2011. december 29., csütörtök

Micimackó kétszer és Füles

Tipikus, hogy amikor nagyon-nagyon-nagyon fontos lenne, hogy valami meseszépet alkothassak, amikor akarom, hogy kívül is olyan legyen, mint eddig még soha, na de belül is legyen minden elképzelhetőnél finomabb  na, akkor kudarcot vallok.
Nagyon fontos esemény volt a kis keresztfiam első születésnapja. Anyukája kívánsága az volt, hogy Micimackós legyen, a szülinapi parti pedig körülbelül 20 fős volt.
Amilyen még nálam nem volt, az a Micimackó, 3D-ben! Andi már jó néhány Micimackót készített, sőt egyik bejegyzésében fázisfotókat is feltett - ezeket igyekeztem a tudatomba vésni.
Persze, néha elfeledkezem arról, hogy a töltelék - főleg egy ilyen faragott és főleg egy ilyen viszonylag magas tortánál - igencsak fontos! Na, de ha nem is a legkellemesebb a saját hibámból tanulni, mégis ez a leghatékonyabb módszer...
Szóval kifaragtam Mackót, betöltöttem és másnap reggel bevontam. A töltelék lágy volt, a bevonás rémálom, a forma is rémálom, a Micimackó meg elkezdett szemmel láthatóan hízni! Ráadásul muszáj volt beleszúrni két szívószálat, mert ahogy tettem rá a bevonót, szinte csúszkált az egész...
Még szerencse, hogy mikulás tájékán volt az ünnepség, így a fokozatos lapulás miatt egyre inkább kitüremkedő szívószálakat elrejthettem egy mikulás sapkával - valamint ezzel magasabbnak is tűnt a tortám (hm, optikai tuning).

Mackó pofika

Ebből a szögből egészen jól mutat

Dagi Micimackó...

A tortát ebéd után jó ízzel fogyasztottuk, mert finom volt - csupa-csokis.
Tanulság viszont akadt, bőven!
Például az, hogy ilyen magas tortánál nem szabad vékonyka piskóták közé lágy krémet tenni. Meg persze az alap formát is kissé át kellett gondolnom, meg a bevonás módját is.
Szerencsére már egyre kevésbé tartok a soron következő kihívástól - hiszen ha beijedek, attól a tortám nem lesz sem szebb, sem jobb! Azért némi izgalommal fogadtam a tényt, hogy egy kedves ismerősöm Micimackó tortát szeretne. Meg egy Fülest - mert iker fiúk szülinapját ünnepelték. Mindezt ráadásul karácsony másnapján.
Úgy gondoltam, hogy jó szervezéssel bele fog férni az időmbe,  így bevállaltam!
Most nagyon figyeltem arra, hogy megfelelő állagú legyen a töltelék - bár ezúttal se vajkrémeztem (és nem is margarinoztam!), hanem a kedvenc kókuszos-mandulás krémemet használtam. Mert az erre is tökéletes!
A Füles tortához pedig karamellkrémet használtam. Este elkészítettem a krémeket, amik reggelre kihűltek, aztán délelőtt piskótát sütöttem - aztán karácsonyi ebéd, kétszer is! Este faragtam és töltöttem és következő délelőtt vontam be a tortákat.
Szerencsére itt már jobban sikerült eltalálnom a formákat és a torták sem deformálódtak.
Bár végül az időmből szinte kifutottam, így az egyik karácsonyi sütiből szúrtam ki egy-egy minitortát, amibe beleszúrtam a gyertyákat (mert azért kicsit vicces lenne Micimackó és Füles fejébe beleállítani a gyertyát, nem?).

Füles

Micimackó

Barátok :))))

A torta a gesztenyekrémes sütimből készült! :)


Kapkodás, na igen. Szerintetek lemaradt valami kis apróság? ...bár Facebook-on már lelőttem a poént, aki ott nem látta, kíváncsi vagyok, feltűnik-e?
Nagyon furcsa volt ahogy visszanéztem azt a Fülest, amit tavasszal készítettem. Akkor olyan szépségesnek és aranyosnak láttam - most azért úgy érzem, némileg szebb lett a végeredmény. Hát, csak volt értelme annak, hogy azóta sok-sok tortát elkészítettem.
Az elmúlt hetek tortáival elmaradásban vagyok itt a blogon - jó sok torta készült nálam ebben a hónapban. Ráadásul mind nagyon kedves számomra. Igyekszem azokat is mielőbb feltenni ide!

Verdák - továbbfejlesztve

Eddig nem szívesen készítettem el két ugyanolyan tortát, ha csak lehet, akkor inkább variálom, legalább néhány apróságban változtatok. Ja igen, mert nem vagyok egy egyszerű eset - amikor felhívnak, hogy milyen elképzelés van az aktuális tortával kapcsolatban, akkor néha egészen sokáig beszélgetünk és próbálom megérteni, hogy miért olyan tortát szeretnének, mint amilyenről beszélünk. Mert már arra is rájöttem, hogy ha nem tudok azonosulni a gondolatmenettel, hogy miért fog annak örülni az ünnepelt, akkor valahogy nehezen akar összejönni a torta.

Az első Verdám


A második

...ez pedig a kedvencem! :)
No, de ebben a bejegyzésben valami egészen másról akarok írni. Mégpedig arról, hogy az elmúlt két hónapban három Villám McQueen-t készítettem. Az első az nagyon-nagyon rohamtempóban készült, a második már jobban sikerült - bár utólag aránytalanul magasnak látom, emiatt kissé tömzsi is lett szegény. Na, de elérkezett a harmadik Verda ideje! Ekkorra jó pár képet keresgéltem erről a kisautóról, nézegettem a formáit, igyekeztem a részleteit, arányait megjegyezni. Ahogyan elkészítek egy formatortát, utána mindig egészen más részleteket látok fontosnak a megmintázott állaton/figurán/játékon/tárgyon.
Nem szoktam sablonokat használni, mivel szeretek szabadon alkotni. Nekem ez mindig egy kihívás!
Nagyon élveztem elkészíteni a harmadik Verdát, imádtam a részleteit és nagyon jól esett látni, hogy fejlődőképes vagyok! :)
A harmadik Verdánál egészen más formát valósítottam meg, laposabb volt és igazi sportautós íveket kapott.
Hogy is mondhatnám? Jó volt megalkotni, jó volt nézegetni!








2011. december 26., hétfő

Rózsaszín torta - kicsit másképpen










Minden torta, amit eddig készítettem a szívem csücske. Hiszen abban az időben, amit az elkészítésével töltök, kizárólag az a torta létezik, kicsit megszűnik a világ és csak erre figyelek. Azalatt csak az a torta létezik és igyekszem beleadni minden lehetséges módon a legtöbbet, ami tőlem telik. Persze a fantáziámnak határt szabnak a képességeim - bár egyébként teljesen egyet értek azzal, hogy amit emberi elme el tud képzelni, azt meg is tudja valósítani! :)
Ez a mostani viszont még inkább a szívem csücske!
A héten "beesett" ez a torta, így sok időm nem is volt arra, hogy előre megtervezzem. Most nagyon örültem annak, hogy teljesen szabadkezet kaptam, ahogyan megbeszéltük, hogy mikorra és mekkora legyen a torta, nekem már rögtön beugrott egy színkombináció. Hétvégén készítettem egy halovány rózsaszín Hello Kitty tortát, apró fekete golyókkal tettem kontrasztosabbá. Mivel egy nyolc éves kislánynak készült, nem akartam még inkább feketével megvadítani az összképet - pedig eljátszottam a gondolattal, hogy mennyire passzolna a rózsaszínhez a fekete!
Hát, most itt volt a ragyogó alkalom - nagyon halvány rózsaszín alapot képzeltem el, végre használhattam a csipkét, amit pár hete vettem. Előkerültek a fekete szatén szalagok is.
Ha már kreatívkodásról volt szó, hát egy elég extrém forma megvalósítása jutott eszembe - egy nagyon vékony tortarétegen egy ferde torta. Az alsó réteget két vékony lap piskóta és egy sor töltelék adja. Most kombináltam a kedvenc kókuszkrémemet a legújabb kedvencemmel, a főzött csokoládé krémmel, mindkettőt nagyon könnyűre készítettem - talán túl lágy is volt, ez nehezítette a ferde torta faragását.
Utólag belegondolva rengeteg olyat próbáltam ki, ami nekem teljesen újdonság. Az összkép nagyon mozgalmas lett, a torta formája miatt, plusz a fantázia virágom elhelyezése és a lágyan leomló fodrozódása miatt. Néhány vékonyka fekete inda is került a tortára. Elkészítettem egy második virágot is, mert úgy éreztem, valami hiányzik még - végül ez mégsem került fel. Helyette néhány cukorgyöngyöt raktam a felső tortára.
Az utolsó motívum, ami szerintem a pont az i-re, az a toll volt. Csak reménykedni tudtam, hogy az ünnepeltnek is bejön a tollas torta! Ezeket egy drót segítségével fogtam össze és a virágba szúrtam.
Kissé nagyvilági lett az összhatás, a halovány alapszín egyszerre volt ártatlan és buja, ezt a csipke még tovább fokozta.
Ez volt a harmadik ferde tortám, talán kezdek megbarátkozni a bevonásával, bár az egyik oldalán még volt egy-egy gyűrődésnyom - de vállalhatónak tartom ezzel a hibával együtt is.
Nagyon örültem, hogy a viszonylag kötött témák közben akadt ez a torta, ahol alkothattam kedvemre! Mert ez is olyan igazi Gabis torta lett! :)

2011. december 24., szombat

Boldog Karácsonyt!



"Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta, a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt, és a gondolatok a fejemben születtek, mint az ég távoli villódzása, de mindezt a szívem gyűjtötte össze, és belőle lett minden, ami Szeretet."
(Fekete István)

Minden kedves Olvasómnak szeretetteljes karácsonyt kívánok!

2011. december 13., kedd

Valóra vált álom


Egészen hihetetlen számomra, hogy ez a századik blogbejegyzésem! Az eddigi 99 bejegyzésben benne van az elmúlt 11 hónapom. Tökéletesen látom benne a rossz és jó napjaimat, ezek a torták és a hozzájuk fűződő történetek nagyon meghatározták ezt az időt. A tortamániám egy őrült szerelemmé nőtte ki magát és azt hiszem, minden szabad gondolatomat ez köti le. Ez idő alatt voltak nehéz pillanatok, bizony, volt, hogy bőgtem, mert valami nem sikerült - szerencsére talán csak egyszer! Vagy egészen egyszerűen úgy éreztem, hogy soha-de soha nem tudok egy igazán szép tortát elkészíteni. Persze az utóbbi időben már egyre inkább tetszik a végeredmény.
A legmeghatározóbb élmény, ami számomra a legnagyobb próbatétel volt, az természetesen az esküvői torta. Igyekeztem az álom tortát elkészíteni, nagyon komoly elvárásokkal voltam magam felé, sok-sok álmatlan éjszaka után sikerült csak tudatosítanom magamban, hogy kész, sikerült és elégedett vagyok.
Szinte minden bejegyzésben volt egy kis történet. Sokszor mesélek magamról, vagy a tortával kapcsolatosan, esetleg valami érintőleges témáról - hiszen ez is én vagyok.
Ami  viszont a legfontosabb, a homoktorta blog nektek szól, kedves olvasóim! Mert mi értelme lenne írogatnom, csak úgy, önmagamnak? Néha egészen feldobja a napomat egy-egy visszajelzés, vagy ha látom az adott bejegyzés statisztikáját. Annyira jó érzés számomra, amikor e-mailt kapok és akár személyes megjegyzések vannak benne, sőt van, hogy a véleményemet kéritek ki. Néha el sem hiszem, hogy ennyien kíváncsiak a tortáimra, a blogomra, rám.
A legfontosabb, amit a blog kapcsán kaptam az nem más, mint hogy nagyszerű embereket ismerhettem meg! Közös szenvedélyünk összeköt minket és azt hiszem, ez nem is akármilyen kapocs. A tortázás egy varázslat és engem lenyűgöz, amikor ezt a szeretetet és ezt a varázslatot meglátom más blogokon, mások által készített tortákban. Azt kell mondjam, hogy mindez nem feltétlenül jár ez együtt a rutinnal.
Ez most egy igazán rendkívüli bejegyzés, úgy alakult, hogy jubileumi is lett. Számomra pedig legalább olyan nehéz megírni, mint a legelső posztomat.
A bejegyzésem főszereplője ez alkalommal két olyan ember, akik nagyon közel állnak a szívemhez - bár személyesen (még) csak egyikőjüket ismerem. Ők ketten valóra váltották egy álmomat!
Hol is kezdjem...
Eszterről már sokat meséltem, tavasz óta követem a blogját. Nagyon megörültem amikor rájöttem, hogy ilyen közel lakunk egymáshoz. A sok-sok találkozás, eszmecserék tortás témákban, ugye a három bloggerina közös alkotásai, aztán baráti beszélgetések. Nagyon megkedveltem őt és nagyon örülök a barátságának! Eszter igazán energikus és vidám csaj, nagyon megszerettem. Szerintem elég sok közös vonásunk is van, sok dologról hasonlóan gondolkodunk.
Az egyik ilyen közös téma a rajongásunk Lengyel József tortái iránt. Hányszor, de hányszor emlegettük és dicsérgettük egymásnak a torta és karamell blogot! Már jó ideje elhatároztam, hogy mindenképpen látni akarom Józsi tortáit élőben és őt magát is szeretném személyesen megismerni. Kiváló alkalomnak tűnik a januári esküvő kiállítás Győrben, ahol sok-sok esküvői tortát fog bemutatni a Matias cukrászda. Ahogy ezt említettem, Eszter is rögtön kapható volt - szóval januárban irány Győr!
Már sokszor-sokszor említettem Józsit a blogomban is, teljesen odáig vagyok a cukrászművészetéért, nem mellesleg a kedvenc bloggerem is. A karamell virágai nagyon elbűvöltek, teljesen egyediek, az ízlése egészen egyszerűen kifogástalan és a stílusa kivételesen elegáns! Ahogy követtem a blogját, egészen egyszerűen nem tudtam szó nélkül hagyni az alkotásait. Ahogy bemutatott egy újabb tortát, vagy fotósorozatot, egyre jobban rajongtam a munkáiért. Külön öröm volt és nekem óriási megtiszteltetés, amikor hozzászólt és méltatta egy-egy tortámat. Hát hol vannak az én próbálkozásaim az övéihez képest? Mindenesetre számomra nagyon sokat jelent a véleménye.
Nagyon örülök annak, hogy az elmúlt pár hónapban kicsit megismerhettem őt és bizalmába is fogadott! Pontosan olyan embernek ismertem meg, amilyennek a bejegyzései alapján gondoltam, végtelenül szimpatikus, igazi kincs az ő barátsága. Talán elárulhatom, hogy a januári kiállításra készített tortáiról a fotózás után kaptam néhányat ízelítőül - mondanom sem kell, hogy gyönyörűek és én pedig igazán kivételesnek éreztem magam, hogy a nagyközönség előtt láthattam belőlük néhányat.
Azt is láthatjátok, hogy inspirálnak engem a tortái. Bár kötve hiszem, hogy holnaptól karamellvirágokat kezdenék gyártani, de szeretném ha jobban közelítenének a tortáim a tökéletesség felé, ha elegánsak lennének és messziről felismerhetőek, hogy azt én készítettem. Sok motivációt merítek abból, hogy ismerem Józsit és látom a mesés tortáit. Nagyszerű embernek tartom és egészen biztos vagyok benne, hogy még számtalan lépcsőfok áll előtte az ő személyes sikerlétráján! Szívből kívánom, hogy ez így legyen!
Az előbbiek után nem is meglepő az, hogy igazi álmom volt egy Lengyel Józsi-féle tortát látni élőben, kézbe venni egy karamell virágot, megkóstolni egy tortát, amelyekről annyi jót hallottam már eddig! Szinte amióta olvasom a blogját, azóta kerestem az alkalmat, hogy sor kerülhessen erre.
Pár hete említette Eszter, hogy az egyik adventi hétvégét Bécsben töltik. Ahogy erről kérdezgettem, rögtön be is ugrott, hogy Győr mellett vezet az útjuk hazafelé. Megkérdeztem, hogy bemennének-e a városba és hoznának-e néhány sütit nekem? Az igenlő válasz pár perces családi konzultáció után meg is érkezett. Addigra tovább gondoltam és kérdeztem Esztert, hogy mi lenne, ha rendelnénk egy tortát és azt ketten együtt ünnepélyesen elfogyasztanánk? Naná! ....hűha, el sem hittem, hogy végre, hosszú hónapok sóvárgása után kezeim között tarthatok egy ilyen tortát!
Kerestem is Józsit, hogy mit találtunk ki. Egyeztettük az időpontot és én innentől kezdve úgy vártam, hogy elérkezzen a megbeszélt dátum, mint egy kis csitri a karácsonyi ajándékbontást! Szinte ez volt a naptáramban a viszonyítási pont! Hogy milyen tortát kértünk? Legyen rajta karamell virág - ennyi volt az összes kívánság! Hiszen minden tortáját imádom, egyszerűen tökéletesek! Vakon bíztam abban, hogy amit ő készít, az tetszeni fog.
Persze Józsi ennél ezerszer nagyvonalúbb volt. Egyrészt nem akármit készített, hanem személyre szabottan készítette őket. Igen, őket - mert két tortát kaptunk. Igen, kaptuk őket - bár erre abszolút nem is számítottunk és egyáltalán el sem vártuk. Sőt, még a kedvenc süteményeiből is kaptunk ízelítőt - ez utóbbi pedig teljesen meglepetés volt - ezzel kapcsolatban okoztunk is némi bonyodalmat - végül persze minden megoldódott!
Az utolsó két napon már csak vánszorgott az idő - nagyon vártam, hogy Eszterék megérkezzenek Szegedre és mehessek az én csodálatos és meseszép és igazi Józsi-féle tortámmal találkozni. Józsi elárulta, hogy Eszternek lila virágokat képzelt, sőt utólag azt mondta, hogy az övé egyszerűbb torta lett. Az enyémről annyit tudtam, hogy fekete-fehér lesz. Ezeket a színeket szeretem a leginkább, bár tudom, hogy általában ez elég extrémnek tűnik tortán - szerintem pedig rettentően különleges. Tudtam, ha valaki, akkor Józsi igazi fekete-fehér csodával fog meglepni.
Végre elérkezett az idő, hívtam Esztert, már hazaértek. Izgatott voltam és türelmetlen, ugyanúgy, ahogy Eszter is. Komolyan, mintha együtt lenne a születésnapom a karácsony és a nyaralás első napja, annyira imádtam ezt az estét!
Először felbontottuk a dobozt, amiben a mousse-ok voltak, tökéletesen épségben. Gyönyörködtünk bennük (értsd: fotóztuk minden irányból)!


Persze a nagy-nagy-nagy esemény a tortás dobozok felbontása volt! Eszter aranyos volt, átadta az első doboz felbontásának lehetőségét nekem. Ahogy belekukkantottam, már láttam, hogy ez bizony lila, ez bizony Eszteré (ja igen, neki meglepetés volt a szín, nem árultam el, de tudtam, hogy tetszeni fog neki). Olyan jó volt, ahogyan kibontotta és ott ragyogott a két gyönyörű virág, amikről előtte Józsi azt állította, hogy ez egyszerűbb torta. Hűha, ezek a virágok, az ő virágai... Mint az ékkövek, ragyogtak és szinte légiesen lebegtek és hatalmasak voltak és annyira elegáns volt az egész torta! Az oldalán pedig lila és fehér karamellcsíkok tekeregtek! Józsi erre is ráérzett, mert egyébként Eszter nem preferálja a tortákon a nem ehető alkatrészeket (így a szalagokat sem). Nem győztük csodálni. Férjeink fotóztak - bár nekik is tetszett a torta, de csak mosolyogtak rajtunk, hogy mi szinte ugráltunk a lelkesedéstől és ámuldoztunk és nevetgéltünk örömünkben! Igazi álom volt az a torta.

Aztán következett a harmadik doboz, az én tortám! Még soha egyetlen tortát nem vártam ennyire, el sem tudom mondani mekkora öröm volt az, hogy ott volt az a torta, amit Józsi készített nekem. Ha a legegyszerűbb virágát tette volna rá egy tortára, én annak is kimondhatatlanul örültem volna. De ez még különlegesebb volt. Bontogattam a dobozt és egyszer ott volt teljes valójában! Egy gyönyörű, koromfekete virág! Tudtam, hogy új fazon lesz és ahogy nézegettem... Fokozatosan fedeztem fel a részleteit, teljesen elbűvölt! Hatalmas volt, szinte az egész tortát beborította - a levelek aszimmetrikus elrendezésben, pontosan úgy, ahogy szeretem. A három levélen három inda tekergőzött. Az alsó szirmok gömbölyűek és lágyak, ebből pedig nagyon különleges, hegyes szirmokból álló virág csúcsosodik ki. Tudtam, hogy tetszeni fog, de akkor - sőt azóta se nem tudtam vele betelni! Nagyon betalált ez a virág, ez a kompozíció - választani sem tudtam volna olyat, ami ennél jobban illik hozzám.
A torta aljánál pedig ott volt a csipke, fekete szalaggal zárva és rajta a csinos masni! A torta, csakúgy mint Eszteré is, finoman csillámlott.

Ezután újabb fotózás! A képek töredékét adják vissza annak, hogy milyen szépek is voltak ezek a torták, milyen tökéletesek.











Rövid ideig győzködtem Esztert, hogy ne is szegjük meg őket. Legszívesebben mindenkinek megmutattam volna így egyben a tortát. Aztán végül győzött a kíváncsiság. Mármint Józsi kíváncsisága. Épp akkor hívott, amikor már mindkét tortát kibontottuk. Én akkor még annyira a torták hatása alatt voltam, hogy talán egy értelmes mondatot sem tudtam kinyögni. Elárulta, hogyan tudjuk leszedni a virágokat úgy, hogy azok teljes épségben maradjanak. Tulajdonképpen ez volt a döntő érv - jó, akkor szeljük.


Ráadásul az ízeket legalább annyian dicsérik, mint a külcsínt. Szóval ünnepélyes vágások és kóstolás! Ami belül volt, hihetetlenül könnyű, de mégis gazdag krémek! Ráadásul az én tortámnál a mákos, fekete-fehér töltelék még illett is a fekete-fehér külsőhöz is. Nem mellékesen imádtam az ízeket is benne!
Hogy még másnap is elmerülhessünk ezekben a csodákban, elfeleztük a maradék tortákat, így mindkét ízből jutott mindannyiunknak!
A mousse-okat testvériesen elosztottuk, a páratlant pedig elfogyasztottuk. Amiből én ettem, az mind-mind nagyon finom volt! Meg látni kell őket, annyira gusztusosak ezek a desszertek, rajtuk a friss gyümölcs, bennük millió íz, élvezet felfedezni bennük a rétegeket. Nagyon örültem, hogy még ezeket is megkóstolhattuk!
Hétfőn jártamban-keltemben mindig rá kellett néznem a karamell virágomra, hol csak egy pillanatra, hol tovább. Forgattam és vizsgálgattam és nézegettem, de még azóta sem tudtam vele betelni. Tudom, néha gyerekes vagyok és tényleg tortamániás, de akkor is, nekem hatalmas öröm volt ez a torta, de legalább úgy örültem Eszterének is! Eszterrel sokat beszélgettünk erről, neki is álma volt, hogy egyszer Lengyel József-féle tortát kapjon. Sőt van még neki pár álma, hogy kitől szeretne tortát - ahogy az egyiket elárulta - hát, még jobban a szívembe lopta magát! Köszönöm Eszter!!!
Szerettük volna meglepni Józsit, ha már személyesen nem is tudott vele találkozni Eszter sem, hát legalább úgy, hogy a Matiasban hagyta ott neki a kis ajándékunkat. Eszter elefánt gyűjtő, ő fánit tett a dobozba, én pedig teás bögrét kétféle teával. Van egy nagyobb bögre gyűjteményem - az egész úgy indult, hogy mindig a hangulatomhoz illő bögréből ittam teát és egyre bővült a készlet, újabb darabok tetszettek meg. A fekete és zöld teákat nem szeretem, de imádom a gyümölcsteákat. Egy kellemes fogású és szép bögre egy illatos teával engem mindig megnyugtat és ha kell, akkor jó kedvre hangol. Először egy télies bögrét választottam, ami vidám és ha napsütést és madárfüttyöt nem is, de egy mosolyt talán tud hozni. Némi további keresgélés után pedig sikerült megtalálni azt a bögrét, ami annyira Gabis - mint utólag kiderült, Józsi fel is ismerte, hogy az tőlem származik. A meglepetés az volt, hogy utólag kiderült, Józsiéknál is van egy kisebb elefánt sereg, és tea párti ő is. Azt hiszem, az ő gesztusai mellett igazán eltörpült ez a pár apróság.
Azért mindenképpen kívánkozik ide egy-egy köszönet! Kedves drága Eszter barátnőm, nagyon szépen köszönöm, hogy cinkostársam voltál, hogy velem együtt lelkesedtél és örültél! Köszönöm, hogy közreműködtetek ebben és végre valóra vált ez az álom!
Igen, Józsi a tortáid az álom kategóriába tartoznak és ezt nagyon-nagyon sokan így gondoljuk! Kívánom, hogy még nagyon sok álmot valósíts meg és kívánom, hogy a te álmaid is megvalósuljanak! Nagyon köszönöm ezt a tortát, köszönöm, hogy ilyen csodálatos és meseszép virágot alkottál nekem, ráadásul olyat, amilyet eddig még senkinek sem!

Kedd este még egy nagyon kedves barátunk készített pár fotót a virágomról, nagyon szépen köszönöm Pisti! ...a kedvenc bögrém volt a támaszték, azért egy tortán még jobban mutat! :) Szemfülesek azt is észrevehetik, hogy hiányzik róla egy darab - sajnos ahogy hazafelé tartottunk vele némileg sérült a dobozban....











2011. december 11., vasárnap

Barna és türkiz


Próbálkozom, hogy írjak valami értelmeset ehhez a tortához. Mégsem megy...
Egyszerűen leírhatatlan amit érzek, hogy egy ilyen tortát készítettem! Imádom a színeit, az árnyalatokat, a formáját, a díszítését, imádom rajta a virágokat és tudom, hogy belül is tényleg nagyon fincsi volt. Ennél a tortánál nem kellett forgatni és keresgélni a mutatósabb oldalát, nem volt szükség arra, hogy hibákat rejtsek el. Messze a legszebb torta, amit valaha is készítettem.
Ezek az ünnepelt kedvenc színei, a stílusa elegáns és letisztult - imádja a virágokat és a férjével már két hete tervezgettük ezt a tortát. Az ünnepelt visszajelzése alapján valóban eltaláltam az ízlését!


Persze a szatén szalagon a csinos masni és a köves díszek ötletét kedvenc blogom tulajdonosától, Lengyel Józseftől lestem el. Akarva-akaratlanul is a fejemben vannak a tortái, minden új tortakölteményét hosszú percekig nézegetem és várom az alkalmat, hogy egy-egy fogását én is kipróbálhassam.