masszát is. Eddig marshmallow-ból készítettem bevonót (vagy ahogy becézik, fondant, vagy MMF-t). A MMF-hoz képest ez sokkal selymesebb és nekem könnyebb volt a bevonás, mert nem olyan gumis. A formixnek van olyan változata, ami virágok és egyéb dekor készítésére alkalmas - nem véletlenül, mert úgy vettem észre, hogy ebből a bevonóból nehéz (nehezebb) lett volna pl. rózsát készíteni. Viszont erősen érzem rajta a mandula aromát, az én gesztenyés-csoki krémes tortámhoz konkrétan nem passzolt ez a bevonó massza. De ezért jó, hogy ez csak egy hazai pályás kísérlet volt.
Pár szó a belsőről - szintén a kísérletezés jegyében egyszerű piskótát sütöttem 6 tojással, 22 centis tortaformában. A piskótába kevertem egy kevés kakaóport, fahéjjat és gyömbért. Nagyon szeretem a gyömbér finom ízét elrejtve édességekben, bár az adagolásnál óvatosan kell vele bánni, könnyen kellemetlen, szinte csípős  ízt eredményez, ha túl sok.
A töltelék 3 zacskó étcsokoládés puding, 2 tojás sárgája, kb 1,2-1,3 liter tej, 4-5 evőkanál cukor, miután felforrt hozzáadtam egy csomag gesztenye masszát is, illetve egy margarint (laktózérzékenység miatt, egyébként szerintem vajjal finomabb). Ez egy nagyon egyszerű krém, nagyon nem szoktam vele mellé lőni - az állaga elég tömör. Kísérletezem egy másik krémmel, Tücsökbogár olasz habcsókos vajkrémjét szerettem volna tortába tölteni, de nem tudok rendes cukorszirupot főzni, ennek a dolognak még utána kell járnom :) !
Sajnos gyakran túldíszítem a tortáimat, mert tényleg sajnálom nem felhasználni az előkészített virágot/pöttyöcskét/pillangót/akármit, ezzel a szokással mielőbb fel kell hagynom. Most sem tudtam megállni, hogy a kis sárga pöttyöcskékből akár kettőt is meghagyjak... Emiatt sárga-pöttyös lett a pillangós tortám :)

Fülig ér a szám!





Díjat kaptam, mégpedig életem első blogos díját! A díj pedig Magdi konyhájából érkezett, nagyon szépen köszönöm neki, fülig ér a szám, öt centivel vagyok a föld fölött! Ilyen szép szombat reggelt kívánok mindenkinek!
Szóval másolom a díjhoz tartozó használati utasítást is, ami a következő:
  • Írj egy bejegyzést, amelyben közzéteszed a Liebster-Blog képet, és másold be ezt az útmutatót.
  • Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.
  • Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.
  • Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.
Továbbadom a díjamat:
  • Csokiparány Csengének , mert mesések a fotói és nagyon szívesen olvasom a blogját,
  • Kricky konyhájába, mert a tortái miatt egyre magasabb nálam a léc (és én is akarok airbrush-painted tortát!)
  • Eperlánynak, hogy minél előbb meggyógyuljon és egész évben élvezhesse az eperszezont!
Szép hétvégét kívánok mindenkinek!

Óriás dunahullám



Talán kevésbé ismert változata ez a dunahullámnak, mivel ez nem meggyel készül, hanem őszibarack befőttel. Itt egyenetlenebb felület képződik, hihetetlenül változatos, mert minden falat más ízű - az egyik inkább tészta kevés krémmel, roppanós csokival, a másik falat meg a pihe-puha krémes mennyország! Mivel különlegesen szépet akartam alkotni, így dekoráltam egy kis plasztik csoki rózsával, a sárga virágok pedig marcipánból készültek - elég s.o.s. feladat volt, de szerencsére a marcipánt sikerült pont olyanra színeznem amilyen a befőtt volt! Bár a recept viszonylag hosszúra sikeredett, de az elkészítésében nincs semmi ördöngősség.

Szóval jöjjön a recept!
Hozzávalók:
Tészta:
  • 30 dkg puha margarin (nálunk laktózérzékenység miatt, amúgy lehet vaj is),
  • 25 dkg cukor,
  • 1 csomag vaníliás cukor,
  • fél teáskanál fahéj (elhagyható, én el is hagytam),
  • 6 tojás,
  • 45 dkg liszt,
  • 1 csomag sütőpor,
  • 8 evőkanűl tej,
  • 3 evőkanál kakaópor,
  • 2 evőkanál rum (helyette lehet tejet beletenni),
  • kb. 1,5 literes őszibarack befőtt (felezett).
Krém:
  • 4 dl tej,
  • 1 csomag tejszínes puding,
  • 4 evőkanál cukor,
  • 5 csepp keserűmandula olaj (nálam színtelen mandula aroma volt),
  • 2 evőkanál Amaretto (mandula likőr),
  • 25 dkg puha vaj,
  • 5 dkg porcukor.
Máz:
  • 25-30 dkg csoki

Először is a befőttet lecsepegtetjük, ne maradjon rajta lé. Amíg a tésztához valókat összedobjuk, addig ez nyugodtan szikkadhat. A sütőt is célszerű előkészíteni, vagy sütőpapirozzuk, vagy pedig kikenjük zsiradékkal, beszórjuk liszttel. A sütőt is bekapcsolhatjuk, légkeverésesnél elég 160 fok, egyébként meg 170-175 fok a simán elektromoshoz.
A tésztához a puha margraint, cukrot, vaníliás cukrot és fahájat krémesre felverjük. Majd egyenként hozzáadjuk a tojásokat, majd a tejet. A lisztet és sütőport is belekeverjük. Itt megspórolhatjuk egy tál elmosogatását, ha szemmértékre ki tudjuk venni a tészta felét - ez mehet a tepsibe. A maradék fél adag tésztához hozzáadjuk a kakaóport és a rumot (vagy tejet, de valamelyikkel kicsit hígítani kell az állagán). A kakaós tésztát is beletesszük a tepsibe, elsímítjuk, aztán jöhetnek a barackok. Egyenlő távolságra elosztjuk, nem kell belenyomkodni, majd a tészta fog feljönni.
Irány a sütő, kb 35-40 perc múlva már rá lehet nézni, szerintem 40 perc alatt mindig megsül - tűpróbával tesztelhetjük. Ha kész, akkor vegyük ki és hagyjuk hűlni.
A krémhez főzzünk pudingot értelemszerűen a pudingport, cukrot és tejet keverjük össze, adjuk hozzá az Amarettót és a mandulaaromát (vagy keserűmandula olajat, ha valakinek sikerüt már ilyet találnia). Felforraljuk, utána megkeverjük hülés közben, hogy ne bőrösödjön. Egy nagyobb keverőtálban a porcukrot és a margarint (vagy vajat) habosra keverjük, majd kanalanként hozzákeverjük a kihűlt pudingot. Nagyon kellemes állagú és ízű krémet kapunk.
Ha kihűlt a sütink, akkor rákenjük a krémet. A recept szerint tovább kell hűteni még egy órát, gondolom, hogy a krém is teljesen áthüljön és csak ezután kell ráönteni a felolvasztott csokit. Tudom, hogy igazi csokiszakértők ilyet nem csinálnának, de én mindig szoktam a felolvasztott csokihoz pár kanál étolajat is tenni, mert szerintem úgy fényesebb és könnyebben vágható. Becsszó, ha majd profi leszek, mérem a csoki hőmérsékletét és tudok temperálni, meg csak igazi, kiváló minőségű csokoládét leszek hajlandó használni, akkor elfelejtem az olajjal hígítós sötét múltamat!

Kisperecek - szép, finom és még egészen gyors is




Az utóbbi időben szinte hetente sütöttem kispereceket, ezt a receptet szívesen megosztom mindenkivel. A hozzávalók közül talán csak a szalalkáli kakukktojás, lehet, hogy nem tart mindenki ilyet otthon. Aki sütött már szalalkálival, az biztosan tudja, hogy orrfacsaró szagot áraszt sülés közben. Viszont a jó hír, hogy kis szellőztetéssel szelidíthető az ammónia miatti "illatfelhő", másrészről pedig mire a pereckék kihülnek a szalalkálit - vagy ahogy felénk mondják szalagárét - el is felejthetjük.
Nekem ez a perec két állandó tényező együttese: ezzel a tésztával készítem és ezel a kiszúróval formázom. Nyílván készülhet akár rudacskák formájában is, úgy még gyorsabb. Azonban sokkal jobban szeretem kiszúrogatni - a maradék tészta darabokat meg újra és újra összegyúrogatni.


Hozzávalók - kb. 100 kisperechez
60 dkg liszt
25 dkg margarin
20 dkg tejföl
2 tojás sárgája (plusz még a kenéshez 1-2 sárgája)
1 evőkanál só
1 szalalkáli
A lisztbe beleteszem a sót és a szalalkálit, belemorzsolom a margarint, majd a két tojás sárgáját és a tejfölt. Egyneművé gyúrom, a tészta inkább kemény, nem ragadós. Ha nehezen állna össze, akkor kicsi tejföllel tudok rajta javítani.
Ilyenkor általában hagyom kicsit pihenni, de akár azonnal is lehet nyújtani. Lefóliázva vígan el van a hűvösön pár órát. Nyújtani lisztezett deszkán szoktam, kb. 3 mm vastagságúra. Aztán jön ez a csoda perec kiszúró, azt is kicsit belisztezem, hogy ne ragadjon bele semmi. Szilikonos sütőpapírt használok, mert akkor tutira nem kell kenegetni, nagyon kényelmes! Ha sütőpapír nélküli tepsibe tesszük, akkor érdemes azt kikenni zsiradékkel. A pereckéket elég közel lehet tenni, nem dagadnak meg, inkább kicsit felfelé terjedelmesednek. Ahogy tepsibe kerültek, megkenem őket tojás sárgájával, megszórom szezámmaggal, köménymaggal, reszelt sajttal, nyílván ízlés szerint. 160 fokos sütőben szoktam sütni, légkeveréssel. Kb. 15 perc alatt sül aranybarnára. Ha teljesen megbarnul, akkor túlsütöttük - morzsalékos és száraz, nem finom.
Egy nagy tepsibe 24 perecet teszek, ha rendesen tudok vele haladni, akkor 4 tepsi kisül 1 óra alatt. A perecek még 2-3 nap után is finomak, persze frissen a legjobb.

0. bejegyzés

Már egy sor torta és egyéb finomság elkészült, amióta elhatároztam, hogy blogon örökítem meg büszkeségeimet. Ennek ellenére ez még a nulladik bejegyzés. Ami szerint a következő már az első kell, hogy legyen. No, addig is írok kicsit magamról.
Két-három éve kezdtem el tortát készíteni. Közeli ismerősöeim születésnapja előtt eljött a várva-várt párbeszéd: "...és a torta? Rendeljünk valahonnan, vagy mi legyen?" Ó, én rögtön tudtam a választ: "Hát, én szívesen sütök, ha gondoljátok."
És igen, sokan gondolták, hogy egyszerűbb, ha egyikünk magára vállalja a torta elkészítését, nekem meg édes kötelesség volt, konyhai kihívás, lehetőség egy kis kísérletezésre. Eleinte a hagyományos piskóta - valamilyen pudingos krém - tejszínhab triumvirátus jutott komoly szerephez. Leginkább említésre méltó tulajdonságuk, hogy finomak voltak. A küllem sokszor nem jutott komoly szerephez... De tényleg egészen finomak voltak! Mindig jó érzés átadni a tortát, felköszönteni az ünnepeltet.
Akkor vált igazán szenvedélyessé a torták iránti rajongásom. Teljesen megbabonáz az egész folyamat. Először ugye kitalálni, hogy az ünnepelt milyen ízeket és színeket kedvel. Tervezgetni, hogy hogyan nézzen ki a torta, milyen tészta és krém illene hozzá. Aztán pedig óvatosan kifundálni, hogy milyen legyen az a dekoráció, ami számomra újító előrelépés, de mégis biztonságosan kivitelezhető. (mert mennyire ciki lenne cukrászdából rendelni az utolsó pillanatban...)
Mindig sokat bújom a netet, gasztroblogokat, közösségi oldalakat, hogy újdonságokat lássak. Néha hatalmas lelkesedéssel vagyok, aztán meg egyszerűen leengedek - mert autodidakta módon megtanulni a profi tortakészítést és -dekorálást, valljuk be nem kevés kitartást igényel. Az a jó a blogokban, hogy mindig megtalálom a következő lépcsőfokot a tanulásomban.
Így vagy úgy, de összeáll az adott alkalomra készülő torta a fejemben. Bevásárolok hozzá és kezdődhet a móka! Pár újítás, finomítás - néhány baki. Alapvetően a torta elkészítése nálam két komoly fázisra osztható, amik egymást váltogatják. Az egyik a mélypont, amikor úgy gondolom, hogy minek kezdtem el, hát tudhtanám, hogy úgysem értek hozzá, hogyan is gondolhattam azt, hogy sikerül - egyébként túl magasra tettem a mércét! Aztán eltelik két perc - vagy három óra - és a fellegekben járok, imádom magamat és a tortámat, angyalok dicshimnusza zeng a fülemben. Igen, nagyon jó érzés amikor sikerül!
Van még egy nagyon fontos eleme annak, hogy szeretek tortát készíteni, mégpedig az, amikor látom, hogy örül,aki kapta a sütikét. Annyira szívet melengetően jó, amikor elhangzik, hogy "Jééé, kókuszos? Hát nekem az a kedvencem!" Tényleg? Valahogy nem is véletlen. Bár ez szorosan összefügg azzal, hogy eddig csak közeli ismerősöknek és barátaimnak készítettem tortát, hiszen mindig személyesen ott voltam, amikor átadtuk!
A torta különleges dolog, sokkal több, mint egy sütemény, mert amikor tortát eszünk, az mindig rendkívüli alkalom, mindig kedves, mindig kellemes. Amikor tortát eszünk, mindig együtt örülünk az ünnepelttel. A torta még akkor is díszes, amikor egyszerű, tökéletes egész. Varázsa van neki, például vonzza a gyerekeket és a gyermek lelkű felnőtteket a marcipán, vagy fondant rózsák halmaza!
Hát, ezért szeretem én a tortát, meg az egész körítést hozzá. Fejlődni akarok mind a tészták, töltelékek, mind pedig a dekorálás terén. Nincs semmilyen előképzettségem, de van internetem! Szeretném megosztani minden olvasómmal tapasztalataimat, receptjeimet. Meg persze szeretnék eldicsekedni egy-egy jobban sikerült "művemmel".
 
Ízelítőül néhány kép.

Eperkés torta


Halacskás torta BB-nek


 Erre nagyon büszke vagyok - csoki rózsákkal díszített torta, marshmallow fondant bevonattal. Az elsó réteg csokoládés tészta vanília krémmel, a felső pedig vaníliás piskóta étcsokoládés töltelékkel.

A mellékelt képek jól mutatják, hogy nem csak sütni és dekorálni, hanem fényképezni és blogot szerkeszteni is tanulnom kell még - hű, milyen szépen és diplomatikusan sikerült megfogalmaznom!
Kívánok mindenkinek jó sütést-főzést!